Sziasztok, meghoztam az új rész!
ask.fm: ask.fm/BoooBaba
új blog: csakrajtadmulik.blogspot.hu
Reggel óriási hangzavarra keltünk.Ránéztem az órámra és fél 10 volt.
-Peti, basszus elaludtunk!-ordítottam és már rohantam is öltözni.
-Annyira bitos nem.
-3 órája itt vannak a vendégek.
-Basszus.-mondta és felugrott előtúrta a smokingját és felvette.Én is felvettem amit kiválasztottunk nekem és lementünk.
-Na végre.Beszéd, MOST!-ordított ránk Fruzsi akinek éppen a haját csinálták.
Peti odament a sátorhoz, megfogta a kezem, és így mentünk be.
Elkértük a mikrofont és Peti beszélni kezdett.
-Jó reggelt mindekinek.
-Peti, már dél van.-súgtam oda neki.
-Azért vagyunk, ma itt, hogy megünnepeljük Fruzsi és Csabit.Nagy beszédet nem fogok mondani, mert a héten el voltam foglalva.-mondta és rám nézett.
-Itt van ez a lány, Brigi.Bele van betegedve abba, hogy it adok neki ma ajándéka.
-Igeeen.-sikítottam magamban.
-Brigi, leszel a feleségem?-kérdezte Peti, letérdelt és elővett egy gyűrűt a zsebéből.
-Mi, hogy, én?!-kérdeztem meglepetten, de csak dadogtam, nem jött ki normális hang a torkomon.-Igen!-mondtam és megcsókoltam.Mindenki tapsolt, annyira örültem, hogy könnyezett a szemem.
-Menj be, ott a ruha.-súgta Peti a fülembe.
-Most?
-Ühüm.
Berohantam és villámsebességgel vettem fel a gyönyörű, habos fehér menyasszonyi ruhát.A szemem könnyezett.
-Brigi, ne sírj, elkenődik a smink!-mondta Ákos, mert nem tudott keifesteni rendesen.Ákos festett, zsolti meg a hajam csinálta.Nagyon sietett mindnki, de így is egy óra volt mire kész lettünk.
Fruzsival együtt sétáltunk be a sátorban.
Belém karolt Peti, leültünk az asztal végébe.
-Brigi, ne sírj.-mondta Peti nevetve.
-Ez tuti álom.-mondtam és én is nevettem, de a szemem még mindig könnyes volt.
Csak öltem, mosolyogtam, és sírtam.
-És most nézzük meg ezt a tánccsoportot, akik az ifjú párnak készültek egy kis keringővel.-szólalt meg az egyik zenész.
Bekapcsolták a zenét és elkezdtek táncolni.
Anniyra szépek voltak, nem tudtam megállni, odarohantam és megöleltem mindenkit.
-Hupsz, kicsit belerontottam a műsorba.-mondtam és nevettem.
-Nem baj, Brigi, mi így szeretünk.-mondta Max és megölelt.
Mindenki elkezdett táncolni.Én Petivel táncoltam először, majd Dév jött oda.
-Kicsilány, szabad egy táncra?-kérdezte.
Táncolam Dévvel, közben beszélgettünk.
-Na most halt meg minden reményem, ugye?-kérdezte.
-Aha, de haverok vagyunk!
-Azok bizony!-monta és megölelt.-Ez a ruha, nem férek tőle.-mondta és nevetett.
-Nem is valami kényelmes.
Táncoltam szinte mindekivel, dében indultunk a templomba.
Peti mellett mentem, utánununk meg a rengeteg ember.
-Nem félsz?-kérdeztem, nagyon ideges voltam, nem is figyeltm hogy hova lépek.
És hát így az esküvőmén estem egy óriásit.
Peti meg Bence röhögött és felszedtek a földről.
-Nembaj, még egyet mielőtt megházasodsz.-mondta Bence.
-Pedig ezt a templomban terveztem.-mondtam és röhögni kezdtem.
Nem sokkal később, Kati és Cher is ott voltak.
-Brigi, jól vagy?
-Ja, csak megbotlottam.
Ezen megint mindenki röhögni kezdett.
Szerintem még senki nem volt iyen esküvőn, a menyasszon összeesik majd röhögőgörcsöt kap, a két vőlegény röhög mint az állat, és 600 ember sétáll mögöttünk a hírek pedig terjednek, mivel nem sokkal később Petra és Rob majd az egész Forever ott sétáltt mellettem, hogy jól vagyok-e.
Beétünk a templomba, Peti és Csabi előrementek.engem apa, Fruzsit meg az ő apukája kisérte be utoljára.
Amikor már ott álltunk a pap előtt egy kis emelkedőn, éppen az igent kellett volna mondani, én annyira izgultam, hogy a szoknya alatt csak tporzékoltam, és hát, kitört a tűsarkúm sarka.Na ezt megint el lehet képzelni, kicsit se égetm mikor leestem a lépcsőről.Mindenki előtt.
-Brigi, jól vagy?-ugrott oda Peti, Csabi szakadt a nevetéstől és már Fruzsi is alig bírta.
-megvagyok, hol is tartottunk?-kérdeztem és felálltam.De a cipőmet gyorsan levettem és Ricsi kezébe nyomtam, mert ő ült legközelebb.Visszaálltam.
-Oké, folytathatjuk.-mondtam.De kicsit idegesített, hogy amikor mefordultam, hogy levegyem a cipőt szinte mindenki fulldoklott a nevetéstől.
-Kis Péter.
-Csak Peti, ő meg csak Brig.-mondta Peti a papnak.
-Akkor tehát.Peti, szeretnéd, ha Brig lenne a feleséged?
-Igen.
-És te Brig, szeretnéd Petit férjednek.
-Azért vagyok itt.-mondtam.
-Akkor megcsókolhatjátok egymást.-mondta a pap.Peti ezt szinte meg se várta, hanem rögtön megcsókolt.
Mi leültünk és ugyanezt megcsinálták Fruzsiékkal is.Csak ők nem estek el.
Én Cher mellett ültem, mert a nők és a férfiak külön oszlopban voltak.
-Ez egy kicsit cikis volt, nem gondolod?
-Anya, erre biztosan mindenki emlékezni fog.
-De mi volt a gond?
-Kitört a cipőm sarka.
-Értem.Nem baj, de akkor most nászút, meg minden is lesz?
-Tegnap még azt se tudtam, hogy ez az én esküvőm lesz.-mondtam és nevetni kezdtem.
A pap még beszélt valamit, de nem nagyon figyeltem.
Visszamentünk és megebédeltünk.Mindenki nagyon jól érezte mahát.Ittunk is rendesen, mindenki ivott, köztük én is elég soktat és azt hiitem önműködő az ajtó.
Telibefejeltem a ház ajtaját, és összeestem.
2013. augusztus 24., szombat
2013. augusztus 6., kedd
part 47
Sziaszttok! Itt az új rész, remélem tetszeni fog, irjatok komit vagy kérdezzetek itt: ask.fm/BoooBaba
és az új blogom: http://csakrajtadmulik.blogspot.hu/
-Mi van?-szóltam bele a telefonba hajnali 1 körül.
-Van egy kis próbléma.-válaszolt Petra.
-Mi az már?
-Eltévedtünk.
-Azt hogy csináltátok?
-Eljöttünk bulizni, de nem tudjuk merre menjünk haza.
-Mit láttok?
-Van itt egy szobor, meg park.
-Tudom, megyünk mindjárt.-mpndtam és felráztam Petit.
Még menni se tudtunk, annyira álmosak voltunk, eltervezttem, hogy leordítom a fejüket, de rájöttem, hogy nem lesz jobb.
Fáztam is, mert csak egy póló, és egy rövidgatya volt rajtam.
Amikor megláttam a csapatot idegesen mentem oda.
-Tudjátok ti hány óra?
Még kiabáltam rájuk egy ideig, de fölöslegesen, mert részegek voltak, mindenki...
Haza kísértük őket és mi is haza mentünk, de már nem tudtunk visszaaludni.
Csak néztük a plafont, nem is beszélgettünk, mert azt hittük a másik még alszik.
-Na jó, én főzök kávét.-mondtam olyan 6 óra felé és elindultam.Megfőztem a kávét és kiültem vele a teraszra.
-Heló Brigi-jött oda Peti is és megcsókolt.
Beszélgrtni se volt erőnk, csak ültünk és néztünk magunk elé...
-Ma megint lesz egy csomó dolgunk.-szólaltam meg egy idő után.
-Mi?
-Díszíteni a sátrat.
-Majd megoldjuk!Nézdcsak kik jönnek!-mondta és az utca végére mutatott.
Kinéztem és láttam, hogy jön a csapat...Annyira nem is érdekeltek, nagyon haragudtam rájuk.Rögtön a mi szobánkba jöttek, mivel Fruzsiék még aludtak.
-Gyere.-mondtam és berángattam Petit a szobába.-Aludj!-mondtam és én is befeküdtem mellé.
Kíváncsi voltam, hogy felébresztenek-e, de a válasz természetesen az igen volt.
-Jó reggel.-ordította mindenki angolul.
-Most, hogy látlak titeket már sokkal jobb.-mondtam gúnyosan.
-Van már segítség!-mondta Peti és felült.
A lányok le se vették a szemüket Peti hasáról, vagyöt percig nézték, amikor megszólaltam.
-Csajok, olvadást befejezni, ott van kreppapír csináljatok díszeket.-mondtam és a sarokban lévő dobozokra mutattam.
A csapat kiült a teraszra és elkezdte csinálni a díszeket.
-Bepótoljuk a tegnapit?-kérdezte Peti és megcsókolt.
-Majd ha ketten leszünk.-mondtam és én is megcsókoltam.
Megöleltem Petit és elaludtam.
Olyan fél 3 felé ébredtem.A díszek már kész voltak ezért elkezdtük felrakni őket.
Felöltöztem, már mindenki díszített, csak én és Peti nem.
-Te nem öltözöl?
-Nem.
-Mi mostanában ez, hogy nem hordassz pólót?
-Mutogatom a kockákat.
Lementünk, már mindenki a sátorban dolgozott.Mi is beálltunk, én a sátor végébe csináltam egy feliratot, Peti meg a díszeket ragasztgatta.
Egy idő után odajött hozzám, és hátuéról megölelt.
-Mivan Manó?-kérdetem és megpusziltam.
-Én veled akarok lenni, ezek csak jönnek utánam és csak néznek, de nem szólalnának meg.
-Petike, ne foglalkozz velük.Én is nézlek, oké?
-De az nem jó.
-Akkor segíts befejezni, és után megyek veled, oké?
Megcsináltuk a feliratot majd mi is elkezdtük feltenni a díszeket.
-Sziasztok lányok, mit szeretnétek?-kérdeztem amikor már kezdett idegesíteni, hogy mindenhová követik Petit.
-Csak Petit akarjuk megkérni, hogy tegye ezt fel oda.-mondták és a falra mutattak.
-Ti nem tudjátok?
-Magas.
-Jó, oké.-mondta Peti és odament feltette a díszt és visszajött.
Hamar kész lettünk, de még mindig nem mehettünk pihenni, mert főbróbát kellett tartani...
-A zenekar ott áll, Peti odamegy, elkéri a mikrofont és elkezdi mondani a beszédet.Brigi is ott van vele, mert utána ő következik.A közönség tapsol, a zene megszólal, jön a Forever.Mondom jön a Forever, ébresztő.-ordított Fruzsi.
-Khm, nem tudnak magyarul.-mondtam, de nem mertem mosolyogni.
-Brigi, modd el nekik.-mondta Fruzsi ér rám mutatott.
Lefordítottam Fruzsi minden szavát.A csapat felállt és táncolt.Fruzsi még mindig nem tudott megnyugodni.
-Fruzsi, mi a baj?
-Brigi, nagyon ideges vagyok.
-Miért, minden jól megy.
-Már csak az ajándékod is idegesít.
De mi az, mindenki örül neki, utána idegesíti.Fogalmam sincs mi lehet az, de valami nagy dolognak kell lennie.
De mi?Ha nagy lenne nem tudná eldugni...Szuper, megint eszembe jutott és nem tudom elfelejteni...Fruzsi, minek hoztad ezt fel?Nem lehetek szomorú, vidámnak kell lennem.-modogattam magamnak, de az ajándék sokszor eszembe jutott.
-Még ezt ma megcsináljuk, holnap megterítünk és az esküvőn már csak kikapcsolunk, oké?-kérdeztem és megöleltem.
-Oké, de holnap is sok lesz a terítés.
-Tényleg, hány vendég lesz?
-600.
-Minek annyi?
-Hát a forever egyből 8, a csapat, akivel nyaraltál, 15, az én egész családom 20, a Csabié 27,mert van egy csomó tesója, barátok, sulitársak, meg szimpla ismerősök.Plusz még a te családod, az is kb 20, meg akiket amerikából hívott Peti.Meg még egy csomó ismerőst hívott Peti is.
-De Peti minek hív ismerősöket?
-Nem tudom, azt mondta az ajándék miatt.
-Mi lehet az, hogy ekkora felhajtst kell neki csinálni...
-Nagy dolog, óriási.
Amikor feldíszítettünk mindent már fél 6 volt.Haza kísértük a csapatot, utána még elsétáltunk egy étteremhez, ittunk koktélt majd hazamentünk.
Lefürödtünk és szinte azonnal el is aludtunk.
-Szia Manó.-mondtam és megcsókoltam amikor áttam, hogy már ébren van.
-Jó reggelt Brigike.
-Holnap esküvő!
-Holnap ajándék.Várod?
-Viccelsz?Nagyon.
-Gyere, teríteni.-monda és felhúzott.
Elmentem felöltöztem és lementem.már mindenki ott pakolászott.Én tettem ki a tányérokat, Peti meg jött mögöttem és rakosgatta a kanalakat.Fruzsi a késeket, Csabi pedig a villákat pakolta.
Ahhoz képest, hogy délben kezdtük már fél 5-kor kész is lettünk.De mondjuk nem is siettünk.Amikor végeztünk leültünk a teraszon és sörözgettünk.
-Most már csak a holnapot kell túléni.-mondtam és nevettem.
-Meg lesz itt minden.-mondta Peti és elindut felfelé a lépcsőn.
Én még ültem lent egy ideig majd én is felemtem.
-Mit csinájunk?-kérdeztem és lefeküdtem Peti mellé.
Peti nem mondtt semmit, csak csókolgatni kezdett.
-Sétáljunk.-mondtam és felültem az ágyon.
-Hova?
-Menjünk a tóhoz.-mondtam és elindutam kifelé.
Kézenfogva sétáltunk a tóhoz.Leültünk egy fa alá.
-Az esküvőt, vagyaz ajándékot várod jobban?
-Mind a kettőt.
-Aludjunk itt?
-Nem, holnap sok dolgunk lesz, pihenni kell!
-Itt nem tudsz pihenni?
-De, de otthon jobban.
Beszélgettünk még egy csomót az ajándékról, esküvőről, rólunk, meg minden másról.
Olyan fél 10 felé indultunk haza.Lefürödtünk és aludtunk.
Reggel óriási hangzavarra keltünk.Ránéztem az órámra és fél 10 volt.
-Peti, basszus elaludtunk!-ordítottam és már rohantam is öltözni.
és az új blogom: http://csakrajtadmulik.blogspot.hu/
-Mi van?-szóltam bele a telefonba hajnali 1 körül.
-Van egy kis próbléma.-válaszolt Petra.
-Mi az már?
-Eltévedtünk.
-Azt hogy csináltátok?
-Eljöttünk bulizni, de nem tudjuk merre menjünk haza.
-Mit láttok?
-Van itt egy szobor, meg park.
-Tudom, megyünk mindjárt.-mpndtam és felráztam Petit.
Még menni se tudtunk, annyira álmosak voltunk, eltervezttem, hogy leordítom a fejüket, de rájöttem, hogy nem lesz jobb.
Fáztam is, mert csak egy póló, és egy rövidgatya volt rajtam.
Amikor megláttam a csapatot idegesen mentem oda.
-Tudjátok ti hány óra?
Még kiabáltam rájuk egy ideig, de fölöslegesen, mert részegek voltak, mindenki...
Haza kísértük őket és mi is haza mentünk, de már nem tudtunk visszaaludni.
Csak néztük a plafont, nem is beszélgettünk, mert azt hittük a másik még alszik.
-Na jó, én főzök kávét.-mondtam olyan 6 óra felé és elindultam.Megfőztem a kávét és kiültem vele a teraszra.
-Heló Brigi-jött oda Peti is és megcsókolt.
Beszélgrtni se volt erőnk, csak ültünk és néztünk magunk elé...
-Ma megint lesz egy csomó dolgunk.-szólaltam meg egy idő után.
-Mi?
-Díszíteni a sátrat.
-Majd megoldjuk!Nézdcsak kik jönnek!-mondta és az utca végére mutatott.
Kinéztem és láttam, hogy jön a csapat...Annyira nem is érdekeltek, nagyon haragudtam rájuk.Rögtön a mi szobánkba jöttek, mivel Fruzsiék még aludtak.
-Gyere.-mondtam és berángattam Petit a szobába.-Aludj!-mondtam és én is befeküdtem mellé.
Kíváncsi voltam, hogy felébresztenek-e, de a válasz természetesen az igen volt.
-Jó reggel.-ordította mindenki angolul.
-Most, hogy látlak titeket már sokkal jobb.-mondtam gúnyosan.
-Van már segítség!-mondta Peti és felült.
A lányok le se vették a szemüket Peti hasáról, vagyöt percig nézték, amikor megszólaltam.
-Csajok, olvadást befejezni, ott van kreppapír csináljatok díszeket.-mondtam és a sarokban lévő dobozokra mutattam.
A csapat kiült a teraszra és elkezdte csinálni a díszeket.
-Bepótoljuk a tegnapit?-kérdezte Peti és megcsókolt.
-Majd ha ketten leszünk.-mondtam és én is megcsókoltam.
Megöleltem Petit és elaludtam.
Olyan fél 3 felé ébredtem.A díszek már kész voltak ezért elkezdtük felrakni őket.
Felöltöztem, már mindenki díszített, csak én és Peti nem.
-Te nem öltözöl?
-Nem.
-Mi mostanában ez, hogy nem hordassz pólót?
-Mutogatom a kockákat.
Lementünk, már mindenki a sátorban dolgozott.Mi is beálltunk, én a sátor végébe csináltam egy feliratot, Peti meg a díszeket ragasztgatta.
Egy idő után odajött hozzám, és hátuéról megölelt.
-Mivan Manó?-kérdetem és megpusziltam.
-Én veled akarok lenni, ezek csak jönnek utánam és csak néznek, de nem szólalnának meg.
-Petike, ne foglalkozz velük.Én is nézlek, oké?
-De az nem jó.
-Akkor segíts befejezni, és után megyek veled, oké?
Megcsináltuk a feliratot majd mi is elkezdtük feltenni a díszeket.
-Sziasztok lányok, mit szeretnétek?-kérdeztem amikor már kezdett idegesíteni, hogy mindenhová követik Petit.
-Csak Petit akarjuk megkérni, hogy tegye ezt fel oda.-mondták és a falra mutattak.
-Ti nem tudjátok?
-Magas.
-Jó, oké.-mondta Peti és odament feltette a díszt és visszajött.
Hamar kész lettünk, de még mindig nem mehettünk pihenni, mert főbróbát kellett tartani...
-A zenekar ott áll, Peti odamegy, elkéri a mikrofont és elkezdi mondani a beszédet.Brigi is ott van vele, mert utána ő következik.A közönség tapsol, a zene megszólal, jön a Forever.Mondom jön a Forever, ébresztő.-ordított Fruzsi.
-Khm, nem tudnak magyarul.-mondtam, de nem mertem mosolyogni.
-Brigi, modd el nekik.-mondta Fruzsi ér rám mutatott.
Lefordítottam Fruzsi minden szavát.A csapat felállt és táncolt.Fruzsi még mindig nem tudott megnyugodni.
-Fruzsi, mi a baj?
-Brigi, nagyon ideges vagyok.
-Miért, minden jól megy.
-Már csak az ajándékod is idegesít.
De mi az, mindenki örül neki, utána idegesíti.Fogalmam sincs mi lehet az, de valami nagy dolognak kell lennie.
De mi?Ha nagy lenne nem tudná eldugni...Szuper, megint eszembe jutott és nem tudom elfelejteni...Fruzsi, minek hoztad ezt fel?Nem lehetek szomorú, vidámnak kell lennem.-modogattam magamnak, de az ajándék sokszor eszembe jutott.
-Még ezt ma megcsináljuk, holnap megterítünk és az esküvőn már csak kikapcsolunk, oké?-kérdeztem és megöleltem.
-Oké, de holnap is sok lesz a terítés.
-Tényleg, hány vendég lesz?
-600.
-Minek annyi?
-Hát a forever egyből 8, a csapat, akivel nyaraltál, 15, az én egész családom 20, a Csabié 27,mert van egy csomó tesója, barátok, sulitársak, meg szimpla ismerősök.Plusz még a te családod, az is kb 20, meg akiket amerikából hívott Peti.Meg még egy csomó ismerőst hívott Peti is.
-De Peti minek hív ismerősöket?
-Nem tudom, azt mondta az ajándék miatt.
-Mi lehet az, hogy ekkora felhajtst kell neki csinálni...
-Nagy dolog, óriási.
Amikor feldíszítettünk mindent már fél 6 volt.Haza kísértük a csapatot, utána még elsétáltunk egy étteremhez, ittunk koktélt majd hazamentünk.
Lefürödtünk és szinte azonnal el is aludtunk.
-Szia Manó.-mondtam és megcsókoltam amikor áttam, hogy már ébren van.
-Jó reggelt Brigike.
-Holnap esküvő!
-Holnap ajándék.Várod?
-Viccelsz?Nagyon.
-Gyere, teríteni.-monda és felhúzott.
Elmentem felöltöztem és lementem.már mindenki ott pakolászott.Én tettem ki a tányérokat, Peti meg jött mögöttem és rakosgatta a kanalakat.Fruzsi a késeket, Csabi pedig a villákat pakolta.
Ahhoz képest, hogy délben kezdtük már fél 5-kor kész is lettünk.De mondjuk nem is siettünk.Amikor végeztünk leültünk a teraszon és sörözgettünk.
-Most már csak a holnapot kell túléni.-mondtam és nevettem.
-Meg lesz itt minden.-mondta Peti és elindut felfelé a lépcsőn.
Én még ültem lent egy ideig majd én is felemtem.
-Mit csinájunk?-kérdeztem és lefeküdtem Peti mellé.
Peti nem mondtt semmit, csak csókolgatni kezdett.
-Sétáljunk.-mondtam és felültem az ágyon.
-Hova?
-Menjünk a tóhoz.-mondtam és elindutam kifelé.
Kézenfogva sétáltunk a tóhoz.Leültünk egy fa alá.
-Az esküvőt, vagyaz ajándékot várod jobban?
-Mind a kettőt.
-Aludjunk itt?
-Nem, holnap sok dolgunk lesz, pihenni kell!
-Itt nem tudsz pihenni?
-De, de otthon jobban.
Beszélgettünk még egy csomót az ajándékról, esküvőről, rólunk, meg minden másról.
Olyan fél 10 felé indultunk haza.Lefürödtünk és aludtunk.
Reggel óriási hangzavarra keltünk.Ránéztem az órámra és fél 10 volt.
-Peti, basszus elaludtunk!-ordítottam és már rohantam is öltözni.
2013. július 31., szerda
!!!
Mivel ennek a blognak szinte vége, már csak 3 rész van, ezért úgy döntöttem, hogy elkezdem a következőt!
Akit érdekel itt megtalálja a részleteket----> http://csakrajtadmulik.blogspot.hu/2013/07/sziasztok.html
Akit érdekel itt megtalálja a részleteket----> http://csakrajtadmulik.blogspot.hu/2013/07/sziasztok.html
part 46
Újrééész! A kérdéseiteket továbbra is várom kommentben, vagy ask.fm-e ( ask.fm/BoooBaba )
És szereték pár soros véleményt kérni az oldalról, mert tudnom kellene mit csinálok jól/ rosszul, annak érdekében, hogy a következő blogom jobb legyen!
Reggel Csabi rázott fel.
-Mivan?
-Brigi, beszélnünk kell.
-Mi az?
-Fontos, nagyon, de gyere ki a teraszra.
-Mivan?-kérdeztem amikor leültem a teraszra.
-Gáz, óriási gáz.
-Mi történt?
-Ti rózsaszín-fehér dekorációt vetetek, de én meg kék terítőt.
-Ez akkora baj?
-Miért, nem?
-Jajj Csabi!-mondtam és sóhajtottam.-Nem kell ennyire komolyan venni, egyszerűen bemész a boltba, beviszed a blokkot, és kicseréled fehérre.-mondtam és mivel már nem tudtam visszaaludni kimentem a konyhába csináltam kávét és leültem a traszra.Vártam, hogy Peti felkeljen.Elolvastam egy magazint és megittam a kávét, majd úgydöntöttem, hogy lemegyek Fruzsihoz.
-Szia Brigi, ma lesz dolgunk bőven!
-Mi?
-Ma jönnek felállítani a sátrat.
-De még van 3 nap.
-Igen, ma felállítják, holnap díszítünk, holnapután meg terítünk.
-Értem ,de nekem mi dolgom lesz?
-Kínálkozni kell, meg ilyenek.
-Oké, Csabi megoldotta a szörnyű nagy problémáját?
-Mit?
-A terítőt.
-Ja, most vitte vissza.
Felmentem, visszafeküdtem, már majdnem elaludtam amikor jöttek a sátrasok és felcsengettek.
Fruzsi beengedte őket, de mi attól még felébredtünk.
-Mennem kell Manó.-mondtam és megcsókoltam.
-Hova?
-Itt vannak a munkások.
-Felöltözök én is és lemegyek.
-Eltakarod a kockákat?-viccelődtem vele.
-Igazad van, de egy gatyát felveszek.-mondta és kikapott a szekrényből egy rövidgatyát.Lementünk, én rögtön kínálkozni kezdtem, Peti meg csak jött utánam.
-Petike, figyelj, akkor te hozod ezeket én meg öntök, oké?
-Oké.
Megcsókoltam és a kezébe nyomtam a kosarat, amiben a poharak, meg az italok voltak.
Végigmentünk az összes emberen, pihentünk, majd kezdtünk mindent előről.
-Akkor egész nap ezt fogjuk csinálni?-kérdezte Peti.
-Nyolcig tuti.
De végülis nem volt gáz, mert a munkások is jófejek voltak, beszélgettünk velük egy csomót.
-Jól keres ez az állás?-kérdezte Peti.
-Hát...mostanában senki nem rendez sátras lagzikat, szóval.Ti most hány évesek vagytok?
-16, ő meg most lesz 17.
-Ilyen fiatalon esküvő?
-Végülis igen, csak nem nekünk.
-Akkor?
-A másik lánynak, de ő is 19 éves.
-És ti is itt laktok?
-Nem, mi amerikában, csak most jöttünk segíteni.
-És milyen ott?
-Fantasztikus.
-Brigi, basszus.-rohant oda Fruzsi kétségbeesetten.
-Mi a baj?
-Elfelejtettük a ruhát.
-Milyen ruhát?
-A Forevernek.
-Ja, azt már Petra elintézte.
-Hú, oké.-mondta és elment.
Már olyan 3 óra után kezdtük unni a dolgot, de Fruzsi nem hagyta, hogy pihentőt tartsunk.Csak sétálgattunk az emberek közt, senki nem volt szomjas, de mi nem ülhettünk le.
-Benézhetünk?-kérdezte Peti az egyik munkást és a sátorra mutatott.
-Persze.
Bementünk és leültünk a földtre, vagyis Peti a földre én meg az ölébe.
-Fruzsi ideges lesz, ugye tudod!
-De minek mászkáljunk, ha senki nem iszik?-kérdezte és megcsókolt.Ledöntött a földre és rámfeküdt.
-Peti, hülye vagy?-kérdeztem nevetve.
-Nem, csak szerelems.-mondta és csókolgatni kezdett.
-Peti, itt mindenki előtt?-kérdeztem.
-Nincs itt senki.
-De a sátor másik oldalán van.
-Jó, akkor nem.-mondta, de méd mindig rajtam feküdt.
Így beszélgettünk egy ideig, amikor Fruzsi rontott be a sátorba.
-Ti mi a francot csináltok?!
-Nyugi hugi, semmit.-mondta Peti, de még mindig nem szállt le rólam.
-Na most rögtön kimentek kínálkozni, vagy felpofozlak öcsike.Ja és én vagyok az idősebb.
-Nyugi, oké, és amúgy tudom de úgy nem rímelen.-mondta és lemászott rólam.Felálltam, Peti kezébe nyomtam a kosarat és elindultunk kifelé.
Kinálgattunk mindenkit, senki nem ivott, de nekünk muszáj volt mászkálni.
-Hány óra?-kérdezte Peti unottan.
-3.
-Mindjárt elalszok.
-Megyek, beszélek Fruzsival.-mondtam és elidlutam, de Peti elkapta a kezem, visszarántott és megcsókolt.
Bementem, Fruzsi a házban rohangált.
-Gyere Fruzsi, üljünk le.Jól vagy?-kérdeztem miután leült.
-Nem, nagyon ideges vagyok.
-Az a baj, hogy túl nagy ügyet csinálsz belőle.Figyelj, így nem fogod bírni.Itt vagyok, azért hívtál, hogy segítsek, szólj ha valami kell, de nyugodj meg.
-Peti azt ott komolyan gondolta a sátorban?
-Igen, de leállítottam, nyugi, minden rendben lesz.
-Remélem, a csapat mikor jön?
-Csütörtökön fél 6-kor száll le a gép.
-Majd kimegyünk eléjük Petivel és vonattal hazajövünk.
-Oké.
-Ja és azok az emberek egyátalán nem szomjasak.-modtam mosolyogva és kijöttem.
Visszamentem Petihez aki már a sátrat építette.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem meglepetten.
-Tudom hogy bejönnek a munkások.-mondta és odajött megcsókolni, majd visszament és folytatta a sátrat.
-Szerintem inkább felülésezz, az jobban edzi a kockákat.-mondtam és kacsintottam.
-Szerinted mi lenne, ha ezt kihúznám innen?-mondtam és elkezdtem az egyik csavar felé nyúlni, de Peti odaugrott és elkapta a kezem.Mélyen a szemembe nézett, és ezt mondta:
-Összedől a sátor.
-Tudom.-mondtam és megcsókoltam.
Visszament dolgozni, én meg néztem.Amikor megláttam, hogy Csabi autója megáll a kapu előtt és észrevettem a fehér terítőt a kezében megnyugodtam.
-Szia Brigi, hányat estél ma?-jött oda Csabi.
-Még ma nem estem el!-mondtam büszkén.
-És mit csinálsz itt?
-Nézem a pasimat.
-Peti sátratépít?
-Aha.
-De miért?
-Kitalálta, hogy nekem a munkások jönnek be.
-Éértem.
-Fruzsit ne idegesítsd, ha valami van szólj nekem.
-Oké, de a Forevert ki hozza el a reptérről?
-Majd kimegyünk eléjük.
-Oké.-mondta felállt és elemt.Bementem én is, kihoztam egy almássört és elkezdtem iszogatni.Összetoltam két széket és úgy néztem Petit.Ott feküdtem, majdnem elaludtam amikor megcsörrent a telefonom.Annyira megijedtem, hogy leestem a székről.
-Ezt vártam.-jött oda Csabi nevetve.
Mire felálltam letették a telefont.Visszahívtam, Petra volt az.
-Szia, eljöttünk a hamarabbi géppel, itt vagyunk Miskolcon.
-Basszus, oké megyünk, addig tudod hol a vasútállomás?
-Igen.
-Akkor induljatok el oda.
-Oké, szia.-mondta és letette.
-Petike gyere.-kiabáltam hátra.
-De dolgom van.
-Itt van a Forever, menni kell eléjük.
-Ja ok.-mondta és már ott is volt én addig felmentem és lehoztam neki egy pólót.
Elindultunk, a vonat hamar odaért, kb fél óra alatt.
-Sziasztok.-ugrottam le a vonatról, a csapat körbevett és ölelgetni kezdett.
Ott volt Petra, Rob és Steve is.
Köszöntünk mindenkinek, majd a következő vonattal indultunk vissza.
-Na, most az a gáz, hogy nem rögtön a szállásra kell menni, mert a kulcsok még otthon vannak.-mondtam és megvettem a csoportos jegyet a falunkba.Oda már valamivel hosszabb volt az út, de jól elszórakoztunk.Leszálltunk a vonatról és gyalog mentünk először a mi házunkhoz.
-Sziasztok.-léptem be az ajtón.Köszöntem mindenkinek.-hoztam pár vendéget, de csak benéztünk, a nyaraló kulcsa kellene.-mondtam.
-Milyen vendég?
Kinyitottam az ajtót és mindenki bejött.
-Oké, de kik ők?-kérdezte anya.
-Hi, we are Forever!(Heló, mi vagyunk a Forever!)-ordított mindeki.
-Nem tudnak magyarul, de ők a tánccsoortom és az esküvőre jöttek, de nem tudnak addig hol aludni.
-Oké, itt vannak a kulcsok.-mondta apa és a kezembe nyomta a nyaraló kulcsát.
Elmentünk és megint vonatraszálltunk.Hamar odaértünk, mert gyorsjárattal mentünk.
Amikor leléptünk a vontról mindenki jól szétnézett, majd elindultunk Fruzsiékhoz bemutatkozni.
Fruzsi örömmel fogadta őket, de Petire nagyon csúnyán nézett.
-Te tudod mi baja velem?-kérdezte Peti.
-A sátras.
-De nem csináltam semmit.
-Ő ezt nem tudja.
Amíg a csapat Fruzsival beszélt mi hátramentünk megnéztük hogy állnak a sátorral.
-Már kész is?-kérdeztem meglepetten.
-Fél 7.
Már egy munkás sem volt ott.
-Akkor Forever, gyertek.-mondam és bementem a sátorba.-Ma még egyszer elpróbáljuk itt.-mondtam és bekapcsoltam a zenét.
Nagyon jól ment az egész tánc, ennek örültem, mert legalább ezzel nem kell bajlódni.
Amikor végeztünk a próbával mindenkit átkísértünk a nyaralóba.
-Igen, és ez a fürdő.-mondtam és kinyitottam a fürdőajtót.
-Ha valamire szükségetek van, hívjatok minket!
Elköszöntünk, majd haza indultunk.
Megfürödtünk,majd ejaludtunk
-Mi van?-szóltam bele a telefonba hajnali 1 körül.
-Van egy kis próbléma.-válaszolt Petra.
-Mi az már?
-Eltévedtünk.
És szereték pár soros véleményt kérni az oldalról, mert tudnom kellene mit csinálok jól/ rosszul, annak érdekében, hogy a következő blogom jobb legyen!
Reggel Csabi rázott fel.
-Mivan?
-Brigi, beszélnünk kell.
-Mi az?
-Fontos, nagyon, de gyere ki a teraszra.
-Mivan?-kérdeztem amikor leültem a teraszra.
-Gáz, óriási gáz.
-Mi történt?
-Ti rózsaszín-fehér dekorációt vetetek, de én meg kék terítőt.
-Ez akkora baj?
-Miért, nem?
-Jajj Csabi!-mondtam és sóhajtottam.-Nem kell ennyire komolyan venni, egyszerűen bemész a boltba, beviszed a blokkot, és kicseréled fehérre.-mondtam és mivel már nem tudtam visszaaludni kimentem a konyhába csináltam kávét és leültem a traszra.Vártam, hogy Peti felkeljen.Elolvastam egy magazint és megittam a kávét, majd úgydöntöttem, hogy lemegyek Fruzsihoz.
-Szia Brigi, ma lesz dolgunk bőven!
-Mi?
-Ma jönnek felállítani a sátrat.
-De még van 3 nap.
-Igen, ma felállítják, holnap díszítünk, holnapután meg terítünk.
-Értem ,de nekem mi dolgom lesz?
-Kínálkozni kell, meg ilyenek.
-Oké, Csabi megoldotta a szörnyű nagy problémáját?
-Mit?
-A terítőt.
-Ja, most vitte vissza.
Felmentem, visszafeküdtem, már majdnem elaludtam amikor jöttek a sátrasok és felcsengettek.
Fruzsi beengedte őket, de mi attól még felébredtünk.
-Mennem kell Manó.-mondtam és megcsókoltam.
-Hova?
-Itt vannak a munkások.
-Felöltözök én is és lemegyek.
-Eltakarod a kockákat?-viccelődtem vele.
-Igazad van, de egy gatyát felveszek.-mondta és kikapott a szekrényből egy rövidgatyát.Lementünk, én rögtön kínálkozni kezdtem, Peti meg csak jött utánam.
-Petike, figyelj, akkor te hozod ezeket én meg öntök, oké?
-Oké.
Megcsókoltam és a kezébe nyomtam a kosarat, amiben a poharak, meg az italok voltak.
Végigmentünk az összes emberen, pihentünk, majd kezdtünk mindent előről.
-Akkor egész nap ezt fogjuk csinálni?-kérdezte Peti.
-Nyolcig tuti.
De végülis nem volt gáz, mert a munkások is jófejek voltak, beszélgettünk velük egy csomót.
-Jól keres ez az állás?-kérdezte Peti.
-Hát...mostanában senki nem rendez sátras lagzikat, szóval.Ti most hány évesek vagytok?
-16, ő meg most lesz 17.
-Ilyen fiatalon esküvő?
-Végülis igen, csak nem nekünk.
-Akkor?
-A másik lánynak, de ő is 19 éves.
-És ti is itt laktok?
-Nem, mi amerikában, csak most jöttünk segíteni.
-És milyen ott?
-Fantasztikus.
-Brigi, basszus.-rohant oda Fruzsi kétségbeesetten.
-Mi a baj?
-Elfelejtettük a ruhát.
-Milyen ruhát?
-A Forevernek.
-Ja, azt már Petra elintézte.
-Hú, oké.-mondta és elment.
Már olyan 3 óra után kezdtük unni a dolgot, de Fruzsi nem hagyta, hogy pihentőt tartsunk.Csak sétálgattunk az emberek közt, senki nem volt szomjas, de mi nem ülhettünk le.
-Benézhetünk?-kérdezte Peti az egyik munkást és a sátorra mutatott.
-Persze.
Bementünk és leültünk a földtre, vagyis Peti a földre én meg az ölébe.
-Fruzsi ideges lesz, ugye tudod!
-De minek mászkáljunk, ha senki nem iszik?-kérdezte és megcsókolt.Ledöntött a földre és rámfeküdt.
-Peti, hülye vagy?-kérdeztem nevetve.
-Nem, csak szerelems.-mondta és csókolgatni kezdett.
-Peti, itt mindenki előtt?-kérdeztem.
-Nincs itt senki.
-De a sátor másik oldalán van.
-Jó, akkor nem.-mondta, de méd mindig rajtam feküdt.
Így beszélgettünk egy ideig, amikor Fruzsi rontott be a sátorba.
-Ti mi a francot csináltok?!
-Nyugi hugi, semmit.-mondta Peti, de még mindig nem szállt le rólam.
-Na most rögtön kimentek kínálkozni, vagy felpofozlak öcsike.Ja és én vagyok az idősebb.
-Nyugi, oké, és amúgy tudom de úgy nem rímelen.-mondta és lemászott rólam.Felálltam, Peti kezébe nyomtam a kosarat és elindultunk kifelé.
Kinálgattunk mindenkit, senki nem ivott, de nekünk muszáj volt mászkálni.
-Hány óra?-kérdezte Peti unottan.
-3.
-Mindjárt elalszok.
-Megyek, beszélek Fruzsival.-mondtam és elidlutam, de Peti elkapta a kezem, visszarántott és megcsókolt.
Bementem, Fruzsi a házban rohangált.
-Gyere Fruzsi, üljünk le.Jól vagy?-kérdeztem miután leült.
-Nem, nagyon ideges vagyok.
-Az a baj, hogy túl nagy ügyet csinálsz belőle.Figyelj, így nem fogod bírni.Itt vagyok, azért hívtál, hogy segítsek, szólj ha valami kell, de nyugodj meg.
-Peti azt ott komolyan gondolta a sátorban?
-Igen, de leállítottam, nyugi, minden rendben lesz.
-Remélem, a csapat mikor jön?
-Csütörtökön fél 6-kor száll le a gép.
-Majd kimegyünk eléjük Petivel és vonattal hazajövünk.
-Oké.
-Ja és azok az emberek egyátalán nem szomjasak.-modtam mosolyogva és kijöttem.
Visszamentem Petihez aki már a sátrat építette.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem meglepetten.
-Tudom hogy bejönnek a munkások.-mondta és odajött megcsókolni, majd visszament és folytatta a sátrat.
-Szerintem inkább felülésezz, az jobban edzi a kockákat.-mondtam és kacsintottam.
-Szerinted mi lenne, ha ezt kihúznám innen?-mondtam és elkezdtem az egyik csavar felé nyúlni, de Peti odaugrott és elkapta a kezem.Mélyen a szemembe nézett, és ezt mondta:
-Összedől a sátor.
-Tudom.-mondtam és megcsókoltam.
Visszament dolgozni, én meg néztem.Amikor megláttam, hogy Csabi autója megáll a kapu előtt és észrevettem a fehér terítőt a kezében megnyugodtam.
-Szia Brigi, hányat estél ma?-jött oda Csabi.
-Még ma nem estem el!-mondtam büszkén.
-És mit csinálsz itt?
-Nézem a pasimat.
-Peti sátratépít?
-Aha.
-De miért?
-Kitalálta, hogy nekem a munkások jönnek be.
-Éértem.
-Fruzsit ne idegesítsd, ha valami van szólj nekem.
-Oké, de a Forevert ki hozza el a reptérről?
-Majd kimegyünk eléjük.
-Oké.-mondta felállt és elemt.Bementem én is, kihoztam egy almássört és elkezdtem iszogatni.Összetoltam két széket és úgy néztem Petit.Ott feküdtem, majdnem elaludtam amikor megcsörrent a telefonom.Annyira megijedtem, hogy leestem a székről.
-Ezt vártam.-jött oda Csabi nevetve.
Mire felálltam letették a telefont.Visszahívtam, Petra volt az.
-Szia, eljöttünk a hamarabbi géppel, itt vagyunk Miskolcon.
-Basszus, oké megyünk, addig tudod hol a vasútállomás?
-Igen.
-Akkor induljatok el oda.
-Oké, szia.-mondta és letette.
-Petike gyere.-kiabáltam hátra.
-De dolgom van.
-Itt van a Forever, menni kell eléjük.
-Ja ok.-mondta és már ott is volt én addig felmentem és lehoztam neki egy pólót.
Elindultunk, a vonat hamar odaért, kb fél óra alatt.
-Sziasztok.-ugrottam le a vonatról, a csapat körbevett és ölelgetni kezdett.
Ott volt Petra, Rob és Steve is.
Köszöntünk mindenkinek, majd a következő vonattal indultunk vissza.
-Na, most az a gáz, hogy nem rögtön a szállásra kell menni, mert a kulcsok még otthon vannak.-mondtam és megvettem a csoportos jegyet a falunkba.Oda már valamivel hosszabb volt az út, de jól elszórakoztunk.Leszálltunk a vonatról és gyalog mentünk először a mi házunkhoz.
-Sziasztok.-léptem be az ajtón.Köszöntem mindenkinek.-hoztam pár vendéget, de csak benéztünk, a nyaraló kulcsa kellene.-mondtam.
-Milyen vendég?
Kinyitottam az ajtót és mindenki bejött.
-Oké, de kik ők?-kérdezte anya.
-Hi, we are Forever!(Heló, mi vagyunk a Forever!)-ordított mindeki.
-Nem tudnak magyarul, de ők a tánccsoortom és az esküvőre jöttek, de nem tudnak addig hol aludni.
-Oké, itt vannak a kulcsok.-mondta apa és a kezembe nyomta a nyaraló kulcsát.
Elmentünk és megint vonatraszálltunk.Hamar odaértünk, mert gyorsjárattal mentünk.
Amikor leléptünk a vontról mindenki jól szétnézett, majd elindultunk Fruzsiékhoz bemutatkozni.
Fruzsi örömmel fogadta őket, de Petire nagyon csúnyán nézett.
-Te tudod mi baja velem?-kérdezte Peti.
-A sátras.
-De nem csináltam semmit.
-Ő ezt nem tudja.
Amíg a csapat Fruzsival beszélt mi hátramentünk megnéztük hogy állnak a sátorral.
-Már kész is?-kérdeztem meglepetten.
-Fél 7.
Már egy munkás sem volt ott.
-Akkor Forever, gyertek.-mondam és bementem a sátorba.-Ma még egyszer elpróbáljuk itt.-mondtam és bekapcsoltam a zenét.
Nagyon jól ment az egész tánc, ennek örültem, mert legalább ezzel nem kell bajlódni.
Amikor végeztünk a próbával mindenkit átkísértünk a nyaralóba.
-Igen, és ez a fürdő.-mondtam és kinyitottam a fürdőajtót.
-Ha valamire szükségetek van, hívjatok minket!
Elköszöntünk, majd haza indultunk.
Megfürödtünk,majd ejaludtunk
-Mi van?-szóltam bele a telefonba hajnali 1 körül.
-Van egy kis próbléma.-válaszolt Petra.
-Mi az már?
-Eltévedtünk.
2013. július 21., vasárnap
part 45
Itt az új rész, az askomra ne írjatok, mert nem jó, de a komikat várom, és szeretném ha leírnátok biztosra hogy szeretnétek e a csinálnék ez után egy másik blogot! :)))
Semmire nem emlékszem.Az utolsó emlékem az, hogy zuhanok le a vonatról.Peti utánam nyúlt, de már nem tudott elkapni.
Otthon ébrdtem.Mindenki ott állt körülöttem amikor belépett Gab(?)Hogy kerül ő ide?Magyarországon?Nem is tud magyarul!-gondoltam magamban.
-Gab?-kérdeztem értetlenül.
-Nincs itt Gab.-mondta Peti és megölelt.
-De láttam.
-Csak beütötted a fejed.Az orvos azt mondta nem lett bajod, de néh még képzelődhetsz.
-Mennyi idő?
-Egy nap maximum.
-Oké, de az hamarabb meggyógyítana, ha elmondanátok az ajándékot!-mondtam.Erre mindenki nevetni kezdett.Amikor már kicsit se fájt a fejem felültem.Peti elhívta beszélgetni anyát és apát, addig Zsó jött oda hozzám.
-Te is tudod?-kérdeztem
-Igen.
-Mondd el!
-Nem.
-Mindig tudsz pletykálni, csak most nem?
-A jó cél érdekében nem mondom el.
Ekkor anya és apa boldogan jöttek be.Nagyon jó lehet ez az ajándék, ha mindenki ennyire örül neki.De mi lehet az?Nem fogom bírni kivárni.Mindenhol csak erről beszélnek.De nem tudom miről.De kiszedem belőle!
-Gyertek enni!-kiabált anya a konyhából.
Kisétáltam, leültem Peti és apa közé, unottan elkezdtem enni amit elém tettek, nem is foglalkoztam vele mi az, csak ettem és gondolkoztam.A fejem még mindig fájt.
-Brigi, jól vagy?-kérdezte anya.
-Igen.-mondtam és tovább ettem.
-Csak kíváncsi.-mondta Peti és megcsókot.
-Mindenki tudja, csak én nem.
Amikor befejeztük az ebédet rögtön el is indultunk.
Még elmentünk Bettihez is.Peti neki is elmondta, hogy mi a meglepim...Majd még egy ideig sétálgattunk a faluban, benéztünk Petiékhez, és utána a fél 6 os vonattal indultunk vissza.Nagyon álmos voltam, de Peti nem hagyta hogy aludjak.
-Brigi, ébresztő!
-Nem alszok.
-Figyelj, nagyon haragszol?
-Miért?
-Amiért nem mondod el.De úgy akarom, hogy sokan lássák.
-És az miért jó?
-Mert szeretem elsietni a dolgokat.-mondta és nevetett.
-Nem haragszom, csak idegesít a dolog.
-Semmi rosszra nem kell számítani.
-Tudom, de bárkihez odamegyek, mindenki ezt kezdi mondani.
-Én mondtam, hogy kérdezgessenek.
-Kösz.
-Fejed fáj még?
-Nem, de olyan béna vagyok...
-Miért?
-Mindig van velem valami.Egy nyáron 3-szor ment ki a bokám.
-Pont ezért szeretlek.-mondta és Megcsókolt.
-Én is.
-Miért?
-Mert mindig megtudsz vígasztalni.
Ott csókolóztunk amikor valaki bejött a fülkébe és ránkugrott.
Nagyon megijedtem.Először nem is tudtam ki az, de egy kis idő múlva rájöttem.
-Te normális vagy?
-Jól van, de titeket hogy-hogy látni?
-Esküvő lesz.
-Kié?
-Fruzsi-Csabi.-mondtam és megöleltem Petit.
-Ti nem tervezitek még?
Peti ekkor odahajolt j-hez és a fülébe súgott valamit.J erre vigyorogni kezdett.
-Szóval ti tervezitek már az esküvőt?
-Nem.-vágtam rá rögtön.
-Még 6 nap és megtudod, csak nyugodj már meg.-mondta Peti és megsimogatta a hátam.
-Ha az olyan könnyű lenne.-mondtam, nagyon szomorú voltam.
-Nehogy sírj, Brigi!Hahó, legyél már vidám.-mondta J és megölelt.
Ott vigasztaltak ketten is, de én csak az ajándékra tudtam gondolni.Igazából nem is voltam szomorú, csak azt hittem, ha szomorúnak lát elmondja miről van szó, de nem.
Amikor leszálltunk a vonatró, vagyis csak én meg Peti, mert J máshová ment, már feladtam a próbálkozást és vidáman lépkedtem végig a városon.
Nem érdekelt senki és semmi.Nem foglalkoztam az ajándékkal sem, csak az volt előttem, hogy túl rövid az élet ahoz, hogy szomorú legyek.Peti is csak nézett rám, ugrándoztam, rohangáltam, olyan lehettem, mint egy 5 éves, de nem érdekelt.Néha adtam Petinek egy puszit és már ugráltam is tovább.Néha még énekeltem is, pedig nagyon utálom a hangom, ezért van, hogy csendes vagyok.Régebben utáltam mindent magamon, de mióta Petivel vagyok minden megváltozott.
Betáncoltam a kapoun egészen az emeleti szobánkba és kidőltem.Az út kb 2 órás volt.Peti is odajött és megcsókolt.
-Mit csináljunk?
-Amit akarsz.-mondtam és adtam neki egy pofont, de csak hülyeségből.
-Na ezt még megbánod Brigike!-mondta, a nyakábakapott és elkezdett rohangálni velem.
-Tegyél le!-röhögtem, nem tudtam abbahagyni.-Petii, engedj el.-mondtam és előrehajoltam majd szerencsésen átestem a fején.
-Hát ez ügyes volt.-mondta és fogta a lábam, mert ha nem kap el megint fejreesek.
-Tudom.-mondtam és amikor az ágyhoz érünk leugrottam Petiről és elkezdtem ugrálni az ágyon.
-Brigi, szállj le onnan!-mondta és elkezdett leszedni az ágyról.
-Nem.-mondtam és tovább ugráltam.
Egy idő után feljött Csabi.
-Brigike, most befejezed, vagy alszol kint.
-Neked nem vagyok Brigike!-mondtam és tovább ugráltam.Peti már a fejét fogta, szerintem nem értette mi lett velem...
-De Brigike vagy és állj e!-kiabált Csabi.
-Mert ha nem?
-Megverlek.
-Peti megvéd!-mondtam és Petire mutattam.
-Akkor Petit verem meg.
-Megvédem.
-Brigi, most hagyd abba.-mondta és lerángatott az ágyról.
Csak néztem rá értetlenül, Peti már nem tudta mit csináljon...
-Engedj el!-mondtam és megharaptam Csabi kezét és elfutottam.
-Brigi, gyere ide!-mondta és futott utánam ő is és Peti is.
-Brigike, állj meg!-ordítottak mind a ketten.
Nem is törődtem velük, csak futottam egyenesen...neki egy fának.
-Tudtam!-mondta Peti és röhögve felszedett a földről.Lefektettek egy padra és várták, hogy magamhoz térjek.
Amikor kinyitottam a szemem mind a ketten ott ültek és engem néztek.
-Na kicsilány, rohangálsz még?-kérdezte Csabi.
-Igen.-mondtam felálltam és még jobb kedvem volt, mint az esés előtt.Elkezdtem futni, de hasraestem.
-Azt hitted elengedünk?-mondta Peti és a cipőfűzőmre mutatott, ami össze volt kötve.
-És hogy jutok haza?-kérdeztem.
-Majd viszünk.-mondta Bence és megfogta a lábam, Peti meg a kezem.
Így vittek haza, otthon letettek az ágyra, Peti odafeküdt mellém és nem engedett megmozdulni.
-De én leakarok menni Fruzsihoz.
-Majd ő fel jön.
-De én e akarok menni.
-Ja, nem estél még eleget?
-Akkor is lemegyek.
-Csitt!-mondta és megcsókolt.
-Ma még nem is csókoltál meg!-mondtam és én is megcsókoltam.
-Ez azért túlzás.
-Kicsit.
-Nem fáj sehol?
-Nem, miért?
-Mert ma 3-szor verted be a fejed...
-Bírom.
Ott csókolgattuk egymást egészen addig, amíg el nem aludtunk.
Reggel amikor felkeltem Peti még aludt, én lementem Fruzsihoz beszélgetni.
-Szia Brigi, jól vagy?
-Miért?
-Hallom tegnap lefárasztottad a fiúkat.
-Nem mondtam hogy fussanak utánam.
-Ooké.-mondta és nevetett.
-Mit csinálunk ma?
-Ma megyünk kaját kóstolni.
-Én is?
-Én, meg te.
-Nem neked meg Csabinak kéne menni?
-A menyasszony választ!-mondta és kacsintott.
Ez például egy olyan kacsinás volt, amit nem értettem...
Csak néztem rá, de nem értettem mit mosolyog.
-És mikor indulunk?-kérdeztem.
-Most.-mondta és előszedte a táskáját.Gyalog mentünk, mert a városban volt az étterem, ahonnan a kaját rendejük majd.
Éppen elkezdtük nézni az étlapot, amikor csörgött a telefonom.Kinyomtam, nem akartam azzal húzni az időt, hogy telefonálok.Amikor már megunkam, kb az ötödiknél felvettem.
-Heló Peti, mi olyan sürgős?
-Hol vagy?
-Miért érdekel?
-Hiányzol.
-Cuki vagy.-mondtam és kinyomtam a telefont.
De ahogy vártam rögtön újrahívott.
-Hol vagy?
-Peti, jól vagyok, nyugi.
-De hol vagy?
-Fruzsival eljöttünk, megbeszéljük a menüt.
-Ok, mikor jösztök?
-Bizonytalan.
-Oké, szeretlek, szia, nehogy nekimenj valaminek!
-De vicces, szeretlek.-mondtam és letettem.
Fruzsi csak nézett rám, nem mondott semmit, csak vigyorgott és nézett.
Jött a pincér, elmondtuk mit szeretnénk, és mennyit az esküvőre, majd elindultunk hazafelé.
Az úton, szinte végig csendben voltunk.
-Hány óra?-kérdezte Fruzsi.Előtúrtam a telefonom és megnéztem az időt.
-15.
-Még most se mondta el mi az ajcsi?
-Nem...
-Pedig mondtam neki, hogy ne húzza az idegeidet, de nem lehet vele beszélni.
-Lehet, csak nem mindegy hogyan.
Amikor hazaértünk fementem és lefeküdtem Peti mellé, aki még akkor is egy alsógatyában feküdt.
-Mivan Lusti, nem tervezel velkelni?
-Ma már nem.
-Kár, pedig lett volna egy jó programom.-mondtam és bekapcsoltam a tv-t.
-Mi az?
-Már mindegy.
-Miért?
-Azt mondtad nem tervezel ma felkelni.
-Érted bármit.
-Akkor mejünk moziba.-mondtam és felpattantam az ágyról, húztam Petit is.
Amikor odaértünk a moziba leültünk és vártuk a filmet.
-Mit nézünk?-kérdezte Peti.
-Paranormal.
-Na nem, te nem nézhetsz horrort.
-Miért?
-Nem emlékszel?
-De, kezdődik!-mondtam és beleettem a popcornba.
Amikor végelett, megint mi mentünk ki utoljára.Még beültünk a mekibe, fagyiztunk és még sétáltunk egy ideig, majd hazamentünk, lefürödtünk, és aludtunk.
-Jó reggelt Brigike, már csak 4 nap.-mondta Peti és megcsókolt.
-Jó reggelt kedves Pter, öltözz, dolgunk van.
-Mi?
-Ma tánc van.-mondtam és bekapcsoltam a laptopot.
Hívtam Petrát, szinte azonnal felvett.
-Titeket vártunk!-mondta és integetett.
-Kezdhetjük.-mondtam és odahúztam magamhoz Petit, aki még mindig alsógatyában volt.
-Felöltözhetek?-kérdezte.
-Nem.
Petra bekapcsolta a zenét és elekzdtünk táncolni.Vaagy 10-szer végig táncoltuk.
-Mi akkor megyünk is, 3 nap múlva talákozunk!-mondtam és integettem.
Amikor letettem Peti kidőlt az ágyra.
-Még szerencse.-mondta
-Mi akkora szerencse?
-Hogy kockás a hasam.
-Miért akkora szerencse ez?
-Nincs mit szégyellnem, ha nagy sörhasam lenne akkor most muszáj lettem volna felöltözni.
Nem mondtam semmit, csak odafeküdtem mellé.
-Mai program?-kérdeztem.
-Nézzük a hasam.-mondta és elkezdte nézni a hasát.
-Oké.Kér pici puszit a pici poci?-kérdeztem és megcsókoltam.
-Kér.
Megpusziltam a hasát.Nevetgéltünk, csókolóztunk, majd úgydöntöttünk, hogy kimegyünk a tóhoz.
Leültünk a fánk alá, és elkezdtünk beszélgetni.
-Várod már az esküvőt?
-Nagyoon!Te?
-Én is, de az ajándékot, vagy az esküvőt várod?
-Jobban az esküvőt, az ajándékba már belenyugodtam, hogy csak akkor kapom meg.
-Ennek örülök, ide adod a telód?
-Minek, neked nincs sajátod?
-De azon nincs olyan jó játék.
-Most komolyan játszani akarsz?
-Miért, mit csináljak?
-Ússzunk.
-Ebben?-kérdezte meglepetten.
Belerángattam a vízbe.
-Nem vagyunk normálisak.-mondta és nevetett.
-Erre hamarabb is rájöhettél volna.-mondtam és a nyakába ugrottam.
Ott úszkáltunk egészen estig, nem, nem mentünk volna el a strandra, nekünk a nagy mocskos tó kellett.
Olyan 8 felé indultunk haza.
-Jösz fürdeni?-kérdezte Peti.
-Veled, vagy egyedül?
-Velem.
-Akkor megyek.-mondtam és az ölébeugrottam.
Lefürödtünk, majd elaludtunk.
Reggel Csabi rázott fel.
-Mivan?
-Brigi, beszélnünk kell.
-Mi az?
-Fontos, nagyon, de gyere ki a teraszra.
-Mivan?-kérdeztem amikor leültem a teraszra.
-Gáz, óriási gáz.
Semmire nem emlékszem.Az utolsó emlékem az, hogy zuhanok le a vonatról.Peti utánam nyúlt, de már nem tudott elkapni.
Otthon ébrdtem.Mindenki ott állt körülöttem amikor belépett Gab(?)Hogy kerül ő ide?Magyarországon?Nem is tud magyarul!-gondoltam magamban.
-Gab?-kérdeztem értetlenül.
-Nincs itt Gab.-mondta Peti és megölelt.
-De láttam.
-Csak beütötted a fejed.Az orvos azt mondta nem lett bajod, de néh még képzelődhetsz.
-Mennyi idő?
-Egy nap maximum.
-Oké, de az hamarabb meggyógyítana, ha elmondanátok az ajándékot!-mondtam.Erre mindenki nevetni kezdett.Amikor már kicsit se fájt a fejem felültem.Peti elhívta beszélgetni anyát és apát, addig Zsó jött oda hozzám.
-Te is tudod?-kérdeztem
-Igen.
-Mondd el!
-Nem.
-Mindig tudsz pletykálni, csak most nem?
-A jó cél érdekében nem mondom el.
Ekkor anya és apa boldogan jöttek be.Nagyon jó lehet ez az ajándék, ha mindenki ennyire örül neki.De mi lehet az?Nem fogom bírni kivárni.Mindenhol csak erről beszélnek.De nem tudom miről.De kiszedem belőle!
-Gyertek enni!-kiabált anya a konyhából.
Kisétáltam, leültem Peti és apa közé, unottan elkezdtem enni amit elém tettek, nem is foglalkoztam vele mi az, csak ettem és gondolkoztam.A fejem még mindig fájt.
-Brigi, jól vagy?-kérdezte anya.
-Igen.-mondtam és tovább ettem.
-Csak kíváncsi.-mondta Peti és megcsókot.
-Mindenki tudja, csak én nem.
Amikor befejeztük az ebédet rögtön el is indultunk.
Még elmentünk Bettihez is.Peti neki is elmondta, hogy mi a meglepim...Majd még egy ideig sétálgattunk a faluban, benéztünk Petiékhez, és utána a fél 6 os vonattal indultunk vissza.Nagyon álmos voltam, de Peti nem hagyta hogy aludjak.
-Brigi, ébresztő!
-Nem alszok.
-Figyelj, nagyon haragszol?
-Miért?
-Amiért nem mondod el.De úgy akarom, hogy sokan lássák.
-És az miért jó?
-Mert szeretem elsietni a dolgokat.-mondta és nevetett.
-Nem haragszom, csak idegesít a dolog.
-Semmi rosszra nem kell számítani.
-Tudom, de bárkihez odamegyek, mindenki ezt kezdi mondani.
-Én mondtam, hogy kérdezgessenek.
-Kösz.
-Fejed fáj még?
-Nem, de olyan béna vagyok...
-Miért?
-Mindig van velem valami.Egy nyáron 3-szor ment ki a bokám.
-Pont ezért szeretlek.-mondta és Megcsókolt.
-Én is.
-Miért?
-Mert mindig megtudsz vígasztalni.
Ott csókolóztunk amikor valaki bejött a fülkébe és ránkugrott.
Nagyon megijedtem.Először nem is tudtam ki az, de egy kis idő múlva rájöttem.
-Te normális vagy?
-Jól van, de titeket hogy-hogy látni?
-Esküvő lesz.
-Kié?
-Fruzsi-Csabi.-mondtam és megöleltem Petit.
-Ti nem tervezitek még?
Peti ekkor odahajolt j-hez és a fülébe súgott valamit.J erre vigyorogni kezdett.
-Szóval ti tervezitek már az esküvőt?
-Nem.-vágtam rá rögtön.
-Még 6 nap és megtudod, csak nyugodj már meg.-mondta Peti és megsimogatta a hátam.
-Ha az olyan könnyű lenne.-mondtam, nagyon szomorú voltam.
-Nehogy sírj, Brigi!Hahó, legyél már vidám.-mondta J és megölelt.
Ott vigasztaltak ketten is, de én csak az ajándékra tudtam gondolni.Igazából nem is voltam szomorú, csak azt hittem, ha szomorúnak lát elmondja miről van szó, de nem.
Amikor leszálltunk a vonatró, vagyis csak én meg Peti, mert J máshová ment, már feladtam a próbálkozást és vidáman lépkedtem végig a városon.
Nem érdekelt senki és semmi.Nem foglalkoztam az ajándékkal sem, csak az volt előttem, hogy túl rövid az élet ahoz, hogy szomorú legyek.Peti is csak nézett rám, ugrándoztam, rohangáltam, olyan lehettem, mint egy 5 éves, de nem érdekelt.Néha adtam Petinek egy puszit és már ugráltam is tovább.Néha még énekeltem is, pedig nagyon utálom a hangom, ezért van, hogy csendes vagyok.Régebben utáltam mindent magamon, de mióta Petivel vagyok minden megváltozott.
Betáncoltam a kapoun egészen az emeleti szobánkba és kidőltem.Az út kb 2 órás volt.Peti is odajött és megcsókolt.
-Mit csináljunk?
-Amit akarsz.-mondtam és adtam neki egy pofont, de csak hülyeségből.
-Na ezt még megbánod Brigike!-mondta, a nyakábakapott és elkezdett rohangálni velem.
-Tegyél le!-röhögtem, nem tudtam abbahagyni.-Petii, engedj el.-mondtam és előrehajoltam majd szerencsésen átestem a fején.
-Hát ez ügyes volt.-mondta és fogta a lábam, mert ha nem kap el megint fejreesek.
-Tudom.-mondtam és amikor az ágyhoz érünk leugrottam Petiről és elkezdtem ugrálni az ágyon.
-Brigi, szállj le onnan!-mondta és elkezdett leszedni az ágyról.
-Nem.-mondtam és tovább ugráltam.
Egy idő után feljött Csabi.
-Brigike, most befejezed, vagy alszol kint.
-Neked nem vagyok Brigike!-mondtam és tovább ugráltam.Peti már a fejét fogta, szerintem nem értette mi lett velem...
-De Brigike vagy és állj e!-kiabált Csabi.
-Mert ha nem?
-Megverlek.
-Peti megvéd!-mondtam és Petire mutattam.
-Akkor Petit verem meg.
-Megvédem.
-Brigi, most hagyd abba.-mondta és lerángatott az ágyról.
Csak néztem rá értetlenül, Peti már nem tudta mit csináljon...
-Engedj el!-mondtam és megharaptam Csabi kezét és elfutottam.
-Brigi, gyere ide!-mondta és futott utánam ő is és Peti is.
-Brigike, állj meg!-ordítottak mind a ketten.
Nem is törődtem velük, csak futottam egyenesen...neki egy fának.
-Tudtam!-mondta Peti és röhögve felszedett a földről.Lefektettek egy padra és várták, hogy magamhoz térjek.
Amikor kinyitottam a szemem mind a ketten ott ültek és engem néztek.
-Na kicsilány, rohangálsz még?-kérdezte Csabi.
-Igen.-mondtam felálltam és még jobb kedvem volt, mint az esés előtt.Elkezdtem futni, de hasraestem.
-Azt hitted elengedünk?-mondta Peti és a cipőfűzőmre mutatott, ami össze volt kötve.
-És hogy jutok haza?-kérdeztem.
-Majd viszünk.-mondta Bence és megfogta a lábam, Peti meg a kezem.
Így vittek haza, otthon letettek az ágyra, Peti odafeküdt mellém és nem engedett megmozdulni.
-De én leakarok menni Fruzsihoz.
-Majd ő fel jön.
-De én e akarok menni.
-Ja, nem estél még eleget?
-Akkor is lemegyek.
-Csitt!-mondta és megcsókolt.
-Ma még nem is csókoltál meg!-mondtam és én is megcsókoltam.
-Ez azért túlzás.
-Kicsit.
-Nem fáj sehol?
-Nem, miért?
-Mert ma 3-szor verted be a fejed...
-Bírom.
Ott csókolgattuk egymást egészen addig, amíg el nem aludtunk.
Reggel amikor felkeltem Peti még aludt, én lementem Fruzsihoz beszélgetni.
-Szia Brigi, jól vagy?
-Miért?
-Hallom tegnap lefárasztottad a fiúkat.
-Nem mondtam hogy fussanak utánam.
-Ooké.-mondta és nevetett.
-Mit csinálunk ma?
-Ma megyünk kaját kóstolni.
-Én is?
-Én, meg te.
-Nem neked meg Csabinak kéne menni?
-A menyasszony választ!-mondta és kacsintott.
Ez például egy olyan kacsinás volt, amit nem értettem...
Csak néztem rá, de nem értettem mit mosolyog.
-És mikor indulunk?-kérdeztem.
-Most.-mondta és előszedte a táskáját.Gyalog mentünk, mert a városban volt az étterem, ahonnan a kaját rendejük majd.
Éppen elkezdtük nézni az étlapot, amikor csörgött a telefonom.Kinyomtam, nem akartam azzal húzni az időt, hogy telefonálok.Amikor már megunkam, kb az ötödiknél felvettem.
-Heló Peti, mi olyan sürgős?
-Hol vagy?
-Miért érdekel?
-Hiányzol.
-Cuki vagy.-mondtam és kinyomtam a telefont.
De ahogy vártam rögtön újrahívott.
-Hol vagy?
-Peti, jól vagyok, nyugi.
-De hol vagy?
-Fruzsival eljöttünk, megbeszéljük a menüt.
-Ok, mikor jösztök?
-Bizonytalan.
-Oké, szeretlek, szia, nehogy nekimenj valaminek!
-De vicces, szeretlek.-mondtam és letettem.
Fruzsi csak nézett rám, nem mondott semmit, csak vigyorgott és nézett.
Jött a pincér, elmondtuk mit szeretnénk, és mennyit az esküvőre, majd elindultunk hazafelé.
Az úton, szinte végig csendben voltunk.
-Hány óra?-kérdezte Fruzsi.Előtúrtam a telefonom és megnéztem az időt.
-15.
-Még most se mondta el mi az ajcsi?
-Nem...
-Pedig mondtam neki, hogy ne húzza az idegeidet, de nem lehet vele beszélni.
-Lehet, csak nem mindegy hogyan.
Amikor hazaértünk fementem és lefeküdtem Peti mellé, aki még akkor is egy alsógatyában feküdt.
-Mivan Lusti, nem tervezel velkelni?
-Ma már nem.
-Kár, pedig lett volna egy jó programom.-mondtam és bekapcsoltam a tv-t.
-Mi az?
-Már mindegy.
-Miért?
-Azt mondtad nem tervezel ma felkelni.
-Érted bármit.
-Akkor mejünk moziba.-mondtam és felpattantam az ágyról, húztam Petit is.
Amikor odaértünk a moziba leültünk és vártuk a filmet.
-Mit nézünk?-kérdezte Peti.
-Paranormal.
-Na nem, te nem nézhetsz horrort.
-Miért?
-Nem emlékszel?
-De, kezdődik!-mondtam és beleettem a popcornba.
Amikor végelett, megint mi mentünk ki utoljára.Még beültünk a mekibe, fagyiztunk és még sétáltunk egy ideig, majd hazamentünk, lefürödtünk, és aludtunk.
-Jó reggelt Brigike, már csak 4 nap.-mondta Peti és megcsókolt.
-Jó reggelt kedves Pter, öltözz, dolgunk van.
-Mi?
-Ma tánc van.-mondtam és bekapcsoltam a laptopot.
Hívtam Petrát, szinte azonnal felvett.
-Titeket vártunk!-mondta és integetett.
-Kezdhetjük.-mondtam és odahúztam magamhoz Petit, aki még mindig alsógatyában volt.
-Felöltözhetek?-kérdezte.
-Nem.
Petra bekapcsolta a zenét és elekzdtünk táncolni.Vaagy 10-szer végig táncoltuk.
-Mi akkor megyünk is, 3 nap múlva talákozunk!-mondtam és integettem.
Amikor letettem Peti kidőlt az ágyra.
-Még szerencse.-mondta
-Mi akkora szerencse?
-Hogy kockás a hasam.
-Miért akkora szerencse ez?
-Nincs mit szégyellnem, ha nagy sörhasam lenne akkor most muszáj lettem volna felöltözni.
Nem mondtam semmit, csak odafeküdtem mellé.
-Mai program?-kérdeztem.
-Nézzük a hasam.-mondta és elkezdte nézni a hasát.
-Oké.Kér pici puszit a pici poci?-kérdeztem és megcsókoltam.
-Kér.
Megpusziltam a hasát.Nevetgéltünk, csókolóztunk, majd úgydöntöttünk, hogy kimegyünk a tóhoz.
Leültünk a fánk alá, és elkezdtünk beszélgetni.
-Várod már az esküvőt?
-Nagyoon!Te?
-Én is, de az ajándékot, vagy az esküvőt várod?
-Jobban az esküvőt, az ajándékba már belenyugodtam, hogy csak akkor kapom meg.
-Ennek örülök, ide adod a telód?
-Minek, neked nincs sajátod?
-De azon nincs olyan jó játék.
-Most komolyan játszani akarsz?
-Miért, mit csináljak?
-Ússzunk.
-Ebben?-kérdezte meglepetten.
Belerángattam a vízbe.
-Nem vagyunk normálisak.-mondta és nevetett.
-Erre hamarabb is rájöhettél volna.-mondtam és a nyakába ugrottam.
Ott úszkáltunk egészen estig, nem, nem mentünk volna el a strandra, nekünk a nagy mocskos tó kellett.
Olyan 8 felé indultunk haza.
-Jösz fürdeni?-kérdezte Peti.
-Veled, vagy egyedül?
-Velem.
-Akkor megyek.-mondtam és az ölébeugrottam.
Lefürödtünk, majd elaludtunk.
Reggel Csabi rázott fel.
-Mivan?
-Brigi, beszélnünk kell.
-Mi az?
-Fontos, nagyon, de gyere ki a teraszra.
-Mivan?-kérdeztem amikor leültem a teraszra.
-Gáz, óriási gáz.
2013. július 13., szombat
part 44
Na végre itt vagyok és hozom a kövi rész!:D
Mivel ennek a storynak mindjárt vége, szeretném ha leirnátok nekem azokat a kérdéseket, amik érdekelnek titeket a bloggal kapcsolatban, és én az utolsó részben mindent megválaszolok majd! Illetve egy másik személyesebb kérés, hogy írjatok egy rövidebb véleményt a blogról, mert szeretném tudni mitől lehetne jobb a következő! Itt írhattok névtelenül is: http://ask.fm/BoooBaba vagy akár komiban! Ezek persze nem kötelezőek, de örülnék ha minnél több véleményt, tapasztalatot kapnék, mert tényleg nagyon jó volt írni és látni ahogy megy fel a nézettség és bár nem volt annyira sok komi, de azért örülök, hogy olvastátok páran!:)
-Szóval, tudom, hogy nem egy drága ajándék, de ha lesz pénzem...-mondta, de én félbeszakítottam.
-Nem kell, hogy drága ajándékokat adj, elég ha itt vagy te!
-De ezt már akkor is odaadom.-mondta és elővett egy nyakláncolt, amin egy fél szivecske volt medálnak.A másik fele Petinél volt.
-Ezt kellett annyira titkolni?
-Nem, azt majd a megfelelő pillanatban, ez csak egyféle előleg.
-Köszi, szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
Már délután 4 volt, a telefonom megint megcsörrent.
-Szia Kate, mizu?
-Lenne most egy kis munka, ráérsz?
-Petrával beszéltél már?
-Nem miért?
-Mert most csak ő van amerikában, én már csak augusztus közepe felé megyek haza.
-Inkább szeptembert mondj.-súgta Peti.
-Sőt, inkább csak szeptember.
-Értem, akkor hívom Petrát.Még jó, hogy ketten vagytok.
-Bocsi mégegyszer, szia.-mondtam és kinyontam a telefont.
-Mi volt ez a csak szeptember?
-Lesz még egy kis dolgunk.
Nem értettem miről beszél, de beleegyeztem.Ott ültünk egymás mellett és néztük a csillagokat.
-Fruzsi nem mondott semmit, ugye?
-Nem, de nem is kérdeztem.
-És ő miről kérdezett?
-Rólunk, meg minden hülyeségről.
-Menjünk?
-Mehetünk.-mondtam és felálltam.
Kézenfogva sétálltunk haza, otthon megfürödtünk, majd szinte azonnal elaludtunk.
Reggel, amikor felkeltem, lementem, hogy megkérdezzem Fruzsit hogy mit csinálunk ma, de Csabi és Bence ott álltak az ajtóban, és nem engedtek be.
-De Fruzsival akarok beszélni.
-Akkor megvárod.
-De én be akatok menni.
-Akkor se mehetsz be.
Végülis megvártam kint.
-Szia Fruzsi, nem engedtett be a vőlegényed.
-Tudom, én mondtam neki, de ma se lesz semmi dolgod.
-Akkor minek vagyok én itt?
-Az mindegy, de kellessz.
Vissza felmentem és lefeküdtem.Peti még aludt, de mivel unatkoztam bekapcsoltam a tv-t.
-Brigitta kisasszony, tudod hány óra van?Vannak emberek akik hajnalban még aludni akarnak.
-Fél 12 kedves Péter.
-Akkor is!Kapcsold ki!
-Nem, én szeretem ezt a mesét.
-Én meg nem.Majd ha lesz gyerekem nézem vele, de te nem vagy a gyerekem.
-Akkor játszuk azt, hogy az vagyok.
-Azt csinálsz, amit akarsz.-mondta és visszaaludt.
Folytattam a mesenézést, de hamar meguntam, ezért inkább főztem kávét és kiütem a teraszra, Peti is nem sokkal később jött utánam.
Kávéztunk, beszélgettünk amikor berontott Fruzsi.
-Heló fiatalok, mégis lenne egy kis munka!
-Mi?-kérdeztem izgatottan.
-Mivel mi nem érünk rá, és jövőhéten esküvő, nektek kellene összeállítani a napirndet.
-De mi legyen benne?
-Templom, meg az anyakönyvvezető a legfonntosabb, de mindent részletesen!-mondta, letett egy papírt az asztalra és nemsokárra Csabi kocsijával mentek el.
Én rögtön hozzá alartam kezdeni, de Peti nem engedte.
-Ne!-mondta és kikapta a kezemből a papírt.
-De...
-Nincs de!-mondta, megcsókolt és az ölében bevitt majd ledobott az ágyra.
-Basszus, már fél kettő, és még nem csináltunk semmit.-pattantam fel az ágyból, kimentem a teraszra és elkezdtem nézni a papírt.
Amikor Peti is kijött elkezdtük nézni az időpontokat
-A vendégek, meg Zsoltiék 7-re jönnek.
-Te olyan korán akarsz kelni?
-Nem, de egy esküvő nem kezdődhet 11-kor.
-Jó, oké, tovább.
-Mi, a tanúk ekkor mondunk beszédet.
-Oks.
-Utána lesz egy kis idő táncolni, meg beszélgetni.Délben megyünk a templomba és utána az anyakönyvvezetőhöz.
-Ennyi.
-Nem, még ezután lesz egy ebéd, megint egy kis szabadidő utána, menyecsketánc és utána vacsora.
-Oké, akkor ennyi.
-Nem, mert a Forever még nincs benne.
-Akkor tegyük őket bele és haladjuk.
-Szóval ők úgy jönnek be, hogy ugye 4 pár van, a négy pár jön be elől, kiáálank két oldara, és utánuk jönnek Fruzsiék.Amikor mindenki a helyén áll akkor lesz a keringő.
-Szuper, kész vagyunk.-mondta és megcsókolt.
-Gyere.-mondtam és elkezdtem lefelé húzni.Kint az utcán kérdezte meg, hogy hova megyünk.
-A boltba.-válaszoltam.
-Minek?
-Ma én fogok sütni.
-Meg akarsz mérgezni?
-Tudok sütni, ha nehezen is, de fogd fel.
Elmentünk a boltba, bevásároltam mindent a pizzához, mert azt akartam csináni.
Hazafelé alig bírtam a szatyrot, mert vettünk egy csomó sőrt, meg kólát is.
Felmentem a konyhába és rögtön el is kezdtem a sütést.
-Segítessz, vagy nem?
-Csak nézem inkább.
-Hát ok.-mondtam és elkeztem csinálni a tésztát.A gyúrás, meg hasonók nem voltak az erősségeim, mert utálom megfogni a tésztát...ezért zacskót húztam a kezemre.
-Te mit csinálsz?-kérdezte Peti vihogva.
-Én nem fogomm meg, tiszta tojásos, pfuj.
-Ajj add ide.-mondta és odajött.
-Na a főszakács úr.
-Mostmár nem mancsos.-mondta miután nagyjából összegyútra.Megcsókolt és elkezdte simogatni a hajam.
Fel sem tünt, hogy miért nevet...
-Basszus, mi ez?-ordítottam amikor a hajamhoz értem.Peti szakadt a röhögéstől.-De szemét vagy!-mondtam és nevetve megcsókoltam majd hozzá vágtam az egész tésztát.
-Hé, cica ne vaduljunk.-mondta és leöntött egy kiló liszttel.
-Ha harc, hát legyen harc.-mondtam és hozzávágtam egy tojást, ő meg cserébe a hajamba nyomta a tejszínhabot.
-Na erre mit mondassz kicsilány!
-Erre, csak ennyit!-mondtam és lenyomtam ketchuppal.
-Akkor én meg ezt mondom.-mondta és megfogta a majonézes üveget.
Ott "lövöldöztük" egymást majonézzel, meg ketchuppal, tiszta lisztesek voltunk, de volt rajtunk tojástól tejszínhabig minden, amikorbelépett Fruzsi.
-Ti mi a francot csináltok?-jött oda, próbált ideges lenni, de belül sírt a nevetéstől.
-Sütünk.-mondtam nevetve.
-De össze is takarítotok.
-Csak Brigi süt.-mondta Peti és elindult befelé.
-Meg te, ilyen mocsosan nem mész be a szobába, megsüttök és megfürödtök, mind a ketten.Kész a napirend?
-Ott van a szobába.
Fruzsi ránk kulcsolta a konyhaajtót és elment.Ahogy körülnéztem, elég durván nézett ki a konyha is, meg mi is.Felszedtük a tésztát az asztal alól és elkezdtünk sütni.
-Először megsütöm a tésztát, vagy már a töltelékke sütöm meg az egészet?-kérdeztem bizonytalanul.
-Szerintem próbáljuk meg így is, úgy is.
-Ok.-mondtam és elkezdtem megkenni a tésztát.És ezt hogy rakjuk bele a tepsibe?
-Én fogom a tésztát oldalró, te tartod alulról és te alátolod a tepsit.
-Ooké.-mondtam és elővettem egy tepsit.
-Tartsad!-ordított Peti.
-Te is!-kiabátam vissza.
-Szétszakad, Brigi, szét fog szakadni!
-Dobjuk bele.-mondtam és elengedtem a tészta alját, ami rögtön kiszakadt.
-Akkor lehet meg kéne először sütni a tésztát.
Betettük nagynehezen a tésztákat a tepsibe és elkezdtük sütni.
-Azért tudunk valamit.-mondta és az ölébe rántott.
Megcsókoltam és megöleltem.
-Tiszta mocsok vagy.-mondta és ellökött magától.
-De te is.-mondtam és visszaültem az ölébe.
-De én így szeretlek.-mondta és csókolgatni kezdett.
Fel akartam álni. hogy kivegyem a tésztát a sütőbő, de Peti nem engedett.
-Meg fog égni.
-Nem baj.
-De az.-mondtam és felálltam.
Odsétálltam a sütőhöz és kivettem a tésztát.Szín alapján jó volt, de mindenhol fel volt púposodva.
-Hm, ezzel mit csináljunk?-kérdeztem
-Ki kell szurkálni.
-Te honnan tusz ilyeneket?
-Logika, ha a lufit kiszúrod, az is leereszt.
Kiszurkáltam a tésztát és ekezdtük megkenni.Peti a hátam mögött állt és folyamatosan csikizett.
-Peti, légyszi!-mondtam vihogva.-Nee!-sikítottam, Peti már nagyon nevetett.
Ammikor végre megccsináltuk a pizzákat el akartunk menni fürdeni.
-Hogy menjünk ki?-kérdeztem idegesen.
-Feltöröm a zárat!-mondta Peti és elkezdte eg villával a zár kinyitását.És sikerült neki.
Amikor kijutottunk, kicsit égő volt, mert Fruzsi és a pap ott ütek a nappaliban és beszélték az esküvőt.
-Menjetek be!-kiabált ránk.
-De kész vagyunk.
-Akkor irány fürdeni!
Az atya csak nézett ránk, szerintem még nem látott két ilyen mocskos hülyegyereket.
-Ki zuhanyzik először?-kérdeztem amikor beértünk a fürdőbe.
-Együtt.-mondta Peti és berángatott a víz alá.
Lezuhynoztunk, amikor kiértem láttam, hogy a ruhám vizes, mást meg nem hoztam be.Felvettem a Peti pólóját és nyugodtan sétáltam be a szobába.Vagyis csak nyugodtan indultam el, mert amikor Fruzsi meglátott, rögtön felállt és belökdösött.Átvettem a saját ruhám és kimentem Fruzsihoz aki még mindig a pappal beszélt.
-Szóval akkor duplán meg lehet oldani?-kérdezte Fruzsi.
-Meg persze.
-És úgy mennyibe kerül?
-Ugyan annyi, mer végülis egyszer mondom el a dolgokat.
-Akkor ennyi is lett volna.-mondta és kikísérte a papot, majd nevetve jött vissza.
Még egy ideig állta az ajtóban mielőtt megszólalt volna.Nagyon nevetett.
-Ti normálisak vagytok?-kérdezte nevetve.
-Csak sütöttünk, kérsz?-kérdeztem és az asztalra mutattam.
-Inkább kihagyom, köszi.
-Pedig finom.
-Az esküvőmet túl szeretném élni.
Elvettem egy szelet pizzát és kiütem vele a teraszra.
-Na milyen?-jött ki Peti is és harapott egyet a pizzámból.
-Nem is annyira rossz.-mondtam
-Mit akarsz, ez finom!
-Nem tudod mit akar duplázni Fruzsi az esküvőn?
-De, az egyik barátnőjével együtt tartják.
-És ezt a barátnője is tudja, mert még nem láttam a szervezésnél.
-Nem, nem tudja, de fog segíteni.
Elindultam lefelé, de elég rendesen elestem a lépcsőn, lehorzsoltam az egész oldalam, 5 perc úlva már mindehol kék, zöld foltos voltam.
-Hát ez ügyes volt.-mondta Peti és tapsolt.
-Te vagy a hibás!-mondtam és rá muattam.
-Itt se voltam.
-De elvakít a szerelem.-mondtam és odamentem, megcsókoltam.
-Nem fáj?
-Járni tudok, csak kicsit csúnya.
-Annyira nem is, mire menyasszony leszel begyógyul.
-Vagy nem.-jött oda Fruzsi is mosolyogva.
Felmentem a szobába, lefeküdtem és egész déután Petivel néztem idiótábbnál idiótább filmeket.
Egész nap csak unatkoztunk...
-Mit kéne csinálni?-kérdezte Peti unottan.
Ekkor kinéztem az ablakon és megláttam, hogy Fruzsi indul valahová.Kirohantam a teraszra és lekiabáltam neki.
-Hova mész?-kérdeztem.
-A városba.
-Megyek én is.-mondtam és elindultam lefelé.-szia Peti, majd jövök.-mondtam és megcsókoltam.Lent Fruzsi már várt.
-Te minek mész?-kérdeztem.
-Nem tudom, csak sétálok kicsit, te?
-Petinek akarok venni valamit.
-És tudod már, hogy mit?
-Nem...
-Bolgod lesz aznap, hidd el.Vagyis remélem, de ez csak rajtad múlik.
-Mindenki ezt mondja, de nem értem mire céloznak...
-Majd idővel mindent megtudsz!
-De mennyi idővel?
-Azt most nem mondhatom el.
Csendben besétáltunk egy ajándékboltba, de még mindig nem tudtam mit vegyek neki.
-Na, találsz valamit?
-Nem.
-Akkor megkérdezzük az eladót.-mondta és odarángatott az egyik eladóhoz.
Nem tudtam mit mondjak, ezért Fruzsi kezdte.
-Heló, a barátjának keresünk valami szülinapi ajándékot.
-És milyen idős?
-Most lesz 17.-mondtam.
-És mióta vagytok együtt?
Ekkor Fruszi valamit súgott a nő fülébe, aki erre mosolyogni kezdett.
-Tudom mi kell neked.-mondta és levett a polcról egy plüssmedvét.
-Nekem valami kreatívabb kellene.
-Akkor erre a medvére adunk egy plót, amin ti vagytok.Van nálad kép?
-Persze.-mondtam és odaadtam egy kis képet.
A póló hamar kész lett.Megvettük és elindultunk haza.
-De most hova tegyem?
-Add neki most oda.
-Szerintem is.
Kerestem egy kis ajándék szatyrot, beletettem a macit és eindultma fölfelé.
Peti és Bence beszélgettek amikor felértem, de nem vették észre hogy ot vagyok.
-De mikor adod neki oda?
-Nemtudom, szerintem az esküvőn, úgy akarom, hogy sokan lássák.
-És ha félre érti?
-Ezt nem lehet.
-Igaz, de ő hogy fog átöltözni?
-Meg van oldva minden, Fruzsi segít.
Egy kis idő után bementem.
-Sziasztok, mi a téma?
-Semmi, csak az esküvő.
-Meg az ajándék.-tettem hozzá.
-Sejted már?
-Nem.
-Akkor jó.
-De Peti, mivel a szülinapodon mindenkinek sok dolga lesz, odaadom most az ajándékot!
-Nekem csak te kellessz.-mondta és megcsókolt.
-Szóval Boldog szülinapot!-mondtam és a kezébe nyomtam a macit.
-Köszi, ezzel fogok aludni.-mondta és megölet.
Még egy ideig ott beszélgettem a fiúkkal, majd kitaláltuk, hogy menjünk bulizni.Oda mntünk, ahol Dév megcsókolt.Megint az a srác volt a bárban.
-Heló egy vodkanarancsot légyszi.-mondtam.
-Gyere táncolni.-jött oda Bence.
-Most táncoltam, ülj e igyál.-mondtam és odarántottam egy székre.Beleittam az vodkába.
-Bence, te is tudod mi az?
-Persze, mindneki tudja.
-De én nem.
-Örülni fogsz.De csak akkor, ha igazán szereted.
-Mindenél jobban.
Még beszélgettünk egy ideig, Peti is odajött egy idő után és ő is bekapcsolódott.
-Ha leitatlak se mondod el mi az?-kérdeztem
-Nem, majd megátod.
Még táncltunk, iszogattunk, majd olyan éjfél feé indultunk haza.
Otthon rögtön kidőltem és csak másnap délben ketem fel.
-Milyen nap van?-kérdezte Peti amikor észrevette, hogy én is felvagyok.
-Szombat.-mondtam és ásítottam.
-Ma hazamegyek a faluba.-mondta és megcsókolt, befeküdt mellém az ágyba.
-Én nem mehetek?
-Végülis jöhetsz.
-De minek mész?
-A szüleidhez.
-Mi közös ügyetek van?
-Te, meg az ajándék.
-Oké, de mikor indulunk?-kérdeztem és felültem.
-Most.-mondta és felállt.
Elmentem átöltözni, majd kimentünk a vonatállomásra.
Felszálltunk, és szinte egész úton beszélgettünk.
-Következőnél leszállunk.-mondtam és feálltam.
Peti is jött utánam.Az ajtón nemsokárra kinyílt.Elindultam lefelé, de végül leestem.
Semmire nem emlékszem.Az utolsó emlékem az, hogy zuhanok le a vonatról.Peti utánam nyúlt, de már nem tudott elkapni.
Otthon ébrdtem.Mindenki ott állt körülöttem amikor belépett Gab(?)Hogy kerül ő ide?Magyarországon?Nem is tud magyarul!-gondoltam magamban.
F O N T O S!
Mivel ennek a storynak mindjárt vége, szeretném ha leirnátok nekem azokat a kérdéseket, amik érdekelnek titeket a bloggal kapcsolatban, és én az utolsó részben mindent megválaszolok majd! Illetve egy másik személyesebb kérés, hogy írjatok egy rövidebb véleményt a blogról, mert szeretném tudni mitől lehetne jobb a következő! Itt írhattok névtelenül is: http://ask.fm/BoooBaba vagy akár komiban! Ezek persze nem kötelezőek, de örülnék ha minnél több véleményt, tapasztalatot kapnék, mert tényleg nagyon jó volt írni és látni ahogy megy fel a nézettség és bár nem volt annyira sok komi, de azért örülök, hogy olvastátok páran!:)
-Szóval, tudom, hogy nem egy drága ajándék, de ha lesz pénzem...-mondta, de én félbeszakítottam.
-Nem kell, hogy drága ajándékokat adj, elég ha itt vagy te!
-De ezt már akkor is odaadom.-mondta és elővett egy nyakláncolt, amin egy fél szivecske volt medálnak.A másik fele Petinél volt.
-Ezt kellett annyira titkolni?
-Nem, azt majd a megfelelő pillanatban, ez csak egyféle előleg.
-Köszi, szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
Már délután 4 volt, a telefonom megint megcsörrent.
-Szia Kate, mizu?
-Lenne most egy kis munka, ráérsz?
-Petrával beszéltél már?
-Nem miért?
-Mert most csak ő van amerikában, én már csak augusztus közepe felé megyek haza.
-Inkább szeptembert mondj.-súgta Peti.
-Sőt, inkább csak szeptember.
-Értem, akkor hívom Petrát.Még jó, hogy ketten vagytok.
-Bocsi mégegyszer, szia.-mondtam és kinyontam a telefont.
-Mi volt ez a csak szeptember?
-Lesz még egy kis dolgunk.
Nem értettem miről beszél, de beleegyeztem.Ott ültünk egymás mellett és néztük a csillagokat.
-Fruzsi nem mondott semmit, ugye?
-Nem, de nem is kérdeztem.
-És ő miről kérdezett?
-Rólunk, meg minden hülyeségről.
-Menjünk?
-Mehetünk.-mondtam és felálltam.
Kézenfogva sétálltunk haza, otthon megfürödtünk, majd szinte azonnal elaludtunk.
Reggel, amikor felkeltem, lementem, hogy megkérdezzem Fruzsit hogy mit csinálunk ma, de Csabi és Bence ott álltak az ajtóban, és nem engedtek be.
-De Fruzsival akarok beszélni.
-Akkor megvárod.
-De én be akatok menni.
-Akkor se mehetsz be.
Végülis megvártam kint.
-Szia Fruzsi, nem engedtett be a vőlegényed.
-Tudom, én mondtam neki, de ma se lesz semmi dolgod.
-Akkor minek vagyok én itt?
-Az mindegy, de kellessz.
Vissza felmentem és lefeküdtem.Peti még aludt, de mivel unatkoztam bekapcsoltam a tv-t.
-Brigitta kisasszony, tudod hány óra van?Vannak emberek akik hajnalban még aludni akarnak.
-Fél 12 kedves Péter.
-Akkor is!Kapcsold ki!
-Nem, én szeretem ezt a mesét.
-Én meg nem.Majd ha lesz gyerekem nézem vele, de te nem vagy a gyerekem.
-Akkor játszuk azt, hogy az vagyok.
-Azt csinálsz, amit akarsz.-mondta és visszaaludt.
Folytattam a mesenézést, de hamar meguntam, ezért inkább főztem kávét és kiütem a teraszra, Peti is nem sokkal később jött utánam.
Kávéztunk, beszélgettünk amikor berontott Fruzsi.
-Heló fiatalok, mégis lenne egy kis munka!
-Mi?-kérdeztem izgatottan.
-Mivel mi nem érünk rá, és jövőhéten esküvő, nektek kellene összeállítani a napirndet.
-De mi legyen benne?
-Templom, meg az anyakönyvvezető a legfonntosabb, de mindent részletesen!-mondta, letett egy papírt az asztalra és nemsokárra Csabi kocsijával mentek el.
Én rögtön hozzá alartam kezdeni, de Peti nem engedte.
-Ne!-mondta és kikapta a kezemből a papírt.
-De...
-Nincs de!-mondta, megcsókolt és az ölében bevitt majd ledobott az ágyra.
-Basszus, már fél kettő, és még nem csináltunk semmit.-pattantam fel az ágyból, kimentem a teraszra és elkezdtem nézni a papírt.
Amikor Peti is kijött elkezdtük nézni az időpontokat
-A vendégek, meg Zsoltiék 7-re jönnek.
-Te olyan korán akarsz kelni?
-Nem, de egy esküvő nem kezdődhet 11-kor.
-Jó, oké, tovább.
-Mi, a tanúk ekkor mondunk beszédet.
-Oks.
-Utána lesz egy kis idő táncolni, meg beszélgetni.Délben megyünk a templomba és utána az anyakönyvvezetőhöz.
-Ennyi.
-Nem, még ezután lesz egy ebéd, megint egy kis szabadidő utána, menyecsketánc és utána vacsora.
-Oké, akkor ennyi.
-Nem, mert a Forever még nincs benne.
-Akkor tegyük őket bele és haladjuk.
-Szóval ők úgy jönnek be, hogy ugye 4 pár van, a négy pár jön be elől, kiáálank két oldara, és utánuk jönnek Fruzsiék.Amikor mindenki a helyén áll akkor lesz a keringő.
-Szuper, kész vagyunk.-mondta és megcsókolt.
-Gyere.-mondtam és elkezdtem lefelé húzni.Kint az utcán kérdezte meg, hogy hova megyünk.
-A boltba.-válaszoltam.
-Minek?
-Ma én fogok sütni.
-Meg akarsz mérgezni?
-Tudok sütni, ha nehezen is, de fogd fel.
Elmentünk a boltba, bevásároltam mindent a pizzához, mert azt akartam csináni.
Hazafelé alig bírtam a szatyrot, mert vettünk egy csomó sőrt, meg kólát is.
Felmentem a konyhába és rögtön el is kezdtem a sütést.
-Segítessz, vagy nem?
-Csak nézem inkább.
-Hát ok.-mondtam és elkeztem csinálni a tésztát.A gyúrás, meg hasonók nem voltak az erősségeim, mert utálom megfogni a tésztát...ezért zacskót húztam a kezemre.
-Te mit csinálsz?-kérdezte Peti vihogva.
-Én nem fogomm meg, tiszta tojásos, pfuj.
-Ajj add ide.-mondta és odajött.
-Na a főszakács úr.
-Mostmár nem mancsos.-mondta miután nagyjából összegyútra.Megcsókolt és elkezdte simogatni a hajam.
Fel sem tünt, hogy miért nevet...
-Basszus, mi ez?-ordítottam amikor a hajamhoz értem.Peti szakadt a röhögéstől.-De szemét vagy!-mondtam és nevetve megcsókoltam majd hozzá vágtam az egész tésztát.
-Hé, cica ne vaduljunk.-mondta és leöntött egy kiló liszttel.
-Ha harc, hát legyen harc.-mondtam és hozzávágtam egy tojást, ő meg cserébe a hajamba nyomta a tejszínhabot.
-Na erre mit mondassz kicsilány!
-Erre, csak ennyit!-mondtam és lenyomtam ketchuppal.
-Akkor én meg ezt mondom.-mondta és megfogta a majonézes üveget.
Ott "lövöldöztük" egymást majonézzel, meg ketchuppal, tiszta lisztesek voltunk, de volt rajtunk tojástól tejszínhabig minden, amikorbelépett Fruzsi.
-Ti mi a francot csináltok?-jött oda, próbált ideges lenni, de belül sírt a nevetéstől.
-Sütünk.-mondtam nevetve.
-De össze is takarítotok.
-Csak Brigi süt.-mondta Peti és elindult befelé.
-Meg te, ilyen mocsosan nem mész be a szobába, megsüttök és megfürödtök, mind a ketten.Kész a napirend?
-Ott van a szobába.
Fruzsi ránk kulcsolta a konyhaajtót és elment.Ahogy körülnéztem, elég durván nézett ki a konyha is, meg mi is.Felszedtük a tésztát az asztal alól és elkezdtünk sütni.
-Először megsütöm a tésztát, vagy már a töltelékke sütöm meg az egészet?-kérdeztem bizonytalanul.
-Szerintem próbáljuk meg így is, úgy is.
-Ok.-mondtam és elkezdtem megkenni a tésztát.És ezt hogy rakjuk bele a tepsibe?
-Én fogom a tésztát oldalró, te tartod alulról és te alátolod a tepsit.
-Ooké.-mondtam és elővettem egy tepsit.
-Tartsad!-ordított Peti.
-Te is!-kiabátam vissza.
-Szétszakad, Brigi, szét fog szakadni!
-Dobjuk bele.-mondtam és elengedtem a tészta alját, ami rögtön kiszakadt.
-Akkor lehet meg kéne először sütni a tésztát.
Betettük nagynehezen a tésztákat a tepsibe és elkezdtük sütni.
-Azért tudunk valamit.-mondta és az ölébe rántott.
Megcsókoltam és megöleltem.
-Tiszta mocsok vagy.-mondta és ellökött magától.
-De te is.-mondtam és visszaültem az ölébe.
-De én így szeretlek.-mondta és csókolgatni kezdett.
Fel akartam álni. hogy kivegyem a tésztát a sütőbő, de Peti nem engedett.
-Meg fog égni.
-Nem baj.
-De az.-mondtam és felálltam.
Odsétálltam a sütőhöz és kivettem a tésztát.Szín alapján jó volt, de mindenhol fel volt púposodva.
-Hm, ezzel mit csináljunk?-kérdeztem
-Ki kell szurkálni.
-Te honnan tusz ilyeneket?
-Logika, ha a lufit kiszúrod, az is leereszt.
Kiszurkáltam a tésztát és ekezdtük megkenni.Peti a hátam mögött állt és folyamatosan csikizett.
-Peti, légyszi!-mondtam vihogva.-Nee!-sikítottam, Peti már nagyon nevetett.
Ammikor végre megccsináltuk a pizzákat el akartunk menni fürdeni.
-Hogy menjünk ki?-kérdeztem idegesen.
-Feltöröm a zárat!-mondta Peti és elkezdte eg villával a zár kinyitását.És sikerült neki.
Amikor kijutottunk, kicsit égő volt, mert Fruzsi és a pap ott ütek a nappaliban és beszélték az esküvőt.
-Menjetek be!-kiabált ránk.
-De kész vagyunk.
-Akkor irány fürdeni!
Az atya csak nézett ránk, szerintem még nem látott két ilyen mocskos hülyegyereket.
-Ki zuhanyzik először?-kérdeztem amikor beértünk a fürdőbe.
-Együtt.-mondta Peti és berángatott a víz alá.
Lezuhynoztunk, amikor kiértem láttam, hogy a ruhám vizes, mást meg nem hoztam be.Felvettem a Peti pólóját és nyugodtan sétáltam be a szobába.Vagyis csak nyugodtan indultam el, mert amikor Fruzsi meglátott, rögtön felállt és belökdösött.Átvettem a saját ruhám és kimentem Fruzsihoz aki még mindig a pappal beszélt.
-Szóval akkor duplán meg lehet oldani?-kérdezte Fruzsi.
-Meg persze.
-És úgy mennyibe kerül?
-Ugyan annyi, mer végülis egyszer mondom el a dolgokat.
-Akkor ennyi is lett volna.-mondta és kikísérte a papot, majd nevetve jött vissza.
Még egy ideig állta az ajtóban mielőtt megszólalt volna.Nagyon nevetett.
-Ti normálisak vagytok?-kérdezte nevetve.
-Csak sütöttünk, kérsz?-kérdeztem és az asztalra mutattam.
-Inkább kihagyom, köszi.
-Pedig finom.
-Az esküvőmet túl szeretném élni.
Elvettem egy szelet pizzát és kiütem vele a teraszra.
-Na milyen?-jött ki Peti is és harapott egyet a pizzámból.
-Nem is annyira rossz.-mondtam
-Mit akarsz, ez finom!
-Nem tudod mit akar duplázni Fruzsi az esküvőn?
-De, az egyik barátnőjével együtt tartják.
-És ezt a barátnője is tudja, mert még nem láttam a szervezésnél.
-Nem, nem tudja, de fog segíteni.
Elindultam lefelé, de elég rendesen elestem a lépcsőn, lehorzsoltam az egész oldalam, 5 perc úlva már mindehol kék, zöld foltos voltam.
-Hát ez ügyes volt.-mondta Peti és tapsolt.
-Te vagy a hibás!-mondtam és rá muattam.
-Itt se voltam.
-De elvakít a szerelem.-mondtam és odamentem, megcsókoltam.
-Nem fáj?
-Járni tudok, csak kicsit csúnya.
-Annyira nem is, mire menyasszony leszel begyógyul.
-Vagy nem.-jött oda Fruzsi is mosolyogva.
Felmentem a szobába, lefeküdtem és egész déután Petivel néztem idiótábbnál idiótább filmeket.
Egész nap csak unatkoztunk...
-Mit kéne csinálni?-kérdezte Peti unottan.
Ekkor kinéztem az ablakon és megláttam, hogy Fruzsi indul valahová.Kirohantam a teraszra és lekiabáltam neki.
-Hova mész?-kérdeztem.
-A városba.
-Megyek én is.-mondtam és elindultam lefelé.-szia Peti, majd jövök.-mondtam és megcsókoltam.Lent Fruzsi már várt.
-Te minek mész?-kérdeztem.
-Nem tudom, csak sétálok kicsit, te?
-Petinek akarok venni valamit.
-És tudod már, hogy mit?
-Nem...
-Bolgod lesz aznap, hidd el.Vagyis remélem, de ez csak rajtad múlik.
-Mindenki ezt mondja, de nem értem mire céloznak...
-Majd idővel mindent megtudsz!
-De mennyi idővel?
-Azt most nem mondhatom el.
Csendben besétáltunk egy ajándékboltba, de még mindig nem tudtam mit vegyek neki.
-Na, találsz valamit?
-Nem.
-Akkor megkérdezzük az eladót.-mondta és odarángatott az egyik eladóhoz.
Nem tudtam mit mondjak, ezért Fruzsi kezdte.
-Heló, a barátjának keresünk valami szülinapi ajándékot.
-És milyen idős?
-Most lesz 17.-mondtam.
-És mióta vagytok együtt?
Ekkor Fruszi valamit súgott a nő fülébe, aki erre mosolyogni kezdett.
-Tudom mi kell neked.-mondta és levett a polcról egy plüssmedvét.
-Nekem valami kreatívabb kellene.
-Akkor erre a medvére adunk egy plót, amin ti vagytok.Van nálad kép?
-Persze.-mondtam és odaadtam egy kis képet.
A póló hamar kész lett.Megvettük és elindultunk haza.
-De most hova tegyem?
-Add neki most oda.
-Szerintem is.
Kerestem egy kis ajándék szatyrot, beletettem a macit és eindultma fölfelé.
Peti és Bence beszélgettek amikor felértem, de nem vették észre hogy ot vagyok.
-De mikor adod neki oda?
-Nemtudom, szerintem az esküvőn, úgy akarom, hogy sokan lássák.
-És ha félre érti?
-Ezt nem lehet.
-Igaz, de ő hogy fog átöltözni?
-Meg van oldva minden, Fruzsi segít.
Egy kis idő után bementem.
-Sziasztok, mi a téma?
-Semmi, csak az esküvő.
-Meg az ajándék.-tettem hozzá.
-Sejted már?
-Nem.
-Akkor jó.
-De Peti, mivel a szülinapodon mindenkinek sok dolga lesz, odaadom most az ajándékot!
-Nekem csak te kellessz.-mondta és megcsókolt.
-Szóval Boldog szülinapot!-mondtam és a kezébe nyomtam a macit.
-Köszi, ezzel fogok aludni.-mondta és megölet.
Még egy ideig ott beszélgettem a fiúkkal, majd kitaláltuk, hogy menjünk bulizni.Oda mntünk, ahol Dév megcsókolt.Megint az a srác volt a bárban.
-Heló egy vodkanarancsot légyszi.-mondtam.
-Gyere táncolni.-jött oda Bence.
-Most táncoltam, ülj e igyál.-mondtam és odarántottam egy székre.Beleittam az vodkába.
-Bence, te is tudod mi az?
-Persze, mindneki tudja.
-De én nem.
-Örülni fogsz.De csak akkor, ha igazán szereted.
-Mindenél jobban.
Még beszélgettünk egy ideig, Peti is odajött egy idő után és ő is bekapcsolódott.
-Ha leitatlak se mondod el mi az?-kérdeztem
-Nem, majd megátod.
Még táncltunk, iszogattunk, majd olyan éjfél feé indultunk haza.
Otthon rögtön kidőltem és csak másnap délben ketem fel.
-Milyen nap van?-kérdezte Peti amikor észrevette, hogy én is felvagyok.
-Szombat.-mondtam és ásítottam.
-Ma hazamegyek a faluba.-mondta és megcsókolt, befeküdt mellém az ágyba.
-Én nem mehetek?
-Végülis jöhetsz.
-De minek mész?
-A szüleidhez.
-Mi közös ügyetek van?
-Te, meg az ajándék.
-Oké, de mikor indulunk?-kérdeztem és felültem.
-Most.-mondta és felállt.
Elmentem átöltözni, majd kimentünk a vonatállomásra.
Felszálltunk, és szinte egész úton beszélgettünk.
-Következőnél leszállunk.-mondtam és feálltam.
Peti is jött utánam.Az ajtón nemsokárra kinyílt.Elindultam lefelé, de végül leestem.
Semmire nem emlékszem.Az utolsó emlékem az, hogy zuhanok le a vonatról.Peti utánam nyúlt, de már nem tudott elkapni.
Otthon ébrdtem.Mindenki ott állt körülöttem amikor belépett Gab(?)Hogy kerül ő ide?Magyarországon?Nem is tud magyarul!-gondoltam magamban.
2013. június 30., vasárnap
part 43
Na végre itt az új rész! Most viszont egy hosszabb időre eltünök, ugyhogy csak jövő hétvégén lesz rész, mert akinek oda tudnám adni addig az oldalt, az is elfoglalt, szóval jó olvasást, osszátok az oldalt!:) Itt továbbra is kérdezhettek tőlem: http://ask.fm/BoooBaba Legyetek jók, pusziii!:)
-Petit nem láttad?-kérdeztem Fruzsit.
-Amerikában van.
-És Csabiék?
-Elmentek valami helyszínt keresni.
-Akkor mégis álmodtam?
-Mit?
-Itt volt Peti.
-Lehet álom volt, lehet nem.-mondta és mosolyogva megölelt.-Akkor mehetünk?-kérdezte.
-Hova?
-Bort kóstolni.
-Mehetünk, de hová?
-A pizzéria mellé.
Elindultunk, nem értettem semmit, csak gondolkoztam.Megkóstoltunk egy csomó bort, pezsgőt, meg mindent.Ettől mégannyira se értettem a dolgokat.
Kicsit becsípve indultunk haza.Otthon rögtön felrohantam hogy felhívjam Petit, de erre semmi szükség nem volt, mert ott feküdt az ágyon.
-Nem, te nem vagy igazi!Csak be vagyok rúgva.
-Neked mibajod?
-Tudom, hogy amerikában vagy.
-Nem, itt vgyok, veled.
-Biztos?Esküszöl hogy az igazi vagy?
-Esköszöm, de bizonyítani is tudom.
-Bizonyítsd!
Peti magához húzott és megcsókolt.
Most már tényleg nem értettem semmit...
Nem sokkal később Fruzsi rontott be.
-Mutii!-kiabált.
-Itt van Brigi.
-Nem baj, nekem is!-mondtam, pedig nem tudtam miről van szó.
-Igaz, majd ha nem lesz itt, de szép?
-Nagyon.
-MI?-kérdeztem idegesen.
-Nem kell megijedni, csak egy kis meglepi.-mondta Peti és megcsókolt.
Fruzsi elment én pedig tovább faggattam Petit.
-De mikor kapom meg?
-Amikro nem számítassz rá.
-Most nem számítok rá.
-De igen.De gyere, gyakoroljuk a táncot.-mondta és felhúzott, bekapcsolta a zenét és táncolni kezdtünk.
-Te nem azt mondtad, hogy nem tudsz keringőzni?
-Én néztem ma a próbát amíg te iszogattál.
Ott táncoltunk amikor belépett Csabi.
-Ugye nem?!-kérdezte meglepetten.
-Nem, csak az esküvőtöket próbáljuk!-vágta rá Peti.
-Még van másfél hét, és ti már tudjátok a táncot?
-Baj?
-Nem, de a csoport is ugyanezt táncolja majd?
-Igen, meg majd beálítjuk őket a tömeghez is.
Csabi kiment mi pedig folytattuk a táncolást.Szinte egész délután táncoltunk.
-Megyünk sétálni?-kérdezte Peti.
-Hova?
-A sétányra.
-Mehetünk.
Peti folyamatosan mosolygott és csókolgatott.
-Petike, szeretsz?
-Nagyon!
-Akkor mondd el mit titkolsz!
-Nekem nincsenek titkaim.
-De valamiről beszélt Fruzsi, meg Csabi.
-Az nem titok, az meglepi.
-Akkor miért nem most adod ide?
-Mert várom a megfeleő alkalmat.
-Ez az!
-Nem, majd idővel megkapod, nyugi!
Csendben mentem tovább, nagyon kíváncsi voltam.Mit titkolhat?Mire készül(nek)?Annyira zavart, hogy nem tudom mi folyik itt...elhatároztam, hogy kiderítek mindent.
Beültünk egy koktélbárba.
-Sziasztok, hozhatok valamit?-kérdezte egy csinos lány.
-Szia, valami jót, rádbízzuk.-mondta Peti és mosolygott.
Én még mindig csak ültem és gondolkoztam, semmit nem értettem...
-Beszélgessünk!-kezdte.
-Miről?
-Te mikor akarsz megházasodni?
-Nem tudom, attól függ.
-Mitől?
-Sokmindentől.
-És milyen esküvőt akarsz?
-Nagyot, sok vendéggel.
-És kivel akatod?
-Veled.-mondtam és megcsókoltam.
Peti csak mosolygott, nem szólt semmit.Ekkor megszólalt valami lassú zene.
-Gyere, mondta és elhúzott az asztaltól, elkezdtünk táncolni, közben végig csókolóztunk.
Annyira jól éreztem magam mindig amikor ő is ott volt.Csak hozzábújtam és táncoltunk, olyan jó volt érezni az illatát, annyira szeretem.Ott táncoltunk amíg a lassú rész volt majd visszaültünk, a koktélokat nemsokárra ki is hozták, iszogattunk, majd 11 felé indultunk haza.
Otthon amíg Peti fürdött, eldöntöttem, hogy megkeresem az ajándékom.
Néztem mindenhol, az összes polcot, zsebet, mindent fetúrtam amikor Peti megszólalt mögöttem.
-Csak szeretnéd!-mondta nevetett.
-Nem vagy vicces.
-De te igen.
-Mondd el!-mondtam és megöleltem.
-Nem mondom.
-De légyszi!
-Ne nehezítsd meg a helyzetet!
-Ha ideaod békén hagylak.
-Nem!-mondta és ledöntött az ágyra, elkezdte levenni rólam a ruhát, csókolgatott, harapdált.
-De miért nem mondod el?-szakítottam félbe az egész hangulatot.
-Miért nem akadsz le a témáról?
-Mert kíváncsi vagyok.
-Attól én még nem fogom hamarabb odaadni.
Ezen vitatkoztunk szinte egész éjszaka, egész addig amíg el nem aludtam.
Reggel amikor felkeltem Peti, Csabi meg Bence beszélgettek a teraszon RÓLAM...Direkt nem mentem ki, hátha meghalok valamit, de semmi használható.
-Tuti örülni fog.-mondta Bence.
-Hanyagoljuk a témát, bármikor felkelhet.-mondta Peti és feltette a lábát az asztalra.
-De szerencsés ember vagy te Peti.-mondta megint Bence.
-Miért?
-Ott van neked Brigi, szeret, nekem meg senki.
-Majd találsz te is valakit.-mentem ki én is hozzájuk és megöleltem Bencét.Majd leültem Peti ölébe.
Mind a hárman nagyon furcsán néztek rám.Nem tudtam eldönteni miért, vagy azért mert megzavartam a beszélgetést, vagy azért mert az ajándékról beszéltek.
-Ti is tudjátok mi az?-kérdeztem szomorúan.
-Brigi, mindenki tudaj, de senki nem fog beszélni.-mondta Csabi és vigyorgott.
-Tőlem durcizhatsz is még 8 napig, de nem fogom hamarabb odaadni.
-Csak mondd el mi az.Nekem annyi is elég.
-De ha elmondom mindent elmondok, úgymeg már a meglepinek annyi.
-Akkor azt mondd el, hogy milyen jellegű.
-Szép, különleges és remélem örülni fogsz neki.
-De ékszer, vagy mi?
-Nem mondok többet, így is sokat tudsz.
-Akkor is megkeresem!De gyere, kezdődik a próba, mondtam amikor meghallottam, hogy csörög a skype.
-Petra is tudja?-kérdeztem mielőtt még felvettem volna.
-Ő nem, de neki is el fogom mondani.
Nem is kérdeztem többet csak felvettem a hívást.
-Sziasztok.-mondtam és integettem.
-Mi a baj már?-kérdezte Petra.
-Ezt honnan veszed?
-Látom a csalódott fejedből.
-Petike titkolózik.
-Az amiről beszéltünk?-kérdezte de most Petire nézett.
-Mondtam, hogy megcsinálom, egy próbát megér.
-Igazad is van!-mondta Petra és mosolygott.-Brigi, te meg fogd fel úgy, hogy nagyon meg fogsz lepődni!
-Te is tudod?Hát ez szuper.
-Na, de akkor kezdjük a próbát.-mondta és levitte a laptopot.
-Szasztok Forever.-mondtam és integettem.
-Na jó akkor zenét kapcsold be Rob légyszi!-mondta Petra.Rob rögtön benyomta a zenét, mi is elkezdtünk táncolni, de egyszer megcsörrent a telefonom.Lehalkítottam a zenét és felettem.Cher volt az.
-Szia Peti!
-Brigi vagyok, de szia.
-Peti ott van?
-Igen.
-Odaadnád?
Szó nélkül Peti kezébe nyomtam a telefont és kimentemtem a szobából.
Ezt se értettem, hogy nekik milyen közös ügyük van...
-Add már oda most, nézd meg milyen szomorú!-mondta Petra és rám mutatott.
-Kizárt, most semmi különleges nincs benne.Én úgy akarom, hogy felejthetetlen legyen.
-Ezt majd még megbeszéljük, de most eltáncoljuk mégegyszer utoljára.
Elindult a zene, megint végigtáncoltuk, de nem tudtam kiverni a fejemből azt a titokzatos ajándékot, ami olyan emlékezetes lesz, meg örülni fogok neki, de mi lehet az?Lehet beöltözik valaminek az esküvőn, de tuti nem.De miért akar olyan nagy felhajtást?Mi lehet ez?Lehet vett egy házat?De miből hiszen még csak tanul.De miért kell, hogy itt legyenek a szüleim?Lehet megcsal és azt akarja elmondani nagyközönség előtt, hogy leégjek.De ennek nem örülnék, meg apa meg is verné.Vagy lehet van egy eltitkolt gyereke.Ennek mondjuk örülnék, de lehetetlen, még csak 16 éves.Jövőhéten szülinapja, mit vegyk neki?Veszek csokit.Nem, az túl egyszerű, majd megkérdezem Fruzsit.De mi az a meglepetés?Ebbe bele fogok őrülni.Fruzsi biztos elmondja.-gondolkoztam, de rájöttem hogy fölösleges.Peti túl jól titkol dolgokat.
-Na akkor mi már nem jelentkezünk a héten, de ti amúgyis jók vagytok, szóval...Sziasztok!-mondta Petra és letette a videóbeszélgetést.
-Téged ez ennyire megvisel?kérdezte nevetve Peti.
-Nem, de nagyon kíváncsi vagyok.
-Nem akkora nagy dolog.
-Akkor miért nem mondod el?
-Mert meg akarlak lepni.De ha nem folyton erről beszélnénk sokkal könnyebb lenne.
-Mi a mai program?
-Semmi dolgunk, azt mondta Fruzsi.
-Akkor mit csinálunk?
-Hát...
-Vannak ötleteim?-mondtam és nevettem.
-Például?
-Ez!-mondtam, megcsókoltam és elkezdtem levenni a pólóját.
-Brigike, tiszta vadmacsaka lettél.-mondta és ő is levette a nadrágom.
-Te hoztad ki belőlem.
-Tudok valamit.-mondta, és átfordított.-most én voltam alul.
Olyan 14 felé hagytuk ezt abba, és kézenfogva sétáltunk le a lépcsőn.
De fölöslegese volt, mert Fruzsi felvitt és belökdösött a fürdőbe.
-Ti mit csináltatok idefent egész nap?
-Mi közöd hozzá?
-Csak tudni akarom, szóval?
-Valamit.
-Tudom, szóval mindegy.
-Akkor miért kérdezed?
-Mert tőled akarom hallani.
-Jó, igen, azt csináltuk amire gondolsz, boldog vagy?
-Nagyon, és milyen volt?
-Szupi.
-Ez volt az első?
-Nem.
-Akkor?
-3.
-Kivel volt az első kettő?
-Petivel de hagyjuk már ezt a témát.
-Háhá hogy elpirultál már!-mondta és nevetett.
-Mert fura erről beszélni.
-De milyen volt az első, fájt?
-Nem, de hagyjál már.-mondtam és kimentem a teraszra, de Fruzsi követett.
-De mondj már el mindent.
-Hagyjál már.
-De kicsit se fájt?
-Nem.
-De mikor volt az első?
-Tegnap előtt.
-De akartad?
-Nem tudom, hát gondolom, mivel megtettem.
-És jó volt?
-Igen, de hagyál már.
-Miért?
-Mert nem szeretem kibeszélni a magánéletem.
-De az öcsémről van szó.
-Na akkor most én kérdezek!-mondtam és feltettem a lábam az asztalra.
-Bátran.
-Mit vegyek Petinek?
-Mikorra?
-14.-én szülinapja.
-Egy szóval is boldoggá tudod majd tenni, de a ha engem kérdezel vegyél neki valami egyedit.
-De mit?
-Csináltass pólót.
-De milyet?
-Figyu, majd valamelyik nap bemegyünk a városba és segítek választani.
-Köszi.
-De ennyi volt a kérdés?
-Engem nem érdekel, hogy milyen volt neked az első alkalom...
Ott ültünk és beszélgettünk amikor odajött Peti, leült én pedig átültem az ölébe.Fruzsi csak vigyorgott.
-Most mi bajod?-kérdeztem.
-Aranyosak vagytok.
-Kösz.-mondta Peti és megpuszilt.
-De miről volt szó, hogy ennyire csend lett?-kérdezte Peti és hátulról megölelt.
-Rólad.-vágtam rá rögtön.
-Inkább úgy mondanám, hogy rólad, Brigiről, meg a mai napról.
-Féltékeny vagy, mi?-kérdezte Peti és nevetett.
-Miért lennék?-kérdezett vissza Fruzsi.
-Csak mert nekünk ennyire jó napunk vot, ti meg bújhattátok az esküvői katalógusokat.
-Csak egy kicsit, nyugi!
-Nyugott vagyok, de te mit faggatod Brigit?
-Én nem faggattam, csak kérdeztem.
Nem sokkal később csatlakozott Bence és Csabi is.
-Miről van szó?-jött ki a két fiú.
-Ti még kicsik vagytok ehez.-mondtam és nevttem.
-Hát oké, de mit csinálunk ma?-kérdezte Bence és ráült a korlátra.
-Na fiatalok, mi most elmentünk sétálni.-mondta Peti és kirángatott az utcára.
Csak néztem Petire, nem értettem mit akar, de mentem utána.Mentem mellette, nem tudtam hová, csak követtem.
A tóhoz mentünk, ott leültünk a fánk alá, és Peti beszélni kezdett.
-Figyelj Brigi, én nagyon szeretlek, egyre jobban.Szeretném ezt bizonyítani.-mondta és megcsókolt.
-Ebben egyetértünk.
-Szóval, tudom, hogy nem egy drága ajándék, de ha lesz pénzem...-mondta, de én félbeszakítottam.
-Nem kell, hogy drága ajándékokat adj, elég ha itt vagy te!
-De ezt már akkor is odaadom.-mondta és elővett egy...
-Petit nem láttad?-kérdeztem Fruzsit.
-Amerikában van.
-És Csabiék?
-Elmentek valami helyszínt keresni.
-Akkor mégis álmodtam?
-Mit?
-Itt volt Peti.
-Lehet álom volt, lehet nem.-mondta és mosolyogva megölelt.-Akkor mehetünk?-kérdezte.
-Hova?
-Bort kóstolni.
-Mehetünk, de hová?
-A pizzéria mellé.
Elindultunk, nem értettem semmit, csak gondolkoztam.Megkóstoltunk egy csomó bort, pezsgőt, meg mindent.Ettől mégannyira se értettem a dolgokat.
Kicsit becsípve indultunk haza.Otthon rögtön felrohantam hogy felhívjam Petit, de erre semmi szükség nem volt, mert ott feküdt az ágyon.
-Nem, te nem vagy igazi!Csak be vagyok rúgva.
-Neked mibajod?
-Tudom, hogy amerikában vagy.
-Nem, itt vgyok, veled.
-Biztos?Esküszöl hogy az igazi vagy?
-Esköszöm, de bizonyítani is tudom.
-Bizonyítsd!
Peti magához húzott és megcsókolt.
Most már tényleg nem értettem semmit...
Nem sokkal később Fruzsi rontott be.
-Mutii!-kiabált.
-Itt van Brigi.
-Nem baj, nekem is!-mondtam, pedig nem tudtam miről van szó.
-Igaz, majd ha nem lesz itt, de szép?
-Nagyon.
-MI?-kérdeztem idegesen.
-Nem kell megijedni, csak egy kis meglepi.-mondta Peti és megcsókolt.
Fruzsi elment én pedig tovább faggattam Petit.
-De mikor kapom meg?
-Amikro nem számítassz rá.
-Most nem számítok rá.
-De igen.De gyere, gyakoroljuk a táncot.-mondta és felhúzott, bekapcsolta a zenét és táncolni kezdtünk.
-Te nem azt mondtad, hogy nem tudsz keringőzni?
-Én néztem ma a próbát amíg te iszogattál.
Ott táncoltunk amikor belépett Csabi.
-Ugye nem?!-kérdezte meglepetten.
-Nem, csak az esküvőtöket próbáljuk!-vágta rá Peti.
-Még van másfél hét, és ti már tudjátok a táncot?
-Baj?
-Nem, de a csoport is ugyanezt táncolja majd?
-Igen, meg majd beálítjuk őket a tömeghez is.
Csabi kiment mi pedig folytattuk a táncolást.Szinte egész délután táncoltunk.
-Megyünk sétálni?-kérdezte Peti.
-Hova?
-A sétányra.
-Mehetünk.
Peti folyamatosan mosolygott és csókolgatott.
-Petike, szeretsz?
-Nagyon!
-Akkor mondd el mit titkolsz!
-Nekem nincsenek titkaim.
-De valamiről beszélt Fruzsi, meg Csabi.
-Az nem titok, az meglepi.
-Akkor miért nem most adod ide?
-Mert várom a megfeleő alkalmat.
-Ez az!
-Nem, majd idővel megkapod, nyugi!
Csendben mentem tovább, nagyon kíváncsi voltam.Mit titkolhat?Mire készül(nek)?Annyira zavart, hogy nem tudom mi folyik itt...elhatároztam, hogy kiderítek mindent.
Beültünk egy koktélbárba.
-Sziasztok, hozhatok valamit?-kérdezte egy csinos lány.
-Szia, valami jót, rádbízzuk.-mondta Peti és mosolygott.
Én még mindig csak ültem és gondolkoztam, semmit nem értettem...
-Beszélgessünk!-kezdte.
-Miről?
-Te mikor akarsz megházasodni?
-Nem tudom, attól függ.
-Mitől?
-Sokmindentől.
-És milyen esküvőt akarsz?
-Nagyot, sok vendéggel.
-És kivel akatod?
-Veled.-mondtam és megcsókoltam.
Peti csak mosolygott, nem szólt semmit.Ekkor megszólalt valami lassú zene.
-Gyere, mondta és elhúzott az asztaltól, elkezdtünk táncolni, közben végig csókolóztunk.
Annyira jól éreztem magam mindig amikor ő is ott volt.Csak hozzábújtam és táncoltunk, olyan jó volt érezni az illatát, annyira szeretem.Ott táncoltunk amíg a lassú rész volt majd visszaültünk, a koktélokat nemsokárra ki is hozták, iszogattunk, majd 11 felé indultunk haza.
Otthon amíg Peti fürdött, eldöntöttem, hogy megkeresem az ajándékom.
Néztem mindenhol, az összes polcot, zsebet, mindent fetúrtam amikor Peti megszólalt mögöttem.
-Csak szeretnéd!-mondta nevetett.
-Nem vagy vicces.
-De te igen.
-Mondd el!-mondtam és megöleltem.
-Nem mondom.
-De légyszi!
-Ne nehezítsd meg a helyzetet!
-Ha ideaod békén hagylak.
-Nem!-mondta és ledöntött az ágyra, elkezdte levenni rólam a ruhát, csókolgatott, harapdált.
-De miért nem mondod el?-szakítottam félbe az egész hangulatot.
-Miért nem akadsz le a témáról?
-Mert kíváncsi vagyok.
-Attól én még nem fogom hamarabb odaadni.
Ezen vitatkoztunk szinte egész éjszaka, egész addig amíg el nem aludtam.
Reggel amikor felkeltem Peti, Csabi meg Bence beszélgettek a teraszon RÓLAM...Direkt nem mentem ki, hátha meghalok valamit, de semmi használható.
-Tuti örülni fog.-mondta Bence.
-Hanyagoljuk a témát, bármikor felkelhet.-mondta Peti és feltette a lábát az asztalra.
-De szerencsés ember vagy te Peti.-mondta megint Bence.
-Miért?
-Ott van neked Brigi, szeret, nekem meg senki.
-Majd találsz te is valakit.-mentem ki én is hozzájuk és megöleltem Bencét.Majd leültem Peti ölébe.
Mind a hárman nagyon furcsán néztek rám.Nem tudtam eldönteni miért, vagy azért mert megzavartam a beszélgetést, vagy azért mert az ajándékról beszéltek.
-Ti is tudjátok mi az?-kérdeztem szomorúan.
-Brigi, mindenki tudaj, de senki nem fog beszélni.-mondta Csabi és vigyorgott.
-Tőlem durcizhatsz is még 8 napig, de nem fogom hamarabb odaadni.
-Csak mondd el mi az.Nekem annyi is elég.
-De ha elmondom mindent elmondok, úgymeg már a meglepinek annyi.
-Akkor azt mondd el, hogy milyen jellegű.
-Szép, különleges és remélem örülni fogsz neki.
-De ékszer, vagy mi?
-Nem mondok többet, így is sokat tudsz.
-Akkor is megkeresem!De gyere, kezdődik a próba, mondtam amikor meghallottam, hogy csörög a skype.
-Petra is tudja?-kérdeztem mielőtt még felvettem volna.
-Ő nem, de neki is el fogom mondani.
Nem is kérdeztem többet csak felvettem a hívást.
-Sziasztok.-mondtam és integettem.
-Mi a baj már?-kérdezte Petra.
-Ezt honnan veszed?
-Látom a csalódott fejedből.
-Petike titkolózik.
-Az amiről beszéltünk?-kérdezte de most Petire nézett.
-Mondtam, hogy megcsinálom, egy próbát megér.
-Igazad is van!-mondta Petra és mosolygott.-Brigi, te meg fogd fel úgy, hogy nagyon meg fogsz lepődni!
-Te is tudod?Hát ez szuper.
-Na, de akkor kezdjük a próbát.-mondta és levitte a laptopot.
-Szasztok Forever.-mondtam és integettem.
-Na jó akkor zenét kapcsold be Rob légyszi!-mondta Petra.Rob rögtön benyomta a zenét, mi is elkezdtünk táncolni, de egyszer megcsörrent a telefonom.Lehalkítottam a zenét és felettem.Cher volt az.
-Szia Peti!
-Brigi vagyok, de szia.
-Peti ott van?
-Igen.
-Odaadnád?
Szó nélkül Peti kezébe nyomtam a telefont és kimentemtem a szobából.
Ezt se értettem, hogy nekik milyen közös ügyük van...
-Add már oda most, nézd meg milyen szomorú!-mondta Petra és rám mutatott.
-Kizárt, most semmi különleges nincs benne.Én úgy akarom, hogy felejthetetlen legyen.
-Ezt majd még megbeszéljük, de most eltáncoljuk mégegyszer utoljára.
Elindult a zene, megint végigtáncoltuk, de nem tudtam kiverni a fejemből azt a titokzatos ajándékot, ami olyan emlékezetes lesz, meg örülni fogok neki, de mi lehet az?Lehet beöltözik valaminek az esküvőn, de tuti nem.De miért akar olyan nagy felhajtást?Mi lehet ez?Lehet vett egy házat?De miből hiszen még csak tanul.De miért kell, hogy itt legyenek a szüleim?Lehet megcsal és azt akarja elmondani nagyközönség előtt, hogy leégjek.De ennek nem örülnék, meg apa meg is verné.Vagy lehet van egy eltitkolt gyereke.Ennek mondjuk örülnék, de lehetetlen, még csak 16 éves.Jövőhéten szülinapja, mit vegyk neki?Veszek csokit.Nem, az túl egyszerű, majd megkérdezem Fruzsit.De mi az a meglepetés?Ebbe bele fogok őrülni.Fruzsi biztos elmondja.-gondolkoztam, de rájöttem hogy fölösleges.Peti túl jól titkol dolgokat.
-Na akkor mi már nem jelentkezünk a héten, de ti amúgyis jók vagytok, szóval...Sziasztok!-mondta Petra és letette a videóbeszélgetést.
-Téged ez ennyire megvisel?kérdezte nevetve Peti.
-Nem, de nagyon kíváncsi vagyok.
-Nem akkora nagy dolog.
-Akkor miért nem mondod el?
-Mert meg akarlak lepni.De ha nem folyton erről beszélnénk sokkal könnyebb lenne.
-Mi a mai program?
-Semmi dolgunk, azt mondta Fruzsi.
-Akkor mit csinálunk?
-Hát...
-Vannak ötleteim?-mondtam és nevettem.
-Például?
-Ez!-mondtam, megcsókoltam és elkezdtem levenni a pólóját.
-Brigike, tiszta vadmacsaka lettél.-mondta és ő is levette a nadrágom.
-Te hoztad ki belőlem.
-Tudok valamit.-mondta, és átfordított.-most én voltam alul.
Olyan 14 felé hagytuk ezt abba, és kézenfogva sétáltunk le a lépcsőn.
De fölöslegese volt, mert Fruzsi felvitt és belökdösött a fürdőbe.
-Ti mit csináltatok idefent egész nap?
-Mi közöd hozzá?
-Csak tudni akarom, szóval?
-Valamit.
-Tudom, szóval mindegy.
-Akkor miért kérdezed?
-Mert tőled akarom hallani.
-Jó, igen, azt csináltuk amire gondolsz, boldog vagy?
-Nagyon, és milyen volt?
-Szupi.
-Ez volt az első?
-Nem.
-Akkor?
-3.
-Kivel volt az első kettő?
-Petivel de hagyjuk már ezt a témát.
-Háhá hogy elpirultál már!-mondta és nevetett.
-Mert fura erről beszélni.
-De milyen volt az első, fájt?
-Nem, de hagyjál már.-mondtam és kimentem a teraszra, de Fruzsi követett.
-De mondj már el mindent.
-Hagyjál már.
-De kicsit se fájt?
-Nem.
-De mikor volt az első?
-Tegnap előtt.
-De akartad?
-Nem tudom, hát gondolom, mivel megtettem.
-És jó volt?
-Igen, de hagyál már.
-Miért?
-Mert nem szeretem kibeszélni a magánéletem.
-De az öcsémről van szó.
-Na akkor most én kérdezek!-mondtam és feltettem a lábam az asztalra.
-Bátran.
-Mit vegyek Petinek?
-Mikorra?
-14.-én szülinapja.
-Egy szóval is boldoggá tudod majd tenni, de a ha engem kérdezel vegyél neki valami egyedit.
-De mit?
-Csináltass pólót.
-De milyet?
-Figyu, majd valamelyik nap bemegyünk a városba és segítek választani.
-Köszi.
-De ennyi volt a kérdés?
-Engem nem érdekel, hogy milyen volt neked az első alkalom...
Ott ültünk és beszélgettünk amikor odajött Peti, leült én pedig átültem az ölébe.Fruzsi csak vigyorgott.
-Most mi bajod?-kérdeztem.
-Aranyosak vagytok.
-Kösz.-mondta Peti és megpuszilt.
-De miről volt szó, hogy ennyire csend lett?-kérdezte Peti és hátulról megölelt.
-Rólad.-vágtam rá rögtön.
-Inkább úgy mondanám, hogy rólad, Brigiről, meg a mai napról.
-Féltékeny vagy, mi?-kérdezte Peti és nevetett.
-Miért lennék?-kérdezett vissza Fruzsi.
-Csak mert nekünk ennyire jó napunk vot, ti meg bújhattátok az esküvői katalógusokat.
-Csak egy kicsit, nyugi!
-Nyugott vagyok, de te mit faggatod Brigit?
-Én nem faggattam, csak kérdeztem.
Nem sokkal később csatlakozott Bence és Csabi is.
-Miről van szó?-jött ki a két fiú.
-Ti még kicsik vagytok ehez.-mondtam és nevttem.
-Hát oké, de mit csinálunk ma?-kérdezte Bence és ráült a korlátra.
-Na fiatalok, mi most elmentünk sétálni.-mondta Peti és kirángatott az utcára.
Csak néztem Petire, nem értettem mit akar, de mentem utána.Mentem mellette, nem tudtam hová, csak követtem.
A tóhoz mentünk, ott leültünk a fánk alá, és Peti beszélni kezdett.
-Figyelj Brigi, én nagyon szeretlek, egyre jobban.Szeretném ezt bizonyítani.-mondta és megcsókolt.
-Ebben egyetértünk.
-Szóval, tudom, hogy nem egy drága ajándék, de ha lesz pénzem...-mondta, de én félbeszakítottam.
-Nem kell, hogy drága ajándékokat adj, elég ha itt vagy te!
-De ezt már akkor is odaadom.-mondta és elővett egy...
2013. június 16., vasárnap
part 42
Sziasztok, bocsi, hogy késett a rész de pénteken ballagtam, és sok dolgom volt, de a lényeg hogy itt vagyok!:D Nem ide kapcsolódik, de légyszi mindenki szorítson barátnőmnek aki a saját hülyesége miatt holnap elég nagy bajban lesz! Sok szerencsét Nonó! Ha bármi kérdésetek van, irjatok komit, vagy kérdezzetek az askomon: http://ask.fm/BoooBaba
-Figyu Brigi, a padláson van egy bőrönd nem hoznád le?-kérdezte Csabi.
Szomorúan sétáltam fel a padlásra.Útközben megálltam, erőtvettem magamon hogy ne sírjak, gondolkoztam.Amikor feértem nem találtam a kapcsolót így sötétben kezdtem kereni a bőröndöt amikor valaki megfogta a kezem.Sikítani akrtam, de megcsókolt és feloltotta a lámpát.
-Manóó!-kiabáltam és csókolgatni kezdtem.-Álmondom.Tuti csak egy álom.
-Nem, nem az.-mondta és megcsókolt.Lementünk, már rég voltam ennyire boldog, nem érdelekelt senki és semmi.Csak csókolgattam, ölelgettem most mégjobban szerettem.A többiek már lementek így miénk volt az egész emelet.Peti ledöntött az ágyra és csókolgatott.
-Imádlak!-mondta és elkezdte levenni a pólómat.Csókolgatta a hasamat én meg még mindig nem tudtam felfogni, hogy itt van.
Elkezdte levenni a nadrágom és a szemembe nézett.Én bólintotam és megtörtént...
Egész délelőtt kettesben votunk.Olyan 2 felé mentünk le.Mindenki minket nézett de mi nem foglalkoztunk senkivel, csak ölelgettük egymást.
-Végre!-szólalt meg Fruzsi.
-Kösznöm, hogy ittvagy!-mondtam és megcsókoltam.
-Ne nekem köszönd, hanem Petrának meg Bencének.
-Akkot nektek köszönöm!-mondtam és megöleltem Bencét, mert Petrát nem tudtam.
-Akkor ma mit csinálunk?-kérdeztem megint.
-Hát elvileg ruhát néznénk, de ha akarod maradhatunk, és ti meg megírjátok a beszédet.
-Én nem írom meg előre.
-Én se.-mondta Peti.
-Akkor menjünk ruhát nézni!-mondta Fruzsi.
-Oké!-vágtam rá rögtön.
Gyalog mentünk, mert volt a városban egy manyasszonyi ruha szalon.
Bementünk, én és Peti leültünk, nem értettem Peti miért jött, de nem baj.
-Azt nézd, próbáld fel légyszii!-mondtam és odarángattam Fruzsit az egyik legszebb ruhához.
-Szép, de én olyan óriási nagy habosat akarok.
-Oké, akkor próbáld fel azt!-mondtam és egy másik ruhára mutattam.
Amíg Fruzsi a ruhákat próbálta mi Petivel beszélgettünk.
-Annyira hiányoztál Petike!
-Látom levetted a sálat!-mondta és vigyorgott.
-De már neked is van!
-Persze, ezt el is higgyem?
-Nyugodtam, most reggel csináltam.
-Nem baj, én nem szégyellek!
-Én se, de azt nézd!-mondtam és mutattam az öltöző felé.
-Mi van?
-Azt nézd milyen szép!
-Mi?
-Fruzsi!-mondtam és nyakon vágtam.
Odajött elénk Fruzsi és forogni kezdett.
-Gyönyörű vagy, de azt még muszáj felpróbálnod!-mondtam és odavittem neki egy még habosabb ruhát.
-Ez kell!-mondta és sikított, berohant a probafülkébe, én addig visszamentem Petihez, aki már két széket összetolt és azon feküdt.
-Petike, nem otthon vagy!
-Már több mint 5 órája itt vagyunk.
-Te ezt nem értheted, ez a ruhamennyország, és mellesleg el sem tudod képzelni, hogy milyen nehéz felvenni egy ilyet.
-Lehet nem tudom, de 5 óra nem túlzás egy kicsit?
-Nem, itt még egy hét sem túlzás.
-Dehát az összes ugyan olyan, itt minden ruha fehér...
-Nem, azok például bézs, azok krém, és azok meg hófehérek.
-Nekem egy és ugyaz.
-Pedig nem.
Amikor kijött Fruzsi nem tudtam szóhoz jutni.
-Na milyen?-kérdezte.
-Gyönyörű!-mondtam és tapsoltam.-Ez kell neked!
-Tudom!Peti?
-Ugyan olyan.
-Ne legyél már ennyire ünneprontó.
-Én nem tudok különbséget tenni ezek közt, de szép vagy.-mondta és meg akarta ölelni Fruzsit, de én elkaptam.
-Hozzá nem érsz!
-Miért, féltékeny vagy?
-Nem, de tönkremegy a ruha.
-Akkor mostmár mehetünk?-kérdezte és indult kifelé.
Kifizettük a ruhát és elindultuk.A ruhát Peti vitte mert nagyon nehéz volt, mi nem bírtuk.
-Nehogy leérjen a földre!-kiabátam Petire.
-Nyugodjatok már meg.
Amikor megérkeztünk felvittük a ruhát a emeletre, hogy Csabi ne lássa meg.
Petivel még elmentünk sétálni.
-Hova megyünk?-kérdezte.
-A tóhoz, tegnap reggel is ott voltam.
-És mindek megyünk oda?
-Csak úgy.
-Te tudsz keringőzni?
-Nem, de holnap a próbán megtanuljuk mind a ketten.
-Milyen próbán?
-Majd kamon bekapcsolódunk.
-Okés!-mondta és megcsókolt.Ledöntött a fűbe és rám feküdt.
-Ne, Peti!
-Miért, már az első úgyis megvolt, nem mindegy?
-Nem, mert itt megláthatnak.
-De csókolózni szabad!-mondta és elkezdett csókolgatni.
Ott feküdtünk a fűben, néztük a csillagokat, csókolóztunk, nevetgéltünk, nagyon boldogak voltunk.
-Nem kéne már hazamenni?
-Nem, te tudod Cher számát?
-Ez hogy jött most ide?
-Tudod, vagy nem?
-Tudom.
-Add ide a telód.-mondta és kiszedte a zsebemből a telefont.
Elment, teljesen a vízig és telefonálni kezdett, de nem engedte, hogy odamenjek.
Csak annyit hallottam, hogy Cherhez beszél, majd a magyar apukámat hívja...semmit nem értettem.
Kb 10 perc múlva jött vissza.
-Miről beszéltetek?
-Rólad, de most gyere, hazamegyünk, még beszélnem kell Csabival.
-Rólam?-kérdeztem és kinyújtottam a kezem, hogy húzzon fel Peti.
-Mi olyan meglepő ezen?
-Hát...mit tudtok rólam beszélni?
-Van téma, nyugi.
Nagyon nyugtalanított az egész, de nem is törődtem vele, amikor hazaértünk Peti odament Csabihoz.
-Tesó, gyere már egy kicsit.-mondta és a teraszra mutatott.
-Miről lenne szó?
-Bigi, de nem akarom, hogy meghallja.-mondta és bezárta maguk mögött az ajtót.Én végülis amikor feladtam a hallgatózást elmentem fürdeni, már fél 10 volt.
Amikor kijöttem Peti pólója volt rajtam, Csabi odajött és megölelt.
-Ez mi volt?
-Semmi, csak...majd meglátod!-mondta és mosolygott.
Kb 5 perc múlva Fruzsi is feljött és mosolyogva megölelt.
Lefeküdtem, néztem a tv-t egészen addíg, amig Peti nem jött be a szobába.
-Miről beszéltetek?
-Rólad!
-De mit?
-Majd megtudod.
Nagy nehezen elaludtam, reggel megint a skypera keltem.
Peti nem volt sehol, kerestem, de se lent, se sehol nem talátam.
-Petit nem láttad?-kérdeztem Fruzsit.
-Amerikában van!
-Figyu Brigi, a padláson van egy bőrönd nem hoznád le?-kérdezte Csabi.
Szomorúan sétáltam fel a padlásra.Útközben megálltam, erőtvettem magamon hogy ne sírjak, gondolkoztam.Amikor feértem nem találtam a kapcsolót így sötétben kezdtem kereni a bőröndöt amikor valaki megfogta a kezem.Sikítani akrtam, de megcsókolt és feloltotta a lámpát.
-Manóó!-kiabáltam és csókolgatni kezdtem.-Álmondom.Tuti csak egy álom.
-Nem, nem az.-mondta és megcsókolt.Lementünk, már rég voltam ennyire boldog, nem érdelekelt senki és semmi.Csak csókolgattam, ölelgettem most mégjobban szerettem.A többiek már lementek így miénk volt az egész emelet.Peti ledöntött az ágyra és csókolgatott.
-Imádlak!-mondta és elkezdte levenni a pólómat.Csókolgatta a hasamat én meg még mindig nem tudtam felfogni, hogy itt van.
Elkezdte levenni a nadrágom és a szemembe nézett.Én bólintotam és megtörtént...
Egész délelőtt kettesben votunk.Olyan 2 felé mentünk le.Mindenki minket nézett de mi nem foglalkoztunk senkivel, csak ölelgettük egymást.
-Végre!-szólalt meg Fruzsi.
-Kösznöm, hogy ittvagy!-mondtam és megcsókoltam.
-Ne nekem köszönd, hanem Petrának meg Bencének.
-Akkot nektek köszönöm!-mondtam és megöleltem Bencét, mert Petrát nem tudtam.
-Akkor ma mit csinálunk?-kérdeztem megint.
-Hát elvileg ruhát néznénk, de ha akarod maradhatunk, és ti meg megírjátok a beszédet.
-Én nem írom meg előre.
-Én se.-mondta Peti.
-Akkor menjünk ruhát nézni!-mondta Fruzsi.
-Oké!-vágtam rá rögtön.
Gyalog mentünk, mert volt a városban egy manyasszonyi ruha szalon.
Bementünk, én és Peti leültünk, nem értettem Peti miért jött, de nem baj.
-Azt nézd, próbáld fel légyszii!-mondtam és odarángattam Fruzsit az egyik legszebb ruhához.
-Szép, de én olyan óriási nagy habosat akarok.
-Oké, akkor próbáld fel azt!-mondtam és egy másik ruhára mutattam.
Amíg Fruzsi a ruhákat próbálta mi Petivel beszélgettünk.
-Annyira hiányoztál Petike!
-Látom levetted a sálat!-mondta és vigyorgott.
-De már neked is van!
-Persze, ezt el is higgyem?
-Nyugodtam, most reggel csináltam.
-Nem baj, én nem szégyellek!
-Én se, de azt nézd!-mondtam és mutattam az öltöző felé.
-Mi van?
-Azt nézd milyen szép!
-Mi?
-Fruzsi!-mondtam és nyakon vágtam.
Odajött elénk Fruzsi és forogni kezdett.
-Gyönyörű vagy, de azt még muszáj felpróbálnod!-mondtam és odavittem neki egy még habosabb ruhát.
-Ez kell!-mondta és sikított, berohant a probafülkébe, én addig visszamentem Petihez, aki már két széket összetolt és azon feküdt.
-Petike, nem otthon vagy!
-Már több mint 5 órája itt vagyunk.
-Te ezt nem értheted, ez a ruhamennyország, és mellesleg el sem tudod képzelni, hogy milyen nehéz felvenni egy ilyet.
-Lehet nem tudom, de 5 óra nem túlzás egy kicsit?
-Nem, itt még egy hét sem túlzás.
-Dehát az összes ugyan olyan, itt minden ruha fehér...
-Nem, azok például bézs, azok krém, és azok meg hófehérek.
-Nekem egy és ugyaz.
-Pedig nem.
Amikor kijött Fruzsi nem tudtam szóhoz jutni.
-Na milyen?-kérdezte.
-Gyönyörű!-mondtam és tapsoltam.-Ez kell neked!
-Tudom!Peti?
-Ugyan olyan.
-Ne legyél már ennyire ünneprontó.
-Én nem tudok különbséget tenni ezek közt, de szép vagy.-mondta és meg akarta ölelni Fruzsit, de én elkaptam.
-Hozzá nem érsz!
-Miért, féltékeny vagy?
-Nem, de tönkremegy a ruha.
-Akkor mostmár mehetünk?-kérdezte és indult kifelé.
Kifizettük a ruhát és elindultuk.A ruhát Peti vitte mert nagyon nehéz volt, mi nem bírtuk.
-Nehogy leérjen a földre!-kiabátam Petire.
-Nyugodjatok már meg.
Amikor megérkeztünk felvittük a ruhát a emeletre, hogy Csabi ne lássa meg.
Petivel még elmentünk sétálni.
-Hova megyünk?-kérdezte.
-A tóhoz, tegnap reggel is ott voltam.
-És mindek megyünk oda?
-Csak úgy.
-Te tudsz keringőzni?
-Nem, de holnap a próbán megtanuljuk mind a ketten.
-Milyen próbán?
-Majd kamon bekapcsolódunk.
-Okés!-mondta és megcsókolt.Ledöntött a fűbe és rám feküdt.
-Ne, Peti!
-Miért, már az első úgyis megvolt, nem mindegy?
-Nem, mert itt megláthatnak.
-De csókolózni szabad!-mondta és elkezdett csókolgatni.
Ott feküdtünk a fűben, néztük a csillagokat, csókolóztunk, nevetgéltünk, nagyon boldogak voltunk.
-Nem kéne már hazamenni?
-Nem, te tudod Cher számát?
-Ez hogy jött most ide?
-Tudod, vagy nem?
-Tudom.
-Add ide a telód.-mondta és kiszedte a zsebemből a telefont.
Elment, teljesen a vízig és telefonálni kezdett, de nem engedte, hogy odamenjek.
Csak annyit hallottam, hogy Cherhez beszél, majd a magyar apukámat hívja...semmit nem értettem.
Kb 10 perc múlva jött vissza.
-Miről beszéltetek?
-Rólad, de most gyere, hazamegyünk, még beszélnem kell Csabival.
-Rólam?-kérdeztem és kinyújtottam a kezem, hogy húzzon fel Peti.
-Mi olyan meglepő ezen?
-Hát...mit tudtok rólam beszélni?
-Van téma, nyugi.
Nagyon nyugtalanított az egész, de nem is törődtem vele, amikor hazaértünk Peti odament Csabihoz.
-Tesó, gyere már egy kicsit.-mondta és a teraszra mutatott.
-Miről lenne szó?
-Bigi, de nem akarom, hogy meghallja.-mondta és bezárta maguk mögött az ajtót.Én végülis amikor feladtam a hallgatózást elmentem fürdeni, már fél 10 volt.
Amikor kijöttem Peti pólója volt rajtam, Csabi odajött és megölelt.
-Ez mi volt?
-Semmi, csak...majd meglátod!-mondta és mosolygott.
Kb 5 perc múlva Fruzsi is feljött és mosolyogva megölelt.
Lefeküdtem, néztem a tv-t egészen addíg, amig Peti nem jött be a szobába.
-Miről beszéltetek?
-Rólad!
-De mit?
-Majd megtudod.
Nagy nehezen elaludtam, reggel megint a skypera keltem.
Peti nem volt sehol, kerestem, de se lent, se sehol nem talátam.
-Petit nem láttad?-kérdeztem Fruzsit.
-Amerikában van!
2013. június 4., kedd
part 41
Na, végre van időm feltenni a részt:D ez a ballagás...hát minden időm elveszi, mert műsörvezető vagy mi leszek, szóval bocsi, ha késnek a fejezetek:) Jó olvasást! És itt kérdezhettek: http://ask.fm/BoooBaba
-Erre jön.-mondtam és elfutottam.
Bence futott utánam.
-Brigi, jól vagy?
-Nem, ha most nem jösz utánam nem tudom mi lenne.
-De kit látsz?
-Figyi, tényleg semmi gáz, csak utálom Pestet.
-Miért?
-Gyere, mindent elmondok.
-De nem lesz semmi gond?
-Nem, nyugi, nem tépem meg!
Elindultunk visszafelé az áruházban, Fruzsi addig próbált haladni a vásárlással.
-Látod azt a lányt?-mondtam és mutattam az előttünk lévő lányra.
-Igen, de mi van vele?
-Gyere, odamegyünk!-mondtam és elkezdtem húzni Bencét.
-Szia Z!Hogy vagy?
-Ó, látom felhagytál a kis paraszt életeddel.
-Hát tudod lehet itt laksz, de nagyobb paraszt vagy mint én!
-És látom Peti is csak egy hétig volt jó.
-Képzeld Petivel nagyon jól megvagunk.Azt hitted miattad szakítunk?
-Jaj Brigike ami nem megy nem kell erőltetni.Látom hogy csak engem akarsz idegesíteni.
-Igen, ezesetben ezt nézd meg!-mondtam és a szeme elé tartottam a gyűrűmet, aminek igazából semmi jelentőssége nem volt, de jól jött.
-Mi ez a műanyag vacak?
-Képzeld Peti vette nekem és most vásárolunk az esküvőre.Bocsi, de már nem férsz fel a vendéglistára.
-Sajnálatos, de akkor is parasztok vagytok mind a ketten, kis csira faluból...
-Ó igen, lehet faluban laktunk, de közölném, hogy csak az esküvő idején leszünk magyarországon és azt is csak azért itt tartjuk, mert egyszerűbb nekünk idejönni mindt mindekit elvinni amerikába!
-Ti?Amerikában?Be se engednek titeket.
-Tudom hogy féltékeny vagy, de semmi baj!
-Miért is lennék én féltékeny?
-Mert én azzal járok akivel akarok, te meg örülsz ha egyet megkapsz de az se szeret csak sajnál!
-Veled mégis ki az a mindneki aki járni akar?
-Soroljam?
-Lányok, légyszi ne ordítsatok!-szólt közbe Bence.
-Akkor sorolom neked.Peti, Max, Dév,Bence,Jonny,Steve,Rob meg még van egy pár.
-És ezt el is higgyem?
-Ez tényleg igaz!-szólalt meg megint Bence.
-Te meg ki vagy?
-Bence, de tényeg nem vagy valami szimpatikus.
-És nekem még ilyen barátnőim voltak.Gyere Bence.-mondtam és elhúztam.
-Akkor is enyém lesz Peti.
-Na látod, pont ezért sajnállak.Fölöslegesen reménykedsz, mondtam és elmentem.
Bence csak nézett rám, fogalma nem volt miről beszélünk, de nem is kérdezett.
Amikor már 5 perce nézett megszólaltam:
-Elmondjam?
-Érdekelne.
-Emlékszel amikor Petivel eltűntünk pár napra a balcsiról?
-Aha.
-Szóval ide jöttünk Pestre.És ez a Z aki régebben a legjobb barátnőm volt rámászott Petire.
-És?
-Lesmárolta Petit, majdnem szakítottunk.
-Értem, de mi volt az az esküvős duma?
-Azt csak úgy mondtam.
-És ha felhívja Petit?
-Akkor így járt.
Bence még mindig nem fogta fel a dolgokat.
-De miért lettél olyan ideges amikor megláttad?
-Mert elémjött az a kép ahogy csókolgatja Petit.
Amikor végre megtaláltuk Fruzsit én már teljesen nyugodt voltam Bence meg még mindig csak gondolkozott.
Fruzsi elkezdett megint kérdezgetni, neki is elmondtam a storyt.Közbem mindent megvettünk és elindultunk hazafelé.
-Ez az esküvős duma kicsit durva volt!-szólalt meg Bence.
-Nem jutott eszembe más.
Sokkal nyugodtabb voltma mint odafelé, de még mindig szomorkás voltam.
-Teríték?-kérdezte Bence.
-Igen, az Miskolcon vesszük.
Csendbe ültem, amikor hazaértünk felrohantam és bekapcsoltam a kamerát.
Felhívtam Petit aki szinte rögtön fel is vette.
-Szia, ma voltunk dekorációt venni és képzeld kivel találkoztunk!
-Kivel?
-Z-vel.
-És mi volt?
-Veszekedtünk.
-És?
-Azt mondtam hogy az esküvőnkre vásárolom a cuccokat.
-A miénkre?
-Aha.
Ezen nagyon elkezdett röhögni.
-Alig élek annyira hiányzol...-mondtam szomorúan.
-Te is nagyon.
-Még most is nemet mondanál?
-Peti, én még nem akarok megházasodni.
-Megértelek.
-Köszi, de ma már volt keringő próbán?
-Aha, de a próbák se olyanok néküled!
-Figyelj, próbálj vidám lenni, én is ezt csinálom!
-Ölelj meg!
-Hogy?
-Ott van egy pólóm a bőröndben!
Kivettem a pólót és magamhoz szorítottam.
-De én is hagytam neked!-ott van a szekrényedben.
Peti is előszedte a pólómat.Ott ölelgettük egymás pólóját, beszélgettünk, nevetgéltünk.
-Nagyon szeretlek, de megyek aludni!-mondtam és megpusziltam a pólót.
-Én is szeretlek.-mondta és megpuszilta a pólót ő is.
-Szia.
-Szép álmokat Brigike!
Mosolyogtam és kikapcsoltam a gépet.
Bementemfürdeni és olyan 11 felé aludtam el.
Reggel arra keltem, hogy csengetnek.Kimentem a teraszra, egy asszonyt láttam.Lassan lementem a lépcsőn, alig láttam.
-Jó reggelt.
-Szia, nem szeretnél venni valamit?Rengeteg szép ruha, meg minden van itt.
-Ne haragudjon, de én nem veszek most semmit.-mondtam és még mielőtt válaszolt volna bementem vissza a szobába.
Különösen rossz kedvem volt.Még a parfüm sem tudot fevidítani.Ránéztem az órámra.
-Fél 11, ma is mehetek vásárolni.Mégegy élettelen nap Peti nélkül.
-Bencével.-jött ki hozzám a teraszra Bence és a kezembe nyomott egy bögre kávét.
-Kösz.
-Mi ez a rossz kedv már megint?
-Hiányzik.
-Tudom.
-De te ezt nem tudod átérezni.
-Ez igaz, de látni is rossz ahogy szenvedsz.
-Az a pár perc jó egész napban amíg beszélünk.
-Nem kell ilyen tragikusan felfogni.
-Az a mottóm, hogy élj a mának, és a mában semmi nem jó.
Ott ültünk,beszélgettünk amikor feljött Fruzsi és Csabi is.
Leültek, erről mgint eszembe jutottak dolgok és elmosolyodtam, de ez csak egy másodpercig tartott.
-Mi volt ez a mosoly?-kérdezte Csabi.
-Emléleztek amikor a strandon a wc-nél Fruzsi lerúgta Bencét?
-Hú, azért már akkor is kemény voltam.
-És hova mentek nászútra?-kérdeztem izgatottan.
-Azt Csabi intézi és meglepi lesz.-mondta Fruzsi és megölete Csabit.
-Legalább ti boldogak vagytok.-mondtam és megint elszomorodtam.
Egy ideig csend volt, egyre szomorúbb lettem.
-Én már bolond vagyok.-mondtam kis idő múlva.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Bence.
-Mindenben Petit látom.
Akkor indulhatunk?-kérdezte Fruzsi és elindult lefelé.Én és Bence is követtük.Beültünk az autóba, Fruzsiék bszélgettek, de én csak szomorkodtam.
-Brigi, légyszi csak egy kis vidámságot.
-Elhiszed hogy nem tudok vidám lenni?
-Ha látnád magad, tudnád, hogy nagyon elrontod az egész hangulatot.
-Nem tehetek róla, túlságosan szeretem.
Amikor megérkeztünk, és bementünk mindenhol csak tányérok, meg asztalidíszeek voltak.
-Hol vannak a rózsaszín cuccok?-kérdeztem, pedig pont a rózsaszínhez nem volt kedvem.
A vásárlással olyan fél 4 felé végeztünk, rögtön indultunk haza.Otthon amikor hazaértünk felrohantam, hogy beszéjek Petivel, de rossz volt a net.Telefonról hívtam.
-Szia Manó, rossz a net.
-Akkor ma nem láthatlak?
-Nem, de már nem bírom.
-Én se, de tőlem még el is várják hogy vidám legyek.
-Holnap hova mentek?
-Zsoltihoz.
-Még egy hét se telt el, de már nem bírom nélküled.
-Peti, elhiszed, hogy én se?
-Bocsi, le kell tennem hívnak vezetékesen, de nagyon szeretlek, szia!
-Én is szeretlek, szia.
Amikor letett a telefont kiültem a teraszra és Peti pólóját szorítottam.8 felé mentem fürdeni.Reggel a skypera ébrdtem.Petra volt.
Felvettem éppen akkor kezdődött a próba.
-Sziasztok, hogy megy?
-Teó nem tud jönni, de amúgy mindenki itt van.
-Oké, és megy már?
-Már nagyon jól megy nekik.-mondta Petra.
-Figyeljetek egyszer tudom megnézni, mert megyünk hajat meg ruhát nézni.
-Akkor kezdjük.-mondta Petra és bekapcsolta a zenét.
Nagyon jól eltáncolták nem is értem két nap alatt hogy tudták így megtanulni.
-Szupi, nagyon jó volt, csak így tovább!De tényleg mennem kell, sziasztok.
-Szia Brigi.-mondták és letették.Én is kikapcsotam a gépet és főztem kávét, kiültem a teraszra, megittam és elindltuk.Gyalog mentünk, mivel csak a belvárosba kellett menni.Bent Zsolti fogadott minket.
-Sziasztok!-mondta és adott egy-egy puszit.
-Szia, esküvői smink, frizura, ruha, de csak ti csinálhatjátok.
-Most?
-Nem, most csak elhoztam hogy ebből a hajból mit tudnál csinálni.
-Üljetek le, tartok egy kis bemutatót.-mondta és előhozott egy próbababát.Elkezdte csinálni a haját.
-Petivel hogy vagytok?
-Na kösz, már megint eszébe juttattad.-mondta Fruzsi és nevetett.
-Miért?Szakítottak?
-Nem, csak három napja nem látták egymást.
-Regi?-kérdeztem.
-Otthon alszanak.
-Kivel?
-Azzal a Ricsi gyerekkel.
-Ricsi itt van a városban?-kérdezem és rögtön vidámabb lettem.
-Igen.
-De mondjuk nem zavarom őket.
-Úgy is bejönnek majd.Most.-mondta és az ajtóra mutatott, amin éppen akkor léptek be kézenfogva.
Rögtön Ricsi nyakába ugrottam.
-Te miért nem mondtad hogy jössz haza?
-Hirtelen ötlet.
-Na ne, csak nem Brigi muti!-sikítozott Regi.
-Mit?
-Az ott esküvői frizura lesz szóval esküvő lesz.
-Igen, de nem nekem.
-Kár, de ez minek, kérdezte és a sálra mutatott.
-Fogadjunk beleakadt a porszívóba.-röhögött Ricsi.
-Haha, az idióta Max haverod is ezt mondta.-mondtam és visszamentem Fruzsihoz.
Megnéztünk egy csomó hajat sminket ruhát nem, mert az nem volt ott, de amikor hazaértünk mindenki mosolygott, csak én nem.Fél hat volt nagyon rosszul éreztem magam.Próbáltam hívni Petit telón is meg skypon is, de semmit nem vett fel.
Egyre szomorúbb lettem, csak ölelgettem a pólóját és majdnem sírtam.Így aludtam el, éjszaka hallottam valami zörgést, de nem is figyeltem rá, csak aludtam.
Reggel Fruzsi keltett fél 7-kor.
-Mit akarsz ilyen korán.
-Ma pihenő napot tartunk.
-Akkor minek ébresztettél fel?
-Nem fogod megbánni.-mondta és kihúzott a teraszra.Ahol már mindenki ott volt.Én onnan próbáltam meg hívni Petit, de még mindig kinyomott.Már majdnem sírtam.
-Figyu Brigi, a padláson van egy bőrönd nem hoznád le?-kérdezte Csabi.
Szomorúan sétáltam fel a padlásra.Útközben megálltam, erőtvettem magamon hogy ne sírjak, gondolkoztam.Amikor feértem nem találtam a kapcsolót így sötétben kezdtem keresni a bőröndöt amikor valaki megfogta a kezem.
-Erre jön.-mondtam és elfutottam.
Bence futott utánam.
-Brigi, jól vagy?
-Nem, ha most nem jösz utánam nem tudom mi lenne.
-De kit látsz?
-Figyi, tényleg semmi gáz, csak utálom Pestet.
-Miért?
-Gyere, mindent elmondok.
-De nem lesz semmi gond?
-Nem, nyugi, nem tépem meg!
Elindultunk visszafelé az áruházban, Fruzsi addig próbált haladni a vásárlással.
-Látod azt a lányt?-mondtam és mutattam az előttünk lévő lányra.
-Igen, de mi van vele?
-Gyere, odamegyünk!-mondtam és elkezdtem húzni Bencét.
-Szia Z!Hogy vagy?
-Ó, látom felhagytál a kis paraszt életeddel.
-Hát tudod lehet itt laksz, de nagyobb paraszt vagy mint én!
-És látom Peti is csak egy hétig volt jó.
-Képzeld Petivel nagyon jól megvagunk.Azt hitted miattad szakítunk?
-Jaj Brigike ami nem megy nem kell erőltetni.Látom hogy csak engem akarsz idegesíteni.
-Igen, ezesetben ezt nézd meg!-mondtam és a szeme elé tartottam a gyűrűmet, aminek igazából semmi jelentőssége nem volt, de jól jött.
-Mi ez a műanyag vacak?
-Képzeld Peti vette nekem és most vásárolunk az esküvőre.Bocsi, de már nem férsz fel a vendéglistára.
-Sajnálatos, de akkor is parasztok vagytok mind a ketten, kis csira faluból...
-Ó igen, lehet faluban laktunk, de közölném, hogy csak az esküvő idején leszünk magyarországon és azt is csak azért itt tartjuk, mert egyszerűbb nekünk idejönni mindt mindekit elvinni amerikába!
-Ti?Amerikában?Be se engednek titeket.
-Tudom hogy féltékeny vagy, de semmi baj!
-Miért is lennék én féltékeny?
-Mert én azzal járok akivel akarok, te meg örülsz ha egyet megkapsz de az se szeret csak sajnál!
-Veled mégis ki az a mindneki aki járni akar?
-Soroljam?
-Lányok, légyszi ne ordítsatok!-szólt közbe Bence.
-Akkor sorolom neked.Peti, Max, Dév,Bence,Jonny,Steve,Rob meg még van egy pár.
-És ezt el is higgyem?
-Ez tényleg igaz!-szólalt meg megint Bence.
-Te meg ki vagy?
-Bence, de tényeg nem vagy valami szimpatikus.
-És nekem még ilyen barátnőim voltak.Gyere Bence.-mondtam és elhúztam.
-Akkor is enyém lesz Peti.
-Na látod, pont ezért sajnállak.Fölöslegesen reménykedsz, mondtam és elmentem.
Bence csak nézett rám, fogalma nem volt miről beszélünk, de nem is kérdezett.
Amikor már 5 perce nézett megszólaltam:
-Elmondjam?
-Érdekelne.
-Emlékszel amikor Petivel eltűntünk pár napra a balcsiról?
-Aha.
-Szóval ide jöttünk Pestre.És ez a Z aki régebben a legjobb barátnőm volt rámászott Petire.
-És?
-Lesmárolta Petit, majdnem szakítottunk.
-Értem, de mi volt az az esküvős duma?
-Azt csak úgy mondtam.
-És ha felhívja Petit?
-Akkor így járt.
Bence még mindig nem fogta fel a dolgokat.
-De miért lettél olyan ideges amikor megláttad?
-Mert elémjött az a kép ahogy csókolgatja Petit.
Amikor végre megtaláltuk Fruzsit én már teljesen nyugodt voltam Bence meg még mindig csak gondolkozott.
Fruzsi elkezdett megint kérdezgetni, neki is elmondtam a storyt.Közbem mindent megvettünk és elindultunk hazafelé.
-Ez az esküvős duma kicsit durva volt!-szólalt meg Bence.
-Nem jutott eszembe más.
Sokkal nyugodtabb voltma mint odafelé, de még mindig szomorkás voltam.
-Teríték?-kérdezte Bence.
-Igen, az Miskolcon vesszük.
Csendbe ültem, amikor hazaértünk felrohantam és bekapcsoltam a kamerát.
Felhívtam Petit aki szinte rögtön fel is vette.
-Szia, ma voltunk dekorációt venni és képzeld kivel találkoztunk!
-Kivel?
-Z-vel.
-És mi volt?
-Veszekedtünk.
-És?
-Azt mondtam hogy az esküvőnkre vásárolom a cuccokat.
-A miénkre?
-Aha.
Ezen nagyon elkezdett röhögni.
-Alig élek annyira hiányzol...-mondtam szomorúan.
-Te is nagyon.
-Még most is nemet mondanál?
-Peti, én még nem akarok megházasodni.
-Megértelek.
-Köszi, de ma már volt keringő próbán?
-Aha, de a próbák se olyanok néküled!
-Figyelj, próbálj vidám lenni, én is ezt csinálom!
-Ölelj meg!
-Hogy?
-Ott van egy pólóm a bőröndben!
Kivettem a pólót és magamhoz szorítottam.
-De én is hagytam neked!-ott van a szekrényedben.
Peti is előszedte a pólómat.Ott ölelgettük egymás pólóját, beszélgettünk, nevetgéltünk.
-Nagyon szeretlek, de megyek aludni!-mondtam és megpusziltam a pólót.
-Én is szeretlek.-mondta és megpuszilta a pólót ő is.
-Szia.
-Szép álmokat Brigike!
Mosolyogtam és kikapcsoltam a gépet.
Bementemfürdeni és olyan 11 felé aludtam el.
Reggel arra keltem, hogy csengetnek.Kimentem a teraszra, egy asszonyt láttam.Lassan lementem a lépcsőn, alig láttam.
-Jó reggelt.
-Szia, nem szeretnél venni valamit?Rengeteg szép ruha, meg minden van itt.
-Ne haragudjon, de én nem veszek most semmit.-mondtam és még mielőtt válaszolt volna bementem vissza a szobába.
Különösen rossz kedvem volt.Még a parfüm sem tudot fevidítani.Ránéztem az órámra.
-Fél 11, ma is mehetek vásárolni.Mégegy élettelen nap Peti nélkül.
-Bencével.-jött ki hozzám a teraszra Bence és a kezembe nyomott egy bögre kávét.
-Kösz.
-Mi ez a rossz kedv már megint?
-Hiányzik.
-Tudom.
-De te ezt nem tudod átérezni.
-Ez igaz, de látni is rossz ahogy szenvedsz.
-Az a pár perc jó egész napban amíg beszélünk.
-Nem kell ilyen tragikusan felfogni.
-Az a mottóm, hogy élj a mának, és a mában semmi nem jó.
Ott ültünk,beszélgettünk amikor feljött Fruzsi és Csabi is.
Leültek, erről mgint eszembe jutottak dolgok és elmosolyodtam, de ez csak egy másodpercig tartott.
-Mi volt ez a mosoly?-kérdezte Csabi.
-Emléleztek amikor a strandon a wc-nél Fruzsi lerúgta Bencét?
-Hú, azért már akkor is kemény voltam.
-És hova mentek nászútra?-kérdeztem izgatottan.
-Azt Csabi intézi és meglepi lesz.-mondta Fruzsi és megölete Csabit.
-Legalább ti boldogak vagytok.-mondtam és megint elszomorodtam.
Egy ideig csend volt, egyre szomorúbb lettem.
-Én már bolond vagyok.-mondtam kis idő múlva.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Bence.
-Mindenben Petit látom.
Akkor indulhatunk?-kérdezte Fruzsi és elindult lefelé.Én és Bence is követtük.Beültünk az autóba, Fruzsiék bszélgettek, de én csak szomorkodtam.
-Brigi, légyszi csak egy kis vidámságot.
-Elhiszed hogy nem tudok vidám lenni?
-Ha látnád magad, tudnád, hogy nagyon elrontod az egész hangulatot.
-Nem tehetek róla, túlságosan szeretem.
Amikor megérkeztünk, és bementünk mindenhol csak tányérok, meg asztalidíszeek voltak.
-Hol vannak a rózsaszín cuccok?-kérdeztem, pedig pont a rózsaszínhez nem volt kedvem.
A vásárlással olyan fél 4 felé végeztünk, rögtön indultunk haza.Otthon amikor hazaértünk felrohantam, hogy beszéjek Petivel, de rossz volt a net.Telefonról hívtam.
-Szia Manó, rossz a net.
-Akkor ma nem láthatlak?
-Nem, de már nem bírom.
-Én se, de tőlem még el is várják hogy vidám legyek.
-Holnap hova mentek?
-Zsoltihoz.
-Még egy hét se telt el, de már nem bírom nélküled.
-Peti, elhiszed, hogy én se?
-Bocsi, le kell tennem hívnak vezetékesen, de nagyon szeretlek, szia!
-Én is szeretlek, szia.
Amikor letett a telefont kiültem a teraszra és Peti pólóját szorítottam.8 felé mentem fürdeni.Reggel a skypera ébrdtem.Petra volt.
Felvettem éppen akkor kezdődött a próba.
-Sziasztok, hogy megy?
-Teó nem tud jönni, de amúgy mindenki itt van.
-Oké, és megy már?
-Már nagyon jól megy nekik.-mondta Petra.
-Figyeljetek egyszer tudom megnézni, mert megyünk hajat meg ruhát nézni.
-Akkor kezdjük.-mondta Petra és bekapcsolta a zenét.
Nagyon jól eltáncolták nem is értem két nap alatt hogy tudták így megtanulni.
-Szupi, nagyon jó volt, csak így tovább!De tényleg mennem kell, sziasztok.
-Szia Brigi.-mondták és letették.Én is kikapcsotam a gépet és főztem kávét, kiültem a teraszra, megittam és elindltuk.Gyalog mentünk, mivel csak a belvárosba kellett menni.Bent Zsolti fogadott minket.
-Sziasztok!-mondta és adott egy-egy puszit.
-Szia, esküvői smink, frizura, ruha, de csak ti csinálhatjátok.
-Most?
-Nem, most csak elhoztam hogy ebből a hajból mit tudnál csinálni.
-Üljetek le, tartok egy kis bemutatót.-mondta és előhozott egy próbababát.Elkezdte csinálni a haját.
-Petivel hogy vagytok?
-Na kösz, már megint eszébe juttattad.-mondta Fruzsi és nevetett.
-Miért?Szakítottak?
-Nem, csak három napja nem látták egymást.
-Regi?-kérdeztem.
-Otthon alszanak.
-Kivel?
-Azzal a Ricsi gyerekkel.
-Ricsi itt van a városban?-kérdezem és rögtön vidámabb lettem.
-Igen.
-De mondjuk nem zavarom őket.
-Úgy is bejönnek majd.Most.-mondta és az ajtóra mutatott, amin éppen akkor léptek be kézenfogva.
Rögtön Ricsi nyakába ugrottam.
-Te miért nem mondtad hogy jössz haza?
-Hirtelen ötlet.
-Na ne, csak nem Brigi muti!-sikítozott Regi.
-Mit?
-Az ott esküvői frizura lesz szóval esküvő lesz.
-Igen, de nem nekem.
-Kár, de ez minek, kérdezte és a sálra mutatott.
-Fogadjunk beleakadt a porszívóba.-röhögött Ricsi.
-Haha, az idióta Max haverod is ezt mondta.-mondtam és visszamentem Fruzsihoz.
Megnéztünk egy csomó hajat sminket ruhát nem, mert az nem volt ott, de amikor hazaértünk mindenki mosolygott, csak én nem.Fél hat volt nagyon rosszul éreztem magam.Próbáltam hívni Petit telón is meg skypon is, de semmit nem vett fel.
Egyre szomorúbb lettem, csak ölelgettem a pólóját és majdnem sírtam.Így aludtam el, éjszaka hallottam valami zörgést, de nem is figyeltem rá, csak aludtam.
Reggel Fruzsi keltett fél 7-kor.
-Mit akarsz ilyen korán.
-Ma pihenő napot tartunk.
-Akkor minek ébresztettél fel?
-Nem fogod megbánni.-mondta és kihúzott a teraszra.Ahol már mindenki ott volt.Én onnan próbáltam meg hívni Petit, de még mindig kinyomott.Már majdnem sírtam.
-Figyu Brigi, a padláson van egy bőrönd nem hoznád le?-kérdezte Csabi.
Szomorúan sétáltam fel a padlásra.Útközben megálltam, erőtvettem magamon hogy ne sírjak, gondolkoztam.Amikor feértem nem találtam a kapcsolót így sötétben kezdtem keresni a bőröndöt amikor valaki megfogta a kezem.
2013. május 23., csütörtök
part 40
Sziaszotk? Vagy nem tudom olvasa e valaki, de azért felteszem:D remélem tetszeni fog, jó olvasást! és itt a link amin véleményt irhattok: http://ask.fm/BoooBaba
A vonaton szinte végig beszélgettünk.Amikor leszálltunk először a mi házunkba mentünk.
Zsó nyitott ajtót.
-Szia Brigi!-mondta és megölelt.
-Szia, anya?
-A konyhában.
Bementem a konyhába, amikor anya meglátott a nyakamba ugrott.
-Kislányom, Brigi, te mit keresel itt?-kérdezte és nagyon boldog volt.
-Esküvőszervezőként jöttem.
-Kinek?
-Fruzsi, meg Csabi, tudod a szmokingos.
-Gratulálok!-mondta és megölelte Fruzsit.
-De megyünk Fruzsi szüleihez utána pedig már nem biztos hogy bejövünk, szóval sziasztok!Apát is puszilom!-mondtam és megöleltem mindekit.
Fruzsival elindultunk, csak Petiék előtt álltunk meg.
-Biztos akarom én ezt?
-Igen, de figyelj, csinálhatjuk azt is, hogy bemegyek, beszélek velük és te csak utánam jössz.
-Oké.Akkor én elbújok oda.-mondta és beállt egy fa mögé.
Csengettem, Peti anyukája nyitott ajtót.Az apukája az udvaron dolgozott.
-Csókolom, be tetszene jönni egy kicsit, mert fontos.
Amikor mindenki bement és leült a nappaliban elekzdtem.
-Szóvaal, először Fruzsiról lenne szó!
-Mit csinált már megint?-kérdezte az apuka.
-Kérem, ne bánjon vele így, bocsánatot kért már ezerszer.
-Igaza van Briginek, megbocsáthatnál!-mondta Peti anyukája.
-Jó, de akkor mi van vele?
-Akkor nem tetszik kizavarni ha most belép azon az ajtón?-kérdeztem és az ajtóra mutattam.
-Nem.
Kisétáltam és behívtam Fruzsit.Az anyuk nagy örömmel fogadta.Az apukája először furcsának találta a dolgot, de végül ő is mosolygott és megölelte Fruzsit.
-Szóval csak azért jöttem...-kezdte el, de én félbeszakítottam.
-Csak?Ez neked csak csak?!
-Jó oké, akkor azért jöttünk, hogy meghívunk titeket, az esküvőmre.Remélem eljösztök, nagyon örülnék ha az apukám kísérne az oltárhoz!-mondta és kedvesen mosolygott.
-Arról a Csabiról lenne szó?
-Igen, de ne ítéljétek el légyszives!
-Ott leszünk!-mondták és mind a ketten megölelték Fruzsit.
Az anyuka adott nekünk ebédet, beszélgettünk, nevetgéltünk.
-És Petivel mi újság?
-Nagyon jól vagyunk, még csak egy napja nem láttam, de már nagyon hiányzik.
-És nem kell neki kivinni valamit?
-Majd szétnézek a szobájában.
-És ti nem tervezitek még az esküvőt?-kérdezte Peti apukája.
-Peti már most elvenne, de én nem akarom elsietni.
-Peti már az első nap elvett volna!-mondta Peti anyukája és nevetett.
-De várjunk csak, ti honnan ismeritek egymást?
-Mi Petivel rendszeresen tartottuk a kapcsolatot!-mondta Fruzsi.
-És erről miért nem tudtunk?
-Mert megtiltottátok volna.
-És meddig lesztek itt?
-Én csak meghívni jöttünk, de már indulnunk kéne, hogy még világoson hazaérjünk.
-Levinnélek titeket, de már ittam ma egy sört.-mondta Fruzsi apukája.
-Semmi baj, de megyünk is!-mondta Fruzsi és felállt.Minednkinek adtunk puszit és elindultunk.Kisétálltunk a vonathoz, ami éppen akkor indult, gyorsan felszálltunk és elkezdtünk beszélgetni.
-Azt hittem be se engednek!-mondta Fruzsi és nevetett.
-Én tudtam, hogy nem lesz semmi.Most úgyis van időnk, szóval megbeszélhetjük hogy mit mikor csinálunk!
-Nincs naptár.
-Hoztam.Szóval akkor holnap?
-Holnap elmegyünk nézünk díszeket.Holnapután meg evőeszköz, teríték, meg ilyenek.
-Ruha, azt mikor nézünk.
-Szerda.
-Oké, abba bennvan a smink, haj, meg minden.
Így megtárgyaltunk mindent ráment az egész út.Amikor leszálltunk rögtön hazaindutunk, már este 6 volt, kezdtem elálmosodni.Sőt inkább úgy mondom, hogy alig láttam az álmosságtól.Csak ásítoztam, mihent bementünk a házba, rohantam fürdeni és szinte rögtön elaludtam.
Reggel a telefonomra ébredtem.Peti volt az.
-Brigi jól vagy?-ordított a telefonba.
-Nem kiabálj légyszi.-mondtam álmosan.
-Tegnap nem hívtál, tudod milyn ideges voltam.
-Nyugi, csak álmos voltam, meg még mindig az vagyok.
-És anyáékkal mi volt?
-Puszilnak.
-És Fruzsira mit mondtak?
-Jól fogadták.
-Hogy aludtál nékülem?
-Rosszul, te?
-Nem is aludtam.
-Ma mit csináltok?
-Öö dekorációt nézünk.
-Oké, de megyek, majd még beszélünk, szia.Szeretlek!
-Szeretlek én is, szió!-mondtam és kinyomtam.
Rögtön visszaaludtam, de Fruzsi nemsokárra ébresztett.
-Brigi, idulunk!
-Hány óra?
-11.
-Akkor mindjárt felkelek!
-Most.-mondta és kihúzott aaz ágyból.
Elmentem öltözni, sminkeltem, meg minden ilyesmi.Abból a parfümből fújtam amelyiket Petitől kaptam.Ettől az ilattól mindig vidámabb lettem.
Felmentünk Pestre és ott vettük meg a dekorációt, ide jött velünk Bence is.
Teltek a percek, csendben ültem, nagyon hiányzott Petike.Egész úton meg sem szólaltam, soha nem éreztem magam még ilyen rosszul.Imádom, de nem tudom megfogni a kezét, megsimogatni, vagy megcsókolni, én ezt nem fogom bírni három hétig...Már most rossz, pedig még 3 nap se telt el.
-Brigi, hahó, rosszul vagy?-kérdezte Petra és rázni kezdett.
-Jól vagyok.
-Látom.
-Tényleg jól vagyok.
-Ennyire hiányzik?
-Nem, csak nem akarok sírni.
-Ha akarsz hazamehetsz.
-Nem, itt maradok, segítek.
-Te tudod, de bármikor hazamehetsz!
Amikor felértünk Pestre már jobb kedvem volt.
-Te is bejejösz Bence?-kérdezte Fruzsi és az áruházra mutatott.
Mivel Bence is jönni akart elindultunk, bent a sok dísz közül alig tudtunk választani...
-Legyen szerintem minden rózsaszín, az olyan vidám!-mondtam és odarohantam ahol a rózyaszín cuccok voltak.
-Szerintem is.
-Nekem mindegy csak siessetek már.-mondta Bence és beleült a kosárba.
Ott nézelődtünk még egy csomó ideig.Egyre jobb kedvem lett, de Peti nem ment ki a fejemből.
-Na ne!-kiáltottam fel.
-Mi az Brigi?-jött oda Fruzsi.
-Nem mehetnénk haza?
-Mit láttál, mi a baj?
-Fruzsi menjünk haza!
-De még venni akarok dolgokat.
-Fruzsi vigyél el innen!
-Elmegyünk arra és utána megyünk, oké?-mondta és mutatott abba az irányba amerre pont nem akartam menni.
-Arra ne, én itt maradok.
-De Brigi, ülj le, mi a baj?
-Semmi, mindjárt lenyugszom, csak kell egy kis idő.
-De mit láttál?
-Hagy ne mondjam el!
-Ha nem akarod nem kell, csak nyugodj le.
Egy 10 percbe telt amíg lenyugodtam teljesen, ekkor elindultunk, de megint megláttam.
-Én ide leülök, de mehettek.
-Brigi, ne szórakozz velem, mi a baj.
-Megtépem!-csak ennyit hajtogattam, ültem egy fotelben ami igazából az áru közt volt.
-Na jó, én felhívom Petit.-mondta Fruzsi.
-Nee!-kiabáltam és kikaptam a kezéből a telefont.
-Akkor mondd el mi a baj.
-Erre jön.-mondtam és elfutottam.
Bence futott utánam.
-Brigi, jól vagy?
-Nem, ha most nem jösz utánam nem tudom mi lenne.
-De kit látsz?
A vonaton szinte végig beszélgettünk.Amikor leszálltunk először a mi házunkba mentünk.
Zsó nyitott ajtót.
-Szia Brigi!-mondta és megölelt.
-Szia, anya?
-A konyhában.
Bementem a konyhába, amikor anya meglátott a nyakamba ugrott.
-Kislányom, Brigi, te mit keresel itt?-kérdezte és nagyon boldog volt.
-Esküvőszervezőként jöttem.
-Kinek?
-Fruzsi, meg Csabi, tudod a szmokingos.
-Gratulálok!-mondta és megölelte Fruzsit.
-De megyünk Fruzsi szüleihez utána pedig már nem biztos hogy bejövünk, szóval sziasztok!Apát is puszilom!-mondtam és megöleltem mindekit.
Fruzsival elindultunk, csak Petiék előtt álltunk meg.
-Biztos akarom én ezt?
-Igen, de figyelj, csinálhatjuk azt is, hogy bemegyek, beszélek velük és te csak utánam jössz.
-Oké.Akkor én elbújok oda.-mondta és beállt egy fa mögé.
Csengettem, Peti anyukája nyitott ajtót.Az apukája az udvaron dolgozott.
-Csókolom, be tetszene jönni egy kicsit, mert fontos.
Amikor mindenki bement és leült a nappaliban elekzdtem.
-Szóvaal, először Fruzsiról lenne szó!
-Mit csinált már megint?-kérdezte az apuka.
-Kérem, ne bánjon vele így, bocsánatot kért már ezerszer.
-Igaza van Briginek, megbocsáthatnál!-mondta Peti anyukája.
-Jó, de akkor mi van vele?
-Akkor nem tetszik kizavarni ha most belép azon az ajtón?-kérdeztem és az ajtóra mutattam.
-Nem.
Kisétáltam és behívtam Fruzsit.Az anyuk nagy örömmel fogadta.Az apukája először furcsának találta a dolgot, de végül ő is mosolygott és megölelte Fruzsit.
-Szóval csak azért jöttem...-kezdte el, de én félbeszakítottam.
-Csak?Ez neked csak csak?!
-Jó oké, akkor azért jöttünk, hogy meghívunk titeket, az esküvőmre.Remélem eljösztök, nagyon örülnék ha az apukám kísérne az oltárhoz!-mondta és kedvesen mosolygott.
-Arról a Csabiról lenne szó?
-Igen, de ne ítéljétek el légyszives!
-Ott leszünk!-mondták és mind a ketten megölelték Fruzsit.
Az anyuka adott nekünk ebédet, beszélgettünk, nevetgéltünk.
-És Petivel mi újság?
-Nagyon jól vagyunk, még csak egy napja nem láttam, de már nagyon hiányzik.
-És nem kell neki kivinni valamit?
-Majd szétnézek a szobájában.
-És ti nem tervezitek még az esküvőt?-kérdezte Peti apukája.
-Peti már most elvenne, de én nem akarom elsietni.
-Peti már az első nap elvett volna!-mondta Peti anyukája és nevetett.
-De várjunk csak, ti honnan ismeritek egymást?
-Mi Petivel rendszeresen tartottuk a kapcsolatot!-mondta Fruzsi.
-És erről miért nem tudtunk?
-Mert megtiltottátok volna.
-És meddig lesztek itt?
-Én csak meghívni jöttünk, de már indulnunk kéne, hogy még világoson hazaérjünk.
-Levinnélek titeket, de már ittam ma egy sört.-mondta Fruzsi apukája.
-Semmi baj, de megyünk is!-mondta Fruzsi és felállt.Minednkinek adtunk puszit és elindultunk.Kisétálltunk a vonathoz, ami éppen akkor indult, gyorsan felszálltunk és elkezdtünk beszélgetni.
-Azt hittem be se engednek!-mondta Fruzsi és nevetett.
-Én tudtam, hogy nem lesz semmi.Most úgyis van időnk, szóval megbeszélhetjük hogy mit mikor csinálunk!
-Nincs naptár.
-Hoztam.Szóval akkor holnap?
-Holnap elmegyünk nézünk díszeket.Holnapután meg evőeszköz, teríték, meg ilyenek.
-Ruha, azt mikor nézünk.
-Szerda.
-Oké, abba bennvan a smink, haj, meg minden.
Így megtárgyaltunk mindent ráment az egész út.Amikor leszálltunk rögtön hazaindutunk, már este 6 volt, kezdtem elálmosodni.Sőt inkább úgy mondom, hogy alig láttam az álmosságtól.Csak ásítoztam, mihent bementünk a házba, rohantam fürdeni és szinte rögtön elaludtam.
Reggel a telefonomra ébredtem.Peti volt az.
-Brigi jól vagy?-ordított a telefonba.
-Nem kiabálj légyszi.-mondtam álmosan.
-Tegnap nem hívtál, tudod milyn ideges voltam.
-Nyugi, csak álmos voltam, meg még mindig az vagyok.
-És anyáékkal mi volt?
-Puszilnak.
-És Fruzsira mit mondtak?
-Jól fogadták.
-Hogy aludtál nékülem?
-Rosszul, te?
-Nem is aludtam.
-Ma mit csináltok?
-Öö dekorációt nézünk.
-Oké, de megyek, majd még beszélünk, szia.Szeretlek!
-Szeretlek én is, szió!-mondtam és kinyomtam.
Rögtön visszaaludtam, de Fruzsi nemsokárra ébresztett.
-Brigi, idulunk!
-Hány óra?
-11.
-Akkor mindjárt felkelek!
-Most.-mondta és kihúzott aaz ágyból.
Elmentem öltözni, sminkeltem, meg minden ilyesmi.Abból a parfümből fújtam amelyiket Petitől kaptam.Ettől az ilattól mindig vidámabb lettem.
Felmentünk Pestre és ott vettük meg a dekorációt, ide jött velünk Bence is.
Teltek a percek, csendben ültem, nagyon hiányzott Petike.Egész úton meg sem szólaltam, soha nem éreztem magam még ilyen rosszul.Imádom, de nem tudom megfogni a kezét, megsimogatni, vagy megcsókolni, én ezt nem fogom bírni három hétig...Már most rossz, pedig még 3 nap se telt el.
-Brigi, hahó, rosszul vagy?-kérdezte Petra és rázni kezdett.
-Jól vagyok.
-Látom.
-Tényleg jól vagyok.
-Ennyire hiányzik?
-Nem, csak nem akarok sírni.
-Ha akarsz hazamehetsz.
-Nem, itt maradok, segítek.
-Te tudod, de bármikor hazamehetsz!
Amikor felértünk Pestre már jobb kedvem volt.
-Te is bejejösz Bence?-kérdezte Fruzsi és az áruházra mutatott.
Mivel Bence is jönni akart elindultunk, bent a sok dísz közül alig tudtunk választani...
-Legyen szerintem minden rózsaszín, az olyan vidám!-mondtam és odarohantam ahol a rózyaszín cuccok voltak.
-Szerintem is.
-Nekem mindegy csak siessetek már.-mondta Bence és beleült a kosárba.
Ott nézelődtünk még egy csomó ideig.Egyre jobb kedvem lett, de Peti nem ment ki a fejemből.
-Na ne!-kiáltottam fel.
-Mi az Brigi?-jött oda Fruzsi.
-Nem mehetnénk haza?
-Mit láttál, mi a baj?
-Fruzsi menjünk haza!
-De még venni akarok dolgokat.
-Fruzsi vigyél el innen!
-Elmegyünk arra és utána megyünk, oké?-mondta és mutatott abba az irányba amerre pont nem akartam menni.
-Arra ne, én itt maradok.
-De Brigi, ülj le, mi a baj?
-Semmi, mindjárt lenyugszom, csak kell egy kis idő.
-De mit láttál?
-Hagy ne mondjam el!
-Ha nem akarod nem kell, csak nyugodj le.
Egy 10 percbe telt amíg lenyugodtam teljesen, ekkor elindultunk, de megint megláttam.
-Én ide leülök, de mehettek.
-Brigi, ne szórakozz velem, mi a baj.
-Megtépem!-csak ennyit hajtogattam, ültem egy fotelben ami igazából az áru közt volt.
-Na jó, én felhívom Petit.-mondta Fruzsi.
-Nee!-kiabáltam és kikaptam a kezéből a telefont.
-Akkor mondd el mi a baj.
-Erre jön.-mondtam és elfutottam.
Bence futott utánam.
-Brigi, jól vagy?
-Nem, ha most nem jösz utánam nem tudom mi lenne.
-De kit látsz?
2013. május 13., hétfő
part 39
helóbeló!:D itt az új rész nem is írok sokat csak gondoltam gyorsan felteszem és megyek barátnőmmel!:D annyira jó kedvem van:$ na pááá♥ ja itt is irhattok--->http://ask.fm/BoooBaba
A buszon nevetgéltünk, senki nem izgult nagyon jól ment a tánc.
A buszon nevetgéltünk, senki nem izgult nagyon jól ment a tánc.
Hamar oda is értünk, még fél óra volt a kezdetik.Sok csapat már a folyosón próbált.
-Nézd ki van ott!-ordított Nency a fülembe.
-Ki?
-Te nem ismered?
-Nem.
-Az Chachi Gonzales.
-Az ki.
-A példaképm, nagyon jól táncol.-mondta és odafutott.
Én végig Petivel voltam elfoglalva, amikor odajött az a csajszi akit az előbb Nency mutatott.
-Sziasztok, mi a csapat neve?-kérdezte kedvesen.
-Forever, de nem tudod véletlenül hanyadiok leszünk.
-Megnézem pillanat.-mondta és elkezdte nézni a kezében lévő papírt.
-Forever, ti kezdtek.
-Oké, köszi.-mondtam.
A lány elment, a nevére már nem emékszem mit mondott Nancy, de mindegy.
-Forever, mindenki jőjjön ide!-kiabáltam.
Amikor mindenki odaért Petra elkezdte:
-Ti lesztek az első fellépők, mindent ahogy a próbán, ne figyeljetek csak a zenére!
-Ekkor a színpadról megszólalt a műsorvezető.
Beszélt még egyideig majd elmondta hogy mi következünk.
A csapat felmet a színpadra, mi pedig a színpad oldalából figyeltünk mindent.
-Nagyon jók.-súgtam oda Petrának.
-Remélem a zsűrinek is tetszik.
Amikor eltáncolták mindenki tapsolt majd következet a zsűri véleménye.
Ekkor nekünk is fel kellett mennünk a színpadra.
-Kedves Forever.Nagyon kreatív a koreográfia és látszik hogy profi táncosokról van szó!Gratulálok!-mondta az egyik tag.-Nálam 9 pont!
-Tőlem 10 pontot kaptok!-mondta Chachi.
-Én is 10-et adok.-mondta a másik nő.
-Én csak 8-at adok, mert voltak kisebb hibák.-mondta a 4.
Amikor mindenki elmondta a pontokat meg a véleményt lementünk a szinpadról.
-Akkor én megyek is.-mondtam és mindenkit megöleltem, mindenkitől elbúcsúztam.
Petivel mentünk a reptérre taxit hívtunk, mert már nem sok idő volt.
Az úton folyamatosan csókolóztunk.A jegyek már nálam voltak, szóval nem kellett venni.Amikor a hangszóróból mondták, hogy indul a gépem elindultam.
-Szeretlek, jó legyél.-mondtam és megcsókoltam.
-Én is szeretlek Brigi, vigyázz magadra!
Amikor elindultam a gép felé sírtam, nagyon sírtam.Még visszarohantam megöleltem Peti és adtam neki egy csókot.
-Ne sírj, nem lesz semmi bajom.
-Tudom.
-Na menj, mert lekésed a gépet.
Zokogva mentem végig a repülőig, felszálltam az ablakból még sírva integettem Petinek.Nagyon szomorú volt amikor felszállt a gépem, de próbált erős maradni.Egy bácsi mellett ültem aki egész úton horkolt.Én szinte végig sírtam.A stewardes jött oda hozzám.
-Jól vagy?
-Igen.
-Nem kell sírni, nem zuhanunk le.
-Az most kit érdekel?
-Akkor mi a baj?
-Már most hiányzik.
-Ki?
-Peti.
-Ne sírj!-mondta és elment.
Én nem tudtam abbahagyni a sírást.
Amikor leszálltam a gépről sikerült kicsit megnyugodnom, de nem teljesen.
Mihent leszálltam felhívtam Petit.
-Sziaa, nagyon hiányzol!-mondtam de már jobban éreztem magam, hogy hallhatom a hangját.
-Szia Brigike, te is.
-Hol vagy?
-Vissza jöttem a versenyre, most kezdődik az eredményhirdetés.Te?
-Még a reptéren, azt mondta Fruzsi valaki kijön majd értem.
-Senki ismerőst nem látsz?
-Nem, de leteszlek, mert drága a hívás ha hazaértél legyél skypon Manó.
-Legyél jó Brigike.
-Te is, millió puszi.
-Neked is.
-Szeretlek.
-Imádlaak.
-Na jó, tegyük le.
-Leteszem én, szeretlek, szia!-mondtam és kinyomtam.
Még ott álltam pár percig amikor megláttam Bencét(?).
-Szia Brig!
-Hali, te jöttél értem?
-Aha, Csabinak vagyok segíteni és most lett meg a jogsim, szóval engem küldtek.
-Értem, akkor mehetünk?
-Amerikába ilyen hideg van?-kérdezte és a sálra mutatott.
-Nem, csak így tetszik.
-Akkor majd télen hordod így, de most leveszed.-mondta és lerántotta.De megcsikarta a sebet...nagyon el kezdezz fájni, rögtön odakaptam a kezemmel és visszavettem a sálat.
-Még ott egy kicsit kilátszik.-mondta és közelebb jött, fentebb húzta a sálat.
-Köszi.-mondtam és beültem a kocsiba.
Az úton Bence folyamatosan kérdezgetett.
-Peti?
-Soha nem voltunk még jobban.
-Ő volt?
-Mi?
-A nyakad.
-Ja igen.-mondtam és nevetni kezdtem.
-De ha annyira jó akkor miért sírtál?
-Nem sírtam.
-Igen, az látszik a sminkeden.
-Már most hiányzik.
-És amerika milyen?
-Szokatlan, rengeteg az ember.
Szinte egész úton amerikáról, meg minden másról beszélgettünk, egészen addig amíg nem csörrent meg a telefonom.
-Ismeretlen szám volt.
-Haló, Brigi vagyok.
-Itt a Forever!-ordították egyszerre a telefonba.
-Sziasztok, na mi volt?
-Hogy is mondjam...-mondta a telefonba azt hiszem Nency.
-Elsők lettünk.-ordította mindekni.
-Ááááááá ügyik vagytok, most úgy megölelnék mindenkit.Gratulálok!
-Köszi!
-Akkor a következő már a keringő lesz és az esküvőn majd találkozunk, de azt elvárom, hogy néha hívjatok!
-Oké, de van itt még valami.-mondta Petra.
-Mi?
-Petike itt zokog a háttérben.
-Mi baja Manónak?
-Már most nem bírja, beszélsz vele.
-Add ide légyszi.
Amikor odaadták Petit csak szipogott.
-Manó, ne sírj, mert akkor én is sírok.
-Oké, de nagyon hiányzol.
-Na, akkor most nyugodj meg, semmi bajom, itt ülök a kocsiban Bencével, mindjárt odaérünk.
-Bence vigyázz rá.
-Peti ne rinyálj, hány éves vagy?Az én pasim legyen egy kőszikla!-mondtam és nevettem.
-Az vagyok.
-Nevess.
-De nem tudok.
-Akkor nem szeretlek, Peti nevess!
Amikor nevetni kezdett megnyugodtam.
-Na akkor vidám vagy?
-Dicsekedj el a folttal mindenkinek és az leszek.
-Oké, de akkor most már boldogság van?
-Van.
-Akkor most hazamész és felmész skypera, ott folytatjuk.
-Szeretlek!-mondta és letette.
Csendben telt az út többi része, amikor odaértünk Fruzsiékhoz kiszálltam a kocsiból.Senki ismerőst nem láttam.
Fruzsi hátulról támadott.Éppen hogy kiszálltam már a nyakamban is volt.
-Szia Fruzsika!Gratulálok élőben is!
-Brigike, minek ez a sál.
-Peti.
-Ja már mondtad, de gyere fel, lemossuk ezt a gyönyörűen elkenődött sminket.-mondta és felrángatott.
Fent még beszélgettünk, nagyon boldog volt én is próbáltam elterelni a gondolataimat Petiről...az már más dolog, hogy nem sikerült de legalább megpróbáltam.
-Azt ugye tudod, hogy a tanú mond köszöntőt.
-Hát ok, de két tanú szokott lenni, nem?
-De, nekem te leszel az egyik a másik meg Dana, Csabinak Peti meg Bence.
-És Petinek nem kéne szólni?
-Majd, ráér de mi is van veletek?
-Nagyon jó minden, ezt nézd!-mondtam és megmutattam a tetoválást.
-Ez igazi?
-Az, és Petikének is van.
-Szupi, nem fájt?
-Csak kicsit, de elhívtad már a szüleidet?
-El kéne kísérned, téged szeretnek.
-Oké, úgyis meg akarom nézni anyáékat.
-És ruhát is el kéne jönnöd választani majd.
-Oké, meg majd elmegyünk Zsoltiékhoz, ők megcsinálnak mindent.
És mi az első program?
-A meghívókat kell odaadni.
-Oké, de meg kéne néznem valamit.-mondtam és a laptopra mutattam.
-De ne sokáig beszéljetek, mert dolgunk van.
-Honnan tudtad?
-Láttam a szemeden.
Odarohatam a géphez és rögtön hívtam is Petit.
Csak sokárra vette fel, már kezdtem aggódni.
-Szia Brigike, mizu?
-Semmi, hiányzol!
-Te is, de nem is tudod mennyire.
-Látom már nem sírsz, ennek örülök.
-Én is de a sál még mindig rajtad van.
-De már sokmindenkienk megmutattam.
-Biztos?
-Bencének meg Fruzsinak, de más ismerőssel még nem is találkoztam.
-Oké, de most akkor csak ilyen 10 percek jutnak majd rám?
-Nem, egész éjszaka beszélhetünk.
-Honapra mi a program?
-Megyünk a szüleidhez.
-Bemész Katiékhoz?
-Be, megnézem őket.De szerinted ha Fruzsit elviszem Zsoltihoz megcsinálja?
-Tuti.
-Oké, meg akarlak csókolni...
-Én is, de nagyon...
Éppen beszélgettünk amikor berontott Csabi a szobába.
-Szevasz Petike, lenne egy kérdésem!
-Mondd, csak siess, mert dolgunk van.
-Leszel a tanúm?
Persze, de mit kell csinálni egy tanúnak?
-Csak egy kis beszédet kell majd elmondani.
-Én nem tudok beszédet írni.
-Majd segít Brigi.-mondta és kiment.
-Amúgy mizu otthon?-kérdeztem.
-Buli van, itt van az egész Forever.
-Vigyél le légyszi.-mondtam.Peti rögtön felkapta a laptopot és levitt a többiekhez.
A zene leállt és hirtelen mindeki elkezdett sikítani amikor meglátott.
-Sziasztok, gratulálok, ügyik voltatok!-kiabáltam.
-Köszi, de nélkületek nem ment volna.
-Ment volna, de foytassátok a bulit, nekem most mennem kell, koccintsatok helyettem is!Majd még beszélünk sziasztok.-mondta és le akartam tenni.
-Brigi, ne!-kiabált Peti.
-Mondd!
-Mikor beszélünk legközelebb?
-Este.
-Oké, szeretlek.
-Én is, vigyázz magadra!
Letettem és visszamentem Fruzsiékhoz.Mindenki ott ült a konyhában, és beszélgetett.
-Akkor holnap csak anyudékhoz megyünk?-kérdeztem vidáman.
-Épp elég lesz...már most félek!
-Nem lesz semmi gond.
-Remélem.
-És hol fogok aludni?-kérdeztem.
-Majd abban a szobában.
-És reggel hánykor akarsz indulni?
-Nem kelünk hamar, csak olyan 10 felé.
-Oké.
-Petikével megvagytok?-kérdezte Bence.
-Nagyon.
-Tényleg sírt?-kérdezte nevetve.
-Most miért neveted ki, olyan aranyos!-mondtam és pofon vágtam Bencét.
-Peti sírt?-kérdezte meglepetten Fruzsi.
-Majd elmondom, de csak egy kicsit amúgy!
-Az mi?-kapta el a kezem Csabi.-Mikor csináltattad?
-Két napja kb.
-És ez mit jelent?
-Ez egy ilyen páros tetoválás.
-És hol a párja?-kérdezte Bence.
-Petikénél.
-Éértem, de abba bele se gondoltatok, hogy mi lesz ha szakítotok?
-Fő az optimizmus.
Ott beszégettünk kb 10-ig, utána elmentünk fürdeni majd a többiek aludtak...én nem tudtam az időeltolódás miatt.Én inkább Petivel beszéltem.
De hangosan kellett, mert elég rossz volt a mikrofon.
-Brigi csitulj be!-ordított Bence a másik szobából.
Annyira nem is foglalkoztam vele, tovább beszéltem Petihez.
-Brigi, ha nem maradsz csendbe odamegyek!
-Gyere!-kiabáltam vissza neki.
Nem jött senki, szóval folytattuk a beszélgetést.
-Nekem ebből elegem van.-jött be Bence idegesen.-Brigi, becsitulsz vagy esküszöm kikötözlek és beragasztom a szádat!
-A csajomról leakadsz!-kiabált Peti.
-De nem tudok tőle aludni.
-Na jó, menjél Brigi, jó éjszakát, szeretlek.
-Én is, de ott még nincs este, ha jól tudom.
-Nincs.Szeretlek, szia.
-Iádlak, csövi.-mondtam és letettem.Kikapcsoltam a gépet.Megpróbáltam elaludni, de nagyon rosszat álmodtam.
-Bence idejöhetek?
-Minek?
-Nem tudok aludni.
-Ajj, gyere, csak aludj.
Odabújtam Bence mellé, de még akkor sem tudtam aludni.Csak forgolódtam egész éjszaka.
-Brigi, megállsz vagy elmész.
-Megállok.
-Akkor aludj.
-De hiányzik Peti.
-Akkor képzeld azt hogy én vagyok, vagy mit bánom én, csak aludj.
-De más az illatod.
-Akkor is aludj.Már hajnali három, de még egy percet se tudtam aludni miattad!
-Én se aludtam, nyugi!
-Brigi, hallgass már el!
Egy ideig csendben néztem magam és, majd elkezdtem dúdolni.
-Brigi, csitt!
-De nem tudok aludni.
-Akkor mondjak mesét, vagy mit csináljak?
-Túl meleg van.
-Vedd le azt a sálat és aludj.
-De...
-Sötétben senki nem látja.
Levettem a sálat, de még most sem tudtam aludni.Csak forgolódtam egész éjszaka, már mesét is mondtam magamnak, de semmi...
Végül úgy döntöttem, hogy nem alszom.Kimentem a konyhába, főztem egy kakaót és kiültem a teraszra, néztem a város fényeit.
Fruzsi és Csabi a földszinten aludtak.Már 6 óra...
-Felmegyek a boltba!-mondtam magamnak.
Felöltöztemm, elindultam a boltba vettem magamnak egy csokit és kisétáltam a tóhoz, amibe beleesett a kulcsom.Előjöttek az emlékek, mosolyogtam.Elsétáltam a nyaralóig, minden sötét volt.Eszembe jutottak a bulik, viták, a verekedés.A Petivel itt együtt töltött időnk, Csali, Zsó, meg úgy szinte minden.
Csörgött a telefonom.Bence volt az, de kinyomtam.Nem volt most kedvem hozzá.Vagy 5-ször hívott, de nem vettem fel csak az utolsónál.
-Hali, mit szeretnél?
-Hol vagy itt idegeskedek már egy órája.
-Csak eljöttem sétálni, nyugi.
-És hol vagy?Gyere haza, mert a laptopod folyamatosan csörög.
-Vedd fel Peti az.
-De téged akar, gyere haza.
-Jó, oké.-mondtam és kinyomtam.Elindultam hazafelé.Otthon érdekes módon nem volt semmi hívás, se semmi.
-Bence, most minek rángattál haza?
-Mert nem szeretem ha egyedül mászkász.
-Akkor mit csináljak?
-Nekem mindegy.
-Még csak fél 8...
-Akkor igyál egy kávét, már úgyse fogsz aludni.
Kimentem a konyhába, főztem kávét és megint kiültem a teraszra, de mostmár a lapotopom is ott volt.Felmentem facebookra és kiírtam PEtinek, hogy hiányzik.De nem volt fent senki normális szóval kijelentkeztem és ittam tovább a kávét.
Amikor Fruzsi felkelt, kiment ő is a teraszra, de ő a lentire.Kihajoltam hogy integessek neki, majdnem kiestem, de Bence elkapta a lábam...
-Kösz.
-Mennyi bajom lesz veled...-mondta és leült.
Fruzsi is feljött hozzánk.
-Fruzsi én mégegy éjszakát nem bírok így ki...-mondta Bence
-De most mit csináljak ha hiányzik?
-Majd most jobb lesz!-mondta Fruzsi és leült ő is.
-Remélem, mert kizárom ha nem.
-De vicces!-mondtam és durcásan keresztbe tettem a kezem.
Még egy ideig csendben ültünk ott, majd én szólaltam meg:
-Akkor megyünk?-kérdeztem olyan 9 felé.
Elindultunk, vonattal metünk.
Amint megláttam a vonatot nevetni kezdtem.Eszembe jutott a Pesti út, meg a csirkés ügy.
-Most mit nevetsz?-kérdezte Fruzsi.
-Csak eszembe jutottak dolgok.
-Oké.
-Félsz még?
-Anyától nem, de apától...
-Nem lesz semmi baj, csak nyugodtan.
-Nem tudok nyugodt lenni!
-Csabi miért is nem jön?
-Nem merem odavinni.
A vonaton szinte végig beszélgettünk.Amikor leszálltunk először a mi házunkba mentünk.
Zsó nyitott ajtót.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)