part 31

Heló, itt van az új rész, remélem jó lett!Olvassátok sokan, komizzatok és szavazzatok oldalt!:))
Vagy itt kérdezhettek is:http://ask.fm/BoooBaba!:)<33

-Elég furcsa szüleid vannak, mert azt mondták, hogy nem érnek rá, amikor szóltunk.
-Az szép.Mindegy ilyenkor jövök rá, hogy a barátaim jobban szeretnek, mint a szüleid.
-Te isemred a szüleid?-kérdezte Patrik meglepetten.
-Miért ne?
-Mindegy.-mondta, de látszott, hogy nagyon meg van lepve.
-Most már mondj el mindent mert megverlek.-mondtam idegesen.
-Petrát is ismered?
-Milyen Petrát?
-Basszus.
-Mi van?
-Az gáz lesz ha én bekavarok, szóval, majd a szüleid elmondják.
-Nem lesz gáz.
-Állj, te honnan tudsz mindent Brigiről?
-Miért, szerinted nem figyelik meg azt akit elrabolnak, rólad is tudok mindent öcskös.
-Oké, de most mindent elmondasz amit tudsz az én szüleimről, meg arról a Petráról.
-Peti tudsz vezetni?
-Nem.
-Akkor buszozunk.Öltözz fel Brig.
Kimentek én átöltöztem, semmit nem értettem.Nem sokkal később utánuk mentem, kint ültek a folyosón és beszélgetek.
Roli eddigre már hazament, mert nagyon rosszul volt.Valami kórházfóbiája vagy mi van.
Szóval felszálltunk egy buszra és elmentünk egy teljesen más városba, nem is tudom mi volt a neve.
Leszálltunk, Patrik odavitt egy szép nagy házhoz.Patrik csengetett és egy lány nyitott ajtót.De nem láttam, mert én álltam leghátul, csak a hangjából találtam ki.
-Kik vagytok?
-Szia, a szüleidet keressük.
A lány bezárta az ajtót, elment az anyukájáért.
-Ő volt Petra.
-Nekem mondhatod, mivel beálltatok ide semmit nem láttam.
Amikor visszajött már a lány anyukája, akit már láttam, mertelőre engedtek.Sikítani kezdett.nem tudtam mi baja, Petra is rögtön oda rohant, amikor meglátott sikított, én is ránéztem én is sikítottam, ugyanis ugyan úgy néztünk ki.
Berángatott egy tükör elé, néztem magamra, majd rá.Semmi különbség.
-Akkor mi most...
-Ikrek vagyunk, de nekem csak egy tesóm van, Zsó.-mondtam.
-Nekem is csak Gab.
-De akkor az én szüleim nem is a szülenim, hanem a te szüleid az én szüleim, vagy most mi van?Semmit nem értek.
-Te hol voltál eddig?-kérdezte meglepetten.
-Hát, mostmár én se tudom.Magyarországon.De hogy kerültem oda.
-Ha jobban átgondolom, ez így tök szupi.-mondta Petra.
-Hát, szerintem nem az, nekem vissza kell mennem.
-Nem mehetsz el!
-Ott vannak a barátaim, Peti, mindeki ott van.
-De itt meg a családod, és Peti is ideköltözhet.
-A cuccaimért úgyis haza kell mennem.De lehet anyukád meg sem engedi,hogy ideköltözzek.
-Biztos, hogy megengedi.És Peti is jönni fog.Itt úgyis nagyobb az élet.
-Lányok, gyertek egy kicsit.-kiabált fel anya(?).
Lesétáltunk.
-Gondolom már észrevettétek, hogy tesó, sőt ikrek vagytok.
-Ömm, igen.És akkor most maga az anyám?-kérdeztem.
Peti csak ült a kanapén, nem tudta felfogni a dolgot.
Leültem Peti és Patrik közé.
-Brigi, igen, én vagyok az anyád, és azt szeretném kérdezni, hogy ide költöznél-e ha már úgyis kiderült.
-Nem tudom, mert Petivel mi lesz?
-Ő is jöhet, elég nagy ez a ház.
-Kimehetünk megbeszélni?
-Persze, nyugodtan.
Felálltunk, kimentünk, ekkor Patrik is kijött.
-Most mi legyen, én szivesen ideköltöznék, de csak veled.-mondtam és megöleltem.
-Költözzünk, úgyis azt terveztük, hogy elmengyünk külföldre lakni.
-Igaz, nem is a szüleimet sajnálom, hanem a sok hülyét.
-Majd néha elmegyünk hozzájuk.
Bementünk és bejelentettünk, hogy ideköltözünk, de csak ha mind a ketten jöhetünk.
-Akkor megyek veszek, repülőjegyet, és indulhatunk.
Addig mi beszélgettünk.Patrik teljesen ráhajtott Patrára.
Anya, akit egyébként Chernek hívtak visszajött.
-És most akkor anyának szólítsalak, vagy minek?
-Ahogy akarsz, de siessünk, mert mindjárt indul a gép.
Kimentünk a repülőtérre, de előtte még bementünk a kórházba Dóráért, mert ő is velünk jött.
Felszálltunk a repülőre.Az utat végigaludtam Peti ölébe.Pesten landoltunk, taxival mentünk vissza a Balcsira.
Amikor beléptünk a nyaraló kapuján, mindeki Petra nyakába ugrott, mert ő ment legelől.
-Sziasztok srácok.-integettem a sor végéről.
-Két Brigi van, lehet az enyém az egyik?-ordítot Dév.
-Fogd már be.
-De hogy van belőled kettő, ezt most nem értem.Elraboltak és klónoztak, vagy mi?-kérdezte Bence értetlenül.
-Ő az ikertesóm, és ő az igazi anyukám.-mondtam mosolyogva.
-Te jó ég.-mondta Fruzsi és összeesett.
Mindeki odarohant, fellocsotuk, amikor felébredt bemetünk és leültünk a kanapéra.
-Szóval azt szeretném mondani, hogy.Azt már biztosan láttáok, hogy több lettem.Szóval Peti és én elköltözünk az igazi családomhoz amerikába.És hát, nektek is haza kéne menni.
-És nem látunk titeket soha többé?Ölelték meg megint Petrát, aki mellettem állt.
-ÖÖ, egyel arrébb.-mondta nekik Petra.
A tömeg átjött és engem kezdett ölelgetni.
-Néha eljövünk még, de ezt meg kell értenetek.És most mindekit hazaviszünk.-mondta Cher.
Nem is értettem honnan tudnak magyarul, de az mindegy.
Mindenki összepakolta a cuccát, és beültünk a kocsikba.Anyáék, ott hagyták a kisbuszt meg az egyik négyfős kocsit, a többiek taxival mentek.
Amikor haza vittünk mindenkit, kiszálltunk a kocsiból, bementem a házba, anyáék a rögtön meg akartak ölelni, de nem engedtem.
-Mikor akartatok szólni?
-Miről, kicsim?
-Róluk.-mondtam és a hátam mögött álló Petrára és Cherre mutattam.
-Akartunk, de...
-Az mindegy, csak a cuccomért jöttem, mert odaköltözök hozzájuk.
-Megértem, hogy dühös vagy, de mi szerettünk.
-Nagyon, elraboltatok, és titeket csak a munkátok érdekelt.
Anya már sírt, de valahogy nem tudtam sajnálni, összeszedtem a cuccom átmentünk Petiékhez, ott is összepakoltunk, Peti elbúcsúzott a szüleitől és elindultunk.
Hívtunk taxit és felmentünk Pestre a reptérre.
-Petra, neked van pasid?-kérdezte Peti.
-Nehogymár.-mondtam és játékból pofonvágtam.
-Nem, nincs.-mondta Petra és nevetett.
-De akkor nekem még van egy tesóm rajtad kívül?
-Igen, egy bátyád, Gab még nem láttad, mert a barátnőjével volt amikor ott voltatok.
-És tud rólam?
-Nem.
-Az szép lesz.
-Várj, pont most hív.Beszélsz vele?
-Nem, inkább majd élőbe, és ne mondj neki semmit.
Petra beszélt a bátyámmal, közben Cher kérdezgetett.
-És itt volt tesód?
-Igen, de nagyon bolond a csaj, Petit megkötözte egy székhez.
Az egész utat végigbeszélgettük.
-És amúgy hogy kerültél Amerikába?-kérdezte Petra.
-Elraboltak, és ide hoztak.És az elrablóm mondott el mindent rólatok.
-Van egy kis gáz.-mondta Peti és ránk nézett.
-Mi a baj?
-Mi lesz, ha véletlenül összekeverlek titeket?
Ezen nevetni kezdtünk, a repülőtéren megvettük a jegyeket, és mivel még egy óránk volt elmentünk Petrával és Petivel szétnézni.Vettünk kaját, meg egy csomó hülyeséget.Megláttam az egyik bolt kirakatában egy műpókot.
-Fuj, de utálom a pókokat.
-Én is, ez tiszta furi lesz így.Mi a kedvenc kajád?
-Pizza.
-Nekem is, meg a spaggetti.
-Fú, azt én is imádom.
-Ez tök jó lesz, majd megcseréljük egymást, mindig akartam egy ikertesót.
-De majd néha eljösz velem magyarba?
-Persze, majd ott fogunk nyaralni.
-És otthon, van még szabad szoba?
-Persze, az emeleten.
-Az jó, ott tud Peti is mászkálni.
Peti meg se szólalt, csak figyete, hogy mi miről beszélünk. Amikor visszamentünk anyához már rögtön szálhattunk is fel a gépre.
-Lefárasztottak a lányok?-kérdezte anya Petit.
-Á, csak egy kicsit fucsak, hogy ketőő cica van.
-Ja, hogy Brigi a cica?
-De csak nekem.
-Én kérek elnézést.
Az első osztályon utaztunk, elég gazdag szüleim lehetnek...elsőosztály, nagy ház, meg minden.
-És Brigi, megy az angol?
-Elég jól.
-Arra itt szükséged lesz.
-Kérdezhetek valamit?
-Nyugodtan.
-Az apukám?
-Két éve meghalt, autóbalesetben.-mondta, erre szomorú lettem, mert nem is ismerhettem.
Az út jól telt, beszélgettünk, nevetgéltünk, amikor leszálltunk anya kocsijával mentünk az új otthonomba.
Beléptem az ajtón, Gab ott állt a konyhában, odamentem hozzá.
-Szia, én vagyok...
Nem hagyat hogy befejezzem.
-Szia Petra, már ismerjük egymást.-mondta és nevetni kezdett.Petra ekkor lépett be az ajtón.
-Akkor te nem is Petra vagy.Ki vagy te?
-Brigi.
-Nem értem, de mindegy, biztos még mindig részeg vagyok.Megyek alszom.-mondta és felment.
Mi is felvittük a cuccokat, berendeztük a szobát, Petivel közös szobát kaptam.
Amikor végeztünk lehuppantam az ágyra, Peti is odafeküdt mellém.Egy ideig még feküdtünk majd elmentünk szétnézni.
Végül lesétáltunk a nappaliba és bekapcsoltuk a tv-t.Persze angolul volt minden.Kicsit még szokni kellett.Petra is lejött és beült mellém.Beszégettünk.
Amikor Gab felébredt lejött és még mindig nem hitt a szemének.Anya nem volt otthon, hogy elmagyarázza neki mi is történik.
-Még mindig kettő.Ezt nem értem.Elmegyek egy, hazajövök kettő.
-Gab, ő a tesónk, az én ikrem.-mondta neki Petra.
-Eddig hol volt?
-Magyaroszágon, de midegy, mert mostantól itt lakik.
-És ő ki?
-Ő a pasija, Peti.
-Ééértem.-mondta, odajött hozzám, és bemutatkozott.
-Angolul tudsz?-kérdezte.
-Yes, I can.(Igen, tudok.)-mondtam nevetve.
-Akcentusod az van, de majd belejösz.
-És mit csinálunk ma?-kérdezte Petra.
-Már fél 9 van.-mondtam és az órára mutattam.
-És, mi addig maradunk fel, ameddig csak akarunk.
-Az szupi!De egy kicsit sajnálom az előző családomat.
-Brigi, hazudtak neked.
-De nagyon szerettek.
-Mondjuk, én megértem.-mondta Gab és megölelt.
-Tiszta furcsa.-szólalt meg Peti.
-Mi?
-Ha Dév, vagy valamelyik ölelgetné, szétrúgnám a pofáját, de neked nem tehetem, mert a tesója vagy.
-Hát haver, ehez szokj, hozzá, mindig ölelgetme Petrát is.
-Te hogy tudod megkülönböztetni őket?
-Nagyon könnyű, álljatok oda.-mondta és a kanapé mellé mutatott.Ők szembe álltak velünk és figyeltek.
-Látod már?-kérdezte Gab.
-Semmi nem különbözik a ruhán hívül.
-A szemüket figyeld.
-Ugyan olyan.
-A színe igen.
-A formálya is, akkor mi más?
-Hogy lehetsz ilyen vak, Brigi lent húzza ki erősebben, Petra meg inkább fent.
-Tényleg, de te mikor jöttél rá?
-Már régen.
Petrával bemetünk a konyhába és csináltunk kakaót.
Leültünk inni, mihent belenéztem a bögrébe, és megláttam a kakaót nevetni kezdtem.
-Most mi van?
-Semmi, csak eszembe jutott valami.
-Bence?-kérdezte Peti nevetve.
-Ő.Azért jó fej volt velem.
-Kivéve amikor nem.
-De miután megvertem tiszta kedves volt.
-Nem tudom, de a kakaód elvette.
-Az nem számít, de tudod ki hiányzik már most?-kérdeztem.
-Ki?
-Robikaa!
-Tényleg, biztos kivan a srác.
-Petra, szerinted hívtatunk vendéget, csak egy pár napról lenne szó!
-Persze, anya biztos megengedné, ha meg nem, akkor majd elviszem a balhét.
-Szuper.-mondtam és felszaladtam.
A vezetékesről felhívtam Robot.
-Haló, ki beszél?
-Ön nyert egy repülőutat amerikába, vendégségbe a legjobb barátnőjéhez!
-Brigi, pont rád gondoltam?
-Örülsz, hogy elhúztam, mi?
-Dehogy, nagyon hiányzol!
-Szóval akkor eljössz?
-Ez most komoly?
-Teljesen, nem bánnád meg, nagyon jó csajok vannak!
-Rábeszéltél, de mikor?
-Amikor akarsz!
-Akkor holnap jó lesz?
-Persze, kimegyünk eléd a reptérre, de úgy gyere, hogy ide akarsz majd költözni.
-Akkor búcsúzzak rendesen?
-Ühüm, de siess, holnap várunk, szia!
-Szia Brigike!
-Csak szálljon le a repülő, ezt még visszakapod!
-Ne nevettess, de megyek, sziamia, holnap tali.
-Sziamia?!Hát oké, csövi!
Lerohantam a lépcsőn, de nem jutottam csak a feléig, mert otthon nem volt kanyar, ezért rendesen belementem a falba.
A többiek szakadtak a röhögéstől, először én is nevettem, de amikor kijött a fájdalom sírni kezdtem, de még ekkor is vihogtam.
Anya ekkor ért haza.
-Brigi, jól vagy?Mi a baj?
-Semmi, csak nem átta a falat.-mondta Gab, de már ő is sírt a röhögéstől.
Anya semmit nem mondott, csak hozott egy csomag borsót a fagyasztóból és a fejemre nyomta.
-Pont ilyenkor töröd össze magad, holnap dolgunk van, erre most jöhetsz ilyen fejjel.
-De, holnap nekem is lenne egy kis dolgom.-mondtam.
-Mi?Csak mert én is intéztem neked holnapra valamit.
-Az egyik haverom ide utazik, és megigértem, hogy kimegyek elé a reptérre.
-Nekem mindegy, de holnap délután 4-re kellesz.
-Minek?
-Meglepi, jöhetek ti is, de Petra meg Brigi nagyon kell.És a haverod hol fog lakni?
-Hát, öm..
-Itt szeretnéd.Igaz?
-Megengeded?
-Meg, persze, még van egy szobánk, egyedül jön?
-Igen, de tényleg csak pár nap, csak amíg talál saját lakást.
-Nincs rá semmi szükség.Hogy néz ki?
-Nagyon jó pasi, vagyis szerintem.
-Az már jó, akkor ő is jön holnap veletek.
-De hova megyünk?
-Szerződtem egy céghez.
-Milyen cég?-kérdezte Petra.
-Modell ügynökség.
-Szupi, modellek leszünk!-ordítottam és Petra nyakáka ugrottam.
Anya csak mosolygott és bement a konyhába.
Mivel már késő volt elmentünk zuhanyozni majd aludni.Nagyon jól aludtam.A modellséggel, meg Robbal álmodtam.
Reggel anya keltett.
-A barátodnak most indul a gépe.
-Oké, készülök.-mondtam és bevánszorogtam a fürdőbe.
Fürdés, ruha, parfüm, smink.Smink, itt megálltam, gondotam egy kicsit megtévesztem Petit.Felül húztam ki a szemem.Kisétáltam, Peti éppen jött velem szembe.
-Szia Petra, nem láttad Brigit?
-De , félt és átjött hozzám aludni.
-Még alszik?
-Aha.
-Köszönök neki.-mondta és besétált Petra szobájába.Petra még aludt.
Én odaálltam hallgatózni.
-Jó reggelt Cica, hogy kerültél ide?-kérdezte Peti.
Petra megijedt és sikított.Anya rögtön odarohant.Én már a földön fetrengetm a röhögéstől, amikor kijött Peti felkapott a nyakába és bevitt a szobába.
Ledobott az ágyra és ráült a hasamra.
-Ezt még megbánod Brigike.
-Hmm?Brigike?
-Az bizony.
-Nekem minedegy Petike.
Ekkor anya jött be.
-Fiatalok, idulni kéne, mindjárt leszáll a repülő.
-Megyünk.
Felálltunk, Peti ment elől.A nyakába ugrottam.
-Mit csinálsz?
-Vigyél a hátadon.
Peti felvett a hátára és úgy vitt el a kocsiig, ahol Petra és Gab már bent ültek.
Beültünk mi is, anya bekapcsolta a rádiót, pont valami híreket mondtak:
Most érkezett!Egy repülő zuhant le amely magyarországról amerikába tartott.A hír még csak most érkezett, de mihent megtudunk mást is beszámolunk róla.
-Te jó ég, ezen volt Rob.-mondtam és sírni kezdtem

part 30

Itt is az új rész!Jó olvasást!:))
Ha bármi kérdésetek van, itt mindenre válaszolok: http://ask.fm/BoooBaba!


-Na jó, én elmegyek fürdeni.-mondta Peti és elment.A többiekkel még beszélgettünk majd ők is lementek.Egyedül maradtam a szobában, megint hallottam egy kopogást, nem mertem megmozduli, úgytettem mintha aludnák.Kinyílt az ablak, gondoltam hogy maglapem és leütöm a támadómat.De mielőtt ezt megtettem volna belémszúrt egy tűt, ettől fogva semmire nem emlékszem.

Egy sötét helyen ébredtem, nem tudtam se megszólalni, se megmozdulni, mert meg voltam kötözve.
-De biztos nem bukunk le?-kérdezte egy hang alapján helyes srác.
-Fiam, sokan fogják keresni, de senki nem fogja megtalálni.
-És meddig marad nálunk?
-Elvisszük arra a másik helyre, elintézünk vele mindent és elegedjük.
-De nem kéne ezt csinálni vele.
-Itt egyenlőre még én vagyok a főnök.
Egy kis idő múlva felnyílt a csomagtartó.
Nem mertem megszólalni, egy kopasz kigyúrt férfi és egy barna vasalt hajú, kék szemű srác volt ott.A srácnak nem tetszett a dolog, de az apja miatt mindent meg kellett csinálni.
-Kötözd ki!-adta az utasítást a kopasz.
A fiú odalépett és elkezdett kioldozni.
-Patrik vagyok, ne félj sekítek kiszökni.-súgta halkan a fülembe.
Még erre se tudtam megnyugodni, amikor jobban körülnéztem megláttam azt is, aki követett a strandon.Kiszedtek a csomagtaróból, meg se próbáltam elmenekülni, mert akkor csak nehezítettem volna a helyzetemen.
-Száljatok be!-ordított a kopasz akinek mint később kiderült csak annyi volta neve, hogy Kopasz.
-Beszálltunk hátra, Kopasz vezetett.Patrik egy levelet csúsztatott a kezembe és kacsintott.
Csendben ültem, nagyon féltem.Egy repülőterre értünk.egy kis magángépre kellett felszálni, nagyon féltem, bementem a gép leghátsó üléséhaz és leültem.Egyedül ültem ott, Patrik a távolból figyel, majd odajött.
-Elolvastad?
-Még nem.-mondtam és elővettem a levelet, hogy megnézzem, de Patrik kikapta a kezemből.
-Nem fontos.
-Azt ugye tudjátok, hogy le fogtok bukni?
-Nem fogunk nyugi.
-Miért is nem?Tudod hányan keresnek már most?
-De ott senki nem fog megtalálni ahová megyünk.
-De minek kellek én nektek?
-Csak nekem kellesz.Nem adlak oda nekik.
-Mi?
-Én beléd szerettem.
-És ezért kellett elrabolni?
-Én mondtam, hogy hagyjunk, de túl szép vagy.
-De minek kellek én ide, miért pont én?
-Ez egy titkos vállalkozás, csak a szép lányok kellenek.
-Emberkereskedelem?
-Az.-mondta és lesütötte a szemét.
-Miért hagyod, hogy ezt csinálja?
-Félek tőle...a mai napig megveri, vagy rosszabb azt aki ellentmond neki.
-Te jó ég.
-Elmondom hova megyünk, és segítek megszökni, oké?
-Rendben, de miért akarsz segíteni?
-Mert szeretlek.
-És mióta figyeltetsz?
-Már nagyon régen, 3 hónapja.A szívem majd megszakadt amikor összejöttél azzal a Peti gyerekkel.
-De én szeretem Petit!
-Tudom, ezért is nem akartam, hogy te legyél a következő, de apa ragaszkodott hozzá.
-És hova megyünk?
-Amerikában van egy kis falu, oda, a nevét nem tudom, de minden lányt oda viszünk, 1 hónapod lesz. hogy megszökj, mert addig tart a kutatás, és mi meg téged kezelünk.
-Ezt a kezelést hogy érted?
-Drogokat fogsz kapni, de elintézem, hogy én adjam és nem fogom neked beadni.
-De nem értelek.
-Nem is baj.
Csendben ültük végig az utat, féltem, és nagyon sajnáltam a családomat, főleg Petit.
Amikor leszállt a repülő Patrik megfogta a csuklóm és berángatott egy házba, azon belül a padlásra.
Rámzárták az ajtót, sírni kezdtem, abak is csak egy nagyon kicsi volt, és elég magasan is voltam.
-Te ki vagy?-szólaltam meg, amikor megláttam egy lányt a sarokban
-Dóra vagyok, téged is elraboltak?
-Igen, én Brig vagyok.Mióta vagy itt?
-Egy hete.
Figyelj, meg fogunk szökni, mind a ketten.
-Innen nem lehet.
-Eddig nem lehetett, de én Brigi vagyok és elviszlek innen, téged is , engem is.Hol laksz?
-Magyarországon, te?
-Én is.Egy hónapon belül otthon leszünk.
-Bárcsak.
-De te hogy-hogy nem vagy drogos?
-Patrik nem adja be senkinek, csak Kopasz előtt úgy kell tenni, mintha.
-Értem látod azt az ablakot?
-Persze.
-Azon fogunk megszökni.
-Te bolond vagy.
-Lehet, de engem nem választhatnak el a szerelmemtől.
-Nagyon elszántnak tűnsz.
-Nem tudod véletlenül, hogy hol vagyunk?
-Amerika, csak annyit tudok ezen kívül, hogy New York itt van nem messze.
-Ez már így jobb, itt a mobilom, de kinézem, hogy figyelnk, szóval, nincs itt valami, titkos zug, vagy valami?
-Azt a sarkot sehonnan nem látni.
Bementem és hívtam a Petit.Csak az volt a gáz, hogy nincs térerő.
A telót elrejtettem a lomok alatt.Elterveztem, hogy éjszaka kimászok a tetőn.
Leültem Dóri mellé és gondolkozni kezdtem, egy kis idő múlva Patrik jött be.
-Sziasztok.Brigi, megvan a telefon?
-Miért?
-Azon fogjuk hívni a rendőröket, mert másnak nincs.
-De nincs térerő.
-Kell egy jó mászó, aki kimegy az ablakon, fel a tetőre.
-Én tudnák menni, de mi lesz, ha észre veszik?
-Én vagyok az éjjei őr!
Patrik kiment mi meg tovább sírtunk.
-Azért rendes, nem?-kérdezte Dóri
-Nem tudom, én nem igazán bízom benne.
-Pedig ,veled rendibb.
-Miért?
-Nagyon szeret!
-Honnan tudod?
-Látszik.
-Ha annyira szeretne nem rabolt volna el, és én otthon aludhatnák az én Petimmel.
Még egy ideig csendben ültünk majd elmentem lefeküdni, két rozoga ágy volt.
Elaludtam, és reméltem, hogy reggel a Peti karjai közt ébredek, de ez nem így volt.
Rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság.Reggel fejött Patrik.
-Holnap este telefonálsz!-mondta és elindult lefelé.
-Várj, nem mehetnék le egy kicsit sétálni?
-De, de csak ha én is ott vagyok.
-Én is úgy gondoltam.
Lementünk, Patrik folyamatosan nézett.
-Mi az, mit nézel?
-Szép vagy.
-Van egy ötletem, ugye ti szép lányokat kerestek!
-Igen, és?
-Ha sebhelyes lenne az arcom elengednének?
-Nem, itt nem az arc számít.
-Akkor?
-Szüzek vagytok mind a ketten, és a testetek is elég jó.Itt más nem számít, tudod mennyit fizetnek egy ilyen lányért?
-Mennyit?
-Sokat.
-Akkor semmi esély?
-De igen.Minden lányt elvisznek nőgyógyászhoz, azt kell eljátszani, hogy terhes vagy és bizosan elengednek.
-Most csak viccesz, ugye?
-Nem, nincs más választás, a telefonálás se működhet, mert le vagy hallgatva, most tudtam meg.
-Akkor sem leszek terhes, eljátszani meg nem tudom.
-Akkor itt maradsz?
-Nem.
-De máshogy nem tudok segíteni!
-Nincs rád szükségem, magamtól is kijutok!
-Arra leszek én kíváncsi!
Csendben visszasétáltunk a házba, engem felvittek a padlásra, nem sokkal később hallottam, hogy elmennek.Semmi beszéd nem volt, és amikor kinéztem az ablakon láttam, hogy mindenki beszáll a kocsiba.
-Itt az idő Dóra.
Semmi válasz nem jött.Pedig láttam, hogy Dóri ott fekszik a sarokban.
Odafutottam.
-Menj egyedül, Kopasz volt fent, és eléggé megvert, nem tudok veled menni, de légyszi ha kijutsz hívj segítséget!
-Persze.-mondtam és elindultam az ajtó felé.
-Egy elég egyszerű lakat volt rajta.Régen sok ilyet feltörtem már, szóva ez sem okozott problémát, lerohantam, észre kellett vennem, hogy nem vagyok egyedül.
Három őr kártyázott a nappaliban.
Megijedtem, de nem fordultam vissza.Elindultam az ajtó felé, és ovatosan kimentem.ezt megusztam, gondoltam és elindultam az erdőbe, ami ott volt nem messze.
Leültem egy nagy fa tövébe.Pihentem, mert nem is az, hogy fáradt voltam, de már két napja semmit nem ettem.
Egy kis idő múlva elindultam, de hallottam, hogy keresnek.Futni kezdtem, nem tutam merre, de futottam.Amikor már láttam az őröket felmásztam egy nagy fára, a lombok teljesen eltakartak, de nagyon féltem.
Amikor emúlt a veszély lemásztam és futottam tovább.
-Patrik, nem fogom elengedni, tudod mennyi pénz ő?-kérdezte Kopasz, ekkor komolyan megijedtem.
Nem vártam meg Patrik válaszát, elfutottam a fák közt a másik irányba.
Megláttam egy elég forgalmas utat.
Odafutottam és stoppoltam.
Eleinte senki nem vett fel, de végül egy 18 körüli fiú megállt.
-Szia elvinnél?
-Hova?
-Az mindegy, csak el innen.-mondtam és már sírtam is.
-Szálj be.
Beültem az anyósülésre.
-Roli vagyok.
-Én meg Brigi.
-Honnan jösz?
-Magyarországról, de nem magamtól, elraboltak.
-Mi?
-Használhatnám a telefonod?
-Persze itt van, de ki rabolt el?
-Nem tudom, vagyis a nevét tudom, de semmi mást.
Felhívtam a rendőrséget, azt mondták, hogy maradjunk ott ahol vagyunk, jönnek.
Amikor megláttuk a rendőrautókat elhajtani melettünk egnyugodtam.Az utolsó autó megállt.
-Ti telefonáltatok?-kérdezték, persze angolul.
-Igen, engem raboltak el, de van ott még egy másik lány aki azért nem tudott elszökni, mert bedrogozták és megverték.
-Ne félj, elkapjuk őket.
-És hogy fogok hazajutni, se pénzem, se iratok.
-Megoldjuk, de először el kell kapnunk, őket.Hogy néztek ki?
-Az egyik 40 körüli, kopasz, izmost, ezt Kopasznak szólították, meg az ő fia, akit megvert mert megpróbálta leállítani.
-Ezt a bandát már régóta üldözzük.
A rendőr kapott egy értesítést, hogy letaróztatták őket.
-De Patrikot ugye nem?-kérdeztem.
-Nem, ő nem tehet róla, hogy az apja egy bűnöző.
-És Dóra?
-Szólok, hogy hozzák ki!
Elmondtam, hogy hol van, a rendőr pedig szólt, hogy hozzák el onnan.Engem is, meg Dórit is bevittek a kórházba.Velem jött Roli, is bár nem tudom miért, de oké.
A kórházban Patrik is meglátogatott.
-Bocsi, de nem hagyhattam, hogy lányok életét tegyétek tönkre!
-Megértelek Brigi, köszönöm.
-És most mit fogsz csinálni?
-Nem tudom, se otthonom, se senkim.
Az otthon szóra eszembe jutott Peti.
-Paritk, ideadnád a telód?
-Persze.-mondta és a kezembe nyomta a telefont.
Felhívtam Petit, szerencsére tudtam a számát fejből is.
-Haló, kivel beszélek?
-Cicával.
-Ki maga?
-Cica vagyok, Brigi, Brigike, Brigitta, Kicsilány, soroljam még?
-Úristen, Brig, mi van veled, hol vagy?
-New Yorkban egy kórházban.
-Hogy kerültél oda, és miért vagy kórházban.
-Időve mindent elmondok, de nincs nálam semmi papír, valakinek el kell jönnie értem.Mondd meg a többieknek, hogy ne aggódjanak.
-Jó, én fogok érted menni.
-A városi kórházban vagyok, mikor jössz?
-A következő géppel.-mondta és lecsapta a telefont.
Patrik csak nézett maga elé.
-Bocsi, de én őt szeretem.
-Tudom, meg is értem, de nem mehetnék veletek Magyarba?
-Hát, Peti elég ideges lesz, ha megtudja, hogy te raboltál el.De majd megbeszélem vele, csak azért, mert kedves gyerek vagy.-mondtam.
-Éhes vagy?
-Honnan tudod?
-Korog a hasad.
-Ja, igen, tudnál nekem hozni valamit?
Patrik elemt és behozták Dórit aki éppen akkor végzett a kivizsgálással.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Semmi bajom, de ha még egy adagot kapok belehalhattam volna.És köszönöm.
-Mit?
-Hogy segítettél.
-Ez természetes.Mikor mehetsz haza?
-Bármikor, csak nem tudom, hogy fogok.
-Én már felhívtam Petit, ha akarod hazaviszünk, vagyis a Balatonig.
-Az jó lenne, köszi, a repüőjegyet kifizetem majd.
-Oké.
Patrik ekkor visszajött két szendviccsel, az egyiket ideadta nekem a másikat meg Dórinak adta, de ő nem fogadta el.
-Most mi van, neked hoztam.
-De nem kérem.
-Nincs benne semmi.
-Tudom, de nem vagyok éhes.
-Akkor megeszem én.-mondta és beleharapott a szendvicsbe.
Patrik leüt, beszélgettünk, Roli is ott volt, de nem szólt egy szót sem.
-Roli, jól vagy?
-Igen, csak utálom a kórházakat.
-Én is.
Még ott beszélgettünk egy csomó ideig amikor ordibálást hallottam a folyosóról.Magyarul.Nevetni kezdtem.
-Kimegyek ki ordít.-mondta Patrik.
-Nem kell, majd én.-mondtam, és elindultaam kifelé.
Hát persze, hogy az én Petim volt az.Rögtön a nyakába ugrottam.
-Figyelj, itt senki nem tud magyarul.
-Ja tényleg, de mi van veled?
-Gyere, menjünk be a szobába, mindent elmondok.
Besétáltunk, lefeküdtem az ágy mellé, Patrik meg Roli csak néztek Petire majd rám felváltva.
-Ők kik?-kérdezte Peti.
-Én Patrik vagyok, és az én apám rabolta el Brigit.
-Mit képzelsz magadról, hogy mersz ide jönni?-ordított Peti, majdnem megverte szegény fiút.
-Nyugi manó, ő segített elszökni.
-De el is rabolt.
-Nem ő.Az apja.
-Jó, hagyjuk, de ez még nincs elintézve, és ő ki?
-Roli, ő meg csak nem is tudom hogy került ide.
-Na, akkor most mindent elmondassz!
-Elmentél fürdeni, engem meg elkábítottak....-mindent elmondtam neki az elejétől a végéig.
-De téged nem bántottak, ugye?
-Nem, de ezt is csak Patriknak köszönhetem.
Peti idegesen nézett Patrikra.
-És otthon mi van?-kérdeztem.
-Nagyon ideges mindenki, majdnem mindenki jött, de nem engedtem.
-Anyáék?
-Elég furcsa szüleid vannak, mert azt mondták, hogy nem érnek rá, amikor szóltunk.
-Az szép.Mindegy ilyenkor jövök rá, hogy a barátaim jobban szeretnek, mint a szüleim.
-Te isemred a szüleid?-kérdezte Patrik meglepetten.
-Miért ne?
-Mindegy.-mondta, de látszott, hogy nagyon meg van lepve.

part 29

Sziasztok emberkék, meghoztam az új rész és lenne egy kérdésem hozzátok! Elég fontos, úgyhogy légyszi válaszoljatok! Mi legyen a következő blogom témája?
Ezt azért kérdezem, mert ennek már kész a befejezése és gondoltam elkezdek egy újat, de nem tudom mi tetszene nektek!Légyszi írjatok! Aki nem tud komizni ítt is lehet: http://ask.fm/BoooBaba

Észre vettük, hogy valaki odatámasztja a létrát az ablakhoz.Nagyon féltem, mert az előző filmben is így jött a gyilkos, szóval bebújtam az ágy alé, és Petit is odarángattam.Nemsokárra valaki bemászott az ablakon, ekkor már tényleg féltem, de nagyon.
-Kikészítem ezt a csaj, tudja, hogy szeretem Petit, erre ő meg közénk áll, mit képzel ez magáról?Kicsinálom, eddig tűrtem, de ennyi volt.-mondta a lány, aki a szobánkban mászkált, és szerintem rám célzott.
Kimásztam az ágy alól, ezt nem vette észre, ráugrottam és befogtam a száját, hogy ne tudjon megmozduni.Peti még mindig az ágy alatt volt, mert mondtam, hogy nem kell segíteni.
-Z te mégis mit képzelsz, hogy az után, amit csináltál ide mersz jönni, örülj, hogy nem téplek meg te szerencsétlen.
-Tudtad, hogy gyerekkorom óta szerelmes vagyok Petibe, de te mégis elvetted tőlem, és még te vagy felháborodva?!
-Akkor most vagy lemész szépen azon a létrán, vagy most rögtön idehívom a rendőröket.
-Elmegyek, de nem utoljára láttál, megkeserítem az életed te kis r*banc!
Z elment mi pedig nevetni kezdtünk.
-Brig, te egy nagyon kemény r*banc vagy.
-De csak a tiéd!
-Akkor, mivel az enyém vagy azt csinálok veled amit csak akarok.
-Jaja, de csak ha kimondod a varázsszót!
-Cica, szeretlek.
-Talált.-mondtam.
Peti ledöntött az ágyra, rám feküdt és csókolgatni kezdett.Egész este csak csókolóztunk, nevetgétünk, még verekedtünk is, persze csak játékból.
Elaludtunk, kopogtak az ablakon.
-Peti, hallottad?
-Brig, aludj.
-De...
-Csak beképzeled.-mondta és már aludt is tovább, de én még mindig hallottam a kopogást, és néha a nevem is suttogta valaki, vagy valami.
-Peti, félek.
-Brig, csak a film miatt van.
-De ez valóságos, valaki kopog.
-Na gyere.-mondta és megölelt.Megcsókolt, és aludt tovább.
A kopogás egy időre leállt, majd megint elkezdődött.Nagyon félet, nem tdutam mi van de nem is foglalkoztam vele.Már kezdtem megszokni, a folyamatos kopogást amikor betört az ablak.
-Peti, kelj fel, nagyon félek.
-Mi a baj már megint?
-Betört az ablak, nem látod?
-Biztos csak valami részeg hülyegyerek.Aludj, Brigi, nem lesz semmi baj.
A kopogás végre elhallgatott, amikor már majdnem elaludtam egy kő repült be az ablakon.
-Peti, bedobtak egy követ.
-Brigi, basszus, ha ezt tudom nem nézek veled csak micimackót.
-De nézd már meg mi volt az.
-Cica, aludj már, hajnali fél kettő és még semmit nem aludtál.
-Mert félek.
-Akkor, tudod mit?Gyere.-mondta és kirángatott a szobából, át Robhoz.
-Robika, itt alszunk, mert a királykisasszonyak problémái vannak.
-Mi bajod már Brig?
-Szellemeket lát.
-Ezt nem értem, de aludjatok.Csak annyi, hogy ne Peti jőjjön középre.-mondta és már aludt is tovább.Befeküdtem középre és szinte azonnal el is aludtam, vagyis próbáltam, de a két pasim úgy horkolt, hogy az...borzasztó.
Reggel korán keltem, nem tudtam aludni, még mindig a kopogás, meg a kövek jártak a fejemben.
-Brig, hova mész?-kérdezte Rob és visszarántott az ágyra.-Alszol.Ha tetszik, ha nem!
Nem is tudtam válaszolni, mert befogta a szám.Feküdtem és néztem ki magam elé.
Amikor már hallottam, hogy vannak ébren emberek óvatosan lementem a konyhába.
-Sziasztok, kaja van?Te jó ég, ki maga?-kérdeztem, mert egy maszkos embert láttam fekete ruha volt rajta, és amikor meglátott elfutott.
Nagyon fétem, nem tudtam mi folyik itt.
Visszarohantam és bebújtam a fiúk közé.Egyre jobban féltem, amikor Peti felébredt megcsókoltam ekkor már megnyugodtam, mert tudtam, hogy ő megvéd engem.
Lementünk a konyhába, a többiek már lent voltak és meglepettem fogadtak minket.
-Mikor jöttetek?
-Tegnap.
És merre voltatok?
-Hosszú, de majd mindnt elmondunk.
-Brig, beszélhetnénk?-hívott be Fruzsi a fürdőbe.
-Mondjad.
-Bocsánatot akarok kérni.
-Oké, tudom, hogy részeg voltál.Csak légyszi mégegyszer ne!
-Nem lesz többé ilyen, akkor béke van?
-Az van!-mondtam és megöleltem.
Kimentünk a többiekkel, megbeszéltük, hogy strandra megyünk.
Kisétáltunk az ingyenes strandhoz, lepakoltunk egy fához és bementünk a vízbe.Nagyon rossz érzésem volt, olyan, mintha folyamatosan figyelnének, körülnézetm és láttam, hogy tényleg néz egy fiú.Kimentünk enni, a csávó pont akkor lett éhes és jött utánunk, elmentünk sétálni, meg szétnéztünk ott a partmellett az árusoknál is, ez a fiú oda is jött utánunk, elég félelmetesen nézett ki, először még nem foglalkoztam vele, de amikor egyedül mentem a cuccainkhoz és jött utánam kezdtem beparázni.Egyre gyorsabban mentem, szinte már futottam, ő meg rohant utánam.Amikor Peti meglátta rögtön odafutot, ekkor az üldözőm visszafordult, de távolról még mindig figyelt.
-Ki volt ez?
-Nem tudom, egész nap követ, meg néz.
-Ne félj, majd én megvédelek.
-Ez olyan furcsa.
-Mi?
-Tegnap a kopogás, reggel egy maszkos valaki mászkált a földszinten most meg ez követ.
-Az, furcsa, de gondolom, ki van mögötte!
-Ki?
-Az mindegy, megoldom.
Peti berángatott a férfi wc-be, nekilökött a falnak és a szemembe nézett.
-Figyelj, ez nagyon fontos!Voltál már azóta a szobában?
-Nem mertem.
-Akkor gyere, most bemegyünk.
Elmentünk a nyaralóba, be a szobába.Megláttam a követ ami bejött az ablakon, egy boríték volt rákötözve, kinyitottam.
-Mi az?-kérdezte Peti.
Egy levél volt: Hidd el Brigike, mindent meg fogok tenni, hogy kikészítsem az idegeidet.Ha jó leszel bántani nem foglak!
-Gyere, ezt most elvisszük a rendőrségre.
-Ne, lehet csak szórakozik valaki, csak akkor szólunk ha tovább folytatódik.
leültünk egymás mellé az ágyra, Peti átölelt, és megpuszilt.
-Ne félj, megoldjuk, nem fog bántani, azt meg nem szabad hagyni hogy tönkretegyen.
Lefeküdtünk egymás mellé, nagyon feszült volt a hangulat, nem tudtuk mi fog történni.A többiek már hazaértek, mindenki feljött a szobáma.Rob meglátta a levelet.
-Ez mi?
-Tegnap dobták be az ablakon.
-Te jó ég.-mondta amikor elolvasta.
-Na jó, én elmegyek fürdeni.-mondta Peti és elment.A többiekkel még beszélgettünk majd ők is lementek.Egyedül maradtam a szobában, megint hallottam egy kopogást, nem mertem megmozduli, úgytettem mintha aludnák.Kinyílt az ablak, gondoltam hogy meglepem és leütöm a támadómat.De mielőtt ezt megtettem volna belémszúrt egy tűt, ettől fogva semmire nem emlékszem.

Part 28

Sziasztok!Hoztam az új rész, tudom kicsit késtem de semmi időm meg energiám sem volt gépezni...De ami a lényeg itt vagyok és remélem tetszik majd a rész! Kérdezzetek: http://ask.fm/BoooBaba

Még beszélgettünk, elmentünk együtt vásárolni, vagyis mi vásároltunk, Peti meg nézte.Amikor visszamentünk a házba én leültem a konyhába és figyeltem ahogy Lau valamit "főz".Amikor kész lett bementem szólni, hogy jőjenek vacsorázni, de amikor kinyitottam a szoba ajtaját, olyat láttam, amit nem tudtam elhinni...
Peti és Z beszélettek, és Z megcsókolta a pasimat.Odarohantam, de nem tudtam kit vágjak pofon, ezért inkább mindenkivel megtettem és elrohantam.Nem is tudtam hol vagyok, hiszen nem ismertem Pestet.A telefonom sem volt nálam.Beültem valami aluljáróba és sírtam.Gondolkoztam, néha még beszéltem is magamhoz, vagyis Petihez...csak ő nem volt ott.
-Miért szeretlek?De én nem tudok nélküled élni.Lehet nem is akartad azt a csókot?
De az milyen már, hogy az egykori legjobb barátnőm veszi el a pasimat, meg tudnám most verni azt a csajt.Ha ezek után oda mer jönni a nyaralónkba biztos, hogy kint fog aludni a kutyával!Várjunk csak, nincs is kutya.Mindegy, akkor is kint fog aludni!
Úgy gondoltam, hogy vissza megyek a Balcsira, még volt nálam egy vonatjegyre való, de nem akartam ilyen könnyen lemondani az ÉN Petimről, nem adom akárkinek, ha már muszáj akkor egy normális csajnak, de azt is csak ha muszáj.Visszamentem, vagyis csak akartam mert valaki elkapott hátulról.
-Segítség!-ordítottam és megpróbáltam elfutni.Amikor megfordultam láttam, hogy Peti az.
-Te meg főleg engedj el!
-Hidd el nem akartam.
-Elhiszem, de megtetted.
-Ha már itt tartunk, akkor te is Bencével!
-Szóval akkor én legyek a hibás?
-Nem, itt én vagyok a hibás, amiért hagytam.
-Tudom.
-Akkor?
-Mikor?
-Szakítunk?-kérdezte és nagyon elszomorodott.
-Nem döntöttem el, még alszok rá.-Mondtam és elindultam visszafelé.
-Most hova mész?
-Vissza.
-Itt vannak a cuccok, meg a jegyek.
-Akkor már indulunk is?
Nem válaszolt, csak odarángatott egy vonathoz.
-Ez nem a Balatonra megy.
-És mi se.
-Akkor hova?
-Majd meglátod, de nem mehetünk úgy vissza, hogy ezt ne beszéltük volna meg!
-De nekem már hiányoznak a többiek.
-Ennyire nem szeretsz?
-Peti, én imádlak, csak az a baj, hogy nem tudom, hogy te is engem, vagy csak úgy teszel...
-Én nem teszek sehogy, amúgy itt a telód.
-Bocsi, telefonálok egyet, utána beszélhetünk, addig cseréld ki a jegyeket.
Esétáltam egy sarokba, leültem és felhívtam Robot.
-Mi bajod Brig, nem tudsz aludni, vagy csak unatkozol?
-Hát áltlában egy ember a legjobb haverját hívja, ha baj van.
-Mi, mi baj?
-Peti!
-Mit csinált már megint?
-Lesmárolta a legjobb barátnőmet.
-Állj, ő smárolta le, vagy őt smárolták le?Csak mert nem mindegy!
-Őt, de akkor is.
-Akkor semmi baj, kivéve, ha ő is akarta.
-De nem tudom, hogy akarta-e bár szerintem nem.
-Figyu, ne szakíts egy ilyen csitri miatt, már bocsi, hogy ilyet mondok a barátnődre.
-Már nem barát, ő nekem már semmi.
-Annyit mondok, hogy bocsáss meg neki!És amúgy mikor jösztök?
-Holnap, de szóltál bárkinek is?
-Nem, de mindenki nagyon aggódik, alig tudtam megakadályozni, hogy hívják a szüleidet!
-De sikerült?
-Brig, nekem minden sikerül.
-Na de megyek, mert indul a vonat és még Petivel is beszélnem kell.
-De csak a vonaton, mert ott nem tud elmenekülni.
Letettem és visszamentem Petihez, aki már a jegyeket tartotta a kezében és ott állt a vonat mellett.
-Ki volt az?
-Nem mindegy?
-Jó, oké.
Nem sokárra kinyílt a vonat ajataja, felszálltunk, megint egy teljesen üres fülkébe.
-Akkor beszélgessünk.-mondtam és átültem a szemben lévő székre.
-Szóval, én most nem fogok neked magyarázkodni, te döntessz, de azt tudnond kell, hogy én még mindig nagyon szeretlek.
-Tudod mi a gáz?
-Mi?
-Nem tudom eldönteni, azt tudom, hogy szeretlek, azt is tudom, hogy soha nem voltam még boldogabb, mit amikor veled vagyok, de nem tudom, hogy őszinte vagy-e.
-Én most bármire megesküszöm neked, hogy nagyon szeretlek, és hogy te vagy életem nagy szerelme.
-Ha ez tényleg így van akkor folytathatjuk útgy, mintha semmi nem tötént volna.
-Köszönöm.-mondta, odajött és megcsókolt.
Csókolóztunk, nevetgéltünk figyeltük a tájat, Peti folyamatosan a kezem fogta.
-Hülyeséget csináltunk.-mondta.
-Mit, mégse szeretsz, vagy mi?
-Nem erről van szó!
-Akkor?
-Befogadtuk ezt a sok hülyét és most nem tudunk kettesben lenni...
-Én szeretem őket, tiszta uncsi lenne, amúgy meg, ha nem akarjuk, hogy ott legyenek kizárjuk őket.
Ezen nevetni kezdtünk, ismét egy idős néni kötött belénk, nem tudom, hoy nincs jobb dolguk vagy mi bajuk vlünk...
-Nem sietitek kicsit el a dolgot?Még Alig vagytok 16 évesek és már ilyeneket csinátok?
-Milyeneket?
-A mi időnkben még undorító volt a fiúk ölébe ülni.
-Hát, az annó 1800-ba lehet undorító volt, de tudja, változnak az idők, vele változok én is!-mondta Peti a végét énekelve.
A néni ez után értette a célzást és kedvesebb lett.
-Szóva én Juli néni vagyok.
-Brigi, Peti.-mondtam.
-És hány évesek vagytok?
-16.-mondta Peti és hátulról megölelt.
A Juli néni még egy megállót jött velünk, aztán megláttam a vasútállomáson egy ismerős arcot.
-Te jó ég, nézd ki az!-ordítottam és odaugrottam az ablakhoz.
-Ki, senki ismerőst nem látok.
-Mert vak vagy!Ott van J.
-Tényleg!-elkezdtünk kopogni, ő integetett és felszállt, bejött a mi fülkénkbe és leült.
-Hát ti?
-Meguntuk őket és eljöttünk Pestre.De te nem azt mondtad, hogy hozol valakiket?
-De, de inkább nem, mert nem bírnád őket, Dana hogy van?
-Ő se jött velünk.
-Midegy, úgy is el akartam mondani, hogy nem járhatunk.
Az úton szinte végig beszélgettünk.
-És hol fogok aludni?
-Vagy a kanapén, vagy Robbal.
-Kanapé.
-Következőnél leszállunk!-mondta Peti és nevetett.
-Most meg mi a vicces?
-Semmi, csak az hogy baromi álmos vagyok.
-És azon nevetsz?
-Baj?
-Amúgy a kedves Z-vel remélem közölted, hogy be ne tegye a lábát a nyaralómba?
-Mondtam, de Lau ugye jöhet?
-Persze, de azt a r*bancot nem akarom meglátni, mert véletlenül megtépném.
-Csak nyugodtan, multkor is rajtad nyeretem egy rakás pénzt.-mondta Peti és megölelt.
-Brigike nagyon kemény.-mondtam.
-Azt látni kellett volna hogy beoltotta azt a csajszit aki rám mászott!
-Ilyenekről maradok le?
-De te is megmondtad azoknak a néniknek...mondjuk egy kicsit sajnáltam őket, mert mindig tiszteltem az öregeket!
-Te leordítottál egy nénit?De hülye vagy...-mondta J.
Végighüyütük az utat, a végén már felelsz vagy merszeztünk.
-Brigi, felelsz vagy mersz?
-Mersz.
-Akkor öö...vedd le a pólód.-mondta J.
-Na, azt várhatod.
-Akkor a nadrágod.
-Akadj már le.
-Jó, akkor rohangálj és csipogj, mintha csirke lennél.
-Idiótább ötletd már nem is lehetne, de megcsinálom, csak hogy örülj!
Elindultam, csipogtam végig  a vonaton egészen addig amíg nem jött szembe egy kalauz.
-Maga mit csinál?
-Nyugodtan tegezzen csipcsip!
-Akkor mit csinálsz?
-Csirke vagyok csip és te ki vagy csipcsiip?
-Jegyellenőr.
-Öm...jó napot, csak semmi.-mondtam és elrohantam.
-Jőjjön vissza!
Ezt már mintha meg sem halottam volna berohantam a fülkénkbe és bebújtam az asztal alá.
-Keresek egy kislányt, aki csirkének érzi magát, nem tudjátok hol van?
-Ja, de éppen ööö, tojást rak.-mondta Peti és nevetett.
-Így is beszélhetünk, akkor most megállítom a vonatot és addig senki nem megy sehová amíg meg nem lesz a csirke.-mondta, de tudta, hogy az asztal alatt vagyok.
-Nem láttunk.
-Én meg innen látom?Ez érdekes.
-Hol van?
-Az ott az asztalnál mi?-mondta az ellenőr és kiszedett asz asztal alól.
-Mi a neve?
-Miért?
-Miért ne?
-Mert az anyukám mindig azt mondta, hogy idegeneknek ne mondjam meg a nevem.
-Akkor nem kell mondanod semmit, de most rögtön leszálltok a vonatról, mind a hárman.
Ez szó nélkül megtettük, mert féltünk a büntetéstől.Amikor leszálltunk már nem bírtuk tovább.Fetrengtünk a nevetéstől.Amikor befejeztük nem tudtuk hol vagyunk, mert mi már azt hittük le kell szállnunk, de még ez ne az a megálló volt.De mindegy, mert muszáj volt.
-És most akkor hol is vagyunk?
-Pasz.Hívjunk taxit.
-És van nálad pénz?
-Egy forintom sincs.
Mivel nem volt más választásunk gyalog mentünk.A Balatont már láttuk, de nem tudtuk, hogy melyik irányba induljunk.Megkérdeztünk egy lányt, aki útbaigazított minket majd elindultunk.
Vihogva mentünk végig.
-Brig, bírod még?-kérdezte J.
-Vigyél a nyakadba.
-Oké. te akartad.-mondta, felvett a nyakába és beleborított a vízbe.-Már hal?
-De vicces, és ha nem tudnák úszni?
-Kimentenélek.
-Basszus, nem tudok felállni.-mondtam.
-Brig, ne hülyéskedj.-mondta Peti és nevetett.
-Komolyan.
Nem tudtam felállni, de semennyire, vagyis az egyik lábamra igen, de a másik rögtön összecsuklott alattam.
-Na gyere.-mondta Peti, bejött és a nyakába vett.
-Messze vagyunk még?
-Most indultunk.
-Tudok menni, tegyél le!-mondtam, pedig egyátalán nem tudtam járni.
Mihent a lábamra álltam összeestem, de nem engedtem, hogy vigyenek, ezért a sétát nyégkézláb folytattam.
-De szivesen viszlek.
-Nem kell.
-És így akarsz végigmenni a városokon?
-Miért ne?
-Na jó, akkor most ha tetszik, ha nem a hátamon fogsz jönni.-mondta Peti és a nyakába vett.
Metünk csendben, vagyis a fiúk beszélgettek, de én meg be voltam durcázva.Nagyon rosszul éreztem magam, hogy Petinek kellett cipelnie.
-De tudok menni, Petiiii tegyél leee!
-De Brigiii, nem tudsz menniii,de amúgy meg miattad van az egész.
-Miért is?
-Te csirkéztél...
-De ő mondta.
Erre senki nem mondott semmit, én viszont "véletlenül" leestem Petiről és bemásztam a Balatonba.
-Brigi, gyere vissza!-ordítottak mind a ketten.
Nem válaszoltam, csak elkezdtem úszi, szerencsém vot, mert kiskoromban mindig láb nélkül úsztam.
Peti beugrott a vízbe és utánam jött.Hát, gondolom sejtitek hogy ki volt a gyorsabb.
-Miért értél utól?-kérdeztem.
-Azt hitted elúszhatsz, na de gyer, mert soha nem érünk haza és még álmos is vagyok.-mondta.
-És mi lenne, ha én úsznák?
-Nekem mindegy, csak menjünk.
Peti kimászott én pedig úsztam a part mentén.Csak akkor volt probléma amikor fizetős strandhoz értünk.Akkor ki kellett másznom és Peti nyakában folytattam az utat.
-De szivesebben mennék magam.
-Elhiszem, de engem nem fogsz leégetni.
-Van nálad egy 5ezres?
-Van, miért?
-Akkor menjél be abba a turklóba, láttam babakocsit 5000-ért.
Peti bevitt, megvettük a kocsit és abban mentem tovább, vagyis a fiúk toltak...Elég ciki volt, mindenki minket nézett, de legalább nem a fiúk nyakában voltam.
-Én nem férek már be?-kérdezte J.
-A nagy súlyod alatt összeszakadna.
-Te beszélsz?
-Szádat befogod és tolsz tovább.-mondtam és közben mutogattam, Peti csak röhögött.
vihogva toltak végig a városon.Amikor kiértünk Siófokról már örültünk, mert a következő városban van a nyaraló!A két város közt szerintem el is aludtam, csak mert semmire nem emlékszem.
-Szerinted alszik?-kérdezte valaki, de nem láttam semmit, mert ez a két idióta ráhúzta a sötétítőt a kocsira...
-De barmok vagytok, szedjétek le!
Amikor leszedtem még mindig úton voltunk  "haza".
Beszélgettünk.
-Nincs valami pia?-kérdeztem.
-Semmink nincs, minden pénzt elköltöttünk a kocsidra.
-Nem én tehetek róla, hogy kedves Jonny belökött.
-Ott a várostábla!-ordított Peti és ugrálni kezdett.
Beértünk a városba, ahol szintén megbámultak, de ez már nem is nagyon érdekelt, majd meghalunk éhen és  szomjasak is voltunk.
Beértünk a nyaraló utcájába, ekkor kiugrottam a kocsiból, csak azt felejtettem el, hogy nem tudok járni.
-Cica, te mi a francot csinálsz?-ordított rám Peti.
-Bocsi, csak elfelejtettem.
Felszedtek a földről és visszatettek a babakocsiba.A nyaralóhoz értünk, csengettünk mert nem volt kulcsunk, de persze nem volt otthon senki.
Felhívtam Robot.
-Hali, hol vagytok?
-Én itthon.Miért?
-És miért nem nyitod ki ha csengetnek?
-Idegeneknek soha nem nyitok.
-Miért, ki csengetett legutóbb?
-Két asszony egy babakocsival.
-Rob, basszus, azok mi vagyunk...
-Kik mi?
-Brig, Peti, J.
Lecsapta a telefont é s már rohant is.
-Te minek ebbe jösz?
-Kimennt a bokám.-mondtam és J-re néztem.
-Na jó, majd elmondotok mindent, de gyertek be.
Bementünk, de mivel nem tudtam járni, csak max megálltam, Rob vitt fel a szobámba.
-Figyu, kérhetek valamit?-kérdeztem és aranyosan néztem Robira.
-Mondjad!
-Ne mondd meg senkinek, hogy itthon vagyunk!
-De úgyis meglátnak.
-Nem fognak, légyszi ne szólj, és küldd fel Petit is.
Peti feljött és befeküdt mellém az ágyba.
-Akkor most egész nyáron feküdni fogsz?
-Van más választásom?
-Bírod a fájdalmat?
-Aha...naggyából.
-Akkor megcsinálom.-mondta és megfogta a rossz lábam.
Egy nagy rántással vissztette a bokám.Sikítottam erre Rob rögtön berohant, J már elment a strandra a többiekhez.
-Mit csináltok?
-Visszatettem a bokáját.
-Szupi, akkor már tudok menni?
-Óvatosan, de tudsz.
Erre rögtön felálltam és szinte mintha semmi nem történt volna.Hallaottuk, hogy bejönnem a többiek, Rob lerohant mi meg becsuktuk az ajtót.
-Na végre, ketten vagyunk.-mondta és ledöntött az ágyra.
-Na végre tudok járni.
-És meddig nem leszünk még nem itthon?
-Ameddig csak akarod.
-Forever?(örökké?)
-Yes!(igen!)
Odabújt hozzám, megölelt és puszilgatott.
-Mitcsinálunk ma?-kérdeztem és megcsókoltam.
Peti felállt, elővett egy horror DVD-t a szekrényből és elindította.
-Ettől félek.
-Majd én megvédelek.-mondta és megcsókolt, felültönk az ágyon, Peti terpeszen, én meg a lába közt ülem.Hátulról folyamatosan puszilgatott és ölelgetett.
-ÁÁÁÁÁÁÁ baszuus!-sikítottam, erre Peti befogta a szám és nevetni kezdett.
-Most mitől félsz?
-Nem láttad, hogy kiszedték az agyát?
-De.-mondta és megölelt.Szinte remegtem, nagyon féltem, kiskoromban mindig horrort néztem, csak azért, hogy valamitől félhessek...Tudom, elég furcsa gyerek voltam.
Peti nem is nézte a filmet, folyamatosan ölelgetett, meg puszigatott.
-Éhes vagyok!-mondtam és hátradőltem Petire.
-Akkor pizza.
-De nem vagyunk itthon.
-Az nem baj.-mondta és már hívta is a pizzériát, nem sokárra ide is ért a srác.
-Pszt.Ne csnegess!-szólt ki Peti az ablakból, és leengedett egy kis kosara benne a pizza árával.
A srác nem tudta miről van szó, de kivette as pénzt és odatette a pizzát a helyére, írtunk sms-t Robnak, hozott nekünk kólát.
Leültünk a földre és elmajszoltuk a pizzát, megittuk a kóát, közben folyamatosan nevettünk.
Észre vettük, hogy valaki odatámasztja a létrát az ablakhoz.Nagyon féltem, mert az előző filmben is így jött a gyilkos, szóval bebújtam az ágy alé, és Petit is odarángattam.Nemsokárra valaki bemászott az ablakon, ekkor már tényleg féltem, de nagyon.
-Kikészítem ezt a csaj, tudja, hogy szeretem Petit, erre ő meg közénk áll, mit képzel ez magáról?Kicsinálom, eddig tűrtem, de ennyi volt.-mondta a lány, aki a szobánkban mászkált, és szerintem rám célzott.