Part 28

Sziasztok!Hoztam az új rész, tudom kicsit késtem de semmi időm meg energiám sem volt gépezni...De ami a lényeg itt vagyok és remélem tetszik majd a rész! Kérdezzetek: http://ask.fm/BoooBaba

Még beszélgettünk, elmentünk együtt vásárolni, vagyis mi vásároltunk, Peti meg nézte.Amikor visszamentünk a házba én leültem a konyhába és figyeltem ahogy Lau valamit "főz".Amikor kész lett bementem szólni, hogy jőjenek vacsorázni, de amikor kinyitottam a szoba ajtaját, olyat láttam, amit nem tudtam elhinni...
Peti és Z beszélettek, és Z megcsókolta a pasimat.Odarohantam, de nem tudtam kit vágjak pofon, ezért inkább mindenkivel megtettem és elrohantam.Nem is tudtam hol vagyok, hiszen nem ismertem Pestet.A telefonom sem volt nálam.Beültem valami aluljáróba és sírtam.Gondolkoztam, néha még beszéltem is magamhoz, vagyis Petihez...csak ő nem volt ott.
-Miért szeretlek?De én nem tudok nélküled élni.Lehet nem is akartad azt a csókot?
De az milyen már, hogy az egykori legjobb barátnőm veszi el a pasimat, meg tudnám most verni azt a csajt.Ha ezek után oda mer jönni a nyaralónkba biztos, hogy kint fog aludni a kutyával!Várjunk csak, nincs is kutya.Mindegy, akkor is kint fog aludni!
Úgy gondoltam, hogy vissza megyek a Balcsira, még volt nálam egy vonatjegyre való, de nem akartam ilyen könnyen lemondani az ÉN Petimről, nem adom akárkinek, ha már muszáj akkor egy normális csajnak, de azt is csak ha muszáj.Visszamentem, vagyis csak akartam mert valaki elkapott hátulról.
-Segítség!-ordítottam és megpróbáltam elfutni.Amikor megfordultam láttam, hogy Peti az.
-Te meg főleg engedj el!
-Hidd el nem akartam.
-Elhiszem, de megtetted.
-Ha már itt tartunk, akkor te is Bencével!
-Szóval akkor én legyek a hibás?
-Nem, itt én vagyok a hibás, amiért hagytam.
-Tudom.
-Akkor?
-Mikor?
-Szakítunk?-kérdezte és nagyon elszomorodott.
-Nem döntöttem el, még alszok rá.-Mondtam és elindultam visszafelé.
-Most hova mész?
-Vissza.
-Itt vannak a cuccok, meg a jegyek.
-Akkor már indulunk is?
Nem válaszolt, csak odarángatott egy vonathoz.
-Ez nem a Balatonra megy.
-És mi se.
-Akkor hova?
-Majd meglátod, de nem mehetünk úgy vissza, hogy ezt ne beszéltük volna meg!
-De nekem már hiányoznak a többiek.
-Ennyire nem szeretsz?
-Peti, én imádlak, csak az a baj, hogy nem tudom, hogy te is engem, vagy csak úgy teszel...
-Én nem teszek sehogy, amúgy itt a telód.
-Bocsi, telefonálok egyet, utána beszélhetünk, addig cseréld ki a jegyeket.
Esétáltam egy sarokba, leültem és felhívtam Robot.
-Mi bajod Brig, nem tudsz aludni, vagy csak unatkozol?
-Hát áltlában egy ember a legjobb haverját hívja, ha baj van.
-Mi, mi baj?
-Peti!
-Mit csinált már megint?
-Lesmárolta a legjobb barátnőmet.
-Állj, ő smárolta le, vagy őt smárolták le?Csak mert nem mindegy!
-Őt, de akkor is.
-Akkor semmi baj, kivéve, ha ő is akarta.
-De nem tudom, hogy akarta-e bár szerintem nem.
-Figyu, ne szakíts egy ilyen csitri miatt, már bocsi, hogy ilyet mondok a barátnődre.
-Már nem barát, ő nekem már semmi.
-Annyit mondok, hogy bocsáss meg neki!És amúgy mikor jösztök?
-Holnap, de szóltál bárkinek is?
-Nem, de mindenki nagyon aggódik, alig tudtam megakadályozni, hogy hívják a szüleidet!
-De sikerült?
-Brig, nekem minden sikerül.
-Na de megyek, mert indul a vonat és még Petivel is beszélnem kell.
-De csak a vonaton, mert ott nem tud elmenekülni.
Letettem és visszamentem Petihez, aki már a jegyeket tartotta a kezében és ott állt a vonat mellett.
-Ki volt az?
-Nem mindegy?
-Jó, oké.
Nem sokárra kinyílt a vonat ajataja, felszálltunk, megint egy teljesen üres fülkébe.
-Akkor beszélgessünk.-mondtam és átültem a szemben lévő székre.
-Szóval, én most nem fogok neked magyarázkodni, te döntessz, de azt tudnond kell, hogy én még mindig nagyon szeretlek.
-Tudod mi a gáz?
-Mi?
-Nem tudom eldönteni, azt tudom, hogy szeretlek, azt is tudom, hogy soha nem voltam még boldogabb, mit amikor veled vagyok, de nem tudom, hogy őszinte vagy-e.
-Én most bármire megesküszöm neked, hogy nagyon szeretlek, és hogy te vagy életem nagy szerelme.
-Ha ez tényleg így van akkor folytathatjuk útgy, mintha semmi nem tötént volna.
-Köszönöm.-mondta, odajött és megcsókolt.
Csókolóztunk, nevetgéltünk figyeltük a tájat, Peti folyamatosan a kezem fogta.
-Hülyeséget csináltunk.-mondta.
-Mit, mégse szeretsz, vagy mi?
-Nem erről van szó!
-Akkor?
-Befogadtuk ezt a sok hülyét és most nem tudunk kettesben lenni...
-Én szeretem őket, tiszta uncsi lenne, amúgy meg, ha nem akarjuk, hogy ott legyenek kizárjuk őket.
Ezen nevetni kezdtünk, ismét egy idős néni kötött belénk, nem tudom, hoy nincs jobb dolguk vagy mi bajuk vlünk...
-Nem sietitek kicsit el a dolgot?Még Alig vagytok 16 évesek és már ilyeneket csinátok?
-Milyeneket?
-A mi időnkben még undorító volt a fiúk ölébe ülni.
-Hát, az annó 1800-ba lehet undorító volt, de tudja, változnak az idők, vele változok én is!-mondta Peti a végét énekelve.
A néni ez után értette a célzást és kedvesebb lett.
-Szóva én Juli néni vagyok.
-Brigi, Peti.-mondtam.
-És hány évesek vagytok?
-16.-mondta Peti és hátulról megölelt.
A Juli néni még egy megállót jött velünk, aztán megláttam a vasútállomáson egy ismerős arcot.
-Te jó ég, nézd ki az!-ordítottam és odaugrottam az ablakhoz.
-Ki, senki ismerőst nem látok.
-Mert vak vagy!Ott van J.
-Tényleg!-elkezdtünk kopogni, ő integetett és felszállt, bejött a mi fülkénkbe és leült.
-Hát ti?
-Meguntuk őket és eljöttünk Pestre.De te nem azt mondtad, hogy hozol valakiket?
-De, de inkább nem, mert nem bírnád őket, Dana hogy van?
-Ő se jött velünk.
-Midegy, úgy is el akartam mondani, hogy nem járhatunk.
Az úton szinte végig beszélgettünk.
-És hol fogok aludni?
-Vagy a kanapén, vagy Robbal.
-Kanapé.
-Következőnél leszállunk!-mondta Peti és nevetett.
-Most meg mi a vicces?
-Semmi, csak az hogy baromi álmos vagyok.
-És azon nevetsz?
-Baj?
-Amúgy a kedves Z-vel remélem közölted, hogy be ne tegye a lábát a nyaralómba?
-Mondtam, de Lau ugye jöhet?
-Persze, de azt a r*bancot nem akarom meglátni, mert véletlenül megtépném.
-Csak nyugodtan, multkor is rajtad nyeretem egy rakás pénzt.-mondta Peti és megölelt.
-Brigike nagyon kemény.-mondtam.
-Azt látni kellett volna hogy beoltotta azt a csajszit aki rám mászott!
-Ilyenekről maradok le?
-De te is megmondtad azoknak a néniknek...mondjuk egy kicsit sajnáltam őket, mert mindig tiszteltem az öregeket!
-Te leordítottál egy nénit?De hülye vagy...-mondta J.
Végighüyütük az utat, a végén már felelsz vagy merszeztünk.
-Brigi, felelsz vagy mersz?
-Mersz.
-Akkor öö...vedd le a pólód.-mondta J.
-Na, azt várhatod.
-Akkor a nadrágod.
-Akadj már le.
-Jó, akkor rohangálj és csipogj, mintha csirke lennél.
-Idiótább ötletd már nem is lehetne, de megcsinálom, csak hogy örülj!
Elindultam, csipogtam végig  a vonaton egészen addig amíg nem jött szembe egy kalauz.
-Maga mit csinál?
-Nyugodtan tegezzen csipcsip!
-Akkor mit csinálsz?
-Csirke vagyok csip és te ki vagy csipcsiip?
-Jegyellenőr.
-Öm...jó napot, csak semmi.-mondtam és elrohantam.
-Jőjjön vissza!
Ezt már mintha meg sem halottam volna berohantam a fülkénkbe és bebújtam az asztal alá.
-Keresek egy kislányt, aki csirkének érzi magát, nem tudjátok hol van?
-Ja, de éppen ööö, tojást rak.-mondta Peti és nevetett.
-Így is beszélhetünk, akkor most megállítom a vonatot és addig senki nem megy sehová amíg meg nem lesz a csirke.-mondta, de tudta, hogy az asztal alatt vagyok.
-Nem láttunk.
-Én meg innen látom?Ez érdekes.
-Hol van?
-Az ott az asztalnál mi?-mondta az ellenőr és kiszedett asz asztal alól.
-Mi a neve?
-Miért?
-Miért ne?
-Mert az anyukám mindig azt mondta, hogy idegeneknek ne mondjam meg a nevem.
-Akkor nem kell mondanod semmit, de most rögtön leszálltok a vonatról, mind a hárman.
Ez szó nélkül megtettük, mert féltünk a büntetéstől.Amikor leszálltunk már nem bírtuk tovább.Fetrengtünk a nevetéstől.Amikor befejeztük nem tudtuk hol vagyunk, mert mi már azt hittük le kell szállnunk, de még ez ne az a megálló volt.De mindegy, mert muszáj volt.
-És most akkor hol is vagyunk?
-Pasz.Hívjunk taxit.
-És van nálad pénz?
-Egy forintom sincs.
Mivel nem volt más választásunk gyalog mentünk.A Balatont már láttuk, de nem tudtuk, hogy melyik irányba induljunk.Megkérdeztünk egy lányt, aki útbaigazított minket majd elindultunk.
Vihogva mentünk végig.
-Brig, bírod még?-kérdezte J.
-Vigyél a nyakadba.
-Oké. te akartad.-mondta, felvett a nyakába és beleborított a vízbe.-Már hal?
-De vicces, és ha nem tudnák úszni?
-Kimentenélek.
-Basszus, nem tudok felállni.-mondtam.
-Brig, ne hülyéskedj.-mondta Peti és nevetett.
-Komolyan.
Nem tudtam felállni, de semennyire, vagyis az egyik lábamra igen, de a másik rögtön összecsuklott alattam.
-Na gyere.-mondta Peti, bejött és a nyakába vett.
-Messze vagyunk még?
-Most indultunk.
-Tudok menni, tegyél le!-mondtam, pedig egyátalán nem tudtam járni.
Mihent a lábamra álltam összeestem, de nem engedtem, hogy vigyenek, ezért a sétát nyégkézláb folytattam.
-De szivesen viszlek.
-Nem kell.
-És így akarsz végigmenni a városokon?
-Miért ne?
-Na jó, akkor most ha tetszik, ha nem a hátamon fogsz jönni.-mondta Peti és a nyakába vett.
Metünk csendben, vagyis a fiúk beszélgettek, de én meg be voltam durcázva.Nagyon rosszul éreztem magam, hogy Petinek kellett cipelnie.
-De tudok menni, Petiiii tegyél leee!
-De Brigiii, nem tudsz menniii,de amúgy meg miattad van az egész.
-Miért is?
-Te csirkéztél...
-De ő mondta.
Erre senki nem mondott semmit, én viszont "véletlenül" leestem Petiről és bemásztam a Balatonba.
-Brigi, gyere vissza!-ordítottak mind a ketten.
Nem válaszoltam, csak elkezdtem úszi, szerencsém vot, mert kiskoromban mindig láb nélkül úsztam.
Peti beugrott a vízbe és utánam jött.Hát, gondolom sejtitek hogy ki volt a gyorsabb.
-Miért értél utól?-kérdeztem.
-Azt hitted elúszhatsz, na de gyer, mert soha nem érünk haza és még álmos is vagyok.-mondta.
-És mi lenne, ha én úsznák?
-Nekem mindegy, csak menjünk.
Peti kimászott én pedig úsztam a part mentén.Csak akkor volt probléma amikor fizetős strandhoz értünk.Akkor ki kellett másznom és Peti nyakában folytattam az utat.
-De szivesebben mennék magam.
-Elhiszem, de engem nem fogsz leégetni.
-Van nálad egy 5ezres?
-Van, miért?
-Akkor menjél be abba a turklóba, láttam babakocsit 5000-ért.
Peti bevitt, megvettük a kocsit és abban mentem tovább, vagyis a fiúk toltak...Elég ciki volt, mindenki minket nézett, de legalább nem a fiúk nyakában voltam.
-Én nem férek már be?-kérdezte J.
-A nagy súlyod alatt összeszakadna.
-Te beszélsz?
-Szádat befogod és tolsz tovább.-mondtam és közben mutogattam, Peti csak röhögött.
vihogva toltak végig a városon.Amikor kiértünk Siófokról már örültünk, mert a következő városban van a nyaraló!A két város közt szerintem el is aludtam, csak mert semmire nem emlékszem.
-Szerinted alszik?-kérdezte valaki, de nem láttam semmit, mert ez a két idióta ráhúzta a sötétítőt a kocsira...
-De barmok vagytok, szedjétek le!
Amikor leszedtem még mindig úton voltunk  "haza".
Beszélgettünk.
-Nincs valami pia?-kérdeztem.
-Semmink nincs, minden pénzt elköltöttünk a kocsidra.
-Nem én tehetek róla, hogy kedves Jonny belökött.
-Ott a várostábla!-ordított Peti és ugrálni kezdett.
Beértünk a városba, ahol szintén megbámultak, de ez már nem is nagyon érdekelt, majd meghalunk éhen és  szomjasak is voltunk.
Beértünk a nyaraló utcájába, ekkor kiugrottam a kocsiból, csak azt felejtettem el, hogy nem tudok járni.
-Cica, te mi a francot csinálsz?-ordított rám Peti.
-Bocsi, csak elfelejtettem.
Felszedtek a földről és visszatettek a babakocsiba.A nyaralóhoz értünk, csengettünk mert nem volt kulcsunk, de persze nem volt otthon senki.
Felhívtam Robot.
-Hali, hol vagytok?
-Én itthon.Miért?
-És miért nem nyitod ki ha csengetnek?
-Idegeneknek soha nem nyitok.
-Miért, ki csengetett legutóbb?
-Két asszony egy babakocsival.
-Rob, basszus, azok mi vagyunk...
-Kik mi?
-Brig, Peti, J.
Lecsapta a telefont é s már rohant is.
-Te minek ebbe jösz?
-Kimennt a bokám.-mondtam és J-re néztem.
-Na jó, majd elmondotok mindent, de gyertek be.
Bementünk, de mivel nem tudtam járni, csak max megálltam, Rob vitt fel a szobámba.
-Figyu, kérhetek valamit?-kérdeztem és aranyosan néztem Robira.
-Mondjad!
-Ne mondd meg senkinek, hogy itthon vagyunk!
-De úgyis meglátnak.
-Nem fognak, légyszi ne szólj, és küldd fel Petit is.
Peti feljött és befeküdt mellém az ágyba.
-Akkor most egész nyáron feküdni fogsz?
-Van más választásom?
-Bírod a fájdalmat?
-Aha...naggyából.
-Akkor megcsinálom.-mondta és megfogta a rossz lábam.
Egy nagy rántással vissztette a bokám.Sikítottam erre Rob rögtön berohant, J már elment a strandra a többiekhez.
-Mit csináltok?
-Visszatettem a bokáját.
-Szupi, akkor már tudok menni?
-Óvatosan, de tudsz.
Erre rögtön felálltam és szinte mintha semmi nem történt volna.Hallaottuk, hogy bejönnem a többiek, Rob lerohant mi meg becsuktuk az ajtót.
-Na végre, ketten vagyunk.-mondta és ledöntött az ágyra.
-Na végre tudok járni.
-És meddig nem leszünk még nem itthon?
-Ameddig csak akarod.
-Forever?(örökké?)
-Yes!(igen!)
Odabújt hozzám, megölelt és puszilgatott.
-Mitcsinálunk ma?-kérdeztem és megcsókoltam.
Peti felállt, elővett egy horror DVD-t a szekrényből és elindította.
-Ettől félek.
-Majd én megvédelek.-mondta és megcsókolt, felültönk az ágyon, Peti terpeszen, én meg a lába közt ülem.Hátulról folyamatosan puszilgatott és ölelgetett.
-ÁÁÁÁÁÁÁ baszuus!-sikítottam, erre Peti befogta a szám és nevetni kezdett.
-Most mitől félsz?
-Nem láttad, hogy kiszedték az agyát?
-De.-mondta és megölelt.Szinte remegtem, nagyon féltem, kiskoromban mindig horrort néztem, csak azért, hogy valamitől félhessek...Tudom, elég furcsa gyerek voltam.
Peti nem is nézte a filmet, folyamatosan ölelgetett, meg puszigatott.
-Éhes vagyok!-mondtam és hátradőltem Petire.
-Akkor pizza.
-De nem vagyunk itthon.
-Az nem baj.-mondta és már hívta is a pizzériát, nem sokárra ide is ért a srác.
-Pszt.Ne csnegess!-szólt ki Peti az ablakból, és leengedett egy kis kosara benne a pizza árával.
A srác nem tudta miről van szó, de kivette as pénzt és odatette a pizzát a helyére, írtunk sms-t Robnak, hozott nekünk kólát.
Leültünk a földre és elmajszoltuk a pizzát, megittuk a kóát, közben folyamatosan nevettünk.
Észre vettük, hogy valaki odatámasztja a létrát az ablakhoz.Nagyon féltem, mert az előző filmben is így jött a gyilkos, szóval bebújtam az ágy alé, és Petit is odarángattam.Nemsokárra valaki bemászott az ablakon, ekkor már tényleg féltem, de nagyon.
-Kikészítem ezt a csaj, tudja, hogy szeretem Petit, erre ő meg közénk áll, mit képzel ez magáról?Kicsinálom, eddig tűrtem, de ennyi volt.-mondta a lány, aki a szobánkban mászkált, és szerintem rám célzott.