part 37

szaisztok, bocsi hogy régen volt rész, de kórházban voltam barátnőmnek meg nincs net szóval csak most tudok frissíteni...jó olvasás! itt kérdezhettek vagy irhattok komit: http://ask.fm/BoooBaba


Ha jobban meggodolom nem kellett volna szakítani, mert máris hiányzik...még nincs egy órája, de már hiányzik.Most mi legyen?Megvan mit csinálok!-gondolkoztam magamban.
Odafordultam Petihez és...megcsókoltam.Erre ő nagyon meglepődött és ellökött magától.
-Mit művelsz?-kérdezte felháborodottan.
-Muszáj volt, és ne mondd, hogy már nem szeretsz!
-Nem mondom, de ez egy kicsit túlzás volt, nem gondolod?
-Nem, Peti én nem tudok nélküled élni.Légyszi vonjuk vissza!
-Most megint összejövünk, és egy hét múlva megint ez lesz?
-Esküszöm nem.
-Akkor most várunk egy hetet.
-De én nem tudok, Steve folyamatosan rám mászik.
-És szereted őt?
-Nem, én téged szeretlek.-mondtam már könnyezett a szemem.
-Brigi, ne sírj.
-De én nem tudom elképzelni nélküled...
-Jó Brigi, visszavonjuk, de csak akkor, ha tényleg komolyan gondolod.
-A legkomolyabban.
-Ezesetben folytathatjuk.
-Köszönöm!-kiabáltam és megcsókoltam Petit.
Az egész áruház minket nézett, de ez cseppet sem érdeket.Amikor megcsókoltam csak mi voltunk, csak mi ketten.Megszűnt az egész világ, mi mégis együtt maradtunk, átölelt, puszilgatott.
Bevásároltunk és kézenfogva mentünk haza, amikor beléptünk az ajtón Steve fogadott minket.
-Na, ennyi volt a szakítás?
Nem is foglalkoztunk vele, csak felmentünk és leültünk a szobában.
Meg se szólaltunk, csak néztük egymást.Sokkal jobban éreztem magam, mint abban a fél órában.
-Szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
-Van egy ötletem.Utazzunk el, csak mi ketten.
-Most nem fog menni, a csapattal gyakorlunk egész héten.
-Akkor majd máskor.
Peti nem mondott semmit, megcsókolt majd elővette a laptopot és elkezdett valamit nézni rajta.Nem mutatta meg mi az, de csak mosolygott.
-Muti!
Nem válaszolt, csak folyamatosan lehajtotta a monitort amikor oda néztem.
-Ezt neked küldöm.-mondta és bekapcsolt egy tök régi számot.(Rihanna ft. Eminem-Love the way a lie)
-Akkor most én küldök.-mondtam és elvettem a kezéből a gépet.Ezt a számot tettem be: Will.i.am-This is love.
-Petike, kérsz kakaót?
-Ha csinálsz.
Lementem csináltam két kakaót éppen elindultam a konyhából amikor Steve megálított, kivette a kezemből a bögréket és nekidöntött a falnak.Meg akart csókolni, de én lebuktam így a falat kapta le.
Nevetni kezdtem, de ő nem adta fel.
-Tudom, hogy akarod.
-Szálj le rólam, most!
-De ha te is akarod akkor mi akadálya.
-Pontosan az, hogy én nem akarom.-mondtam és ellöktem magamtól.Felkaptam a bögréket és rohantam fel Petihez.
Megittuk a kakaót és elaludtunk, olyan éjfél körül lehetett.
A csengő ébresztett.
Lesétáltam a lépcsőn egy bugyi meg egy hosszított póló volt rajtam.Kinyitottam az ajtót, még nem láttam az álmosságtól, de hallás alapján a tánccsoport volt az.Amikor kinyitottam a szemem is láttam, hogy tényleg ők azok.
-Sziasztok, hát ti?-kérdeztem meglepetten.
-Próba van.-mondta Max.
-Tényleg, gyertek be.
Leültettem őket a nappaliba, főztem kávét mindenkinek.Kb. 10 perc után Peti alsógatyában jött le a lépcsőn.A lányoknak majd kiesett a szeme amikor meglátták a kockáit.A haja kócos volt és a hangja is rekedt volt még.
-Sziasztok, már 9 van?-jött oda hozzám.
-Hali, már elmúlt.-mondtam és egy kávét nyomtam a kezébe majd megcsókoltam.Megittam a kávét és felszaladtam átöltözni.
Peti addig ott beszélgetett velük.Amikor elkészültem felébresztettem Petrát meg Robot.Amikor ők is elkészültek elkezdtük a próbát.
Petiék is benne voltak az elején, de csak fél percig kb.
-Steve, a másik irányba.Ez reménytelen.-mondtam és leborultam a kanapéra.
-És ha Stevék nem szerepelnének?-kérdezte Jasmin.
-Igaz, de kell egy valaki aki tud rosszul táncolni.-mondta Petra.
Ezt Alex vállalta.Az elején még csak bukdácsolt és a végére "megtanították" normálisan táncolni.
A koreográfia olyan fél óra alatt már kész lett.Pihentünk egy kicsit, majd még egy csomószor elpróbáltuk.Fél kettőkor lett vége a próbának.
A csapat elment, mi pedig kidőltünk.
-Mit csinálunk ma?-kérdeztem.
-Én megyek kávézni.-mondta Peti.
-Akkor én is.
-Mi megyünk sétálni.-mondta Rob és megölelte Petrát.
Ekkor csengettek, senkinek nem volt kedve felllni, de mint mindig én álltam fel.Odasétáltam az ajtóhoz, Ricsiék voltak azok.
-Hali, most találkoztunk Maxxal.
-Itt volt a csapat próbálni, ti?Két napja nem is láttunk titeket.
-Kicsit eltévedtünk.
Bejöttek, ők is kidőltek, vagyis csak Ricsi, mert Bea még nagyon pörgött.
-Na mi elmentük.-mondtam és elindultam az ajtó felé.Petit húztam magam után.
Elsétáltunk a kávézóhoz, ahol Tomi dolgozott.
Rendeltünk, közben beszélgettünk.
-Most minden reggel ez lesz?
-Csak a héten, de miért?Baj?
-Nem, csak kicsit fárasztó lesz.
-Kibírjuk.
-Szeretlek Brigike.
-Me too, Petike.(Én is, Petike)
Kihozták a rendelésünket, nevetgéltünk még egy ideig és eldöntöttük, hogy elmegyünk moziba.Nem tudom milyen filmet néztünk, csak azt, hogy annyira uncsi volt, hogy Peti ölében aludtam...
Amikor vége lett akkor keltett fel Peti.
-Jó reggelt Brigitta.
-Helóka.
-Jó volt a film?
-Biztos.-mondtam és visszaaludtam.
Arra ébredtem, hogy valaki ütögeti a vállam.
-Maguk mit csinálnak?
-Hm?Ki az?-kérdeztem de mire jött a válasz rájöttem, hogy a takarító az, PEti is aludt.
-Peti!-kiabáltam rá.Miután felkelt elmentünk szó nélkül.
Kint kezdtünk csak el röhögni, de ott nagyon.
Kéz a kézben sétáltunk haza, puszilgattuk egymást.
Ricsi és Bea voltak csak otthon.
-Helóka, mizu?
-Holnap délután megyünk haza.
-Miért?
-Bea menni akar.
-Akkor holnap megnézitek még apróbát és utána kikisérünk titeket a reptérre ok?
-Oks, de te is táncolni fogsz?
-Attól függ hogy megy nekik.
-És kajak Peti is fellép?
-Kiállítottuk őket.
Még a próbáról beszéltünk vagy egy órán át.Már most hiányoztak Ricsiék, pedig még el se mentek...Bea a szobájában játszott, mi pedig a kanapén feküdtünk.Én feküdtem középen, Ricsi és Peti közt.Egyedül nekem volt kényelmes, mert Peti félig lelógott, Ricsi meg be volt szorulva a sarokba, de senki nem ment volna át a fotelba.Olyan jó volt, hogy ott voltak, mind a ketten.Régebben nem is gondoltam volna, hogy Ricsivel akár csak beszélni is fogok, most meg itt vagyunk, haverok...
-Ricsi, gondoltad volna?-kérdeztem.
-Mit?
-Hogy egyszer még ilyen jóban leszünk.
-Ezt nem, az őszintét megmondva mindig azt hittem, hogy egy önző k*rva vagy...meg hogy tiszta nagyképű.
-Én is lehordtalak mindennek.És amikor nálatok voltam, te meg nem voltál otthon.Megváltoztattam a gépeden a jelszót.
-Te voltál az?Szerelőt kellett hívnom, de azóta se tudom...azért vettem új gépet.
-Elmondanám, de már én sem emlékszek...
-Mindegy már.
-Én se hittem volna, hogy az enyém leszel.-mondta Peti.
-Hát, én meg tudtam, hogy megszerezlek, csak egy kicsit fordítva történta dolog!
Ott beszélgettünk még a múltaról amikor anya belépett az ajtón, és röhögni kezdett.
-Nincs elég hely?
-De így jobb.
-Ti tudjátok, de megint nem sokáig leszek itthon, mert el kell utaznom Londonba.
-London, úristen de szeretem!-mondtam és sóhajtottam.
-Elvinnélek, de már nincs hely a gépen, én vettem meg az utolsó jegyet.
-Nembaj, de meddig leszel?
-Egy hónap kb.
-Hiányozni fogsz.
-Ti is, de most megyek pakolni, mert mindjárt indul a gép.
-Cher, figyu lenne egy kis kérésem.-szólalt meg Peti.
-Milenne?
-Le akarom tenni a jogsit, úgy könnyebb lenne minden.
-Oké, majd megbeszéljük, de csak ha hazajöttem.
-Ok, köszi!
-Nincsmit.-mondta és mosolygott.
Ott feküttünk csendben, amit én törtem meg.
-Ricsi, ne menjetek!
-Én még mardnák, de Beának hiányoznak a szülei.
-Megértem, de te visszajöhetnél.
-Majd meggondolom.
-Oké.Petikee!
-Mondjad.
-Te mindjárt 17 leszel.
-Tudom, és?
-Bulizni kell.
-Mikor?-kérdezte Ricsi.
-Jövő Péntek!
-A bulira visszajövök.
-Szupi, de kiket hívjunk?
-Nekem nem kell buli.
-Akkor mit vegyek neked?
-Nekem nem kell semmi.
-Á tesó nem lehetsz ilyen.-mondta Ricsi és meg akarta ütögeni a vállát, de nem tudta felemelni a kezét, mert rajta feküdtem.
Ott beszélgethettünk még sokáig, mert úgy aludtunk el.Reggel amikor jött a csoport még a csengőre sem ébrdtünk fel.Rob sétált le a lépcsőn és ő engedte a őket.
-Brigike, ti mit csináltok?-jött oda Max és elkezdett rázni.
-Max, basszus nem tudsz aludni?Akkor menj Dévvel a strandra, csak engem hagyjál.
-Te miről beszélsz, már nem a nyaraláson vagyunk...-mondta Peti aki megijedt a csengőtől és leesett az ágyról.
-Akkor mit keres a házamban.
-Brigi, tánctanár vagy amerikában.
-Ja igen akkor kezdhetjük?-kérdeztem és felpattantam az ágyról
-Na akkor álljunk be!-kiabált Petra.-Valaki zene.Brigi te előlről én hátulról mutatom.
-Oké.-mondtam és beálltam előrre.
Mindeki elkezdett táncolni, elég jól ment.
-Oké, ez így jó lesz, most nélkülünk.-mondtam és leültem egy székre.
Nagyon jól ment már a tánc, de még volt mit gyakorolni.
-Alex, nem tudnál az elején rosszabbul?Ess el, vagy valami, hogy hihetőbb legyen.
-Oké, megpróbálom.
-Akkor mégegyszer és most felvesszük.-mondta Petra és előszedte a telóját.
Felvette az egész táncot.
-Akkor most nézzük meg.-mondta és rátette a videót a tv-re.
Bekapcsolta, mindeki csendben figyelt amikor vége lett elkezdtem.
-Hát, végülis nagyon jól megy, már a végülis ennyi, holnap pedig nem lesz próba, csak csütörtökön, meg pénteken, de akkor már a teremben.Szombaton pedig itt találkozunk fél 8 kor.A verseny 10-kor kezdődik New Yorkban, egy órás az út és még akarok egy főpróbát tartani előtte.
-Ruha.Mindenki a saját pólójában lesz, abban amit a múltor írtatok.Kivéve téged Alex. Te arra a pólóra veszel egy másikat amit a végén veszel csak le.Értehető ez így?
-Oké.-mondták és elmentek.
Én felrohantam zuhanyozni.Amikor kiértem Steve ült a szobában.
-Te mit keresel itt?
-Téged.
-Mi a gond?
-Szerelmes vagyok.
-Ismerős érzés.
-De én tudom, hogy nincs remény.
-Remény mindig van.
-Szóval akkor te is szeretsz?
-Nem ezt mondtam...Én Petit szeretem.
-De...
-Nincs de, légyszi menj ki.
-Egy csók?
-Most rögtön kimész!-ordítottam rá.
Már nagyon elegem volt abból, hogy mások miatt veszekszünk.Nem értem miért nem tudják felfogni, hogy én Petit szeretem, és nem mást.Rob is tudja nagyon jól, hogy haverok vagyunk, de már nem is foglalkozik velem.Rá is haragszok...minek kell ezt csinálni Petrával?Meg sem érdemli, Petrának ettől jobb kell.Ki kellene taláni valami közös programot, hogy minden olyan legyen, mint régen magyarban.-beszéltem magamhoz hangosan, közben bámultam ki az ablakon.
-És mégis milyen programra gondolsz?-szólalt meg mögöttem Peti.
Annyira megijedtem, hogy kiestem a nyitott ablakon a másodikról.
Szerencsémre a terasz teteje felfogott, de onnan se le, se fel nem volt út, a létrát nem tudtuk hol van, ezért amíg Petiék megpróbáltak leszedni Petrával beszélgettem, aki ott ült alattam a teraszon.
-Petivel amúgy most mi van?-kérdezte.
-Nem tudom, de mintha már nem törődne velem annyira.
-De szereted még?
-Imádom, de félek, hogy ő nem.Mióta itt vagyunk nagyon megváltozott minden.
-Másabb az biztos, itt sokkal nagyobb a nyüzsgés, de szerintem még rendbe lehet hozni titeket.
-Ha egyszer lejutok innen beszélek Fruzsival...
-Az ki?
-Peti nővére.
-Szerintem el kéne mennetek valahová, csak kettesben, de nem így a városba, hanem mondjuk egy hétre elmennétek Hawaii-ra, vagy valahová...
-Hawaii?!Mégis miből?
-Nincs messze, anya tuti kifizetné.
-De nem túl drága az?
-Szinte minden évben elmegyünk, idén is voltunk már...
-Akkor majd lehet beszélek vele, de nem tudom...Szeretem, de félek, hogy ő nem ha meg szakítanánk akkor meg attól félek, hogy haza megy.
-Nehéz...de mi lenne, ha visszamennétek egy időre, visszajönnének az emlékek, meg minden.
-Nem, utálom azt a falut, nem tudnák visszamenni.De már tényleg mindent kipróbáltunk, megpróbáltuk már azt is, hogy mindent előről kezdünk, teljesen a bemutatkozástól, de az is csak egy ideig működött...Az a gáz, hogy mindig kb 2 hétig bírjuk, utána elkezd romlani minden.De nem tudok nélküle élni.
-Ki nélkül nem tudsz élni?-állította oda a létrát Peti.
-Nélküled manó.-mondtam és elindultam lefelé.
Lent Peti megcsókolt, ezt nagyon furcsálltam, mert már vagy 3 napja nem is csókolt meg.
Megöleltem és felszaladtam a szobába, bekulcsoltam az ajtót és leültem a gép elé.
Bekapcsoltam a skypot és küldtem egy hívást Fruzsinak.
-Szia Brigi, mivan veletek?
-Semmi jó, veletek?
-Már nagyon az esküvőn gondokozunk, de még nem tudjuk mikor legyen.
-Hát akkor gratulálok!
-De veletek mi nem jó?
-Megint olyan semmilyen az egész kapcsolat...
-Kettseben kell elmennetek valahová, de nem csak fél napra, legalább egy hét.
-Petra ugyanezt mondta...
-Na látod.
-De nem tudom, olyan furi három napja most csókolt meg először.
-Miért pont most?
-Mert leestem a tetőről.
-Mi?! De jól vagy?
-Persze, de most nem ez a lényeg, azt mondjad mit csináljak.
-Figyu, tegyél úgy, mintha nem is érdekelne, és majd attól megjön az esze, meg ezt az egyhetest én a hejedben megcsinálnám.
-Megfogadom, de nehéz lesz nem foglalkozni vele.
-Na de én megyek, mert Csabika hív.
-Oké, de az esküvőn én is ott szeretnék lenni!
-Ja még ez, ha megkéri a kezem, lennél a tanúm?
-Persze, de templomi esküvő lesz?
-Csakis!
-Szupi, de menjél, majd még beszélünk.
Kisétáltam az ajtón, és simán elsétáltam Peti mellett szó málkül.
-Brigike beszélhetnénk?
-Mondjad, fordultam vissza a lépcsőről.
-Nem jönnél be a szobába?
-De, végülis bemehetek.-mondtam és elidultam, bent leültem az ágyra és bekapcsoltam a laptopot.
-Brigike, légyszi tedd azt le.
-Oké.-mondtam és sóhajtottam.
-Neked most mi a bajod velem?
-Nem is törődsz velem.
-Ezt miért mondod?
-Mert ezt érzem.
-És mit kéne tennem?
-Szeress, már kezdem azt érezni, hoy csak sajnálatból vagy velem!
-De most nagyon jól megvagyunk.
-Most jól megvagyunk, nagyonjól még az első hétem voltunk, de én nem is a mostanról beszélek...
-Akkor?
-Visszagondoltam a múltba, és még egy hónapot nem húztunk ki szakítás nékül.
-Élj a mának Brigike!-monta és megcsókolt.
-Ez hiányzik!
-Mi?!A csók?
-Az is, meg te is!
-Ha csak ez a probléma ezt meg tudjuk oldani!-mondta és ledöntött az ágyra, csókolgatni kezdett.Elkezdte levenni a pólóm, én is lehúztam az övét, így folytattuk, megfordultunk, most én voltam felül.
-Nagyon szeretlek!-mondtam és tovább csókolgattuk egymást.
-Én is!Mindig is szeretni foglak.
-Remélem is.
-Szeretném, ha egyszer mi állnánk ott Fruzsiék helyén.
-Ezt hogy érted?
-Majd elondom, de most ne velük foglalkozzunk.
Éppen ott csókolgattuk egymást, amikor belépett Steve.
-Hupsz, bocsi!-mondta és vigyorogva ment ki.
Mi mintha észre se vettük volna folytattuk a csókolózást.Olyan 2 óra múlva mentünk le.Peti leült a tv elé, én pedig a konyhában ültem.
Peti folyamatosan engem nézett, én direkt nem néztem vissza, de ettől mégjobban nézett.
Amikor odatévedt a szemem rögtön vigyorogni kezdett.
-Mivan Manóó?-kérdeztem és odafeküdtem az ölébe.
-Te tudsz valamit Brigike!-mondta Petra és lepacsiztunk, vagyis én felemeltem a kezem, Petra meg belecsapott.
-Mit tudsz te Brigike?-kérdezte Peti és fölémhajolt, mintha meg akart volna csókolni.
-Mindent!-súgtam a fülébe.
-Arra azért kíváncsi lennék!
-Kérdezz Manó!
-Hány gyerekünk lesz?
-3, a legnagyobb, meg a legkisseb lány, a második meg fiú.
-Hm...ehez még lesz egy-két szavam!
-Miért, nem akarsz gyereket?
-Azt akarok, de nem lesz nőuralom a házamnál!
-Mi, a te házad?!-kérdeztem és ráültem a hasára.
-Akkor két fiú, két lány!
-Szupcsa, de előtte eskűvő kell!-mondta és nevetett.
-Most lesz esküvőm a napokban, úgyhogy sajnálom kedves Péter, de elkésett!-mondtam és teljesen komoly fejet vágtam.
-Micsoda?-kérdezte, mostmár ő ült az én hasamon.
-Igen, egy nagyon kedves barátnőm meghívott esküvői tanúnak!
-Ki?
-Még nem biztos, szóval nem mondom el!
-Akkor nem mész sehová.
-El fogsz engedni.
-Biztos hogy nem!
-Elfutok!
-Tuti nem!
-Miért?
-Ezért!-mondta és rámfeküdt, a vállamnál volt a karja.
-Megharaplak.
-De most miért nem mondod el?
-Hallod ezt?
-Valami csörög, de ne foglalkozz vele!
-Ez a skypom, tuti Fruzsi az, gyeremár!-mondtam, felugrottam és elkezdtem húzni Petit fefelé.
Amikor felértük megláttam, hogy tényleg Fruzsi hív, felvettem.
-Megvolt?
-Meeeg!-ordított a képernyőbe és majdem sírt.
-Mi volt meg, miről beszéltek?
-És mikor lesz?-kérdeztem izgatottan.
-Jövő hónapban.
-Örülnék, ha nekem is elmondanátok néha valamit.-mondta Peti.
-És muti milyen!
Fruzsi megmutatta a gyűrűjét és sírni kezdett!
-Ne sírj, Fru, ennek örülni kell!
-Tudom, ezek örömkönnyek!
-Elhiszem, de fúú, nem tudom elhinni, és még én hoztalak titeket össze.
-De mi van most?
-Csabi megkérte a kezét!-mondtam és odahúztam Petit a képbe.
-Olyan boldog vagyok, de akkor leszel a tanúm?
-Hát pesze, de szerintem hamarabb odamegyek majd, és segítek majd!
-Azt megköszönném.
-És apáékat elhívod?-kérdezte Peti.
-El, mégis csak a szüleim.Ha akarnak jönnek, ha nem akkor meg nem.
-Igaz, figyu van egy ötletem!
-Mi?
-A tánccsoport, a Forever, elhívnánk őket és ilyen felvezetésnek, tiszta jól néze ki!
-Eljönnének?
-Tuti!De holnap reggel úgyis jönnek, majd beszélsz velük te!
-Oké, de hány körül?
-Hát...amerikába 9 de nem tudom mennyi az eltolódás.
-Okéé megoldom, de Peti kimennél egy kicsit?
-Megyek...-mondta de nem szívesen.
-Mivolt?Beszéltetek!
-Fú, majd élőbe elmondom, de annyira jó most minden.Komolyan úgyérzem, mintha nekem kérték volna meg a kezem!
-Soha nem éreztem még ennyire jól magam!
-Fruzsi, gyere egy kicsit!-kiabált a háttérből Csabi.
-Na menj, hív a férjed.
-Akkor holnap beszélünk!
-Szia, és gratulálok!
-Köszi, szia!
Kikapcsoltam a gépet és lementem a nappaliba, lefeküdta kanapéra.
-Akkor hol is tartottunk?
-Pont itt!-mondtam és magamra rántottam.
-És most?
-Szeretlek Manóó!
-Én is Brigike!
-Ti mit csináltok?-jött oda Rob.
-Játszunk.-vágtuk rá mindketten.
-Petra hol van?
-Felment.-mondtam és megcsókoltam Petit.
-Brigi, kérdezhetek valamit?
-Mit mondanál ha most megkérném a kezed?
-Nemet!
-Miért?
-Mert még nem állok készen egy házasságra!
-Értem, akkor ezesetben igyunk meg egy kávét.-mondta és a nyakába vett, csak a kávézónál tett le.
Tomi vette fel a rendelést.
-Helósztok, mit kértek?
-Két latte-t!
-Hozom!
-Köszi.-mondtuk.
Peti folyamatosan csókolgatott.
-Manóó, ezt most miért csinálod?
-Mit?
-Csókolgatod a nyakam egy éve.
-Te modtad, hogy hiányzik!
-Nekem mindegy, végülis tök jó.
-Naugye!-mondta és most a számat kezdte harapdálni,de ez csak kis ideig tartott.Utána megint a nyakamnál folytatta.
Megittuk a kávét és hazamentünk.Otthon ültem a nappaliban, Peti még mindig csókolgatta, meg harapdálta a nyakam.
-Brigi, nem lesz gáz a folt?-kérdezte Petra és a nyakamra mutatott.
Leszedtem Petit a nyakamról és megcsókoltam.
-Manóka, inkább a szám!
-Már úgyis mindegy!
-Miért?
-A folt már ott van...
-Basszus.
-Most az miért baj?
-Mert az!-mondtam és berohantam a fürdőbe.Egy óriási lilás folt volt a nyakamon.
Peti az ajtóból nevetett.
-Most járhatok sálban...
-Szégyellsz?
-Nem, de a foltot igen.
-Az tőlem van.
-Ó.
-Az egy ajándék, de ha akarod szívhatom tovább szivecske alakúra is.
-Nem, igy is maradhat...de ez most életem végéig itt lesz?
-Mit tudom én még soha nem szívták ki a nyakam.-mondta és közben szakadt a röhögéstől.Rob is odajött, Peti persze rögtön eldicsekedett neki a foltról.Rob már nem nevetett, szerencséjére, Petit pedig könnyen leállítottam.
-Mégis csak legyen szivecske, hátha az már inkább néz ki valahogy.-mondtam és visszaültem a kanapéra.Peti is odaült és folytatta a harapdálást.
-Bigike, szeretlek.
-Én is Manó, de ha csúnya szivecske lesz akkor nem foglak szeretni!
-Szép lesz nyugi!-mondta és most a számat csókolta meg.Majd elkezdett szaglászni.
Ott szaglászott egy csomó ideig, nem tudtam mi a baja.
-Ezt én vettem.
-Tudom.És?
-Csak mondtam.-mondta és megint csókolgaott.
Elaludtunk, ott aludtunk a kanapén, megint.Reggel amikor csengetett a csoport elindultam kifelé, nem jutott eszembe a szivecske.
Senki nem vette észre, csak Max.
-Mivan Brig, játszottál a porszívóval?
-Mi, ezt hogy érted?
-Van egy folt a nyakadon!
-Tényleg.
-Megfoghatom?
-Nem.-mondtam és felrohantam, felvettem egy sálat, lehívtam Petrát és elkezdődött a próba.A laptopot is levittem, mert Fruzsi azt mondta, hogy majd felhív.
-Na, akkor üljetek le.-mondtam.
Amikor mindenki leült elkezdtem a "beszédemet".
-Magyarországon volt már valaki?Max rólad tudom.
Senki nem jelentkezett.
-Na, most lenne egykis fellépés szerű, ha el tudnátok jönni minél többen szupi lenne.
-De mi lesz?-kérdezte Alex.
-Ma fogunk kapni egy videóüzenetet és mindent megtudunk belőle.
-De milyen stílus?
-Lasú, romantikus, keringős.
-Azt szeretem!-vágta rá Naomi.
Elindítottam a zenét, háromszor tudtuk elpróbálni a táncot, amikor Fruzsi hívott.
-Szia Fruzsi, ki vagy hangosítva, de angolul légyszi.
-Sziasztok, nekem kellene a csoport.-mondta Fruzsi és integetett.
-És milyen rendezvény?-kérdezte Alex.
-Esküvő.
-Szupi, de az több nap, nem?
-Két napra gondoltam.-mondta.
-Na akkor el tudnátok ezt vállalni?-kérdeztem és a srácokhoz fordulta.
-El, persze.
-Szuper, mondta Fruzsi és tapsolt.-Brigi, beszélhetnénk ketten?-kérdezte.
-Folytassátok a próbát, mindjárt jövök.-mondtam és felmentem, vittem a laptopot is.
Bementem a szobába és figyeltem, hogy mit akar Fruzsi.
-Petivel?
-Szupi minden!
-Az jó, de meg vagy fázva?
-Nem, miért?
-Hát...normális ember nem mászkál sállal a nyakában nyár közepén...
-Ja, hogy az!Öcsikédnek volt egy kis akciója tegnap.
-Hm...mi lehetett.
-Semmi nem volt.
-Gondolom, de nekem mindegy.
-Jobb is, de most megyek, majd még beszélünk, szia!
-Csövi!-mondtam és integetem.
Le akartam menni, de Peti megállított.
-Te a hugommal beszélsz ki engem?
-Kértem tőle egy kis tanácsot.
-Miről?
-Rólad, de baj?
-Nem, de kárpótlásul most folytatjuk a tegnapit!-mondta és nekidöntött a korlátnak.Csókolgatni kezdett.Lenéztem és olyat láttam, amit nem tudtam elhinni.

part 36

Sziasztok, nem Boo vagyok, ha nem az egyik barátnője aki a designt csinálta:D Szóval Boo beteg..kórházban van ezért én töltöm most az új részt:) bocsi ha nem időben teszem vagy valami, mert soha nem csináltam még ilyet:$ na de jó olvasást, sziasztok, ja és itt tudtok kérdezni: http://ask.fm/BoooBaba


-Nem, amíg nem tudom ki vagy, addig nem.
-Én vagyok, nyugi.
-Ki az az én?
-Petra.
-Petra basszus, ezt most miért kellett?
-Nyugi már, Brigi vagyok.
-Bizonyítsd be!
-Oké.-mondtam és meg akartam csókolni.
-Figyu Petra én nem akarom megcsalni Brigit.
-De én vagyok Brigi.
-De akkor...
-Peti, basszus én vagyok Brigi, fogd fel.Most hogy bizonyítsam?
-Nem tudom.
-Figyu, itt a személyim, az jó lesz?-mondtam és a kezébe nyomtam a személyimet.
-Tényleg Brigi vagy...hoppá.
-Hm.
-De miért kellet ezt csinálni?
-Csak úgy.
-Messze vagyunk még?
-Kb fél úton járunk.
Nem igazán beszélgettünk az úton, mert nagyon fáradtak voltunk.
Néztük a város fényeit, autók is alig voltak.Hát végülis ki megy bárova is hajnali egykor...
Normális ember ilyenkor alszik, de mi, nekünk itt kell mászkálni, mert nem találunk haza egy városban ahol már majdnem egy hete lakunk.Anya már biztos ideges, ha egyátalán otthonvan.Petráék meg biztos észre se vették, hogy nem vagyunk otthon.
Már alig láttunk az álmosságtól.Csak ásítoztunk.És még mindig nem értünk a belvárosba se.
-Peti, nem alszunk itt?-mutattam egy padra.
-Szerinted nem zavarnak el?
-Nekem mindegy, de ha továbbmegyek beesek valami kocsi alá annyira álmos vagyok.
-Kit érdekel mit mondanak...aludjuk.-mondta és lefeküdt egy padra.
-Hát ez ciki.-mondtam és odafeküdtem mellé, már amennyire odafértem.
Végül úgydöntöttünk, hogy ülve alszunk.Mind a ketten felültünk a padra és egymás hátát támasztottuk.
Reggel arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap.
Peti még aludt szóval megvártam amíg felébred.
-Szia Brig.Hogy aludtál?
-Rosszul, de legalább aludtam.
-Nagyon éhes vagyok.
-Mindenem fáj, éhes vagyok, de már annyira, hogy hányni fogok.
Nem is mondtunk többet, rögtön indultunk is haza.Mire hazaértünk már kb 8 óra volt.Amikor beléptünk az ajtón láttam, hogy Rob a konyhában van és süt valamit.
Annyira undoríóan nézett ki, hogy odahánytam a nappaliba.
-Mivan Brigi, jön a baba?
-De vicces.Inkább adjál valamit enni.
-Szóval igen, hagy legyek az első aki gratulál.
-Mihez kell gratulálni?-jött le Petra a lépcsőn.
-Brigi terhes.-ordított Rob.
-Fogd már be, húzzál a konyhába és csinálj valami ehetőt.-kiabált rá Peti.
-Szegény gyereknek szigorú apja lesz.-mondta és bement a konyhába, csinált nekünk szendvicset.
Én feltakarítottam, Peti ott ült a konyhában nézte Robot.
Ez kb annyit jelent, hogy Rob beleteszi a szendvicsbe a sonkát, elfordul a sajtért, Peti eddig kieszi a sonkát.Rob visszafordul, azt hiszi kifelejtette a sonkát, visszafordul, eddig Peti megeszi a sajtot.Ez ment kb fél óráig, mert utána Rob már túl hamar fordult vissza és Petinek nem volt ideje megrágni a sajtot.Rob ordítozni kezdett, mivel már kb 35 perce csinált 3 szendvicset.
Én kint ültem a nappaliban, Peti meg Rob beszélgettek.És hát mindent hallottam, mert nem tudták, hogy ott vagyok.
-Tegnap Petra kikészített.-mondta Rob.
-Miért mi volt?
-Beadta, hogy ő nem Petra.
-Hallod, ugyanez volt Brigivel.Meg akart csókolni én meg azt mondtam neki, hogy nem akarom megcsalni Brigit.
-Tök ugyanez volt.Lesznek még itt problémák, úgy érzem.
-Hát...nekem mindegy, tudom, hogy Brigit szeretem és nem tudnám átverni.
-Mert te ilyen tipus vagy.Én is szeretem Petrát, de tudod, hogy nálam nem olyan hosszú egy kapcsolat.Ennyit már nem bírtam volna ki egy csajjal.
-Mennyit?
-Mint te.
-Ja, tényleg holnap egy hónapja.
-Leghosszabb kapcsolatom két hét volt.
-Szerinted mit vegyek neki?
-Nem tudom a csajok bírják az ilyen gazokat.
-A csajok, de ő nem egy csaj, ő Brigi.
-Mi különbség?
-Ha te járnál vele tudnád.
-De téged akart.Tudod mennyire utáltalak?
-Gondolom.
-Nem cserélünk?
-Mi?
-Enyém Brigi, tied Petra, mondjuk egy napig.
-Nem.Brigi az enyém.
-Nekem meg a legjobb haverom.
-Na itt rontottad el.
-Miért?
-Mert ha esetleg mi szakítanánk, te már nem jöhetnél szóba nála, mivel te a legjobb barátja vagy.
-Basszus tényleg, de úgyse szakítotok.
-Remélem.Mi lenne, ha megkérném a kezét?
-Kiakadna.
-Mi?Miért?
-Peti, 17 évesek vagytok.
-És?
-Majd később, de belőled kinézem, hogy már azt is tudod mi lesz a gyereketek neve.
-Miért baj az?
-Mert még semmi nem biztos.
-Mondott valamit?
-Nem, de még fiatalok vagytok.
Ekkor odamentem.Már nem bírtam tovább.
-Amúgy nem akadnák ki, de lehet nemet mondanák.-mondtam és felületem a konyhapultra.
-Mennyit hallottál?-kérdezte Rob.
-Az egészet.
-Petrának egy szót se!
-Miről?Arról hogy max két hét és dobod?
-Semmiről.
-Majd meglátom.Amúgymeg, ha szakítanánk te is szóbajöhetnél.De nem szakítunk.Ja, és nem is cserélek.
-Oké, én azt csak úgy mondtam.
Robi folyamatosan mondta, hogy senkinek ne mondjak semmit.Peti már a nappaliban ült amikor csengettek.Oda akartam menni, hogy kinyissam, de Rob nem engedte.
Peti sétált végül oda és beengedte a vendéget akiről fogalmam sem volt ki az, de anyát keresték.Peti bekisérte a nappaliba, egy fiatal szőke srác volt.Peti odament hozzá én meg továbbra is hallagthattam Rob hülyeségeit.
-Rob engedj ki.
-Nem.Csak ha megigéred.
-Nem!Peti szólj már rá!-ordítottam, a srác már alig bírta nevetés nélkül, olyan 17-18 éves lehetett.
-Brigi, hagyjál már, beszélgetek.
-Kösz.
-Robi, megcsókolhatsz, ha kiengedsz.
-Mi?Akkor én is lesmárolhatlak, ha kiengedlek?-kérdezte Peti.
-Te amúgyis megcsókolhatsz, de attól kiengedhetsz.
-Már késő.-mondta Rob és elengedett.Már közelebb jött, hogy megcsókoljon, de én elfutottam.Csak arra nem számítottam, hogy elakaszt.Egyenesen a srác ölébe estem.
-Heló Brigi vagyok!-mondtam és mosolyogtam.
-Szia, én meg Steve.De itt mindenki meg akar csókolni?
-Mindegyiknek van nője, de nem bírnak magukkal.
-Na gyere szépen.-mondta Peti és leszedett Steveről.
-Akkor mikor kapom meg a jutalmam?-kérdezte Rob és vigyorgott.
-Milyen jutalmat?
-Amit mondtál...
-A szó elszáll az írás megmarad.-mondtam és nevetni kezdtem.
Petra ekkor lépett be az ajtón.
-Szia Petrus, gyere már, mert a pasid le akar smárolni.-Rob nagyon csúnyán nézett.
-Mi?
-Nem, kb jó hogy jössz mert most Steve az egyetlen, aki még nem mászott rám.
Petra csak nézett, hogy miről beszélek, nem igazán értette a dolgot.
-Ti ikerek vagytok?-kérdezte Steve meglepetten.
-Talált.Szóval akkor te vagy Steve, ugye?
-Ez is talált, és ha jól sejtem te meg Robbal jársz.
-Igen.
-Értem, akkor már csak Brigi maradt szingli.
-Nem talát.-szóltam közbe.
-Kivel jársz?
-Petikével!-mondtam és megöleltem Petit.
-De amúgy ti miért jöttetek?-kérdezte Petra.
-Itt fogunk lakni.
-Anyukád jelentkezett szülőnek a cserediákprogramunkba és én is ahoz tartozom
-Értem, és meddig maradsz?
-Az egész évet itt töltöm.
-És honnan jössz?-kérdeztem.
-Magyarországról.
-Ezt nem mondod, mi is.-mondtam neki már magyarul.
-Szuper, legalább nem kell egy évig folyamatosan angolul beszélnem!
-Mi már kezdjük megszokni, majdnem másfél hete kötöztünk.
-Akkor eddig mindenki magyarországon élt?
-Nem, Petra nem.
-Az hogy lehet?
-A régi anyukám ellopott az eredetitő, vagyis valami ilyet hallottam.
Erre egy kicsit meglepődött, nem mondott semmit.Gondolom nem akart megbántani.Nem tudom miért, de ismerős ez a srác.
-Gyere körbevezetlek.-mondtam és elkezdtem húzni felfelé a lépcsőn.
Jött utánam, de olyan furcsa volt, nem tudnám megmondani mi volt furcsa, de az volt.
-Peti nem lesz ideges?-kérdezte félve.
-Dehogy, ne is foglalkozz vele.
-És akkor ideges lenne, ha most megcsókolnálak?
-De nem fogsz.
-Honnan tudod?-kérdezte és neki döntött a falnak.
-Steve, ne!
-De tudom, hogy akarod.
-Lehet, de nem fogom mégegyszer ugyanott elrontani.
-Ezt hogy érted?
-Mindegy, nem és kész.
-Hát jó, majd legközelebb.
Nem mondtam semmit, nehogy az legyen, mint ami Bencével volt.
Körbevezettem a házon, megmutattam neki mindent, amikor a mi szobánkhoz értünk bementünk, bezárta az ajtót és rálökött az ágyra.
-Steve, hagyj békén!
-De hisz te is akarod.
-Azt hiszed nem jutok ki?
-Azt.
-Akkor közlöm, hogy bárhol kijutok és elintézem, hogy a következő egy évet az utcán töltsd.
-Nem lehet az olyan rossz.
-Már próbáltad?
-Nem, de miért te már biztos.-mondta nevetve.
-Akkor közöném, hogy igen, próbáltam és szörnyű volt.
Erre elkerekedett a szeme, éppen eszembe jutott egy jó beszólás, de nem tudtam kimondani, mert véletlenül ránéztem az órára.
-Úr isten, fél kettő!Engedj ki!-ordítottam.
-Miért?
-Most kinyitod az ajtót, vagy kitöröm.
-Jó, nyugi!-mondta és kinyitotta nekem az ajtót.
Rohantam lefelé a lépcsőn, nem igazán volt eszemben, hogy hol vagyok, ezért megint neki mentem a falnak.
-Petra öltöözz!-ordítottam amikor feleszméltem a fal ütése után.
-Miért, mi a baj?
-Hahó, hétfő van, fél kettő.
-Basszus, mondta és már kapta is a táskáját.
A fiúk is jöttek, rohantunk, szinte egész úton.Vagyis nem végig, mert anya útközben felvett minket.
Pont kettő volt, amikor beértünk az ajtón, már nem is öltöztünk át.
-Heló Forever!Kezdhetjük a próbát?-álltam oda a tükör elé.
-Petike hol van?-kérdezte Max.
-Jönnek mindjárt.-mondta Petra és bekapcsolta a zenét.
Mindenki táncolt, amikor beléptek a fiúk egy csomó kajával.
-Akkor ezeket kiviszitek és visszajösztök zokniban, vagy kint maradtok.-mondtam és az ajtóra mutattam.
-Oké, akkor nem eszünk, letesszük ide.
-Nekem mindegy, de ne csörögjetek.Peti pattogj oda a magnóhoz és kapcsold be a zenét.
-Igenis.-mondta és elekzdett ugrálni a terem hátuljában lévő magnóhoz.
-Peti, lassabban nem megy?
Ekkor elekzdett méglassabban ugrálni...
-PETI!!!
-Megyek már.-mondta
-Köszönöm, ott is maradhatsz.
Egész jól ment a tánc, de folyamatos beszédet hallottam.
-Steve.
Ekkor csendben maradt, de csak ekkor, mert mihent bekapcsolt a zene rögtön elkezdte.
-Steve, gyere egy kicsit!-hívta ide Petra.
-Mit parancsolsz?
-Légyszi táncolj, csak azt csináld, amit mi.
Amikor beindult a zene elkezdett "táncolni"...hát, bár ne láttam vona.
Mindenki röhögni kezdett.
-Ez mi?!
-Azt mondtad táncoljak.
-Fiúk nem mennétek el inkább moziba?Vagy tőlem maradhattok, de akkor csitu van!
-Az van.-mondták és leületk.
-Akkor a Forever tagjai üljjenek le ide körbe.-mondta Petra és leült.
Amikor mindenki elhelyezkedett elkezdődött a megbeszélés.
-Mondtuk nektek, hogy nézegessetek versenyeket, sikerült?-kérdeztem.
-Én találtam egyet!-mondta Jasmin(ő is tag).
-Mikor, hol?
-New Yorkban lesz, de egy olyan táccal kell nevezni, aminek van valami története.A díj támogatás a csapatnak, egy fotózás és egy kisbusz a szállításokhoz.Erre azért gondoltam, mert egy elég neves verseny, csak nekünk nincs történet.
-Ez jó lenne és nincs is messze, de mikor is lesz?
-Jövő szombat.
-Ezesetben össze kellene még jönnünk addig, minden nap, de mivel terem nincs, a mi házunkban lesznek a próbák.
-És mi lesz a story?-kérdezte Noemi.
-Én tudnák egyet.-szólalt meg Peti.
-És mi lenne?
-Vagyunk mi, nem tudunk táncolni, beöltöznénk valakiknnek és hogy minket tanítotok, a végén pedig kicserélődük három valakire a csapatból.
-Ez jó lehet.-mondta az egyik lány.
Végül ebben egyeztünk meg.
-Akkor legyen úgy, hogy mivel nyár van mindenki ráér, de természetesen nem baj, ha valaki nem mindig tud jönni.Szóval akkor minden regge 9-kor nálunk, a címet Brigi felítra a táblára!-mondta Petra.
-És meddig fog tartani?-kérdezte Nency.
-Az még bizonytalan, tőletek függ.
A Petiék nagyon nevetgéltek, nem tudtam min, de kezdett idegesíteni.
-És mostpedig, hoztam ilyeneket!-mutatott fel egy rakás fehér pólót Petra.-Erre mindeki írja rá a nevét, hogy tudjuk mi is.
Mindeki elvette egy-egy pólót és elkezdete írni.
Volt, Jasmin, Naomi Nency, Tomi, Zoárt, Max, Alex, Teó és Stefan.
Mi is írtunk pólót magunknak, meg a három fiú is.
Az egész órát ezzel töltötük, mindenki kidíszítette a sajátját, meg rajzoltak egymáséra is.
-Akkor ma már nem csinálunk semmit, holnap reggel találkozunk nálunk, mindenki próbáljon meg eljönni!-mondtam.
-Sziasztok, mehettek.-mondta Petra és az öltözőre mutatott, majd leült Petiék mellé.
A fiúk csak néztek ránk, nem szóltak semmit.
Mi is csak néztük őket olyan furcsán, amikor már nem bírtam tovább megszólaltam.
-Most mit néztek?
-Ti minden reggel fel akartok kelni 9-kor?-kérdezte Rob.
-Rob, igen de nektek nem kötelező...
-Nem is fogok.
Ezt így megbeszéltük, amikor mindenki kiment,csak mi maradtunk mi is elindultunk haza.
Vagyis csak én, Peti és Steve, mert Robék még mentek az ügynökséghez is.
-Akkor ti jártok, ugye?-kérdezte Steve.
-Hm?Most viccelsz?-kérdezett vissza Peti.
-Brigi azt mondta, hogy jártok.
-Pedig nem.
-Mióta?-kérdeztem.
-Amióta házasok vagyunk.
-Ja tényleg, mondtam és megöleltem Petit.
Steve csak nézett, nem tudta mit mondjon.Olyan furcsán érzem magam, amikor ő is ott van, lehet hogy beleszerettem?Nem, az nem lehet.Mi lenne Petivel?Talán még haza is utazna, nagyon fájna neki.De már nem azt érzem, mint régen.
-Peti...
-Mi az?
-Semmi.
-Hát, te tudod.
-Majd megbeszéljük.
-Mivan már megint?
-Majd kettesben.
Csendben sétáltunk hazáig, ahol bementem a szobába és elkezdtem sírni.Nem tudtam miért, csak sírtam.Nagyon féltem, hogy benyit valaki, de szerencsére nem ez történt.A szobába sötét volt, ott ültem és sírtam, kuporogtam a sarokban.
Amikor befejeztem elindultam kifelé, de félúton megállított Peti.
-Te sírtál!
-Nem.-szipogtam.
-De látom, na gyere, most megbeszéljük mi a baj.
-De én nem akarom.
-Brigi, de muszáj, jobb lesz.
-De neked nem.
-Miért, mi történt?Na mostmár tényleg gyere és mindent elmondassz.
Kézenfogva mentünk be a szobába, elég rosszul éreztem magam, de úgy éreztem, hogy nem hazudhatok neki.
Leültem az ágyra és megint sírni kezdtem.
-Na mondd el mi a baj.
-De utálni fogsz.
-Brigi, én mindig szeretlek.
-Megváltoztak a dolgok...
-Azt én is érzem.És most őszinte leszek hozzád.Lehet fájni fog, de muszáj elmondanom.-mondta Peti.
-Mondd először te!
-Brigi, nem az, hogy nem szeretlek, de már nem annyira, sok ez így, hogy minden percet együtt töltünk.
-Pont ezt akartam mondani.
-Akkor most?
-Nem tudom, szerintem mondjuk ki.
-Szerintem is, de ki mondja?
-Mondjuk egyszerre.
-Akkor most szakítunk!-mondtuk közösen.
-És az alvás hogy lesz?
-Én átmegyek az üres szobába.
-Oké, de akkor végleg?
-Brigi, még bármi lehet.
-Akkor szia Peti.-mondtam és kimentem a konyhába.
Vettem elő kólát és beültem a tv elé.Már vidámabb voltam, nemsokárra jött Steve is.
-Hali Brig, mizu?
-Szóval már hallottad.
-Mit?
-Hogy szakítottunk.
-Ja, nem de miért?
-Senkinek semmi köze hozzá.
-Értem, és akkor most meg is csókolhatlak?
-Nem, most senkivel nem járok.
-Azt tudom, de velem sem?
-Nem, majd esetleg később.
-De próbálkozni szabad?
-Csak ha muszáj.
Erre elment, nem sokkal később Peti jött le a lépcsőn.Ő is boldog volt.
Jobb lesz ez így, most még kicsit furcsa, de majd megszokjuk.
-Megyek a boltba, elkísérsz?
-Végülis igen.-mondtam és felálltam.
Elindultunk, beszélgettünk, mintha mi se történt volna.
-És te össze akarsz jönni valakivel?-kérdezte.
-Most nem, és te?
-Én se egyenlőre.
-Jobb lesz ez így, ha még valamikor össze is jövük, de most kell ez a kis szünet.
-Szerintem is, de szerinted anyukád megengedi, hogy itt maradjak, attól, hogy szakítottunk?
-Majd megbeszélem vele.
-De akkor tuti nem kell elmennem?
-Tuti, de ugye te is komolyan mondtad?
-Figyelj, nem ment már úgy, mint régen...lehet tényleg gyerekek vagyunk még egy komolyabb kapcsolathoz.
-Hát igen, de én még mindig érzek valamit.
-Én is,de most muszáj szünetet tartanunk.
Ha jobban meggodolom nem kellett volna szakítani, mert máris hiányzik...még nincs egy órája, de már hiányzik.Most mi legyen?Megvan mit csinálok!-gondolkoztam magamban.
Odafordultam Petihez és...

part 35

Haló!:D Itt az új rész, nagynehezen csak sikerül feltenni:D Nem mondok róla semmit, csak jó olvasást kívánok!HA kérdésetek van, bármivel kapcsolatban, itt feltehetitek!--->http://ask.fm/BoooBaba

Felültünk az óriáskerékre is.Elég lassan forgott, nagyon féltem, nem a magasságtól, hanem attól, hogy megáll és ittragadunk.
Hát ez be is következett.Áramsszünet lett.A fények elaludtak a kerék megállt, mi ott ültünk a tetején kétségbeesetten, és mivel a fülkét kulcsrazárták, hogy ne tudjon senki kiesni kiabálni se tudtunk.
Szépen lassan mindenki elhagyta a parkot, csak mi ültünk ott.Senki nem vett észre minket.
Ott ültünk egész éjszaka, Bea elaludt, de mi nem tudtunk.Csak ültünk, meg ültünk és vártunk.
Gondolom elaludtam, mert reggel arra ébredtem, hogy a szemembe tűz a nap.Senki nem volt még ott, telefonálni sem tudtam mert le voltam merülve.Amikor mindenki felébred még mindig üres volt az egész.Lehet nem is áramszünet volt, hanem bezárt a park...Mindegy, de nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy óriáskerékben aludt..
Amikor a dolgozók odaértek kiabálni kezdtünk és kopogtattuk az üveget, vagy egy óra mulva vettek minket észre.Amikor kiszabadítottak még majdnem mi voltunk a hibásak, amiért ottragadtunk...
Megköszöntük a segítséget és elindultunk haza.
Senki nem volt otthon, lefürödtük és elaludtunk, délután 5-kor keltünk fel.
Ittunk kávét aznap már semmit nem csináltunk, ültünk a nappaliban, néztünk valami filmet és beszélgettünk.
-Tudom!-ordított Petra.
-Mit tudsz?-néztünk rá értetlenül.
-Esküvőset fogunk játszani.
-Oviba esetleg, én már csak a saját esküvőmre megyek!-mondta Peti és folytatta a fimnézést.
-De a ti esküvőtök lesz!-mondta és ránk mutatott.
-Nekem nyolc.-mondtam és tovább unatkoztam.
Petra kirohant a konyhába, hozott talpaspohárba kólat.
-Gyeretek máár!
Petivel unottan odaálltunk, Ricsi volt a pap.
Elekzdett kérdezgetni.
-Peti, szeretni fogod Briget?
-Igen.
-És te Brig, te is szeretni fogod?
-Igen.
-Húzzátok fel a gyűrűket!-mondta és az orrom alá nyomott két műanyag gyűrűt.
-Most csókold meg a menyasszonyt.-mondta és vigyorgott.
Peti megcsókolt a "tömeg" pedig ujjongott.Itt a tömeg alatt Beát, Robot meg PEtrát értem.Anya éppen ekkor ért haza.
-Mit csináltok?
-Pont lekéstél az esküvőről!-kiabált Petra.
-Ééértem.-mondta és leült a konyhába kávézni.
-Akkor mi most elmegyünk nászútra.-mondta Peti és a nyakábakapott.
Elmentünk így a parkba és ott beszélgettünk.
-Akkor most már a feleségem vagy?
-Hát...mondhatjuk úgy is.
Peti sikítozni kezdett, ugrát, de nem értem miért, mert ez csak egy műesküvő volt.
-Mi ez a nagy boldogság?-jött oda Max.
-Most jöttünk az esküvőnkről!-mondta Peti és megölelt.
Max nem igazán értett semmit, ezért szó nélkül tovább ment.
-Holnap megint jössz a próbára?
-Lesz?
-Mindn hétfőn meg pénteken van.
-Akkor megyek!
-De normálisak lesztek!
-Mint mindig!
-Petike...
-Mivan, mi normálisak vagyunk.
-Kivéve amikor nem.
-Pontosan.
Ott beszélgettünk még vagy egy óráig majd hazaindultunk.Csak az volt a baj, hogy nem igazán ismertük a várost, ezért eltévedtünk.
Már magunkon is röhögtünk, nem tudtuk mit csináljunk, csak mentünk előre és vártuk, hogy találunk valami ismerőset, de egyre idegenebbnek tűntek a házak.
-Peti, most mi lesz?
-Nem tudom, de már esteledik, van nálad telefon?
-Nincs, gondolom nálad sincs.
-Hát...tudod hogy sose hordom.
-Akkor itt alszunk, vagy mi lesz?
-Nem tudom, de már késő lehet.
-Szerintem menjünk tovább.
-Éhes is vagyok.
-Nincs nálam már pénz se.
-Mindegy, jussunk minnél hamarabb haza.-mondtam.
El sem hittük, hogy ez történik, csak nevettünk mindenen.
-Álmos vagyok.-mondtam és ásítottam.
-Én is, de itt hol aludjunk?
-Haza kell jutnunk, holnap próba, nem késhetek el.
-Ez legyen a legnagyobb bajod.
-Van nagyobb is, de az most nem aktuális.
-Menjünk arra!
-Egy próbát megér.
Elindultunk be egy kis utcán, fogalmunk sem volt hova megyünk, csak az járt a fejünkben, hogy haza kell jutni.
-Igeen!-ordítottam amikor megláttam a fámat.Ezt már aznap kiválasztottam magamnak amikor ideköltöztünk, mert jól lehetett rá mászni.
-Mondd, hogy az amire gondolok?
-Mire gondolsz?
-Tudod hol vagyunk?
-Igeen!
-És messze van még a ház?
-A város másik végében.
-Szuper.
-De legalább már azt tudjuk merre menjünk!
-Legalább, de én most halok éhen, nekem nincs annyi időm, hogy átmenjünk a városon.
-Ne hülyéskedj.
-Ez komoly.
-Egy ember 3 napig kibírja.
-Tehetek én róla, hogy éhes vagyok?
-Hagyjál már, hány óra?-mondtam és megütögettem a vállát.
-Fél egy.
-Az szép, de honnan tudod?
-Ott egy óra.
-Ja tényleg.-mondtam és bólogattam, már nagyon álmos voltam.
-Szép kis nászéjszaka.-mondta Peti nevetve.
-Ja, de amúgy mi lenne, ha kiderülne, hogy nem Brig vagyok?
-Tudom, hogy ő vagy, szóval.
-Honnan tudod?
-Csak megismerlek...
-Szóval csak sejted.
-Nem, én tudom.
-Honnan?
-Ismerlek.
-Mondj valami olyat, amit senki nem tud rólam.
-Tudom hol tartod a naplód.
-Nem is írok naplót.
-Az nem lehet, én meg már elolvastam.
-Tuti nem, te nem vagy olyan.
-Hangosan olvastam neked.
-Ja, már emlékszem.
-Brigi?!Ki ne találd hogy nem Brigi vagy.
-Én nem találok ki semmit.
-Ne hülyíts már, Brigi vagy?
-Na látod, hogy nem ismersz meg.
-Akkor most Brigi vagy?
-Hagyjál már.
-Nem, amíg nem tudom ki vagy, addig nem.
-Én vagyok, nyugi.
-Ki az az én?
-Petra.
-Petra basszus, ezt most miért kellett?