Sziaszotk? Vagy nem tudom olvasa e valaki, de azért felteszem:D remélem tetszeni fog, jó olvasást! és itt a link amin véleményt irhattok: http://ask.fm/BoooBaba
A vonaton szinte végig beszélgettünk.Amikor leszálltunk először a mi házunkba mentünk.
Zsó nyitott ajtót.
-Szia Brigi!-mondta és megölelt.
-Szia, anya?
-A konyhában.
Bementem a konyhába, amikor anya meglátott a nyakamba ugrott.
-Kislányom, Brigi, te mit keresel itt?-kérdezte és nagyon boldog volt.
-Esküvőszervezőként jöttem.
-Kinek?
-Fruzsi, meg Csabi, tudod a szmokingos.
-Gratulálok!-mondta és megölelte Fruzsit.
-De megyünk Fruzsi szüleihez utána pedig már nem biztos hogy bejövünk, szóval sziasztok!Apát is puszilom!-mondtam és megöleltem mindekit.
Fruzsival elindultunk, csak Petiék előtt álltunk meg.
-Biztos akarom én ezt?
-Igen, de figyelj, csinálhatjuk azt is, hogy bemegyek, beszélek velük és te csak utánam jössz.
-Oké.Akkor én elbújok oda.-mondta és beállt egy fa mögé.
Csengettem, Peti anyukája nyitott ajtót.Az apukája az udvaron dolgozott.
-Csókolom, be tetszene jönni egy kicsit, mert fontos.
Amikor mindenki bement és leült a nappaliban elekzdtem.
-Szóvaal, először Fruzsiról lenne szó!
-Mit csinált már megint?-kérdezte az apuka.
-Kérem, ne bánjon vele így, bocsánatot kért már ezerszer.
-Igaza van Briginek, megbocsáthatnál!-mondta Peti anyukája.
-Jó, de akkor mi van vele?
-Akkor nem tetszik kizavarni ha most belép azon az ajtón?-kérdeztem és az ajtóra mutattam.
-Nem.
Kisétáltam és behívtam Fruzsit.Az anyuk nagy örömmel fogadta.Az apukája először furcsának találta a dolgot, de végül ő is mosolygott és megölelte Fruzsit.
-Szóval csak azért jöttem...-kezdte el, de én félbeszakítottam.
-Csak?Ez neked csak csak?!
-Jó oké, akkor azért jöttünk, hogy meghívunk titeket, az esküvőmre.Remélem eljösztök, nagyon örülnék ha az apukám kísérne az oltárhoz!-mondta és kedvesen mosolygott.
-Arról a Csabiról lenne szó?
-Igen, de ne ítéljétek el légyszives!
-Ott leszünk!-mondták és mind a ketten megölelték Fruzsit.
Az anyuka adott nekünk ebédet, beszélgettünk, nevetgéltünk.
-És Petivel mi újság?
-Nagyon jól vagyunk, még csak egy napja nem láttam, de már nagyon hiányzik.
-És nem kell neki kivinni valamit?
-Majd szétnézek a szobájában.
-És ti nem tervezitek még az esküvőt?-kérdezte Peti apukája.
-Peti már most elvenne, de én nem akarom elsietni.
-Peti már az első nap elvett volna!-mondta Peti anyukája és nevetett.
-De várjunk csak, ti honnan ismeritek egymást?
-Mi Petivel rendszeresen tartottuk a kapcsolatot!-mondta Fruzsi.
-És erről miért nem tudtunk?
-Mert megtiltottátok volna.
-És meddig lesztek itt?
-Én csak meghívni jöttünk, de már indulnunk kéne, hogy még világoson hazaérjünk.
-Levinnélek titeket, de már ittam ma egy sört.-mondta Fruzsi apukája.
-Semmi baj, de megyünk is!-mondta Fruzsi és felállt.Minednkinek adtunk puszit és elindultunk.Kisétálltunk a vonathoz, ami éppen akkor indult, gyorsan felszálltunk és elkezdtünk beszélgetni.
-Azt hittem be se engednek!-mondta Fruzsi és nevetett.
-Én tudtam, hogy nem lesz semmi.Most úgyis van időnk, szóval megbeszélhetjük hogy mit mikor csinálunk!
-Nincs naptár.
-Hoztam.Szóval akkor holnap?
-Holnap elmegyünk nézünk díszeket.Holnapután meg evőeszköz, teríték, meg ilyenek.
-Ruha, azt mikor nézünk.
-Szerda.
-Oké, abba bennvan a smink, haj, meg minden.
Így megtárgyaltunk mindent ráment az egész út.Amikor leszálltunk rögtön hazaindutunk, már este 6 volt, kezdtem elálmosodni.Sőt inkább úgy mondom, hogy alig láttam az álmosságtól.Csak ásítoztam, mihent bementünk a házba, rohantam fürdeni és szinte rögtön elaludtam.
Reggel a telefonomra ébredtem.Peti volt az.
-Brigi jól vagy?-ordított a telefonba.
-Nem kiabálj légyszi.-mondtam álmosan.
-Tegnap nem hívtál, tudod milyn ideges voltam.
-Nyugi, csak álmos voltam, meg még mindig az vagyok.
-És anyáékkal mi volt?
-Puszilnak.
-És Fruzsira mit mondtak?
-Jól fogadták.
-Hogy aludtál nékülem?
-Rosszul, te?
-Nem is aludtam.
-Ma mit csináltok?
-Öö dekorációt nézünk.
-Oké, de megyek, majd még beszélünk, szia.Szeretlek!
-Szeretlek én is, szió!-mondtam és kinyomtam.
Rögtön visszaaludtam, de Fruzsi nemsokárra ébresztett.
-Brigi, idulunk!
-Hány óra?
-11.
-Akkor mindjárt felkelek!
-Most.-mondta és kihúzott aaz ágyból.
Elmentem öltözni, sminkeltem, meg minden ilyesmi.Abból a parfümből fújtam amelyiket Petitől kaptam.Ettől az ilattól mindig vidámabb lettem.
Felmentünk Pestre és ott vettük meg a dekorációt, ide jött velünk Bence is.
Teltek a percek, csendben ültem, nagyon hiányzott Petike.Egész úton meg sem szólaltam, soha nem éreztem magam még ilyen rosszul.Imádom, de nem tudom megfogni a kezét, megsimogatni, vagy megcsókolni, én ezt nem fogom bírni három hétig...Már most rossz, pedig még 3 nap se telt el.
-Brigi, hahó, rosszul vagy?-kérdezte Petra és rázni kezdett.
-Jól vagyok.
-Látom.
-Tényleg jól vagyok.
-Ennyire hiányzik?
-Nem, csak nem akarok sírni.
-Ha akarsz hazamehetsz.
-Nem, itt maradok, segítek.
-Te tudod, de bármikor hazamehetsz!
Amikor felértünk Pestre már jobb kedvem volt.
-Te is bejejösz Bence?-kérdezte Fruzsi és az áruházra mutatott.
Mivel Bence is jönni akart elindultunk, bent a sok dísz közül alig tudtunk választani...
-Legyen szerintem minden rózsaszín, az olyan vidám!-mondtam és odarohantam ahol a rózyaszín cuccok voltak.
-Szerintem is.
-Nekem mindegy csak siessetek már.-mondta Bence és beleült a kosárba.
Ott nézelődtünk még egy csomó ideig.Egyre jobb kedvem lett, de Peti nem ment ki a fejemből.
-Na ne!-kiáltottam fel.
-Mi az Brigi?-jött oda Fruzsi.
-Nem mehetnénk haza?
-Mit láttál, mi a baj?
-Fruzsi menjünk haza!
-De még venni akarok dolgokat.
-Fruzsi vigyél el innen!
-Elmegyünk arra és utána megyünk, oké?-mondta és mutatott abba az irányba amerre pont nem akartam menni.
-Arra ne, én itt maradok.
-De Brigi, ülj le, mi a baj?
-Semmi, mindjárt lenyugszom, csak kell egy kis idő.
-De mit láttál?
-Hagy ne mondjam el!
-Ha nem akarod nem kell, csak nyugodj le.
Egy 10 percbe telt amíg lenyugodtam teljesen, ekkor elindultunk, de megint megláttam.
-Én ide leülök, de mehettek.
-Brigi, ne szórakozz velem, mi a baj.
-Megtépem!-csak ennyit hajtogattam, ültem egy fotelben ami igazából az áru közt volt.
-Na jó, én felhívom Petit.-mondta Fruzsi.
-Nee!-kiabáltam és kikaptam a kezéből a telefont.
-Akkor mondd el mi a baj.
-Erre jön.-mondtam és elfutottam.
Bence futott utánam.
-Brigi, jól vagy?
-Nem, ha most nem jösz utánam nem tudom mi lenne.
-De kit látsz?
2013. május 23., csütörtök
2013. május 13., hétfő
part 39
helóbeló!:D itt az új rész nem is írok sokat csak gondoltam gyorsan felteszem és megyek barátnőmmel!:D annyira jó kedvem van:$ na pááá♥ ja itt is irhattok--->http://ask.fm/BoooBaba
A buszon nevetgéltünk, senki nem izgult nagyon jól ment a tánc.
A buszon nevetgéltünk, senki nem izgult nagyon jól ment a tánc.
Hamar oda is értünk, még fél óra volt a kezdetik.Sok csapat már a folyosón próbált.
-Nézd ki van ott!-ordított Nency a fülembe.
-Ki?
-Te nem ismered?
-Nem.
-Az Chachi Gonzales.
-Az ki.
-A példaképm, nagyon jól táncol.-mondta és odafutott.
Én végig Petivel voltam elfoglalva, amikor odajött az a csajszi akit az előbb Nency mutatott.
-Sziasztok, mi a csapat neve?-kérdezte kedvesen.
-Forever, de nem tudod véletlenül hanyadiok leszünk.
-Megnézem pillanat.-mondta és elkezdte nézni a kezében lévő papírt.
-Forever, ti kezdtek.
-Oké, köszi.-mondtam.
A lány elment, a nevére már nem emékszem mit mondott Nancy, de mindegy.
-Forever, mindenki jőjjön ide!-kiabáltam.
Amikor mindenki odaért Petra elkezdte:
-Ti lesztek az első fellépők, mindent ahogy a próbán, ne figyeljetek csak a zenére!
-Ekkor a színpadról megszólalt a műsorvezető.
Beszélt még egyideig majd elmondta hogy mi következünk.
A csapat felmet a színpadra, mi pedig a színpad oldalából figyeltünk mindent.
-Nagyon jók.-súgtam oda Petrának.
-Remélem a zsűrinek is tetszik.
Amikor eltáncolták mindenki tapsolt majd következet a zsűri véleménye.
Ekkor nekünk is fel kellett mennünk a színpadra.
-Kedves Forever.Nagyon kreatív a koreográfia és látszik hogy profi táncosokról van szó!Gratulálok!-mondta az egyik tag.-Nálam 9 pont!
-Tőlem 10 pontot kaptok!-mondta Chachi.
-Én is 10-et adok.-mondta a másik nő.
-Én csak 8-at adok, mert voltak kisebb hibák.-mondta a 4.
Amikor mindenki elmondta a pontokat meg a véleményt lementünk a szinpadról.
-Akkor én megyek is.-mondtam és mindenkit megöleltem, mindenkitől elbúcsúztam.
Petivel mentünk a reptérre taxit hívtunk, mert már nem sok idő volt.
Az úton folyamatosan csókolóztunk.A jegyek már nálam voltak, szóval nem kellett venni.Amikor a hangszóróból mondták, hogy indul a gépem elindultam.
-Szeretlek, jó legyél.-mondtam és megcsókoltam.
-Én is szeretlek Brigi, vigyázz magadra!
Amikor elindultam a gép felé sírtam, nagyon sírtam.Még visszarohantam megöleltem Peti és adtam neki egy csókot.
-Ne sírj, nem lesz semmi bajom.
-Tudom.
-Na menj, mert lekésed a gépet.
Zokogva mentem végig a repülőig, felszálltam az ablakból még sírva integettem Petinek.Nagyon szomorú volt amikor felszállt a gépem, de próbált erős maradni.Egy bácsi mellett ültem aki egész úton horkolt.Én szinte végig sírtam.A stewardes jött oda hozzám.
-Jól vagy?
-Igen.
-Nem kell sírni, nem zuhanunk le.
-Az most kit érdekel?
-Akkor mi a baj?
-Már most hiányzik.
-Ki?
-Peti.
-Ne sírj!-mondta és elment.
Én nem tudtam abbahagyni a sírást.
Amikor leszálltam a gépről sikerült kicsit megnyugodnom, de nem teljesen.
Mihent leszálltam felhívtam Petit.
-Sziaa, nagyon hiányzol!-mondtam de már jobban éreztem magam, hogy hallhatom a hangját.
-Szia Brigike, te is.
-Hol vagy?
-Vissza jöttem a versenyre, most kezdődik az eredményhirdetés.Te?
-Még a reptéren, azt mondta Fruzsi valaki kijön majd értem.
-Senki ismerőst nem látsz?
-Nem, de leteszlek, mert drága a hívás ha hazaértél legyél skypon Manó.
-Legyél jó Brigike.
-Te is, millió puszi.
-Neked is.
-Szeretlek.
-Imádlaak.
-Na jó, tegyük le.
-Leteszem én, szeretlek, szia!-mondtam és kinyomtam.
Még ott álltam pár percig amikor megláttam Bencét(?).
-Szia Brig!
-Hali, te jöttél értem?
-Aha, Csabinak vagyok segíteni és most lett meg a jogsim, szóval engem küldtek.
-Értem, akkor mehetünk?
-Amerikába ilyen hideg van?-kérdezte és a sálra mutatott.
-Nem, csak így tetszik.
-Akkor majd télen hordod így, de most leveszed.-mondta és lerántotta.De megcsikarta a sebet...nagyon el kezdezz fájni, rögtön odakaptam a kezemmel és visszavettem a sálat.
-Még ott egy kicsit kilátszik.-mondta és közelebb jött, fentebb húzta a sálat.
-Köszi.-mondtam és beültem a kocsiba.
Az úton Bence folyamatosan kérdezgetett.
-Peti?
-Soha nem voltunk még jobban.
-Ő volt?
-Mi?
-A nyakad.
-Ja igen.-mondtam és nevetni kezdtem.
-De ha annyira jó akkor miért sírtál?
-Nem sírtam.
-Igen, az látszik a sminkeden.
-Már most hiányzik.
-És amerika milyen?
-Szokatlan, rengeteg az ember.
Szinte egész úton amerikáról, meg minden másról beszélgettünk, egészen addig amíg nem csörrent meg a telefonom.
-Ismeretlen szám volt.
-Haló, Brigi vagyok.
-Itt a Forever!-ordították egyszerre a telefonba.
-Sziasztok, na mi volt?
-Hogy is mondjam...-mondta a telefonba azt hiszem Nency.
-Elsők lettünk.-ordította mindekni.
-Ááááááá ügyik vagytok, most úgy megölelnék mindenkit.Gratulálok!
-Köszi!
-Akkor a következő már a keringő lesz és az esküvőn majd találkozunk, de azt elvárom, hogy néha hívjatok!
-Oké, de van itt még valami.-mondta Petra.
-Mi?
-Petike itt zokog a háttérben.
-Mi baja Manónak?
-Már most nem bírja, beszélsz vele.
-Add ide légyszi.
Amikor odaadták Petit csak szipogott.
-Manó, ne sírj, mert akkor én is sírok.
-Oké, de nagyon hiányzol.
-Na, akkor most nyugodj meg, semmi bajom, itt ülök a kocsiban Bencével, mindjárt odaérünk.
-Bence vigyázz rá.
-Peti ne rinyálj, hány éves vagy?Az én pasim legyen egy kőszikla!-mondtam és nevettem.
-Az vagyok.
-Nevess.
-De nem tudok.
-Akkor nem szeretlek, Peti nevess!
Amikor nevetni kezdett megnyugodtam.
-Na akkor vidám vagy?
-Dicsekedj el a folttal mindenkinek és az leszek.
-Oké, de akkor most már boldogság van?
-Van.
-Akkor most hazamész és felmész skypera, ott folytatjuk.
-Szeretlek!-mondta és letette.
Csendben telt az út többi része, amikor odaértünk Fruzsiékhoz kiszálltam a kocsiból.Senki ismerőst nem láttam.
Fruzsi hátulról támadott.Éppen hogy kiszálltam már a nyakamban is volt.
-Szia Fruzsika!Gratulálok élőben is!
-Brigike, minek ez a sál.
-Peti.
-Ja már mondtad, de gyere fel, lemossuk ezt a gyönyörűen elkenődött sminket.-mondta és felrángatott.
Fent még beszélgettünk, nagyon boldog volt én is próbáltam elterelni a gondolataimat Petiről...az már más dolog, hogy nem sikerült de legalább megpróbáltam.
-Azt ugye tudod, hogy a tanú mond köszöntőt.
-Hát ok, de két tanú szokott lenni, nem?
-De, nekem te leszel az egyik a másik meg Dana, Csabinak Peti meg Bence.
-És Petinek nem kéne szólni?
-Majd, ráér de mi is van veletek?
-Nagyon jó minden, ezt nézd!-mondtam és megmutattam a tetoválást.
-Ez igazi?
-Az, és Petikének is van.
-Szupi, nem fájt?
-Csak kicsit, de elhívtad már a szüleidet?
-El kéne kísérned, téged szeretnek.
-Oké, úgyis meg akarom nézni anyáékat.
-És ruhát is el kéne jönnöd választani majd.
-Oké, meg majd elmegyünk Zsoltiékhoz, ők megcsinálnak mindent.
És mi az első program?
-A meghívókat kell odaadni.
-Oké, de meg kéne néznem valamit.-mondtam és a laptopra mutattam.
-De ne sokáig beszéljetek, mert dolgunk van.
-Honnan tudtad?
-Láttam a szemeden.
Odarohatam a géphez és rögtön hívtam is Petit.
Csak sokárra vette fel, már kezdtem aggódni.
-Szia Brigike, mizu?
-Semmi, hiányzol!
-Te is, de nem is tudod mennyire.
-Látom már nem sírsz, ennek örülök.
-Én is de a sál még mindig rajtad van.
-De már sokmindenkienk megmutattam.
-Biztos?
-Bencének meg Fruzsinak, de más ismerőssel még nem is találkoztam.
-Oké, de most akkor csak ilyen 10 percek jutnak majd rám?
-Nem, egész éjszaka beszélhetünk.
-Honapra mi a program?
-Megyünk a szüleidhez.
-Bemész Katiékhoz?
-Be, megnézem őket.De szerinted ha Fruzsit elviszem Zsoltihoz megcsinálja?
-Tuti.
-Oké, meg akarlak csókolni...
-Én is, de nagyon...
Éppen beszélgettünk amikor berontott Csabi a szobába.
-Szevasz Petike, lenne egy kérdésem!
-Mondd, csak siess, mert dolgunk van.
-Leszel a tanúm?
Persze, de mit kell csinálni egy tanúnak?
-Csak egy kis beszédet kell majd elmondani.
-Én nem tudok beszédet írni.
-Majd segít Brigi.-mondta és kiment.
-Amúgy mizu otthon?-kérdeztem.
-Buli van, itt van az egész Forever.
-Vigyél le légyszi.-mondtam.Peti rögtön felkapta a laptopot és levitt a többiekhez.
A zene leállt és hirtelen mindeki elkezdett sikítani amikor meglátott.
-Sziasztok, gratulálok, ügyik voltatok!-kiabáltam.
-Köszi, de nélkületek nem ment volna.
-Ment volna, de foytassátok a bulit, nekem most mennem kell, koccintsatok helyettem is!Majd még beszélünk sziasztok.-mondta és le akartam tenni.
-Brigi, ne!-kiabált Peti.
-Mondd!
-Mikor beszélünk legközelebb?
-Este.
-Oké, szeretlek.
-Én is, vigyázz magadra!
Letettem és visszamentem Fruzsiékhoz.Mindenki ott ült a konyhában, és beszélgetett.
-Akkor holnap csak anyudékhoz megyünk?-kérdeztem vidáman.
-Épp elég lesz...már most félek!
-Nem lesz semmi gond.
-Remélem.
-És hol fogok aludni?-kérdeztem.
-Majd abban a szobában.
-És reggel hánykor akarsz indulni?
-Nem kelünk hamar, csak olyan 10 felé.
-Oké.
-Petikével megvagytok?-kérdezte Bence.
-Nagyon.
-Tényleg sírt?-kérdezte nevetve.
-Most miért neveted ki, olyan aranyos!-mondtam és pofon vágtam Bencét.
-Peti sírt?-kérdezte meglepetten Fruzsi.
-Majd elmondom, de csak egy kicsit amúgy!
-Az mi?-kapta el a kezem Csabi.-Mikor csináltattad?
-Két napja kb.
-És ez mit jelent?
-Ez egy ilyen páros tetoválás.
-És hol a párja?-kérdezte Bence.
-Petikénél.
-Éértem, de abba bele se gondoltatok, hogy mi lesz ha szakítotok?
-Fő az optimizmus.
Ott beszégettünk kb 10-ig, utána elmentünk fürdeni majd a többiek aludtak...én nem tudtam az időeltolódás miatt.Én inkább Petivel beszéltem.
De hangosan kellett, mert elég rossz volt a mikrofon.
-Brigi csitulj be!-ordított Bence a másik szobából.
Annyira nem is foglalkoztam vele, tovább beszéltem Petihez.
-Brigi, ha nem maradsz csendbe odamegyek!
-Gyere!-kiabáltam vissza neki.
Nem jött senki, szóval folytattuk a beszélgetést.
-Nekem ebből elegem van.-jött be Bence idegesen.-Brigi, becsitulsz vagy esküszöm kikötözlek és beragasztom a szádat!
-A csajomról leakadsz!-kiabált Peti.
-De nem tudok tőle aludni.
-Na jó, menjél Brigi, jó éjszakát, szeretlek.
-Én is, de ott még nincs este, ha jól tudom.
-Nincs.Szeretlek, szia.
-Iádlak, csövi.-mondtam és letettem.Kikapcsoltam a gépet.Megpróbáltam elaludni, de nagyon rosszat álmodtam.
-Bence idejöhetek?
-Minek?
-Nem tudok aludni.
-Ajj, gyere, csak aludj.
Odabújtam Bence mellé, de még akkor sem tudtam aludni.Csak forgolódtam egész éjszaka.
-Brigi, megállsz vagy elmész.
-Megállok.
-Akkor aludj.
-De hiányzik Peti.
-Akkor képzeld azt hogy én vagyok, vagy mit bánom én, csak aludj.
-De más az illatod.
-Akkor is aludj.Már hajnali három, de még egy percet se tudtam aludni miattad!
-Én se aludtam, nyugi!
-Brigi, hallgass már el!
Egy ideig csendben néztem magam és, majd elkezdtem dúdolni.
-Brigi, csitt!
-De nem tudok aludni.
-Akkor mondjak mesét, vagy mit csináljak?
-Túl meleg van.
-Vedd le azt a sálat és aludj.
-De...
-Sötétben senki nem látja.
Levettem a sálat, de még most sem tudtam aludni.Csak forgolódtam egész éjszaka, már mesét is mondtam magamnak, de semmi...
Végül úgy döntöttem, hogy nem alszom.Kimentem a konyhába, főztem egy kakaót és kiültem a teraszra, néztem a város fényeit.
Fruzsi és Csabi a földszinten aludtak.Már 6 óra...
-Felmegyek a boltba!-mondtam magamnak.
Felöltöztemm, elindultam a boltba vettem magamnak egy csokit és kisétáltam a tóhoz, amibe beleesett a kulcsom.Előjöttek az emlékek, mosolyogtam.Elsétáltam a nyaralóig, minden sötét volt.Eszembe jutottak a bulik, viták, a verekedés.A Petivel itt együtt töltött időnk, Csali, Zsó, meg úgy szinte minden.
Csörgött a telefonom.Bence volt az, de kinyomtam.Nem volt most kedvem hozzá.Vagy 5-ször hívott, de nem vettem fel csak az utolsónál.
-Hali, mit szeretnél?
-Hol vagy itt idegeskedek már egy órája.
-Csak eljöttem sétálni, nyugi.
-És hol vagy?Gyere haza, mert a laptopod folyamatosan csörög.
-Vedd fel Peti az.
-De téged akar, gyere haza.
-Jó, oké.-mondtam és kinyomtam.Elindultam hazafelé.Otthon érdekes módon nem volt semmi hívás, se semmi.
-Bence, most minek rángattál haza?
-Mert nem szeretem ha egyedül mászkász.
-Akkor mit csináljak?
-Nekem mindegy.
-Még csak fél 8...
-Akkor igyál egy kávét, már úgyse fogsz aludni.
Kimentem a konyhába, főztem kávét és megint kiültem a teraszra, de mostmár a lapotopom is ott volt.Felmentem facebookra és kiírtam PEtinek, hogy hiányzik.De nem volt fent senki normális szóval kijelentkeztem és ittam tovább a kávét.
Amikor Fruzsi felkelt, kiment ő is a teraszra, de ő a lentire.Kihajoltam hogy integessek neki, majdnem kiestem, de Bence elkapta a lábam...
-Kösz.
-Mennyi bajom lesz veled...-mondta és leült.
Fruzsi is feljött hozzánk.
-Fruzsi én mégegy éjszakát nem bírok így ki...-mondta Bence
-De most mit csináljak ha hiányzik?
-Majd most jobb lesz!-mondta Fruzsi és leült ő is.
-Remélem, mert kizárom ha nem.
-De vicces!-mondtam és durcásan keresztbe tettem a kezem.
Még egy ideig csendben ültünk ott, majd én szólaltam meg:
-Akkor megyünk?-kérdeztem olyan 9 felé.
Elindultunk, vonattal metünk.
Amint megláttam a vonatot nevetni kezdtem.Eszembe jutott a Pesti út, meg a csirkés ügy.
-Most mit nevetsz?-kérdezte Fruzsi.
-Csak eszembe jutottak dolgok.
-Oké.
-Félsz még?
-Anyától nem, de apától...
-Nem lesz semmi baj, csak nyugodtan.
-Nem tudok nyugodt lenni!
-Csabi miért is nem jön?
-Nem merem odavinni.
A vonaton szinte végig beszélgettünk.Amikor leszálltunk először a mi házunkba mentünk.
Zsó nyitott ajtót.
2013. május 8., szerda
part 38
Sziasztok!Itt a következő rész, bár nem tudom van e ennek a bolgnak értelme...nemtudom olvassa e egyátalán valaki...
Ha olvasod és nem szeretnéd hogy vége legyen, akkor jelezd légyszi vagy komi írással vagy pedig itt------>http://ask.fm/BoooBaba ha pedig senki nem fog írni akkor rögtön abbahagyom a blogot:( az őszintét megvallva nem szeretném, de ha senkit nem érdekel, muszáj lesz..:(
-Nem, de kárpótlásul most folytatjuk a tegnapit!-mondta és nekidöntött a korlátnak.Csókolgatni kezdett.Lenéztem és olyat láttam, amit nem tudtam elhinni.
Anya volt az, de nem az eredeti, hanem a régi.
Amint meglátott odarohant és ölelgetni kezdett.
Amikor meglátta a foltot a nyakamon ideges lett és pofon vágta Petit.
-Anya ez mi volt?
-Nem tudom milyen anyád van itt, de nem értem hogy hagyhatja, hogy ilyen legyen a nyakad.-csak ekkor jöttem rá, hogy Peti levette a sálat.
-Nagyon is jó anyám Cher és nem tud a nyakamról.
-Igen, és ha annyira jó akkor hol van most?
-Dolgozik.De legalább fontos vagyok neki, most pedig légyszives menj el a házunkból.
-Nem is akarok ilyen gyereket!-mondta és meg akart pofozni, de Peti elkapta a kezét.
-Ha meg meri ütni!Nem lesz hálás azért amit kap.
Anya ement, nagyon ideges volt...
-Köszi.-mondtam és megcsókoltam Petit majd lementem és folytattam én is a próbát. de valahogy nem tudtam a táncra koncentrálni, nem értettem mi volt anyával.Mit keresett ő itt?Miért pofozta fel Petit, és miért akart megütni engem?
-Bigi jól vagy?-kérdezte Petra.
-Igen, persze, csak...mindegy, majd emondom.
-Felmehetsz, ma már úgyis csak táncolunk, azt meg meg tudom csinálni.
-Akkor felmegyek, köszi.-mondtam és elindultam.Peti is jött utánam.
Szomorúan ültem az ágyamon amikor Peti lépett be.
-Mivan Brigike?
-Tiszta ciki, idejön az anyám, aki nem is az anyám és felpofozza a pasimat...
-Emiatt ne aggódj.
-De...
-Nincs de, lealább az én kedvemért mosolyogj.
-Oké.-mondtam és megcsókoltam.-Folytassuk a szivecskét?
-Azt bármikor.-mondta és odaült mellém.Bekapcsoltam a gépet és hívtam megint Fruzsit.
-Szia, egyet találhatsz ki volt itt?
-Nem tudm, ki?
-Anya.
-Melyik?
-A magyar.
-Mit akart?
-Felpofozta Petit.
-Miért?
-A nyakam miatt.És ami a legjobb engem is fel akart.
-De?
-Peti elkapta a kezét, leordította végül elment de van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára látom.
-Nem tudom, de mi ez a cuppogás?
-Petike szórakozik.-mondtam.
-?
-Megint a nyakamat szívkálja.
-És hagyod?
-Már mindegy.
-Te tudod, de így már két foltod lesz.
-Az előzőből akar szivecskét csinálni.Az esküvővel mi van?
-Ööö jövőhónap, azaz augusztus 14 de 15-re is átnyúlik.
-Szupi, akkor az 3 hét múlva.
-Igen.
-Én elsején lemegyek segíteni, de csak én a többiek meg majd csak 13 este jönnek.
-És hol alszanak?
-Majd kinyitjuk Petiék nyaralóját.
-Oké, de Petra meg Rob is jőjjön!
-Jönnek.
-Hali Brigi!-jött oda Csabi is.
-Gratuálok neked is!
-Köszi, de mi cuppog?
-Petike unatkozik és a nyakam harapdálja...
-Értem.
-Már szerveztem nektek egy csapat táncost akik bevezetnek a templomban, meg ilyenek.
-Szupi.
-Csak majd a zenéket küldjétek már át!
-Majd minden meg lesz.-mondta Csabi.
-Basszus úgy izgulok, mintha a sajátom lenne.-mondtam tapsikolva.
-Azt mondtad nemet mondanál.-mondta Peti.
-Most, de nem jövőre.
-Akkor jövőre megérhetem a kezed?-kérdezte Peti.
-Talán.De én meg akarok lepődni.
-Na de mi most megyünk.-mondta Csabi és kinyomta a gépet.
Peti folymatosan vagy a nyakam szívta vagy csókolgatott.
-Oké, ennyi elég.
-De még nincs kész.
-De már fáj.
-Kár, de azért szép lett?
-Gyönyörű.-mondtam és a nyakam köré tekertem egy sálat.
Lesétáltam a lépcsőn és láttam, hogy már senki nincs ott.Csak Steve ült a konyhában.
-Szia Brigi, jó a sálad.
-Tudom, most vettem.
-Persze.De előttem nem kell szégyellősnek lenni.Én a bevállalós csajokat szeretem.
-Hát, akkor nem engem keresel...
-Pedig tegnap Petivel máshogy néztetek ki.
-És neked van közöd ehez?
-Nincs, csak érdekel.
-De ne érdekeljen a magánéletem.
-A szerelmemnek mindene érdekel.
-Ó köszönöm, mit szertnél tudni?
-Szűz vagy?
-Nem, oroszlán.
-Tudod, hogy nem úgy értettem.
-Tudom hogy hogy értetted.
-Akkor miért nem úgy válaszolsz?
-Mert szeretem a titkaimat megtartani.
-Akkor kérdezek mást...öö hány pasid volt eddig?
-1.
-1+Peti vagy csak Peti.
-Csak Peti.
-Ezt se hiszem el.
-Nekem Peti az első és az utolsó.
-De közben még lehetnek mások.
-Például?
-Én!
-Te pont nem.
-Miért?
-Mert nem érzek semmit.
-Egy csók után se éreznél semmit?
-Nem.
-Akkor próbáljuk ki!-mondta és már közeledett, de én egyszerűen megfordultam és felmentem a szobába Petihez.
Peti ült a gép előtt és valakivel kamozott.Csak utána láttam meg, hogy Csabi az.
-Helósztok.
-Csabi most megyek, cső.
-Csá.
Peti lecsukta a laptopot és rám nézett.
-Mi van?
-Most hallom, hogy elsején hazamész.
-Igen, segítek az esküvőben.
-Itt akarsz hagyni egyedül?-kérdezte szomorúan.
-Csak két hét.
-De nem fogom kibírni.
-Én se de meg kell csinálnunk.Fruzsiékért!
-Oké, de minden nap beszélünk!
-Alap.
-És most mit csináljunk?
-Vannak ötleteim!-mondta és ledöntött az ágyra.Elkezdte leszedni rólam a ruhát, de megállítottam.
-Peti ne!
-De miért?
-Szeretlek, meg minden, de még nem akarom.
-Oké, várok rád.
-Köszi.-mondtam és megcsókoltam.
Ott csókolgattuk egymást még egy csomó ideig amikor valaki kinyitotta az ajtót, de mivel szobában sötét volt nem láttam ki az.
-Igen, látom milyen normális anyád van...
-Anya?!Légyszi ne szólj bele az életembe azután amit tettél.
-Mit tettem én ellened?
-Például elraboltál, hazudtál, nem törődtél velem, soroljam még?
-Mikor nem törődtem veled?!
-Amikor elraboltak akkor is a munkáddal foglakoztál.Menj el és ne keress töbé legyszives.
-De te az én lányom vagy.
-Nem, a te lányod Zsó.És most légyszi hagyj békén.Nem fogom így sokáig bírni.
-Rendben, de küzdeni fogok érted.
-Nem kell, nem fogok visszamenni magyarországra.
Anya szó nélkül ment ki a szobából és a házból is.
Már nem volt kedvem semmihez.Még most sem tudtam feldogozni, hogy mit tett velem.
-Most mi a baj?
-Már mindig ez lesz?Idejön és zaklat?
-Figyelj, szerintem hívd fel, beszélj meg vele mindent.Ha akarod elmegyek én is veled.
-Oké, de beszélnél vele te?
-Persze.
Odaadtam Petinek a telefont és vártam mit mond majd anya.Mivel ki volt hangosítva mindent hallottam.
-Brigi.Örüök hogy hívsz.
-Először is Peti vagyok.És meg szeretnék beszélni egy találkozót.
-Milyen talákozót?
-Brigi úgy döntött találkozik magával és megbeszélnek mindent.
-Köszönöm, de mikor?
-Most az utcánk végén egy kávézóban.
-Ott leszek!
-De vannak szabáyok.
-Mik?
-Nem erőltet semmit!Ha Brig azt kéri akkor békénhagyja örökké!És a legfontosabb nem befolyásolhatja Brigit idiótaságokkal.
-Rendben 5 perc és ott leszek.
Peti letette a telefont és elindultunk a kávézóba.
Leültünk, folyamatosan fogtam Peti kezét, majdnem sírtam.
Anya utánunk érkezett.
-Sziasztok.
-Szia, először is kérhetek valamit?-kérdeztem, közben Petit szorítottam.
-Bármit.
-Hívhatnálak Katinak, csak mert nekem már Cher az anyám.
-Furcsa lesz, de igen.Szóval mit szeretnél megbeszélni?
-Én itt jól érzem magam.Nem szeretnék visszamenni magyarba, ezt meg kell értened.
-De néha meglátogathatnál minket.
-Ha sikerül feldolgozni akkor fogok oda járni, már csak a barátok miatt is.
-Én csak a héten vagyok itt, de otthon bármikor szívesen látunk.
-Apa kigyógyut már?
-Már sikerült, elvittük elvonóra.
-De azt ugye megérted hogy itt maradok?
-Igen és azt is megértem hogy kár volt megtenni 16 éve azt a hülyeséget.
-Na látod ebben egyetértünk de már mindegy.
-Akkor egyezünk meg abban, hogy én nem zavarlak többé, ha akarsz meglátogatsz minket, ha nem akkor nem.
-Megfoglak, de Petinek nem akarsz mondani valamit?
-Nem, a pofont nem vonom vissza ha arra gondolsz!
-És miért is nem?
-Mert 16 évig a lányom voltál.
-Oké, mindegy lehet nem kellett volna.-mondta Peti és megpuszilt.
-De beszélhetnék kettesben Brigivel?
-Elmehetsz, majd megyek utánad.-mondtam és megcsókoltam.
Amikor Peti elment anya nagyon csúnyán nézett rám.
-Most mivan?
-Kérdezhetek valamit?De ez a magánéletedbe tartozik.
-Kérdezz, max nem válaszolok.
-Ugye még szűz vagy?
-Anya már te is kezded?Miért nem lennék?
-Láttam amit láttam.
-Oké, akkor téged is megnyugtatlak nem történt semmi.De megyek, mert már vár Peti.
-Oké, szia de tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.
-Tudom, szia.-mondtam és odamentem Petihez.
Peti nagyon furcsán nézett rám, de nem esett le mit akar.
-Mi az?
-Hogyétetted hogy te is?
-Te hallgatóztál?
-Csak meghallottam.
-Mindegy, csak azért mondtam, mert Steve is egész reggel erről kérdezget.
-Neki mi köze hozzá?
-Nem kell vele foglalkozni, de most amúgy már nem azért de arra lakunk...-mondtam és a másik irányba mutattam.
-Tudom, de most nem haza megyünk.
-Akkor?
-Sétálgaunk.
-OOké.
-De nem vennéd le azt a sálat, július van.
-Nem, mert valaki kiszívta a nyakam.
-Ki volt az?
-Egyet tippelhetsz.
-Tudom, de ezt akkor is leveszed.-mondta és erántotta a sálam majd elfutott vele.
Én rohantam utána teljes erőmből, de nem tudtam elkapni.
-Peti légyszi!
-Oké.-mondta, visszajött de még mindig nem adta oda.
-Mit kérsz cserébe?
-Csókot, de ketőt.-mondta és a szájára mutogatott.
Megcsókotam kétszer és visszaadta a sálam.Gyorsan a nyakamra tekertem.
-Most hova megyünk?Én félek a sötétben.
-Majd én megvédelek, de amúgy már hazafelé.
-És otthon mit csinálunk?
-Fürdünk és aszunk, holnap pedig reggel elmegyünk kirándulni és estig mászkálunk az erdőben.
-Az nem fog menni, mert próba lesz.
-Ajj ne már tűnjünk el holnap.
-De ma se voltam!
-Petra biztos megértené.
-De te beszélsz vele.
-Érted bármit.
-De amúgy te olyan messzire el akarsz menni?
-Nincs az messze!
-Nem mehetnénk inkább máshová?
-Hova?
-Nem tudom, menjünk moziba.
-Mire?
-Valami horror.
-Nem.Én nem nézek veled horrort.
-Akkor mondj jobb programot.
-Nem tudok, nem is ismerem a város.
-Akkor menjünk el ilyen városnéző túrára.
-Olyan buszosra?
-Aham.
-De akkor el kel jönnöd a próbáról.
-Majd te elkérsz!
-És ha nem enged el?
-Akkor nem megyek sehova!
Amikor hazaértünk mindeki lent ült a nappaliban és minket nézett.
Nem is foglalkoztam velük, felmentem és elkezdtem gépezni.
-Mit csinálsz?-jött be Peti és lefeküdt.
-Twitter.
-Gyeremár idee!
Odamnetem és megpusziltam.
-Feküdj ide!
-Aj, minek?
-Szereteleek!-mondta és odarántott magához.
Elkezdett megint csókolgatni.
-Mivan, nyomulsz?
-Én nem nyomulok, de gyere velem fürdeni.
-Oké, de Petrával beszéltél már?
-Majd fürdés után.
-Oké, akkor engedj vizet én meg majd mindjárt megyek, mondtam és visszaültem a gép elé.Kijelentkeztem majd lementem A többiekhez, csak az volt a gáz, hogy elfelejtettem, hogy Peti vár.Kb 5 perc múlva alsógatyában jött utánam és az ölében vitt fel és ruhástól bedobott a fürdőkádba.leszedte rólam a ruhát és csókolgatni kezdett.
-Petike!
-Miaz?
-Ne légysz, nekem ez még korai.
-Jó bocsi.-mondta és leült velem szembe meg fogta a kezem.-Nagyon szeretlek!
-Jaj Peti tudod hogy én is.
-Annyira rossz lesz az a két hét.
-Tudom, de ki kell bírnunk.
-Nem fogom...
-De kibírod, meg én is.
-Vagy nem.
-Mondanám hogy gyere, de nem tudnák veled foglalkozni.
-Tudom, ezért is nem akarok menni.
-Majd úgyis itt lesz a csapat, meg Robék is nem fogsz unatkozni.
-És ki lesz a párom?
-Mikor?
-Az esküvőn.
-Én, hát ki lenne.Mi majd elkezdjük hamarabb tanulni a táncot.
-De én nem tudok keringőzni meg ilynek...
-Én se, de majd megtanuljuk!
-Annyira szeretlek.
-Én is.
-Van egy ötletem.
-Alig várom.
-Csináljunk tetkót.
-De igazit?
-Aha, közöset.
-Oké, de miyet?
-Én egy végtelenjelbe egy B te meg egy P betűt.
-Betű nélkül jó.
-Miért?
-Mert mi lesz ha szakítunk.
-Olyan nem lesz.
-Ne mondd ezt tudod hogy semmi nem tart örökké.
-Ez a baj, de majd mi leszünk a kivétel...és kivétel erősíti a szabájt.
-Bárcsak...-mondtam és kiszálltam a kádból felvettem egy pólót és lefeküdtem.
Peti is nem sokkal később jött utánam, de még ő elment és beszélt Petrával.amikor visszajött bebújt mellém, egy szót sem szólt csak elaludt.Amikor már hallottam a horkolását én is elaludtam, reggel korán felekltem, olyan fél 9 felé.
Lementem a konyhába csinátam két kávét és két szendvicset felvittem és az egyik adagot odaadtam Petinek a másikat meg megettem én.
-Köszi, de nem kellett volna ezért felébreszteni!
-Nem sokárra indul a busz.
-Akkor öltözzünk.-mondta és elindut a szekrény felé.
Amikor mind a ketten elkészültünk kimentünk a megállóba és felszálltunk egy városnéző buszra.Egy tetoválószalon előtt álltunk meg.
-Biztos hogy akarod?-kérdezte és megfogta a kezem.
-Érted igen, de hova?
-Nem tudom, és a vállamra.
-Én meg a gyűrűsujjamra.
Bementünk, nem voltak sokan, de mivel nem vittünk szülőt nem akarták megcsináni, de végül rávetük őket.De így is fel kellett hívni anyát.
Szerencsére megengedte.Megcsináltattuk a tetkókat és elindultunk hazafelé.Kicsit fájt az ujjam, meg elég viccesen nézhetett ki mivel be volt kötözve...de mindegy.
-Ennek a biyónak meddig kell rajta lenni?
-Asszem holnap már le lehet venni.
Hazasétáltunk, a próba még tartott, szóval én is beálltam.
Peti folyamatosan engem nézett és vigyorgott.
A próba végén szólaltam csak meg.
-Akkor holnap főpróba a téremben és szombaton fellépés New Yorkban!Most mehettek, sziasztok.-mondtam és odamentem Petihez, megöeltem.
Felmentünk a szobába, Fruzsi megint hívott.
-Szia, mizu?
-Brigi, basszus még csak most egy napja de már ki sem látszok a dolgokból, nem tudnál hamrabb lejönni?
-Szombat délután max...
-Az is jó lenne, de nem baj?
-Nem, mennék már ma is, de fellépés van szombaton...
-Oké, nem baj, de akkor szombaton hány körül?
-Még nem tudom, de majd hívok taxit.
-Oké, de most megyek szia.-mondta és kijelentkezett.
Odafeküdtem Peti mellé és sóhajottam.
-Még két nap.-mondta szomorúan.
-Minden reggel meg este beszélünk, oké?
-Igen, meg nappal is.
-Kikisérsz a reptérre?-kérdeztem szomorúan.
-Persze, legszívesebben elmennék veled, de csak zavarnák.
-Nem az, csak nem lenne rád időm...
Ott feküdtünk csendben, puszilgattuk egymást.
-Ma még kell valami program.-mondta Peti.
-Gyere.-mondtam és elkezdtem rángatni.
-Hova megyünk?
-Vidámparkba.
-De nekem most kicsi sincs jó kedvem.
-Pont azért.
Elsétáltunk a vidámparkig ahol mindent kipróbáltunk.Sokkal vidámabban jöttünk ki, de azért nem volt olyan mint amúgy.
-Nagyon szeretlek.
-Peti éljünk a mának.Most még itt vagyok, majd szombatom legyünk szomorúak.
-Oké, akkor most elmegyünk a plázába, kajálunk és megnézünk egy filmet.
Így is tettünk, egész este fogtuk egymás kezét.A pláza után hazasétáltunk, nevetgéltünk, viccelődtünk, otthon lezuhanyoztunk és elaludtunk.
Reggel arra keltem, hogy a nap a szemembe tűz.Lementem a konyhába, már mindenki ott ült.
-Petra figyu, kicsit gáz ez...de előre is bocsi.
-Mi a baj?
-Az esküvő...szombaton el kell utaznom és nem tudok segíteni a táncban.Max kamerán.
-Hát midegy de megoldom semmi baj.
-Tényleg?
-Megoldom de néha majd hívlak.
-Oké, meg Petinek is be kell tanulnia meg a te párodnak is gondolom Rob, ja igen, meg páros tánc lesz szóval majd azokat is kell alakítani.
-De a fellépésre még jösz?
-Igen, a buszt 8 ra hívtam ide.
-Oké, de Peti marad?
-Igen.-mondtam szomorúan.-Az esküvő pedig augusztus 14 de ti 13.-án jösztök, Steve is jön.
-Brigi gyere!-kiabált Peti.
Felmentem és bebújtam Peti mellé.
-Leszedted a tapaszt?-kérdezte és megfogta a kezem
-Nem, leszeded nekem?
-Gyere.-mondta, behúzott a fürdőbe és elkezdte óvatosan leszedni.
-Tök jó.-mondtam és nézegettem.
-Most te is szedd le nekem.-mondta.
Odaléptem Petihez és óvatosan elkezdtem lehúzni a tapaszt a váláról.
Ott nézegettük a tetkókat.
-Akkor holnap mész?
-Muszáj, de minden reggel este beszélünk.
-Alap, de nehogy összeszedj valami jó csávót.
-Nálad jobbat?!Nem is létezik olyan.
Kézenfogva sétáltunk le a konyhába.
-Ez mi?-rohant oda Petra és elkezdte nézni Petit tetkóját.
-Brigikének is van.
-Muti!Mikor csináltátok?
-Tegnap.
-De igazi?
-Az bizony.-mondtam és nevettem.
-Ma délben kezdődik a próba.-mondta és az órára mutatott.
-Oké, legalább délután még össze tudok pakolni.
Csendben kávéztunk, Peti folyamatosan ölelgetett.Steve pedig nézett.
-Imádlak.-mondtam és megcsókoltam.
Felmentem a fürdőbe, amikor kijöttem megint Steve ült az ágyon.
-Szia Brigi.
-Hali.
-Nem fogom bírni nélküled.
-Hát ez egy ilyen sport.
-Csinálunk közös képet?
-Egyet.
Bementünk a fürdőbe és csináltunk képet.
Amikor visszamantünk már Peti a nappaliban nézte a tv-t.Odafeküdtem az ölébe, megint elkezdett csókogatni meg a hajam piszkálta.
-Peti engedd el a hajam!-mondtam és a kezére akartam csapni, de elkapta a kezem és simogatni kezdte.
-Brigike mennünk kéne.-jött le Petra a lépcsőn.
-Mehetünk.-mondtam és felálltam.
A fiúk most nem jöttek, mi meg hamar odaértünk, mert busszal mntünk, már fél 12- kor ott voltunk.
-Akkor szernitem kezdjük el addig összerakni a keringőt.
Elkezdtünk keringőzni, nagyjából kész is lettük, amikor mindenki megérkezett.
-Na akkor most minden legyen tökéletes, mert holnap fellépés és nyerni szeretnénk, ugye?!-mondtam és benyomtam a zenét.
Minden jól ment, szinte tökéletes volt.
-Ügyik vagytok, akkor most pihenés képpen megbeszéljük a holnapi napot.-mondta Petra és leült.
-Szóval reggel 8-ra, de pontosan odajösztök a házunk elé, mert oda rendeltük a buszt.kb 1 óra az út New Yorkba, ott még a maradék időben elpróbájuk és utánna fellépés.A verseny 10-kor kezdődik az eredményhirdetés pedig 14-kor.-mondtam.
-De Brigi az eredményhirdetésen már nem lesz ott, mert el kell utazni, már csak az eskövőn találkozunk vele.
Mindenki bólogatott majd elkezdtük a próbát.
Amikor végeztünk, Petrával hazasétáltunk, ahol a fiúk a tv-n játszottak valamivel.
-Manó segítessz összepakolni?
-Megyek Brigike.-mondta és odajött, megfogta a kezem.Felementünk és elkezdtünk pakolni.
Rengeteg bőröndöm volt...amikor végeztünk lefeküdtünk az ágyra és csak néztünk magunk elé.
-Már most hiányzol.-mondta Peti és nagyon elszomorodott.
-Látni fogjuk egymást.
-De nem tudlak megcsókolni.
-Peti muszáj mennem.
-Tudom...
Csendben feküdtünk egész este végül lealudtunk, reggel fél 8-kor keltem.Lezuhanyoztam, felöltöztem sminkeltem.Pont nyolcra lettem kész.Már mindenki ott állt a kapuban, vártuk a buszt, Petiék is jöttek velünk.A busz fél órát késett, de már nem érdekelt, csak végre legyünk túl rajta.
A buszon nevetgéltünk, senki nem izgult nagyon jól ment a tánc.
Hamar oda is értünk, még fél óra volt a kezdetik.Sok csapat már a folyosón próbált.
-Nézd ki van ott!-ordított Nency a fülembe.
-Ki?
-Te nem ismered?
Ha olvasod és nem szeretnéd hogy vége legyen, akkor jelezd légyszi vagy komi írással vagy pedig itt------>http://ask.fm/BoooBaba ha pedig senki nem fog írni akkor rögtön abbahagyom a blogot:( az őszintét megvallva nem szeretném, de ha senkit nem érdekel, muszáj lesz..:(
-Nem, de kárpótlásul most folytatjuk a tegnapit!-mondta és nekidöntött a korlátnak.Csókolgatni kezdett.Lenéztem és olyat láttam, amit nem tudtam elhinni.
Anya volt az, de nem az eredeti, hanem a régi.
Amint meglátott odarohant és ölelgetni kezdett.
Amikor meglátta a foltot a nyakamon ideges lett és pofon vágta Petit.
-Anya ez mi volt?
-Nem tudom milyen anyád van itt, de nem értem hogy hagyhatja, hogy ilyen legyen a nyakad.-csak ekkor jöttem rá, hogy Peti levette a sálat.
-Nagyon is jó anyám Cher és nem tud a nyakamról.
-Igen, és ha annyira jó akkor hol van most?
-Dolgozik.De legalább fontos vagyok neki, most pedig légyszives menj el a házunkból.
-Nem is akarok ilyen gyereket!-mondta és meg akart pofozni, de Peti elkapta a kezét.
-Ha meg meri ütni!Nem lesz hálás azért amit kap.
Anya ement, nagyon ideges volt...
-Köszi.-mondtam és megcsókoltam Petit majd lementem és folytattam én is a próbát. de valahogy nem tudtam a táncra koncentrálni, nem értettem mi volt anyával.Mit keresett ő itt?Miért pofozta fel Petit, és miért akart megütni engem?
-Bigi jól vagy?-kérdezte Petra.
-Igen, persze, csak...mindegy, majd emondom.
-Felmehetsz, ma már úgyis csak táncolunk, azt meg meg tudom csinálni.
-Akkor felmegyek, köszi.-mondtam és elindultam.Peti is jött utánam.
Szomorúan ültem az ágyamon amikor Peti lépett be.
-Mivan Brigike?
-Tiszta ciki, idejön az anyám, aki nem is az anyám és felpofozza a pasimat...
-Emiatt ne aggódj.
-De...
-Nincs de, lealább az én kedvemért mosolyogj.
-Oké.-mondtam és megcsókoltam.-Folytassuk a szivecskét?
-Azt bármikor.-mondta és odaült mellém.Bekapcsoltam a gépet és hívtam megint Fruzsit.
-Szia, egyet találhatsz ki volt itt?
-Nem tudm, ki?
-Anya.
-Melyik?
-A magyar.
-Mit akart?
-Felpofozta Petit.
-Miért?
-A nyakam miatt.És ami a legjobb engem is fel akart.
-De?
-Peti elkapta a kezét, leordította végül elment de van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára látom.
-Nem tudom, de mi ez a cuppogás?
-Petike szórakozik.-mondtam.
-?
-Megint a nyakamat szívkálja.
-És hagyod?
-Már mindegy.
-Te tudod, de így már két foltod lesz.
-Az előzőből akar szivecskét csinálni.Az esküvővel mi van?
-Ööö jövőhónap, azaz augusztus 14 de 15-re is átnyúlik.
-Szupi, akkor az 3 hét múlva.
-Igen.
-Én elsején lemegyek segíteni, de csak én a többiek meg majd csak 13 este jönnek.
-És hol alszanak?
-Majd kinyitjuk Petiék nyaralóját.
-Oké, de Petra meg Rob is jőjjön!
-Jönnek.
-Hali Brigi!-jött oda Csabi is.
-Gratuálok neked is!
-Köszi, de mi cuppog?
-Petike unatkozik és a nyakam harapdálja...
-Értem.
-Már szerveztem nektek egy csapat táncost akik bevezetnek a templomban, meg ilyenek.
-Szupi.
-Csak majd a zenéket küldjétek már át!
-Majd minden meg lesz.-mondta Csabi.
-Basszus úgy izgulok, mintha a sajátom lenne.-mondtam tapsikolva.
-Azt mondtad nemet mondanál.-mondta Peti.
-Most, de nem jövőre.
-Akkor jövőre megérhetem a kezed?-kérdezte Peti.
-Talán.De én meg akarok lepődni.
-Na de mi most megyünk.-mondta Csabi és kinyomta a gépet.
Peti folymatosan vagy a nyakam szívta vagy csókolgatott.
-Oké, ennyi elég.
-De még nincs kész.
-De már fáj.
-Kár, de azért szép lett?
-Gyönyörű.-mondtam és a nyakam köré tekertem egy sálat.
Lesétáltam a lépcsőn és láttam, hogy már senki nincs ott.Csak Steve ült a konyhában.
-Szia Brigi, jó a sálad.
-Tudom, most vettem.
-Persze.De előttem nem kell szégyellősnek lenni.Én a bevállalós csajokat szeretem.
-Hát, akkor nem engem keresel...
-Pedig tegnap Petivel máshogy néztetek ki.
-És neked van közöd ehez?
-Nincs, csak érdekel.
-De ne érdekeljen a magánéletem.
-A szerelmemnek mindene érdekel.
-Ó köszönöm, mit szertnél tudni?
-Szűz vagy?
-Nem, oroszlán.
-Tudod, hogy nem úgy értettem.
-Tudom hogy hogy értetted.
-Akkor miért nem úgy válaszolsz?
-Mert szeretem a titkaimat megtartani.
-Akkor kérdezek mást...öö hány pasid volt eddig?
-1.
-1+Peti vagy csak Peti.
-Csak Peti.
-Ezt se hiszem el.
-Nekem Peti az első és az utolsó.
-De közben még lehetnek mások.
-Például?
-Én!
-Te pont nem.
-Miért?
-Mert nem érzek semmit.
-Egy csók után se éreznél semmit?
-Nem.
-Akkor próbáljuk ki!-mondta és már közeledett, de én egyszerűen megfordultam és felmentem a szobába Petihez.
Peti ült a gép előtt és valakivel kamozott.Csak utána láttam meg, hogy Csabi az.
-Helósztok.
-Csabi most megyek, cső.
-Csá.
Peti lecsukta a laptopot és rám nézett.
-Mi van?
-Most hallom, hogy elsején hazamész.
-Igen, segítek az esküvőben.
-Itt akarsz hagyni egyedül?-kérdezte szomorúan.
-Csak két hét.
-De nem fogom kibírni.
-Én se de meg kell csinálnunk.Fruzsiékért!
-Oké, de minden nap beszélünk!
-Alap.
-És most mit csináljunk?
-Vannak ötleteim!-mondta és ledöntött az ágyra.Elkezdte leszedni rólam a ruhát, de megállítottam.
-Peti ne!
-De miért?
-Szeretlek, meg minden, de még nem akarom.
-Oké, várok rád.
-Köszi.-mondtam és megcsókoltam.
Ott csókolgattuk egymást még egy csomó ideig amikor valaki kinyitotta az ajtót, de mivel szobában sötét volt nem láttam ki az.
-Igen, látom milyen normális anyád van...
-Anya?!Légyszi ne szólj bele az életembe azután amit tettél.
-Mit tettem én ellened?
-Például elraboltál, hazudtál, nem törődtél velem, soroljam még?
-Mikor nem törődtem veled?!
-Amikor elraboltak akkor is a munkáddal foglakoztál.Menj el és ne keress töbé legyszives.
-De te az én lányom vagy.
-Nem, a te lányod Zsó.És most légyszi hagyj békén.Nem fogom így sokáig bírni.
-Rendben, de küzdeni fogok érted.
-Nem kell, nem fogok visszamenni magyarországra.
Anya szó nélkül ment ki a szobából és a házból is.
Már nem volt kedvem semmihez.Még most sem tudtam feldogozni, hogy mit tett velem.
-Most mi a baj?
-Már mindig ez lesz?Idejön és zaklat?
-Figyelj, szerintem hívd fel, beszélj meg vele mindent.Ha akarod elmegyek én is veled.
-Oké, de beszélnél vele te?
-Persze.
Odaadtam Petinek a telefont és vártam mit mond majd anya.Mivel ki volt hangosítva mindent hallottam.
-Brigi.Örüök hogy hívsz.
-Először is Peti vagyok.És meg szeretnék beszélni egy találkozót.
-Milyen talákozót?
-Brigi úgy döntött találkozik magával és megbeszélnek mindent.
-Köszönöm, de mikor?
-Most az utcánk végén egy kávézóban.
-Ott leszek!
-De vannak szabáyok.
-Mik?
-Nem erőltet semmit!Ha Brig azt kéri akkor békénhagyja örökké!És a legfontosabb nem befolyásolhatja Brigit idiótaságokkal.
-Rendben 5 perc és ott leszek.
Peti letette a telefont és elindultunk a kávézóba.
Leültünk, folyamatosan fogtam Peti kezét, majdnem sírtam.
Anya utánunk érkezett.
-Sziasztok.
-Szia, először is kérhetek valamit?-kérdeztem, közben Petit szorítottam.
-Bármit.
-Hívhatnálak Katinak, csak mert nekem már Cher az anyám.
-Furcsa lesz, de igen.Szóval mit szeretnél megbeszélni?
-Én itt jól érzem magam.Nem szeretnék visszamenni magyarba, ezt meg kell értened.
-De néha meglátogathatnál minket.
-Ha sikerül feldolgozni akkor fogok oda járni, már csak a barátok miatt is.
-Én csak a héten vagyok itt, de otthon bármikor szívesen látunk.
-Apa kigyógyut már?
-Már sikerült, elvittük elvonóra.
-De azt ugye megérted hogy itt maradok?
-Igen és azt is megértem hogy kár volt megtenni 16 éve azt a hülyeséget.
-Na látod ebben egyetértünk de már mindegy.
-Akkor egyezünk meg abban, hogy én nem zavarlak többé, ha akarsz meglátogatsz minket, ha nem akkor nem.
-Megfoglak, de Petinek nem akarsz mondani valamit?
-Nem, a pofont nem vonom vissza ha arra gondolsz!
-És miért is nem?
-Mert 16 évig a lányom voltál.
-Oké, mindegy lehet nem kellett volna.-mondta Peti és megpuszilt.
-De beszélhetnék kettesben Brigivel?
-Elmehetsz, majd megyek utánad.-mondtam és megcsókoltam.
Amikor Peti elment anya nagyon csúnyán nézett rám.
-Most mivan?
-Kérdezhetek valamit?De ez a magánéletedbe tartozik.
-Kérdezz, max nem válaszolok.
-Ugye még szűz vagy?
-Anya már te is kezded?Miért nem lennék?
-Láttam amit láttam.
-Oké, akkor téged is megnyugtatlak nem történt semmi.De megyek, mert már vár Peti.
-Oké, szia de tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.
-Tudom, szia.-mondtam és odamentem Petihez.
Peti nagyon furcsán nézett rám, de nem esett le mit akar.
-Mi az?
-Hogyétetted hogy te is?
-Te hallgatóztál?
-Csak meghallottam.
-Mindegy, csak azért mondtam, mert Steve is egész reggel erről kérdezget.
-Neki mi köze hozzá?
-Nem kell vele foglalkozni, de most amúgy már nem azért de arra lakunk...-mondtam és a másik irányba mutattam.
-Tudom, de most nem haza megyünk.
-Akkor?
-Sétálgaunk.
-OOké.
-De nem vennéd le azt a sálat, július van.
-Nem, mert valaki kiszívta a nyakam.
-Ki volt az?
-Egyet tippelhetsz.
-Tudom, de ezt akkor is leveszed.-mondta és erántotta a sálam majd elfutott vele.
Én rohantam utána teljes erőmből, de nem tudtam elkapni.
-Peti légyszi!
-Oké.-mondta, visszajött de még mindig nem adta oda.
-Mit kérsz cserébe?
-Csókot, de ketőt.-mondta és a szájára mutogatott.
Megcsókotam kétszer és visszaadta a sálam.Gyorsan a nyakamra tekertem.
-Most hova megyünk?Én félek a sötétben.
-Majd én megvédelek, de amúgy már hazafelé.
-És otthon mit csinálunk?
-Fürdünk és aszunk, holnap pedig reggel elmegyünk kirándulni és estig mászkálunk az erdőben.
-Az nem fog menni, mert próba lesz.
-Ajj ne már tűnjünk el holnap.
-De ma se voltam!
-Petra biztos megértené.
-De te beszélsz vele.
-Érted bármit.
-De amúgy te olyan messzire el akarsz menni?
-Nincs az messze!
-Nem mehetnénk inkább máshová?
-Hova?
-Nem tudom, menjünk moziba.
-Mire?
-Valami horror.
-Nem.Én nem nézek veled horrort.
-Akkor mondj jobb programot.
-Nem tudok, nem is ismerem a város.
-Akkor menjünk el ilyen városnéző túrára.
-Olyan buszosra?
-Aham.
-De akkor el kel jönnöd a próbáról.
-Majd te elkérsz!
-És ha nem enged el?
-Akkor nem megyek sehova!
Amikor hazaértünk mindeki lent ült a nappaliban és minket nézett.
Nem is foglalkoztam velük, felmentem és elkezdtem gépezni.
-Mit csinálsz?-jött be Peti és lefeküdt.
-Twitter.
-Gyeremár idee!
Odamnetem és megpusziltam.
-Feküdj ide!
-Aj, minek?
-Szereteleek!-mondta és odarántott magához.
Elkezdett megint csókolgatni.
-Mivan, nyomulsz?
-Én nem nyomulok, de gyere velem fürdeni.
-Oké, de Petrával beszéltél már?
-Majd fürdés után.
-Oké, akkor engedj vizet én meg majd mindjárt megyek, mondtam és visszaültem a gép elé.Kijelentkeztem majd lementem A többiekhez, csak az volt a gáz, hogy elfelejtettem, hogy Peti vár.Kb 5 perc múlva alsógatyában jött utánam és az ölében vitt fel és ruhástól bedobott a fürdőkádba.leszedte rólam a ruhát és csókolgatni kezdett.
-Petike!
-Miaz?
-Ne légysz, nekem ez még korai.
-Jó bocsi.-mondta és leült velem szembe meg fogta a kezem.-Nagyon szeretlek!
-Jaj Peti tudod hogy én is.
-Annyira rossz lesz az a két hét.
-Tudom, de ki kell bírnunk.
-Nem fogom...
-De kibírod, meg én is.
-Vagy nem.
-Mondanám hogy gyere, de nem tudnák veled foglalkozni.
-Tudom, ezért is nem akarok menni.
-Majd úgyis itt lesz a csapat, meg Robék is nem fogsz unatkozni.
-És ki lesz a párom?
-Mikor?
-Az esküvőn.
-Én, hát ki lenne.Mi majd elkezdjük hamarabb tanulni a táncot.
-De én nem tudok keringőzni meg ilynek...
-Én se, de majd megtanuljuk!
-Annyira szeretlek.
-Én is.
-Van egy ötletem.
-Alig várom.
-Csináljunk tetkót.
-De igazit?
-Aha, közöset.
-Oké, de miyet?
-Én egy végtelenjelbe egy B te meg egy P betűt.
-Betű nélkül jó.
-Miért?
-Mert mi lesz ha szakítunk.
-Olyan nem lesz.
-Ne mondd ezt tudod hogy semmi nem tart örökké.
-Ez a baj, de majd mi leszünk a kivétel...és kivétel erősíti a szabájt.
-Bárcsak...-mondtam és kiszálltam a kádból felvettem egy pólót és lefeküdtem.
Peti is nem sokkal később jött utánam, de még ő elment és beszélt Petrával.amikor visszajött bebújt mellém, egy szót sem szólt csak elaludt.Amikor már hallottam a horkolását én is elaludtam, reggel korán felekltem, olyan fél 9 felé.
Lementem a konyhába csinátam két kávét és két szendvicset felvittem és az egyik adagot odaadtam Petinek a másikat meg megettem én.
-Köszi, de nem kellett volna ezért felébreszteni!
-Nem sokárra indul a busz.
-Akkor öltözzünk.-mondta és elindut a szekrény felé.
Amikor mind a ketten elkészültünk kimentünk a megállóba és felszálltunk egy városnéző buszra.Egy tetoválószalon előtt álltunk meg.
-Biztos hogy akarod?-kérdezte és megfogta a kezem.
-Érted igen, de hova?
-Nem tudom, és a vállamra.
-Én meg a gyűrűsujjamra.
Bementünk, nem voltak sokan, de mivel nem vittünk szülőt nem akarták megcsináni, de végül rávetük őket.De így is fel kellett hívni anyát.
Szerencsére megengedte.Megcsináltattuk a tetkókat és elindultunk hazafelé.Kicsit fájt az ujjam, meg elég viccesen nézhetett ki mivel be volt kötözve...de mindegy.
-Ennek a biyónak meddig kell rajta lenni?
-Asszem holnap már le lehet venni.
Hazasétáltunk, a próba még tartott, szóval én is beálltam.
Peti folyamatosan engem nézett és vigyorgott.
A próba végén szólaltam csak meg.
-Akkor holnap főpróba a téremben és szombaton fellépés New Yorkban!Most mehettek, sziasztok.-mondtam és odamentem Petihez, megöeltem.
Felmentünk a szobába, Fruzsi megint hívott.
-Szia, mizu?
-Brigi, basszus még csak most egy napja de már ki sem látszok a dolgokból, nem tudnál hamrabb lejönni?
-Szombat délután max...
-Az is jó lenne, de nem baj?
-Nem, mennék már ma is, de fellépés van szombaton...
-Oké, nem baj, de akkor szombaton hány körül?
-Még nem tudom, de majd hívok taxit.
-Oké, de most megyek szia.-mondta és kijelentkezett.
Odafeküdtem Peti mellé és sóhajottam.
-Még két nap.-mondta szomorúan.
-Minden reggel meg este beszélünk, oké?
-Igen, meg nappal is.
-Kikisérsz a reptérre?-kérdeztem szomorúan.
-Persze, legszívesebben elmennék veled, de csak zavarnák.
-Nem az, csak nem lenne rád időm...
Ott feküdtünk csendben, puszilgattuk egymást.
-Ma még kell valami program.-mondta Peti.
-Gyere.-mondtam és elkezdtem rángatni.
-Hova megyünk?
-Vidámparkba.
-De nekem most kicsi sincs jó kedvem.
-Pont azért.
Elsétáltunk a vidámparkig ahol mindent kipróbáltunk.Sokkal vidámabban jöttünk ki, de azért nem volt olyan mint amúgy.
-Nagyon szeretlek.
-Peti éljünk a mának.Most még itt vagyok, majd szombatom legyünk szomorúak.
-Oké, akkor most elmegyünk a plázába, kajálunk és megnézünk egy filmet.
Így is tettünk, egész este fogtuk egymás kezét.A pláza után hazasétáltunk, nevetgéltünk, viccelődtünk, otthon lezuhanyoztunk és elaludtunk.
Reggel arra keltem, hogy a nap a szemembe tűz.Lementem a konyhába, már mindenki ott ült.
-Petra figyu, kicsit gáz ez...de előre is bocsi.
-Mi a baj?
-Az esküvő...szombaton el kell utaznom és nem tudok segíteni a táncban.Max kamerán.
-Hát midegy de megoldom semmi baj.
-Tényleg?
-Megoldom de néha majd hívlak.
-Oké, meg Petinek is be kell tanulnia meg a te párodnak is gondolom Rob, ja igen, meg páros tánc lesz szóval majd azokat is kell alakítani.
-De a fellépésre még jösz?
-Igen, a buszt 8 ra hívtam ide.
-Oké, de Peti marad?
-Igen.-mondtam szomorúan.-Az esküvő pedig augusztus 14 de ti 13.-án jösztök, Steve is jön.
-Brigi gyere!-kiabált Peti.
Felmentem és bebújtam Peti mellé.
-Leszedted a tapaszt?-kérdezte és megfogta a kezem
-Nem, leszeded nekem?
-Gyere.-mondta, behúzott a fürdőbe és elkezdte óvatosan leszedni.
-Tök jó.-mondtam és nézegettem.
-Most te is szedd le nekem.-mondta.
Odaléptem Petihez és óvatosan elkezdtem lehúzni a tapaszt a váláról.
Ott nézegettük a tetkókat.
-Akkor holnap mész?
-Muszáj, de minden reggel este beszélünk.
-Alap, de nehogy összeszedj valami jó csávót.
-Nálad jobbat?!Nem is létezik olyan.
Kézenfogva sétáltunk le a konyhába.
-Ez mi?-rohant oda Petra és elkezdte nézni Petit tetkóját.
-Brigikének is van.
-Muti!Mikor csináltátok?
-Tegnap.
-De igazi?
-Az bizony.-mondtam és nevettem.
-Ma délben kezdődik a próba.-mondta és az órára mutatott.
-Oké, legalább délután még össze tudok pakolni.
Csendben kávéztunk, Peti folyamatosan ölelgetett.Steve pedig nézett.
-Imádlak.-mondtam és megcsókoltam.
Felmentem a fürdőbe, amikor kijöttem megint Steve ült az ágyon.
-Szia Brigi.
-Hali.
-Nem fogom bírni nélküled.
-Hát ez egy ilyen sport.
-Csinálunk közös képet?
-Egyet.
Bementünk a fürdőbe és csináltunk képet.
Amikor visszamantünk már Peti a nappaliban nézte a tv-t.Odafeküdtem az ölébe, megint elkezdett csókogatni meg a hajam piszkálta.
-Peti engedd el a hajam!-mondtam és a kezére akartam csapni, de elkapta a kezem és simogatni kezdte.
-Brigike mennünk kéne.-jött le Petra a lépcsőn.
-Mehetünk.-mondtam és felálltam.
A fiúk most nem jöttek, mi meg hamar odaértünk, mert busszal mntünk, már fél 12- kor ott voltunk.
-Akkor szernitem kezdjük el addig összerakni a keringőt.
Elkezdtünk keringőzni, nagyjából kész is lettük, amikor mindenki megérkezett.
-Na akkor most minden legyen tökéletes, mert holnap fellépés és nyerni szeretnénk, ugye?!-mondtam és benyomtam a zenét.
Minden jól ment, szinte tökéletes volt.
-Ügyik vagytok, akkor most pihenés képpen megbeszéljük a holnapi napot.-mondta Petra és leült.
-Szóval reggel 8-ra, de pontosan odajösztök a házunk elé, mert oda rendeltük a buszt.kb 1 óra az út New Yorkba, ott még a maradék időben elpróbájuk és utánna fellépés.A verseny 10-kor kezdődik az eredményhirdetés pedig 14-kor.-mondtam.
-De Brigi az eredményhirdetésen már nem lesz ott, mert el kell utazni, már csak az eskövőn találkozunk vele.
Mindenki bólogatott majd elkezdtük a próbát.
Amikor végeztünk, Petrával hazasétáltunk, ahol a fiúk a tv-n játszottak valamivel.
-Manó segítessz összepakolni?
-Megyek Brigike.-mondta és odajött, megfogta a kezem.Felementünk és elkezdtünk pakolni.
Rengeteg bőröndöm volt...amikor végeztünk lefeküdtünk az ágyra és csak néztünk magunk elé.
-Már most hiányzol.-mondta Peti és nagyon elszomorodott.
-Látni fogjuk egymást.
-De nem tudlak megcsókolni.
-Peti muszáj mennem.
-Tudom...
Csendben feküdtünk egész este végül lealudtunk, reggel fél 8-kor keltem.Lezuhanyoztam, felöltöztem sminkeltem.Pont nyolcra lettem kész.Már mindenki ott állt a kapuban, vártuk a buszt, Petiék is jöttek velünk.A busz fél órát késett, de már nem érdekelt, csak végre legyünk túl rajta.
A buszon nevetgéltünk, senki nem izgult nagyon jól ment a tánc.
Hamar oda is értünk, még fél óra volt a kezdetik.Sok csapat már a folyosón próbált.
-Nézd ki van ott!-ordított Nency a fülembe.
-Ki?
-Te nem ismered?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)