part 34

34.rész*-* viszont lassan vége a blognak:( nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem hiányozni fog az írás...na de addig is jó olvasgatást :) minden kérdésetekre válaszolok itt: http://ask.fm/BoooBaba

Mindenki a földön ült, csak én és Petra álltunk.
-Nem lesznek kemények az órák, versenyre is megyünk majd, meg ilyenek.DE!Kellene egy név.-mondtam.
-Valami olyan kelene, hogy...-kezdte el, de már nem tudott semmi többet mondani, mert két állarcos ember rontott be a próbára, és kirángattak minket, a csoport csak nézett, nem tudták mi folyik itt.Mi próbáltunk sikítozni, de nem tudtunk, mert befogták a szánkat.Amikor kiértünk a teremből letettek minket és...és megcsókoltak.
-Peti?!-ugrottam a nyakába, nagyon örültem, hogy ő volt az.
Petra ugyanígy tett Robbal, tuti járnak, csak nem akarják elmondani!
-Gyertek be!Van ismerős is!-mondtam és bementem a terembe.A többiek jöttek utánam.
Az egész csoport értetlenül nézett minket, ez persze nem csoda.Egyedül Max nem volt meglepődve.
-Petike!-jött oda Max és lepacsizott Robbal és Petivel is.
-Szevasz, mikor jöttetek haza?
-Mihent ti eljöttetek, de ebben a városban laktok ti is?
-Majd megbeszélitek, most próbáljunk.-mondtam és odamentem a tükör elé, ahol már Petra ott állt.
-Szóval bocsi, ő Peti, a másik meg Rob, nem kell velük foglalkozni, kicsit idióták néha, de majd megszokjátok.A csapatnévnél tartottunk.
-Az már van!-szólalt meg Steve.(ő is a csoport tagja)
-És mi lenne?-kérdezte Petra.
-Forever!-mondta egy másik fiú.
-Ez mindenkinek jó lesz, vagy akartok új nevet.
-Ez jó!-mondta mindenki kórusban.
-Akkor a tánc!Arra gondoltunk, hogy azt tanuljátok majd meg, amelyikel felvettek minket.Peti kapcsold be a zenét légyszi!-Peti benyomta a zenét, mi meg elkezdtük a táncot.A végén Rob meg Peti is odaáltt és elkezdett ott ugrálni, mindenki csak nevetett.
-Petike, ha akarsz most állj be, vagy ha nem akkor oda leültök csendben.
-Kicsilány bekemélyít!-szólalt meg Max angolul, hogy mindenki értse...
-Na mostmár tényleg kezdjük el!-mondtam és csúnyán néztem Maxra.
Peti kapcsolgatta a zenét, mi pedig elöl táncoltunk, egyszercsak mindenki nevetni kezdett.Nem értettük mi van...Hátranéztem és a sarokban, ami a tökörben már nem látszik ott ugrált Rob.
-Rob, többet nem jöhettek!-mondta Petra idegesen.
-Nemár, nem lehetsz ilyen, én nem csináltam semmit.-szólalt meg Peti.
-Ezt majd megbeszéljük.-mondtam és intettem, hogy kapcsolja a zenét.
Még kb 5-ször elpróbáltuk és már elég jól ment.
-Na, hogy tetszik?-kérdezte Petra.
-Szupi, és ezt most mire tanuljuk?-kérdezte az egyik lány.
-Éppen ezt akartam mondani, ha tudtok valami verseny, mi leszervezzük az utazást!-mondtam.
-Keresgéljetek ti is, meg majd mi is nézelődünk.
Ebbe beleegyeztek.
-Akkor mára ennyi lenne, mehettek öltözni.-mondtam és az öltözőre mutattam.
-Még egy perc!-szólalt meg Petra.-Csak annyi, hogy szeretnétek, hogy ők bejőjjenek máskor is?-kérdezte és Petiékre mutatott.
-Igeeen!-ordította mindenki egyszerre.Petiéknek rossz volt nézni azt az önelégült vigyort, de mindegy.
Amikor mindenki átöltözött elmentünk mi is.A fiúk természetesen nem bírtak magunkkal és ránk zárták az öltözőt.
-Peti, ez most miért jó nektek?
Semmi válsz, már tuti itt is hagytak minket...
-Akkor kimászunk!-mondtam és elindultam az ablak felé.
Kimásztunk, annyi szerencsénk volt, hogy egy vasháló volt úgy egy méternyire az ablaktól, hogy az épület mellett focizók ne rúgják ki az ablakokat.
Ha ez nincs ott elég nehéz lett volna kiugrani az emeletről...Lemásztunk, Petiék ott röhögtek az udvaron, odarohantam és elkezdtem rugdosn őket, ők csak vihogtak.Peti elkapta a lábam én meg gyönyörűen hátra estem.Amikor feltápászkodtam nem szóltam semmit, csak durcásan hazaindultam.
Otthon magamrazártam a szoba ajtaját és nem engedtem be senkit.
-Brig, Cica engedj be!-kopogott Peti.
Nem válaszoltam semmit.
-Bocsi Brigi.Légyszi engedj be, ez az én szobám is.
Egy idő után elhallgatott, gondotam megunta, de nem adta fel olyan könnyen.Bemászott az ablakon ami nyitva volt, mert nagyon meleg volt.
-Peti, nem értelek.-mondtam szomorúan.
-Mit nem értessz mindent megmagyarázok!
-Miért kell szemétkedni?
-Bocsi, de annyira szeretlek, mostanában meg nem is foglalkozol velem.
-Mert nem hagyod.
-Figyelj, kezdjünk tisztalappal mindent előlről, egész onnan, hogy elmentem hozzátok oké?
-Oké, de kicsit fura lesz...
-Nem baj, csinálj úgy, mintha nem is ismernél.
Peti lement majd csengetett.
Lementem, hogy kinyissam neki az ajtót.
-Szia Brigi!
-Szia, hát te?
-Beszélnünk kell.
-Gyere be.-mondtam és elindultam felfelé a lépcsőn be a szobába.
Bent leültem az ágyra, Peti is oda ült mellém.
-Kérsz valamit?-kérdeztem.
-Egy kólát, köszi!
Lementem töltöttem kólát amit szerencsésen kiborítottam a lépcsőn.Peti a nagy csörömpölésre odafutott.De nem csak ő, hanem Petra és Rob is.
-Hupsz!-mondtam nevetve.És elszaladtam a felmosóért.Feltöröltem a kólát és visszamentem a szobába két dobozos kólával.
-Köszi.-mondta Peti és felbontotta.
-Szóval mit akarsz?
-Szerelmes vagyok beléd.
-Peti, muszáj ezt végigjátszani, ez így már nem olyan.
-Akkor találj ki jobbat.
-Menjünk el vacsizni, vagy...-majdnem kimondtam, hogy főzzön ő, de eszembe jutott az a borzamas kaja, amit Robbal csináltak.
-Vagy mi?
-Semmi...figyu, nem kell ide semmi, csak egyszerűen kezdjünk mindent előlről.Sőt, nekem még az sem kell, csak legyünk megint együtt, csináljunk programokat, meg ilyenek.
-Oké, te tudod, akkor elmenjünk kávézni?
-Tomihoz?
-Például.
-Oké, mondtam és elindutam lefelé a lépcsőn, anya éppen ekkor jöttt be az ajtón.Maxxal.
-Vendégetek van!-mondta és Maxra mutatott.
-Max, most nem alkalmas.-mondtuk mindketten, erre meglepetten nézett.-Fent van Rob meg Petra menj fel, de mi most elmentünk.-mondtuk és már kint is voltunk.
Elmentünk a kávézóba.
-Akkor beszélgessünk.-mondta Peti.
-Ne gyere nekem megint a szünettel, mert most már nem olyan egyszerű.Már egy házunk van, emlékszel?
-Nem is akarok szünetet.Én téged akarlak!-mondta és megcsókolt.
-Emlékszel amikor Zsó megkötözött?-kérdeztem nevetve.
-Azt nem lehet elfelejteni, és amikor megverted Bencét, nekem meg lett utána egy rakás pénzem?
-Szgényt úgy sajnáltam.Amikor mindenki moziba ment, de te nem jöhettél, mert Petra nem akarta?
-Az a nő...kikészített az alatt a fél nap alatt.
-Amikor a vadászok mentettek meg minket?Ja, akkor Danival voltam.
-Ez volt az eddigi legjobb nyár.-mondta és nevetett.-És amikor megkötöztük Zsót?
-Fúú, jó volt, de neked nem hiányzik?-kérdeztem, mert már szokatlan volt ez a nagy nyugalom.
-Hát, furcsa de ki lehet bírni, neked?
-Ugyanígy.
Megittuk a kávékat, nevetgéltünk, utána elmentünk sétálni a parkba, már esteledett.
-Patrikkal mi lehet?
-Annyira nem is érdekel a szemét.
-Az apja a szemét, nem ő.
-De amúgy ugye nem volt semmi köztetek?
-Nem, dehogy, egyikünk se akarta.
-De ne mazt mondta, hogy szeret téged?
-De, de tudomásul vette, hogy én mást szeretek!
-Kit?
-Tééged!!
-Jobb itt nem?Másabb, magyarba olyan nagy unalmas minden, itt meg nyüzsgés.
-Nem tudhatod milyen egy magyar nagyvárosban élni...mi egy kis faluban voltunk.
-De akkor is másabb.
-Az biztos.
-Szeretlek Manó.-mondtam és megcsókoltam.
Még beszélgettünk egy ideig, majd amikor már indultunk haza, kaptam egy sms-t.
-Gyere.-mondtam és elkezdtem húzni a másik irányba.
-Hova megyünk?
-Van egy kis dolgom, de ha nem akarsz nem kell elkísérni.
-De, persze.Milyen dolgod van?
-Fotózás.
-Szupi, mindig meg akartam nézni egy fotózást.
-Te is lehetnél modell, de nem, neked makacskodni kell.
-Nem akarok modell lenni!
-Akkor mi akarsz lenni?
-Nem tudom.
-De azért megpróbálhatnád, jól keres...
-Majd rákérdezek, de nem tudom olyan furcsa.Én mint modell?El sem tudom képzelni...
Ekkor odaértünk a helyszínre, beültem egy székbe és elkezdték csinálni a hajam, meg a sminkem.Peti ott ült velem szemben egy asztalon és mosolygott.
-Most mit nevetsz?
-Soha nem láttalak még így.
-Majd megszokod, de maradsz végig?
-Aha.
-Akkor csörögj haza.
Peti felhívta Robot.elmondta, hogy csak későn érünk haza.Amikor a fodrász és a sminkes is végzett hoztak egy rakás ruhát és belökdöstek egy szobába, hogy öltözzek át.
-Milyen vagyok?-kérdeztem amikor kiléptem.
-Gyöyörű!-mondta Peti és meg akart csókolni, de a sminkes ráordított:
-Meg ne próbáld!
Peti nevetni kezdet, mert egy kis alacsony kopasz, szemüveges férfi volt.Petitől sokkal alacsonyabb.
-Oké, nyugalom.-mondtam és megveregettem a vállát.
Peti szakadt a röhögéstől, odasétáltam a fotós elé és azt csináltam amit mondott.
-Ki az a fiú?-kérdezte.
-Peti, miért?
-Peti gyere ide!-kiabált és belöktdöste mellém Petit.
Együtt fotóztak minket tovább.
-Köszönjük, a képeket elküldjük emailben.-mondta Kate.-Ja és Peti, téged nem értekelne ez a modellkedés?
-Igazából nem is tudom, de végülis jó lenne.
-Szuper, akkor fel vagy véve próbaidőre.És ha ismertek még jó pasikat akkor szivesen várjuk őket.
-Mondjuk ő?-kérdeztem és mutattam egy képet Robról.
-Ha érdekli akkor igen.Amúgy Petra hogy van?
-Most jött össze Robbal, szóval boldogság van otthon.
-Felhívtuk őt is de azt mondta, hogy te közelebb vagy, szóval bocsi, hogy megzavartuk a randit.
-Nem, semmi baj.
-Csak azért, hogy ne én legyek a hibás, ha nem jösztök össze.
-Már járunk.-mondta Peti és megölelt.-De megyünk, mert még van egy kis dolgunk.-mondta és elindultunk hazafelé.
-Akkor most én is modell vagyok?
-Az, mondtam én, hogy sikerül.
-Robot is felveszik és tiszta jó lesz, majd jövünk 4-en együtt.
-Jaja, de szerinted Max még ottvan?
-Remélem.
-Olyan furcsa, hogy eddig a haverja most meg a tanárja vagyok.
-Attól még lehetsz a haverja.
Amikor hazaértünk mindeki ott ült a konyhában, anya már nem volt otthon.
-Heló, megjöttünk.
-Hali, hova volt az a nagy sietség?-kérdezte Max.
-Csak kávéztunk, meg volt egy fotózás.-mondtam és felültem a konyhapultra.
-Én is modell lettem.-mondta Peti és felült mellém.
-Ja igen, meg te is kellenél neki.-mondtam Robnak.
-Hát ok, de mikor?
-Majd bejösz próbára hétfőn és beszélsz velük.-mondta Petra.
-Max te meg attól hogy haverok vagyunk a próbán ugyanúgy kell viselkedned mint a többieknek.-mondtam és szigorúan néztem rá.
-De nem tudlak tanárnőnek szólítani.
-Nem is kell, csak mondtam hogy tudd.
-Oké, de mennem kell, sziasztok!-mondta és elment.
Egy ideig még beszélgettünk, majd elmentünk aludni.
Reggel arra ébrdtem, hogy valakik a konyhában vihognak, Peti is akkor kellt mint én.
-Ki van lent?
-Peti, honnan tudjak ilyeneket.
-Ismerős ez a hang.
-Az egyik anya, a másik meg, nem tudom, de...Te jó ég ez Bea meg Ricsi.-mondtam és már rohantam is le a lépcsőn, de szerencsésen elestem és a lépcsőn már gurulva mentem.És tényleg Ricsiék voltak.Ricsi lentről Peti meg fentről röhögött ki.Amikor felálltam Bea a nyakamba ugrott.
-Ti mit kerestek itt?-kérdeztem meglepetten.
-Lejöttünk, mert már hiányzol.
-Zsóékkal mi van?
-Apukád alkoholista lett, mert azt hitte igazi lánya vagy, anyukád nem is bánja hogy eljöttél, Zsó meg megváltozott.
-Hogy-hogy megváltozott?
-Kedvesebb lett.Veletek mivan?
-Modellek vagyunk.-mondtuk nevetve.
-Ez most komoly?
-Az bizony, én meg Petra elkezdtünk táncot tanítani.
-Ezt nem tudom elhinni.
-Eljöhesz a próbára, de meddig maradtok?
-Egy hét.
-Szupi.Mit csinálunk ma?
-Mi megyünk a plázába.-jött le álmosan Rob, és a nyakában ült Petra.
-Szia Robika.
-Szevasz Ricsike.Rég láttalak ember.
-Rob, tegyél le.-mondta Petra.
-Brigi?-kérdezte Bea értetlenül.
-Nem, én vagyok Brigi, ő meg Petra.-mondtam nevetve és az ölembe vettem.
-De olyan mint te.
-Igen, tudom.
-Akkor megyünk a plázába?
-Mehetünk.
-A hangja is olyan.
-Igen,  de csak mert ikrek vagyunk.
-És akkor te már itt laksz?
-Igen.
-És nem is jössz többet haza?
-Nem tudom, végleg nem esetleg néha.
Kicsit elszomorodott, egy csomó ideig beszélgettünk.
Megbeszéltük hogy rendesen ki fogjuk tölteni ezt a hetet, mert utána sokáig nem fogjuk látni egymást.
Tomi kávézójában kezdtünk.
Megittunk egy-egy kávét Bea pedig kakaót.
-Regivel mivan?-kérdeztem Ricsit.
-Minden jó, össze akarunk költözni.
-Kinél?
-Saját házba, Pesten.
-Pest...-erre eszembe jutott az egész Z ügy.Peti megláthatta, magáhozhúzott és megcsókolt.
-Oda se megyünk többet!-mondta nevetve.
-Az biztos!
Rob és Petra meg se szólaltak, egész nap csókolóztak, meg ölelgették egymást.
Jó volt boldognak látni őket.
Én se sokat beszéltem, inkább csak gondolkoztam.Elemtünk a plázába, vásárotunk, majd megint hívtak az ügynökségtől, hogy kellenénk mind a 4-en.
Elsétátunk a helyszínre, Bea és Ricsi is jött velünk.
-Tényleg nem vicceltetek?
-Komolyan modellek vagyunk, de miért oyan hihetetlen ez?
-Mert még a múltkor utáltad a kinézeted.
-Hát, van ilyen, sokat változtam ezen a nyáron.
-Az biztos.-mondta Peti és megölelt.
-Erre iszunk!-mondta nevetve.
-Itt nem lehet inni 21 éves kor alatt.
-Hogy tudtok itt élni?-ezen röhögni kezdtünk, mert Ricsi szinte mindig csak sört ivott.
Odaértünk a fotózásra, Robot is felvetté, kisminkeltek minket, megcsinálták a hajunkat is majd adtak ruhát.
Lefotóztak minket vagy 200-szor, minden oldalról, az egyik képen én voltam Peti nyakában, Perta meg a Robéban.Az egész fotózás viccesen telt.A stáb is rendes volt.Amikor végre végeztünk elmentünk a mégegyszer a plázába, mert Beának valami játékot kellett venni.Azért sírt egész nap.
Visszamentünk, megvettük a plüssmacskát és kitaláltuk, hogy elmegyünk a vidámparkba.Elsétáltunk addig, már 21 óra volt, de még senki nem volt álmos.
Mondjuk kicsit furán nézhettünk ki, mert 60-as évek stílusú volt a fotózás ezért ilyen volt a hajunk és a sminkünk is.
Felültünk az óriáskerékre is.Elég lassan forgott, nagyon féltem, nem a magasságtól, hanem attól, hogy megáll és ittragadunk.
Hát ez be is következett.Áramsszünet lett.A fények elaludtak a kerék megállt, mi ott ültünk a tetején kétségbeesetten, és mivel a fülkét kulcsrazárták, hogy ne tudjon senki kiesni kiabálni se tudtunk.
Szépen lassan mindenki elhagyta a parkot, csak mi ültünk ott.Senki nem vett észre minket.
Ott ültünk egész éjszaka, Bea elaludt, de mi nem tudtunk.Csak ültünk, meg ültünk és vártunk.

part 33

Na végre:D itt vagyok, ez is eljött. itt a 33.rész, véleményeket komiba, vagy -->ide<--


Megittuk a kávékat és eindultunk haza.
Otthon amikor beléptünk a házba minden füstölt.Az egész ház bűzlött a füsttől, alig lehetett látni.
Csak a fiúkat láttuk, de csak homályosan.
-Mi van itt?-kérdeztem és minden abakot és ajtót kinyitottam.
-Csináltunk ebédet.-mondták egyszerre és közben vigyorogtak.
-Ez már csak jó lehet...-mondta Petra fintorogva.
-Még nem kóstoltuk, de mindjárt megterítünk.
-Bocsi, most nem vagyok éhes.-mondtam és fementem átöltözni, mert a ruhám teljesen átvette a füst szagát.
Átöltöztem és bekapcsoltam a gépet.Elkezdtem facebookozni, Tomi jelölt ismerősnek, itt is és skypon is.Visszajelöltem, végülis tök mindegy.
Lementem a többiek ettek, Petra nagyon szenvedett, de jóindulatból megette.
-Biztos nem kérsz Brig?
-Nem, nem vagyok éhes, majd talán később.-mondtam és odaültem Peti mellé.
-Legalább kóstold meg.
-De csak egy nagyon kicsit.
Peti szedett nekem, nehezen, de megettem.ez volt az eddigi legborzalmasabb dolog amit eddigi életmben ettem.Nem is tudnám elmondani, hogy mi volt az, de nagyon rossz.
-Hm, nagyon finom.-mondtam, persze hazudtam, de nem akartam megsérteni őket.Megettem és megpusziltam utána Petit.
-Amúgy mi volt a táncpróbán?-kérdezte Rob és megölelte oldalról Petrát.
-Felvettek minket.
-Kár.-mondta Peti.
-Miért?-kérdeztem meglepetten.
-Mert így kevesebbet leszel velem.
-Bejöhettek a próbákra.-mondta Petra.
Erre összemosolyogtak, ez elég gyanús volt, de nem is foglalkoztunk vele.
A nappaliban ültünk, beszélgettünk, unatkoztunk zenéthallgattunk közben, a fiúk énekelni próbáltak, csak a szöveg nem ment nekik.Ekkor csörgött a telefonom.
-Halkítsátok le!-ordítottam és felvettem a telefont.-heló, Brigi vagyok.
-Szia, az ügynökségtől vagyok Kate, velem voltatok ma.
-Ja, igen, szia.
-Szóval az lenne, hogy az órarendet elküldöm e-mailbe, mert már holnap meglenne az első óra.
-És miyen idősek?
-14-15 éveseket tettünk hozzátok, de mg lehet változtatni.
-Nem, jó lesz.Az e-mail címem megvan?
-Igen, csak azért hívtalak, hogy figyeljétek.
-És még egy kérdés!
-Mi?
-Petiék is bejöhetnek, megnézni a próbákat?
-A próbák a tiétek, azt csináltok rajta amit akartok.
-Szuper, szia!
-Sziasztok.-mondta és letette.
Visszamentem a többiekhez, leütem az ágyra és elvettem a laptopot Petitől.
-Hova viszed?
-Most küldték az órarendünket!
-Szupi!-ugrott oda melém Petra.
Megnyitottuk az órarendet, nem volt sok óra, hétfőn és pénteken 2-2.
-Ezt kibírjuk.-mondtam és lepacsiztam Petrával.
-És mi?-kérdezte Rob.
-Ti is bejöhettek, megkérdeztem!
Ezen röhögni kezdtek a fiúk, nem nagyon értettük mi van, de nem szóltunk semmit.
-Menjünk sétálni!-ordított Petra és már indult is ki az ajtón.
Már mindenki kint járt, én még csak akkor tápászkodtam fel a kanapéról, Peti visszarohant és a nyakában vitt végig.Nem tudom miért jó neki, ha nem a lábamon megyek, de már kezdek belenyugodni.
Elértünk a kávézóhoz, ahol reggel Tomival beszélgettünk, most nem volt ott, vagyis nem láttam, hogy ott lett volna.
-Peti, nem tennél le?
-Miért?
-Mert tudok menni magamtól is.
-Akkor gyere, de gyorsan!-mondta és letett majd elfutott.Annyira fáradt voltam, hogy azt sem tudtam hol vagyok.egy szempillantás alatt eltünt mindeki.Nem tudtam hol vannak, szóval beültem a kávézóba, ahol reggel voltunk.
Mégis ott volt Tomi, de mint vendég, leültm, ő pedig odajött hozzám.
-Megint itt?
-Elfutottak.
-Kik?
-Petráék.De te, hogy-hogy nem dolgozol?
-Most végeztem, csak még ittmaradok egy kicsit.
-Értem.Nem volt semmi gond reggel?
-Miért lett volna?
-Mert ordítozott a főnök.
-Ja, nem de láttalak az újságban.
-Az meglehet.
-Kivel vagy az elején?
-Miért?
-Csak kérdezem, de ha nem akarod elmondani nem muszáj.
-Nem tudom, egy másik modell.
-És ki ez a Peti?Jártok?Tudod róla beszéltél reggel Pertával.
-Ő, ott jön.-mondtam és odamutattam az utca másik oldalára.
-Nem zavarja, ha itt vagyok?
-Nem, vagy ha igen, akkor se foglalkozz vele.
Peti ekkorra már odarohant és az ölembe vágta magát.
-Szia Petike, miért is kellett itthagyni?-kérdeztem idegesen.
-Kedves Brigitta kisasszony elnézést amiért nem vártam meg.
-Te mit szívtál.
-Mindegy, bocs és kész.Te ki vagy?-mutatott Tomira.
-Tomi, itt dolgozom.
-És honnan ismeritek egymást?
-Reggel itt kávéztak.
-Khm Peti.-mondtam idegesen, mert nagyon fájt már a lábam ahogy rajta ült.
-Mondjad, de gyorsan, mert beszélgetek.
-Nem akarsz átülni oda?-kérdeztem és a mellettem lévő székre mutattam.
-Talált.
-Kösz.-mondtam és feláltam, Peti beesett az asztal alá nevetni kezdtem, hirtelen mindenki rám nézett.
Peti felállt és nagyon csúnyán nézett rám.
-Nem megyek a próbádra.-mondta durcásan.
-Na jó, én megyek is, még dolgom van, sziasztok!-mondta Tomi és elment.
-Ez mi volt?-kérdeztem.
-Mi?
-Ez az egózás.
-Nem egózok, de nem megyek a próbádra, oké, ne gyere.
-Nem is megyek, sőt Rob se megy.
-Hát ez egy ilyen szakam.-mondtam és kisétáltam a kávézóból, Peti utánam rohant.
Elkezdte hátulról piszkálni a hajam.
-Csak vicceltem.
Nem válszoltam neki semmit.
-Most miért nem szólsz hozzám, Brigíí!Haragszol?
-Nem haragszok, csak utálom ha hülyének néznek.
-Nem nézlek hülyének.
-Néha nem, néha meg rád se ismerek.
-De mehetek a próbádra?
-Gyere, nem tudok rád haragudni.-mondtam és összeborzoltam a haját, ami mindig pontosan be volt lőve.
-Ezt megbánod!-kiabált és elkezdett üldözni, én futottam előre, nem is tudtam hova.Semmi baj nem volt egészen addig amíg a lámpa piros nem lett előttem.
Peti elkapott megint a nyakába vett és hazavitt.Felvitt a szobába és ledöntött az ágyra.
-Utolsó kívánság?
-Nincs.
-Akkor véged!-mondta és rámfeküdt.Elkezdett csókolgatni, csikizte a hasam.Nagyon nevettem, nem tudtam elmenekülni, levette a pólóm és az övét is.Kockásabbnak tűnt a hasa mint amikor megismetem.
Vagy fél óráig fetrengtünk így.
-Oké, én megyek fürdeni.-mondtam és kibújtam Peti alól.
-Én is.-mondta.
-Én megyek előre.
-Nem mert együtt megyünk!-mondta és behúzott a fürdőbe, belökött a zuhany alá és ő is bejött mellém.Lezuhanyoztunk, majd elmentünk aludni.
-Hánykor lesz a próba?-kérdezte.
-14.
-Oké, jó éjszakát.-mondta és megpuszilt.
Éppen hogy kimondta már hallottam is a horkolást.Én is nemsokrra elaludtam.
-Basszus!-kiabált reggel Peti, erre ébrdtem fel.
Kinyitottam a szemem, csak egy nagy barna foltot láttam Peti helyén.
-Pfuj mi ez?-kérdeztem és kipattantam az ágyból.
-Ez nem az aminek látszik.
Ekkorra már a többiek is ott röhögtek.
-Ez csak kávé, de hülyég vagytok, fogjátok meg, még meleg, most vettem ki a mikróból.
-Hozzá nem nyúlok.-mondtam és nevettem mit valami őrült.
Peti lehúzta az ágyneműt, bedobta a szennyes közé, lementünk reggelizni.
Szendvicset csináltunk.
-Hányra menjünk?-kérdeztem.
-14-kor kezdődik a próba, át is kell öltözni, szóval szerintem olyan egy felé elég ha elindulunk.-mondta Petra és ivott a kávéjából.
-Bocsi csajok, de mi nem tudunk veletek menni.-mondta Rob és megint olyan furcsán mosolygott.
-Hát oké.-mondtam és bekapcsoltam a tv-t.Valami olyan műsor volt ahol utcai bakikat mutatnak be.Soha nem hallottam még ilyenről, csak azt láttam, hogy én és Peti benne voltunk.Amikor felálltam a kávézóban Peti pedig leesett.
-Azok nem ti voltatok?-jött oda Petra.
-De, de mi ez a műsor?
-Nem tudom a címét, de most indult nem rég.
-Hát oké, én felmegyek, elkezdek készülni, mert még előtte be kéne menni kajáni nem?
-De akkor hamarabb el kell indulni!
-Oké, akkor elindulunk délben és beülünk oda Tomihoz, ott voltak kaják is.
-Nekem jó, de akkor én is megyek készülni.
Felmentünk, egy óra alatt lettem kész kb. pont dél volt így el is indultunk, beültünk enni.Tomi vette fel a rendelést.
-Sziasztok, hozhatok valamit?-kérdezte.
-Én egy hambit kérek.-mondta Petra.
-Én is, és még valami kólát.
-Máris hozom.
Elment mi addig beszélgettünk.
-Kicsit félek.-mondtam és nevetni kezdtem.
-Én is, de nem lesz ott semmi baj.
Tomi hozott három hamburgert, ő is leült hozzánk.
-Nem lesz baj?
-Az ebédidőmet töltöm.
-Hát jó.Meddig vagy ma?-kérdeztem.
-Fél kettő, mert kettőtől dolgom van.Ti mit csináltok ma?
-Dolgozunk, kettőtől lesz próba.Most már oda megyünk.
-De még csak fél egy.
-De oda is kell érni, meg még át is öltözünk, meg ilyenek.
-Értem, de mióta tácoltok?
-Soha nem táncoltunk még.
-Akkor ezt nem értem.
-Mi se!
-Hát ok, de én megyek is!-mondta amikor megette a burgert.
Mi is ettünk és elindultunk, gyalog mentünk.
-Kíváncsi leszek miyen gyerekek vannak.
-Én is, de ha ilyen idióták tuti abbahagyom az egészet.
Hamar odaértünk a próbateremhez.Bementünk, még senki nem volt ott.
Átöltözünk, és vártuk, hogy jőjjenek.
Szépen lassan mindenki odaért.
-Sziasztok, elkéstem?-kérdezte egy nagyon ismerős hang.
Hárafordultam és sikítottam.
-Áááá,Úristen!-ugrottam a 'diákom' nyakába.
-Brigi?
-Meg se ismersz?
-Te jó ég...Brigi, te táncolsz?
-Én vagyok a tanár kedves!
-Szuper, a haverom a tanárom.
-De hogy kerülsz ide?
-Itt is lakom, csak magyarban nyaraltam.
-Szupi, de kezdjük is a próbát.-mondtam és odahúztam Maxot a többiekhez.
Petra elkezdett beszélni.
-Szóval, már nem terveztünk semmi komolyat, mindenki bemutatkozik és ennyi.
Ekkor én is feláltam.
-Akkor kezdenénk mi.Én Brigi vagyok, ő Petra, 16 évesek vagyunk.És szerintem már észrevettétek ikrek.
-Hogy különböztetünk meg titeket?-kérdezte az egyik lány.
-Én mindig fehér pólóban leszek, Brig meg majd pirosban.-mondta Petra.-Akkor legyél te a következő.
-Heló, Naomi vagyok, ma 15, szeretek táncolni, gyerekkorom óta csinálom.
-Szuper, válassz valakit.
Így sorban mindenki bemutatkozott.Amikor végeztünk megint mi kezdtünk beszélni.
Mindenki a földön ült, csak én és Petra álltunk.
-Nem lesznek kemények az órák, versenyre is megyünk majd, meg ilyenek.DE!Kellene egy név.-mondtam.
-Valami olyan kelene, hogy...-kezdte el, de már nem tudott semmi többet mondani, mert két állarcos ember rontott be a próbára, és kirángattak minket...

Hahóó!

Helóbeló! Olvassa egyátalán valaki ezt a blogot?:O
Csak mert semmi komi..és ha ez így folytatódik törlöm az oldalt!
HA OLVASOD!
Légyszi adj valami életjelet vagy komiban, vagy pedig itt----> http://ask.fm/BoooBaba :)
Fontos lenne, úgyhogy légyszíves írj!:) Puszi!♥

part 32

De rég írtam már!:D Szóval bocsi a késésért, itt a következő rész, remélem tetszik majd!:)<3
komi, kérdés ide is jöhet: http://ask.fm/BoooBaba:))

Peti felvett a hátára és úgy vitt el a kocsiig, ahol Petra és Gab már bent ültek.
Beültünk mi is, anya bekapcsolta a rádiót, pont valami híreket mondtak:
Most érkezett!Egy repülő zuhant le amely magyar országról amerikába tartott.A hír még csak most érkezett, de mihent megtudunk mást is beszámolunk róla.
-Te jó ég, ezen volt Rob.-mondtam és sírni kezdtem.
Már teljesen zokogtam, ekkor megcsörrent a telefonom, egy ismeretlen szám volt, mivel én nem tudtam beszélni a sírástól Petra vette fel.De a fülemhez nyomta.
-Brigi, ne sírj, hallom hogy sírsz.
-Ki az?-kérdeztem hüppögve.
-Nyugi, nem voltam a repülőn.
-Rob, basszus, de szerencsés vagy.
-Csak elaludtam.
-Akkor mikor jösz?
-A következő gép most indul azzal, úgyhogy le is teszem, mert mennem kell, szia.Oyan 3 óra múlva ott leszek.
-Oké, szia, vigyázz magadra!
Lette a telefont.Nagyon megnyugodtam.Megöleltem Petit és úgy utaztam végig a reptérre.Ott vártunk, mert nem akartunk addig elmenni már sehova.Egy darabig ültünk, utána elmentünk sétálni.
-Petiii.
-Mi vaaan?
-Veszel nekem olyan aranyos pingvint?
-Szereted a pingvineket?-kérdezte Petra.
-Nagyon.
-Én is megvagyok velük, de nem a kedvenceim.
-Nincs nálam pénz, de nézd most száll le Rob.
Rögtön odafutottam.
Mihent leszállt Rob nyakába ugrottam.
Odamentünk a többiekhez.
-Helósztok, szia Brig 2.-mondta és megölelte Petrát.
-Szia te is, mondjuk te nem vagy Peti 2 de az most nem baj.
-Tiszta jó lenne, összejönnénk, és akkor én is egy Brigivel, meg te is egy Brigivel járnál!-mondta Rob és magához húzta Petrát.
-Ezt majd még megtárgyaljuk, mondta Petra és beült a kocsiba, anya már rég ott ült.Gab meg már nem jött haza velünk, hanem a barátnőjéhez ment.
Az egész utat végig hülyéskedtük.Amikor hazaértünk lepakoltuk Rob cuccait én és Peti bementünk beszélgetni a szobába.
-Szerintem össze fognak jönni.-mondtam és lefeküdtem az ágyra.
-Szerintem is.-mondta Peti és elkezdett ugrálni az ágyon, én nem tudtam felállni, csak pattogtam ahogy ott ugrált.Ezt csinálta kb 10 percig, de még folytatta volna, ha nem szakad össze az ágy.
-Hát, ez ügyes volt, most hol alszunk?-kérdeztem, de nem tudtam komoly lenni, ezért elkezdtem vihogni, már a hasam majd szét szakadt, de nem tudtam abba hagyni.
-Ezt visszakapod!-mondtam és elkezdtem Petit kergetni, miután végre abba tudtam hagyni a nevetést.
Rohangáltunk össze-vissza, nem tudtam elkapni.
-Ti mit csináltok?-kérdezte Rob.Ott ült Petrával, csak mi nem vettük észre őket.
-Összeszakadt alatta az ágyam.-mondtam és durcásan Petire mutattam.
Nem mondtak semmit, csak felálltak és kimentek a teraszra.
Felmentünk és rájöttünk, hogy nem is tört annyira össze az ágy, csak kiesett egy pár deszka.Ezt megcsináltuk, és újra mindenki örült.
-Szerinted miről beszélnek?-kérdeztem és kimutattam az ablakon.
Rob és Petra a fa alatt ültek és nevetgéltek.
-Nem tudom, de szerintem összejöttek.
-Lehetne duplaesküvő.-mondtam és megöleltem Petit.
-Hány évesen akarsz megházasodni?
-Nem tudom.Te?
-Mindegy, csak te legyél a másik.
-Én leszek!
-Azért jobb itt, nem?
-De, szerintem is, csak egy kicsit hiányoznak.
-Nekem nem mindenki.
-Nekem igen.-mondtam és elindultam kifelé.
-Hova mész?
-Ki.
-Te!
-Ki.
-Mondom hogy te!
-Én megyek ki.
-Ja, értem, bocsi.-mondta és mosolygott.
Lesétáltam a lépcsőn, leültem a konyhában és gondolkoztam.
Csengettek.Odasétáltam hogy kinyissam.
-Heló, Brigi itthon van?
-Igen, miért?
-Csak mert hallottam, hogy keres egy jó pasit.
-Ezt kitől hallottad?
-Már rég volt.
-Én ilyet soha nem mondtam, én már végleg Petivel maradok!Úgyhogy kopj le!-ordítottam rá és becsaptam az ajtót.
De az megint kopogott.
-Nyugi, tudom, hogy jártok, csak szivattalak.
-Akkor ki vagy és minek jöttél?
-Anyukád küdött, megigérte, hogy szerez neked munkát, és nekem kell elvinnem titeket.
-De ki vagy?
-Ja, bocsi, Zoli vagyok, gyertek, mert sietnünk kell.
Beszaladtam, kihívtam a többieket, beültünk Zolival egy kisbuszba és elvitt minket a leendő munkahelyünkre.Ami egy modellügynökség volt.
Bementünk, volt egy meghallgatás, de a fiúk nem akartak itt dolgozni ezért ők nem jöttek be, minket viszont felvettek.
-Szóval lesznek fotózások, és lenne még valami.-mondta az egyik nő.
-Mi?
-Táncórát kellene tartani.
-Az gázos lesz.-mondtam.
-Miért, nagyon jó a mozgásotok, anyukátok mutatott videót.
-Utálunk táncolni.-mondta Petra.
-Akkor viszont modellség se.
-Oké, elvállaljuk, végülis mit veszíthetünk?
-Ez igaz.-mondta Petra és megölelt.
-Ez esetben holnap be kellene jönnötök, hogy megnézzük élőben is amit tudtok.
Beleegyeztünk, elköszöntünk és kijöttünk.Megölltem Petit.
-Na mi volt?
-Táncolnunk kell.-mondta Petra.
-De utáltok.
-De akkor a modellség is elúszik szóval ma egész délutn táncot fogunk tanulni.
-És mikor kezdődik a műsor?-jött oda Rob és Petra fenekére csapott.
-De vicces.-mondtam, megfogtam Peti kezét és elindultunk kifelé, gyalog mentünk haza.Már út közben is azon gondolkoztunk, hogy mit fogunk majd táncolni.
Táncolva tattük meg a lépéseket.
Otthon, felmentünk a szobába, kerestünk egy jó zenét, (Nicki Minaj-Super Bass) és elkezdtünk táncolni rá.
Peti és Rob az ágyon ültek és figyeltek minket.
-Ezt eddig miért nem láttam?-kérdezte Peti és megöelt.
-Pedig nagyon jók vagytok.-mondta Rob is.
Újraindítottuk a zenét és eltáncotuk megint.Már vagy 50-szer végig csinátuk mire végre ment eyszerre.A fiúk már kártyáztak.Éppen a tánc közepén jártunk amikor belépett anya.
-Mi van itt, ti utáltok táncolni.
-De csak akkor kapjuk meg a modell állást, ha tánc órát is tartunk.
-Értem.De amúgy nagyon jók vagytok.
-Köszi.
-És ők mit csinálnak?
-Unják.
-Hogyne unnánk, ez már tök régi szám és ha százszor nem játszottátok le akkor egyszer se.-mondta Peti.
Anya kiment, mi is abbahgytuk a próbát.Letusoltunk és visszamentünk a fiúkhoz.
-Mit csinálunk ma?-kérdezte Rob.
Peti Valamit a fülébe súgott, ettől vigyorogni
kezdett.
-Oké.-mondta és nevetett.
Micsak néztünk egymásra, nemtudtuk miről beszélnek.
-Peti,gyere egy kicsit!-mondtam és kihúztam a szobából.
-Mivan?-kérdezte értetlenül.
-Összehozzuk őket?-kérdeztem vissza.
-Pont ezt mondtam Robnak is.
-Akkor ok, de segítened kell!-mondtam, megcsókoltam és visszamentünk a többiekhez.
Egy darabig ültünk, néztük a tv-t mindenki csendben volt.Valami sorozat ment, vagyis inkább úgy mondanám, hogy én és Petra néztük a fiúk meg unták.
Egy idő után ki is mentek.Próbáltam beszélni Petrához, de csak pisszegett, mert érdekelte tv.
-Nincs semmi más?
-Psz!
-Ne pisszegj, akkor beszéljünk komolyan.
-Nem ér rá?
-Nem.
-Akkor mondjad.
-Bejön neked Rob?
-De én biztos nem jövök be neki.
-Szóval igen?
-Igen, de esélytelen.
-Miért?
-Tuti más csajok jönnek be neki!
-Nem, velem is akart járni.
-De az te vagy.
-Hahó, ugyan olyanok vagyunk!
-Tényleg, de én akkor se megyek oda hozzá.
-Majd jön ő!
-Nem hiszem.
-De fog, de most én is megyek, mert beszélni akarok Petivel.
Lerohantam a fiúkhoz a konyhába, megöleltem Robot.Elhívtam beszélgetni.
-Mondjad.
-Bejövök?
-Hm?
-Jól hallottad, járnál velem?
-Igen, de nem gondoltam, hogy megkérdezed.
-Akkor szupi.
-És Brigiéknek mikor mondjuk meg?
-Amikor akarod.
-És mi lenne, ha azt mondanám, hogy Brigi vagyok?
-Brigi, ezt most miért kellett?
-Csak hogy megtudjam tényleg bejön e.
-Ő külött?
-Dehogy, de ha akarsz tőle valamit neked kell kezdeményezni.
-De ő szeret?
-Szeret, csak arra vár, hogy odamenj hozzá.
-Felmegyek.-mondta és elindult.
Én odamentem Petihez és megcsókoltam.Beszélgettünk egy ideig, majd lejött Rob.
Fülig ért a szája.
-Ezt megünnepeljük!Berúgunk mint állat!-ordítottam és odarohantam Robhoz.
-Míg nem múltál el 21 nem ihatsz, vagy lecsuknak.-jött le Petra is.
-Te még soha nem voltál részeg?
-Nem, ezt itt nagyon szigorúan veszik.
Petivel egymásra néztünk, nagyon meglepődtünk, de belenyugodtunk.
-Akkor ezesetben meghívlak titeket egy valamire.-mondta Peti a nyakába kapott és elindult velem kifelé az ajtón.
-Nincs rajtam nadrág!Tegyél le!-kiabáltam, ő persze nem figyelt rám.
-Az nem baj.
-Bugyiban vagyok, Peti tegyél le!
-Nem.-mondta és rohant velem végig a városon.Rob és Petra kézenfogva jöttek utánunk.
Peti végre letett egy büfé előtt.Leültem, nagyon rosszul éreztem magam, persze, hiszen nem volt rajtam csak egy bugyi meg egy póló ami szerencsére hosszított volt.Peti hozott nekem kólát és leült mellém.Nemsokárra Robék is odaértek, ők is rendeltek, ettünk hamburgert és ittunk, de csak kólát.Haza sétáltunk elmentünk fürdeni és elaludtunk.Reggel megint a telefonomra ébredtem.
-Szia.Olyan 9 felé be tudnátok jönni, tudod a tánc.
-Be, persze.-mondtam álmosan és letettem a telefont.
Átballagtam Petrához, még aludt Rob is ott feküdt mellete.
-Ébredj, hamarabb kell menni táncolni.
-Basszus.-mondta és kipattant az ágyból.
Elrohant fürdeni, én is bementem a másik fürdőbe.Megfürödtem, sminkeltem és megfésülködtem.Lazán öltöztünk fel, mert ugye táncolni fogunk.
Gyalog mentünk.Már fél kilenckor odaértünk és mivel még senki nem volt ott elkértük a takarítótól a táncterem kulcsát és ott még elpróbáltuk a táncot.
Amikor befejeztük kimentünk a folyosóra, leültünk.Nem sokkal később visszahívtak megint a táncterembe.
-Sziasztok.Kate vagyok.Sikerült összehozni valamit?
-Szia, én Brigi, ő Petra.Megpróbáltunk.
-Akkor lássuk.-mondta és betette a CD-t amit korábban elkért tőlünk.
Elindult a zene mi pedig beleadtunk apait, anyait.
-Ez nagyon jó volt.-mondta Kate és tapsolt.-Ti nem szerettek táncolni?
-Már kezdünk megbarátkozni vele.
-Akkor jó, mert fel vagytok véve, lesz egy osztályotok, az órarendet később megbeszéljük, most mehettek.
-Oké, köszönjük!Szia.
Kisétáltunk az ügynökségtől és beültünk egy kávézóba.
Rendelünk, közben pedig beszélgettünk.
-Azért jó, legalább lesz egy kis pénzünk.-mondta Petra.
-Jaja, de akkor ti Robbal most jártok, vagy mi van?
-Hát még nem, de abban maradtunk, hogy megismerjük egymást.
-Az már több mint fél siker.
-Tudoom!

A pincér srác kihozta a kávékat, és leült.ezen kicsit meglepődtünk.
-Hallottam, hogy magyarul beszéltek, Tomi vagyok.
-Szia, de te is magyar vagy?
-Igen, dolgozni jöttem ki, és ti?
-Én magyarországon nőttem fel, de tudok angolul, ő meg fordítva.-mondtam.
-Dehát ikrek vagytok.
-Én nem az igazi szüleimnél nőttem fel, csak most találtam rájuk.-mondtam és lesütöttem a szemem.
-Értem, és mi a nevetek?
-Én Petra, ő Brigi.
-És dolgoztok?
-Igen és mellette tanulunk is.
-Mit dolgoztok?
-Fotómodellek és tánctanárok vagyunk.
-Gondolhattam volna.És a városban laktok?
-Igen, itt egy saroknyira.
-Szuper, talizhatnánk majd, persze csak ha akarjátok.
-Oké.-mondtuk szine egyszerre.
-És van pas...-kezdte el, de a főnöke kiabálni kezdett.-Majd még találkozunk, sziasztok.-mondta és elrohant.
Megittuk a kávékat és eindultunk haza.
Otthon amikor beléptünk a házba minden füstölt.Az egész ház bűzlött a füsttől, alig lehetett látni.

FONTOOS!

a jövőre nézve csak egy kérdés, jó lenne ha minnél hamarabb kapnék válaszokat!
Szóval, eddig 49 rész van meg a gépemen.Ehez még 1 befejezés biztos lesz.
A kérdés pedig: Álljak meg 50 résznél és kezdjek írni egy újabb sztorit, vagy folytassam még ezt?
LÉGYSZI sok választ minél előbb!
/Akinek nincs blogger, és nem tud komizni, ide is írhat: http://ask.fm/BoooBaba /