part 33

Na végre:D itt vagyok, ez is eljött. itt a 33.rész, véleményeket komiba, vagy -->ide<--


Megittuk a kávékat és eindultunk haza.
Otthon amikor beléptünk a házba minden füstölt.Az egész ház bűzlött a füsttől, alig lehetett látni.
Csak a fiúkat láttuk, de csak homályosan.
-Mi van itt?-kérdeztem és minden abakot és ajtót kinyitottam.
-Csináltunk ebédet.-mondták egyszerre és közben vigyorogtak.
-Ez már csak jó lehet...-mondta Petra fintorogva.
-Még nem kóstoltuk, de mindjárt megterítünk.
-Bocsi, most nem vagyok éhes.-mondtam és fementem átöltözni, mert a ruhám teljesen átvette a füst szagát.
Átöltöztem és bekapcsoltam a gépet.Elkezdtem facebookozni, Tomi jelölt ismerősnek, itt is és skypon is.Visszajelöltem, végülis tök mindegy.
Lementem a többiek ettek, Petra nagyon szenvedett, de jóindulatból megette.
-Biztos nem kérsz Brig?
-Nem, nem vagyok éhes, majd talán később.-mondtam és odaültem Peti mellé.
-Legalább kóstold meg.
-De csak egy nagyon kicsit.
Peti szedett nekem, nehezen, de megettem.ez volt az eddigi legborzalmasabb dolog amit eddigi életmben ettem.Nem is tudnám elmondani, hogy mi volt az, de nagyon rossz.
-Hm, nagyon finom.-mondtam, persze hazudtam, de nem akartam megsérteni őket.Megettem és megpusziltam utána Petit.
-Amúgy mi volt a táncpróbán?-kérdezte Rob és megölelte oldalról Petrát.
-Felvettek minket.
-Kár.-mondta Peti.
-Miért?-kérdeztem meglepetten.
-Mert így kevesebbet leszel velem.
-Bejöhettek a próbákra.-mondta Petra.
Erre összemosolyogtak, ez elég gyanús volt, de nem is foglalkoztunk vele.
A nappaliban ültünk, beszélgettünk, unatkoztunk zenéthallgattunk közben, a fiúk énekelni próbáltak, csak a szöveg nem ment nekik.Ekkor csörgött a telefonom.
-Halkítsátok le!-ordítottam és felvettem a telefont.-heló, Brigi vagyok.
-Szia, az ügynökségtől vagyok Kate, velem voltatok ma.
-Ja, igen, szia.
-Szóval az lenne, hogy az órarendet elküldöm e-mailbe, mert már holnap meglenne az első óra.
-És miyen idősek?
-14-15 éveseket tettünk hozzátok, de mg lehet változtatni.
-Nem, jó lesz.Az e-mail címem megvan?
-Igen, csak azért hívtalak, hogy figyeljétek.
-És még egy kérdés!
-Mi?
-Petiék is bejöhetnek, megnézni a próbákat?
-A próbák a tiétek, azt csináltok rajta amit akartok.
-Szuper, szia!
-Sziasztok.-mondta és letette.
Visszamentem a többiekhez, leütem az ágyra és elvettem a laptopot Petitől.
-Hova viszed?
-Most küldték az órarendünket!
-Szupi!-ugrott oda melém Petra.
Megnyitottuk az órarendet, nem volt sok óra, hétfőn és pénteken 2-2.
-Ezt kibírjuk.-mondtam és lepacsiztam Petrával.
-És mi?-kérdezte Rob.
-Ti is bejöhettek, megkérdeztem!
Ezen röhögni kezdtek a fiúk, nem nagyon értettük mi van, de nem szóltunk semmit.
-Menjünk sétálni!-ordított Petra és már indult is ki az ajtón.
Már mindenki kint járt, én még csak akkor tápászkodtam fel a kanapéról, Peti visszarohant és a nyakában vitt végig.Nem tudom miért jó neki, ha nem a lábamon megyek, de már kezdek belenyugodni.
Elértünk a kávézóhoz, ahol reggel Tomival beszélgettünk, most nem volt ott, vagyis nem láttam, hogy ott lett volna.
-Peti, nem tennél le?
-Miért?
-Mert tudok menni magamtól is.
-Akkor gyere, de gyorsan!-mondta és letett majd elfutott.Annyira fáradt voltam, hogy azt sem tudtam hol vagyok.egy szempillantás alatt eltünt mindeki.Nem tudtam hol vannak, szóval beültem a kávézóba, ahol reggel voltunk.
Mégis ott volt Tomi, de mint vendég, leültm, ő pedig odajött hozzám.
-Megint itt?
-Elfutottak.
-Kik?
-Petráék.De te, hogy-hogy nem dolgozol?
-Most végeztem, csak még ittmaradok egy kicsit.
-Értem.Nem volt semmi gond reggel?
-Miért lett volna?
-Mert ordítozott a főnök.
-Ja, nem de láttalak az újságban.
-Az meglehet.
-Kivel vagy az elején?
-Miért?
-Csak kérdezem, de ha nem akarod elmondani nem muszáj.
-Nem tudom, egy másik modell.
-És ki ez a Peti?Jártok?Tudod róla beszéltél reggel Pertával.
-Ő, ott jön.-mondtam és odamutattam az utca másik oldalára.
-Nem zavarja, ha itt vagyok?
-Nem, vagy ha igen, akkor se foglalkozz vele.
Peti ekkorra már odarohant és az ölembe vágta magát.
-Szia Petike, miért is kellett itthagyni?-kérdeztem idegesen.
-Kedves Brigitta kisasszony elnézést amiért nem vártam meg.
-Te mit szívtál.
-Mindegy, bocs és kész.Te ki vagy?-mutatott Tomira.
-Tomi, itt dolgozom.
-És honnan ismeritek egymást?
-Reggel itt kávéztak.
-Khm Peti.-mondtam idegesen, mert nagyon fájt már a lábam ahogy rajta ült.
-Mondjad, de gyorsan, mert beszélgetek.
-Nem akarsz átülni oda?-kérdeztem és a mellettem lévő székre mutattam.
-Talált.
-Kösz.-mondtam és feláltam, Peti beesett az asztal alá nevetni kezdtem, hirtelen mindenki rám nézett.
Peti felállt és nagyon csúnyán nézett rám.
-Nem megyek a próbádra.-mondta durcásan.
-Na jó, én megyek is, még dolgom van, sziasztok!-mondta Tomi és elment.
-Ez mi volt?-kérdeztem.
-Mi?
-Ez az egózás.
-Nem egózok, de nem megyek a próbádra, oké, ne gyere.
-Nem is megyek, sőt Rob se megy.
-Hát ez egy ilyen szakam.-mondtam és kisétáltam a kávézóból, Peti utánam rohant.
Elkezdte hátulról piszkálni a hajam.
-Csak vicceltem.
Nem válszoltam neki semmit.
-Most miért nem szólsz hozzám, Brigíí!Haragszol?
-Nem haragszok, csak utálom ha hülyének néznek.
-Nem nézlek hülyének.
-Néha nem, néha meg rád se ismerek.
-De mehetek a próbádra?
-Gyere, nem tudok rád haragudni.-mondtam és összeborzoltam a haját, ami mindig pontosan be volt lőve.
-Ezt megbánod!-kiabált és elkezdett üldözni, én futottam előre, nem is tudtam hova.Semmi baj nem volt egészen addig amíg a lámpa piros nem lett előttem.
Peti elkapott megint a nyakába vett és hazavitt.Felvitt a szobába és ledöntött az ágyra.
-Utolsó kívánság?
-Nincs.
-Akkor véged!-mondta és rámfeküdt.Elkezdett csókolgatni, csikizte a hasam.Nagyon nevettem, nem tudtam elmenekülni, levette a pólóm és az övét is.Kockásabbnak tűnt a hasa mint amikor megismetem.
Vagy fél óráig fetrengtünk így.
-Oké, én megyek fürdeni.-mondtam és kibújtam Peti alól.
-Én is.-mondta.
-Én megyek előre.
-Nem mert együtt megyünk!-mondta és behúzott a fürdőbe, belökött a zuhany alá és ő is bejött mellém.Lezuhanyoztunk, majd elmentünk aludni.
-Hánykor lesz a próba?-kérdezte.
-14.
-Oké, jó éjszakát.-mondta és megpuszilt.
Éppen hogy kimondta már hallottam is a horkolást.Én is nemsokrra elaludtam.
-Basszus!-kiabált reggel Peti, erre ébrdtem fel.
Kinyitottam a szemem, csak egy nagy barna foltot láttam Peti helyén.
-Pfuj mi ez?-kérdeztem és kipattantam az ágyból.
-Ez nem az aminek látszik.
Ekkorra már a többiek is ott röhögtek.
-Ez csak kávé, de hülyég vagytok, fogjátok meg, még meleg, most vettem ki a mikróból.
-Hozzá nem nyúlok.-mondtam és nevettem mit valami őrült.
Peti lehúzta az ágyneműt, bedobta a szennyes közé, lementünk reggelizni.
Szendvicset csináltunk.
-Hányra menjünk?-kérdeztem.
-14-kor kezdődik a próba, át is kell öltözni, szóval szerintem olyan egy felé elég ha elindulunk.-mondta Petra és ivott a kávéjából.
-Bocsi csajok, de mi nem tudunk veletek menni.-mondta Rob és megint olyan furcsán mosolygott.
-Hát oké.-mondtam és bekapcsoltam a tv-t.Valami olyan műsor volt ahol utcai bakikat mutatnak be.Soha nem hallottam még ilyenről, csak azt láttam, hogy én és Peti benne voltunk.Amikor felálltam a kávézóban Peti pedig leesett.
-Azok nem ti voltatok?-jött oda Petra.
-De, de mi ez a műsor?
-Nem tudom a címét, de most indult nem rég.
-Hát oké, én felmegyek, elkezdek készülni, mert még előtte be kéne menni kajáni nem?
-De akkor hamarabb el kell indulni!
-Oké, akkor elindulunk délben és beülünk oda Tomihoz, ott voltak kaják is.
-Nekem jó, de akkor én is megyek készülni.
Felmentünk, egy óra alatt lettem kész kb. pont dél volt így el is indultunk, beültünk enni.Tomi vette fel a rendelést.
-Sziasztok, hozhatok valamit?-kérdezte.
-Én egy hambit kérek.-mondta Petra.
-Én is, és még valami kólát.
-Máris hozom.
Elment mi addig beszélgettünk.
-Kicsit félek.-mondtam és nevetni kezdtem.
-Én is, de nem lesz ott semmi baj.
Tomi hozott három hamburgert, ő is leült hozzánk.
-Nem lesz baj?
-Az ebédidőmet töltöm.
-Hát jó.Meddig vagy ma?-kérdeztem.
-Fél kettő, mert kettőtől dolgom van.Ti mit csináltok ma?
-Dolgozunk, kettőtől lesz próba.Most már oda megyünk.
-De még csak fél egy.
-De oda is kell érni, meg még át is öltözünk, meg ilyenek.
-Értem, de mióta tácoltok?
-Soha nem táncoltunk még.
-Akkor ezt nem értem.
-Mi se!
-Hát ok, de én megyek is!-mondta amikor megette a burgert.
Mi is ettünk és elindultunk, gyalog mentünk.
-Kíváncsi leszek miyen gyerekek vannak.
-Én is, de ha ilyen idióták tuti abbahagyom az egészet.
Hamar odaértünk a próbateremhez.Bementünk, még senki nem volt ott.
Átöltözünk, és vártuk, hogy jőjjenek.
Szépen lassan mindenki odaért.
-Sziasztok, elkéstem?-kérdezte egy nagyon ismerős hang.
Hárafordultam és sikítottam.
-Áááá,Úristen!-ugrottam a 'diákom' nyakába.
-Brigi?
-Meg se ismersz?
-Te jó ég...Brigi, te táncolsz?
-Én vagyok a tanár kedves!
-Szuper, a haverom a tanárom.
-De hogy kerülsz ide?
-Itt is lakom, csak magyarban nyaraltam.
-Szupi, de kezdjük is a próbát.-mondtam és odahúztam Maxot a többiekhez.
Petra elkezdett beszélni.
-Szóval, már nem terveztünk semmi komolyat, mindenki bemutatkozik és ennyi.
Ekkor én is feláltam.
-Akkor kezdenénk mi.Én Brigi vagyok, ő Petra, 16 évesek vagyunk.És szerintem már észrevettétek ikrek.
-Hogy különböztetünk meg titeket?-kérdezte az egyik lány.
-Én mindig fehér pólóban leszek, Brig meg majd pirosban.-mondta Petra.-Akkor legyél te a következő.
-Heló, Naomi vagyok, ma 15, szeretek táncolni, gyerekkorom óta csinálom.
-Szuper, válassz valakit.
Így sorban mindenki bemutatkozott.Amikor végeztünk megint mi kezdtünk beszélni.
Mindenki a földön ült, csak én és Petra álltunk.
-Nem lesznek kemények az órák, versenyre is megyünk majd, meg ilyenek.DE!Kellene egy név.-mondtam.
-Valami olyan kelene, hogy...-kezdte el, de már nem tudott semmi többet mondani, mert két állarcos ember rontott be a próbára, és kirángattak minket...