part 34

34.rész*-* viszont lassan vége a blognak:( nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem hiányozni fog az írás...na de addig is jó olvasgatást :) minden kérdésetekre válaszolok itt: http://ask.fm/BoooBaba

Mindenki a földön ült, csak én és Petra álltunk.
-Nem lesznek kemények az órák, versenyre is megyünk majd, meg ilyenek.DE!Kellene egy név.-mondtam.
-Valami olyan kelene, hogy...-kezdte el, de már nem tudott semmi többet mondani, mert két állarcos ember rontott be a próbára, és kirángattak minket, a csoport csak nézett, nem tudták mi folyik itt.Mi próbáltunk sikítozni, de nem tudtunk, mert befogták a szánkat.Amikor kiértünk a teremből letettek minket és...és megcsókoltak.
-Peti?!-ugrottam a nyakába, nagyon örültem, hogy ő volt az.
Petra ugyanígy tett Robbal, tuti járnak, csak nem akarják elmondani!
-Gyertek be!Van ismerős is!-mondtam és bementem a terembe.A többiek jöttek utánam.
Az egész csoport értetlenül nézett minket, ez persze nem csoda.Egyedül Max nem volt meglepődve.
-Petike!-jött oda Max és lepacsizott Robbal és Petivel is.
-Szevasz, mikor jöttetek haza?
-Mihent ti eljöttetek, de ebben a városban laktok ti is?
-Majd megbeszélitek, most próbáljunk.-mondtam és odamentem a tükör elé, ahol már Petra ott állt.
-Szóval bocsi, ő Peti, a másik meg Rob, nem kell velük foglalkozni, kicsit idióták néha, de majd megszokjátok.A csapatnévnél tartottunk.
-Az már van!-szólalt meg Steve.(ő is a csoport tagja)
-És mi lenne?-kérdezte Petra.
-Forever!-mondta egy másik fiú.
-Ez mindenkinek jó lesz, vagy akartok új nevet.
-Ez jó!-mondta mindenki kórusban.
-Akkor a tánc!Arra gondoltunk, hogy azt tanuljátok majd meg, amelyikel felvettek minket.Peti kapcsold be a zenét légyszi!-Peti benyomta a zenét, mi meg elkezdtük a táncot.A végén Rob meg Peti is odaáltt és elkezdett ott ugrálni, mindenki csak nevetett.
-Petike, ha akarsz most állj be, vagy ha nem akkor oda leültök csendben.
-Kicsilány bekemélyít!-szólalt meg Max angolul, hogy mindenki értse...
-Na mostmár tényleg kezdjük el!-mondtam és csúnyán néztem Maxra.
Peti kapcsolgatta a zenét, mi pedig elöl táncoltunk, egyszercsak mindenki nevetni kezdett.Nem értettük mi van...Hátranéztem és a sarokban, ami a tökörben már nem látszik ott ugrált Rob.
-Rob, többet nem jöhettek!-mondta Petra idegesen.
-Nemár, nem lehetsz ilyen, én nem csináltam semmit.-szólalt meg Peti.
-Ezt majd megbeszéljük.-mondtam és intettem, hogy kapcsolja a zenét.
Még kb 5-ször elpróbáltuk és már elég jól ment.
-Na, hogy tetszik?-kérdezte Petra.
-Szupi, és ezt most mire tanuljuk?-kérdezte az egyik lány.
-Éppen ezt akartam mondani, ha tudtok valami verseny, mi leszervezzük az utazást!-mondtam.
-Keresgéljetek ti is, meg majd mi is nézelődünk.
Ebbe beleegyeztek.
-Akkor mára ennyi lenne, mehettek öltözni.-mondtam és az öltözőre mutattam.
-Még egy perc!-szólalt meg Petra.-Csak annyi, hogy szeretnétek, hogy ők bejőjjenek máskor is?-kérdezte és Petiékre mutatott.
-Igeeen!-ordította mindenki egyszerre.Petiéknek rossz volt nézni azt az önelégült vigyort, de mindegy.
Amikor mindenki átöltözött elmentünk mi is.A fiúk természetesen nem bírtak magunkkal és ránk zárták az öltözőt.
-Peti, ez most miért jó nektek?
Semmi válsz, már tuti itt is hagytak minket...
-Akkor kimászunk!-mondtam és elindultam az ablak felé.
Kimásztunk, annyi szerencsénk volt, hogy egy vasháló volt úgy egy méternyire az ablaktól, hogy az épület mellett focizók ne rúgják ki az ablakokat.
Ha ez nincs ott elég nehéz lett volna kiugrani az emeletről...Lemásztunk, Petiék ott röhögtek az udvaron, odarohantam és elkezdtem rugdosn őket, ők csak vihogtak.Peti elkapta a lábam én meg gyönyörűen hátra estem.Amikor feltápászkodtam nem szóltam semmit, csak durcásan hazaindultam.
Otthon magamrazártam a szoba ajtaját és nem engedtem be senkit.
-Brig, Cica engedj be!-kopogott Peti.
Nem válaszoltam semmit.
-Bocsi Brigi.Légyszi engedj be, ez az én szobám is.
Egy idő után elhallgatott, gondotam megunta, de nem adta fel olyan könnyen.Bemászott az ablakon ami nyitva volt, mert nagyon meleg volt.
-Peti, nem értelek.-mondtam szomorúan.
-Mit nem értessz mindent megmagyarázok!
-Miért kell szemétkedni?
-Bocsi, de annyira szeretlek, mostanában meg nem is foglalkozol velem.
-Mert nem hagyod.
-Figyelj, kezdjünk tisztalappal mindent előlről, egész onnan, hogy elmentem hozzátok oké?
-Oké, de kicsit fura lesz...
-Nem baj, csinálj úgy, mintha nem is ismernél.
Peti lement majd csengetett.
Lementem, hogy kinyissam neki az ajtót.
-Szia Brigi!
-Szia, hát te?
-Beszélnünk kell.
-Gyere be.-mondtam és elindultam felfelé a lépcsőn be a szobába.
Bent leültem az ágyra, Peti is oda ült mellém.
-Kérsz valamit?-kérdeztem.
-Egy kólát, köszi!
Lementem töltöttem kólát amit szerencsésen kiborítottam a lépcsőn.Peti a nagy csörömpölésre odafutott.De nem csak ő, hanem Petra és Rob is.
-Hupsz!-mondtam nevetve.És elszaladtam a felmosóért.Feltöröltem a kólát és visszamentem a szobába két dobozos kólával.
-Köszi.-mondta Peti és felbontotta.
-Szóval mit akarsz?
-Szerelmes vagyok beléd.
-Peti, muszáj ezt végigjátszani, ez így már nem olyan.
-Akkor találj ki jobbat.
-Menjünk el vacsizni, vagy...-majdnem kimondtam, hogy főzzön ő, de eszembe jutott az a borzamas kaja, amit Robbal csináltak.
-Vagy mi?
-Semmi...figyu, nem kell ide semmi, csak egyszerűen kezdjünk mindent előlről.Sőt, nekem még az sem kell, csak legyünk megint együtt, csináljunk programokat, meg ilyenek.
-Oké, te tudod, akkor elmenjünk kávézni?
-Tomihoz?
-Például.
-Oké, mondtam és elindutam lefelé a lépcsőn, anya éppen ekkor jöttt be az ajtón.Maxxal.
-Vendégetek van!-mondta és Maxra mutatott.
-Max, most nem alkalmas.-mondtuk mindketten, erre meglepetten nézett.-Fent van Rob meg Petra menj fel, de mi most elmentünk.-mondtuk és már kint is voltunk.
Elmentünk a kávézóba.
-Akkor beszélgessünk.-mondta Peti.
-Ne gyere nekem megint a szünettel, mert most már nem olyan egyszerű.Már egy házunk van, emlékszel?
-Nem is akarok szünetet.Én téged akarlak!-mondta és megcsókolt.
-Emlékszel amikor Zsó megkötözött?-kérdeztem nevetve.
-Azt nem lehet elfelejteni, és amikor megverted Bencét, nekem meg lett utána egy rakás pénzem?
-Szgényt úgy sajnáltam.Amikor mindenki moziba ment, de te nem jöhettél, mert Petra nem akarta?
-Az a nő...kikészített az alatt a fél nap alatt.
-Amikor a vadászok mentettek meg minket?Ja, akkor Danival voltam.
-Ez volt az eddigi legjobb nyár.-mondta és nevetett.-És amikor megkötöztük Zsót?
-Fúú, jó volt, de neked nem hiányzik?-kérdeztem, mert már szokatlan volt ez a nagy nyugalom.
-Hát, furcsa de ki lehet bírni, neked?
-Ugyanígy.
Megittuk a kávékat, nevetgéltünk, utána elmentünk sétálni a parkba, már esteledett.
-Patrikkal mi lehet?
-Annyira nem is érdekel a szemét.
-Az apja a szemét, nem ő.
-De amúgy ugye nem volt semmi köztetek?
-Nem, dehogy, egyikünk se akarta.
-De ne mazt mondta, hogy szeret téged?
-De, de tudomásul vette, hogy én mást szeretek!
-Kit?
-Tééged!!
-Jobb itt nem?Másabb, magyarba olyan nagy unalmas minden, itt meg nyüzsgés.
-Nem tudhatod milyen egy magyar nagyvárosban élni...mi egy kis faluban voltunk.
-De akkor is másabb.
-Az biztos.
-Szeretlek Manó.-mondtam és megcsókoltam.
Még beszélgettünk egy ideig, majd amikor már indultunk haza, kaptam egy sms-t.
-Gyere.-mondtam és elkezdtem húzni a másik irányba.
-Hova megyünk?
-Van egy kis dolgom, de ha nem akarsz nem kell elkísérni.
-De, persze.Milyen dolgod van?
-Fotózás.
-Szupi, mindig meg akartam nézni egy fotózást.
-Te is lehetnél modell, de nem, neked makacskodni kell.
-Nem akarok modell lenni!
-Akkor mi akarsz lenni?
-Nem tudom.
-De azért megpróbálhatnád, jól keres...
-Majd rákérdezek, de nem tudom olyan furcsa.Én mint modell?El sem tudom képzelni...
Ekkor odaértünk a helyszínre, beültem egy székbe és elkezdték csinálni a hajam, meg a sminkem.Peti ott ült velem szemben egy asztalon és mosolygott.
-Most mit nevetsz?
-Soha nem láttalak még így.
-Majd megszokod, de maradsz végig?
-Aha.
-Akkor csörögj haza.
Peti felhívta Robot.elmondta, hogy csak későn érünk haza.Amikor a fodrász és a sminkes is végzett hoztak egy rakás ruhát és belökdöstek egy szobába, hogy öltözzek át.
-Milyen vagyok?-kérdeztem amikor kiléptem.
-Gyöyörű!-mondta Peti és meg akart csókolni, de a sminkes ráordított:
-Meg ne próbáld!
Peti nevetni kezdet, mert egy kis alacsony kopasz, szemüveges férfi volt.Petitől sokkal alacsonyabb.
-Oké, nyugalom.-mondtam és megveregettem a vállát.
Peti szakadt a röhögéstől, odasétáltam a fotós elé és azt csináltam amit mondott.
-Ki az a fiú?-kérdezte.
-Peti, miért?
-Peti gyere ide!-kiabált és belöktdöste mellém Petit.
Együtt fotóztak minket tovább.
-Köszönjük, a képeket elküldjük emailben.-mondta Kate.-Ja és Peti, téged nem értekelne ez a modellkedés?
-Igazából nem is tudom, de végülis jó lenne.
-Szuper, akkor fel vagy véve próbaidőre.És ha ismertek még jó pasikat akkor szivesen várjuk őket.
-Mondjuk ő?-kérdeztem és mutattam egy képet Robról.
-Ha érdekli akkor igen.Amúgy Petra hogy van?
-Most jött össze Robbal, szóval boldogság van otthon.
-Felhívtuk őt is de azt mondta, hogy te közelebb vagy, szóval bocsi, hogy megzavartuk a randit.
-Nem, semmi baj.
-Csak azért, hogy ne én legyek a hibás, ha nem jösztök össze.
-Már járunk.-mondta Peti és megölelt.-De megyünk, mert még van egy kis dolgunk.-mondta és elindultunk hazafelé.
-Akkor most én is modell vagyok?
-Az, mondtam én, hogy sikerül.
-Robot is felveszik és tiszta jó lesz, majd jövünk 4-en együtt.
-Jaja, de szerinted Max még ottvan?
-Remélem.
-Olyan furcsa, hogy eddig a haverja most meg a tanárja vagyok.
-Attól még lehetsz a haverja.
Amikor hazaértünk mindeki ott ült a konyhában, anya már nem volt otthon.
-Heló, megjöttünk.
-Hali, hova volt az a nagy sietség?-kérdezte Max.
-Csak kávéztunk, meg volt egy fotózás.-mondtam és felültem a konyhapultra.
-Én is modell lettem.-mondta Peti és felült mellém.
-Ja igen, meg te is kellenél neki.-mondtam Robnak.
-Hát ok, de mikor?
-Majd bejösz próbára hétfőn és beszélsz velük.-mondta Petra.
-Max te meg attól hogy haverok vagyunk a próbán ugyanúgy kell viselkedned mint a többieknek.-mondtam és szigorúan néztem rá.
-De nem tudlak tanárnőnek szólítani.
-Nem is kell, csak mondtam hogy tudd.
-Oké, de mennem kell, sziasztok!-mondta és elment.
Egy ideig még beszélgettünk, majd elmentünk aludni.
Reggel arra ébrdtem, hogy valakik a konyhában vihognak, Peti is akkor kellt mint én.
-Ki van lent?
-Peti, honnan tudjak ilyeneket.
-Ismerős ez a hang.
-Az egyik anya, a másik meg, nem tudom, de...Te jó ég ez Bea meg Ricsi.-mondtam és már rohantam is le a lépcsőn, de szerencsésen elestem és a lépcsőn már gurulva mentem.És tényleg Ricsiék voltak.Ricsi lentről Peti meg fentről röhögött ki.Amikor felálltam Bea a nyakamba ugrott.
-Ti mit kerestek itt?-kérdeztem meglepetten.
-Lejöttünk, mert már hiányzol.
-Zsóékkal mi van?
-Apukád alkoholista lett, mert azt hitte igazi lánya vagy, anyukád nem is bánja hogy eljöttél, Zsó meg megváltozott.
-Hogy-hogy megváltozott?
-Kedvesebb lett.Veletek mivan?
-Modellek vagyunk.-mondtuk nevetve.
-Ez most komoly?
-Az bizony, én meg Petra elkezdtünk táncot tanítani.
-Ezt nem tudom elhinni.
-Eljöhesz a próbára, de meddig maradtok?
-Egy hét.
-Szupi.Mit csinálunk ma?
-Mi megyünk a plázába.-jött le álmosan Rob, és a nyakában ült Petra.
-Szia Robika.
-Szevasz Ricsike.Rég láttalak ember.
-Rob, tegyél le.-mondta Petra.
-Brigi?-kérdezte Bea értetlenül.
-Nem, én vagyok Brigi, ő meg Petra.-mondtam nevetve és az ölembe vettem.
-De olyan mint te.
-Igen, tudom.
-Akkor megyünk a plázába?
-Mehetünk.
-A hangja is olyan.
-Igen,  de csak mert ikrek vagyunk.
-És akkor te már itt laksz?
-Igen.
-És nem is jössz többet haza?
-Nem tudom, végleg nem esetleg néha.
Kicsit elszomorodott, egy csomó ideig beszélgettünk.
Megbeszéltük hogy rendesen ki fogjuk tölteni ezt a hetet, mert utána sokáig nem fogjuk látni egymást.
Tomi kávézójában kezdtünk.
Megittunk egy-egy kávét Bea pedig kakaót.
-Regivel mivan?-kérdeztem Ricsit.
-Minden jó, össze akarunk költözni.
-Kinél?
-Saját házba, Pesten.
-Pest...-erre eszembe jutott az egész Z ügy.Peti megláthatta, magáhozhúzott és megcsókolt.
-Oda se megyünk többet!-mondta nevetve.
-Az biztos!
Rob és Petra meg se szólaltak, egész nap csókolóztak, meg ölelgették egymást.
Jó volt boldognak látni őket.
Én se sokat beszéltem, inkább csak gondolkoztam.Elemtünk a plázába, vásárotunk, majd megint hívtak az ügynökségtől, hogy kellenénk mind a 4-en.
Elsétátunk a helyszínre, Bea és Ricsi is jött velünk.
-Tényleg nem vicceltetek?
-Komolyan modellek vagyunk, de miért oyan hihetetlen ez?
-Mert még a múltkor utáltad a kinézeted.
-Hát, van ilyen, sokat változtam ezen a nyáron.
-Az biztos.-mondta Peti és megölelt.
-Erre iszunk!-mondta nevetve.
-Itt nem lehet inni 21 éves kor alatt.
-Hogy tudtok itt élni?-ezen röhögni kezdtünk, mert Ricsi szinte mindig csak sört ivott.
Odaértünk a fotózásra, Robot is felvetté, kisminkeltek minket, megcsinálták a hajunkat is majd adtak ruhát.
Lefotóztak minket vagy 200-szor, minden oldalról, az egyik képen én voltam Peti nyakában, Perta meg a Robéban.Az egész fotózás viccesen telt.A stáb is rendes volt.Amikor végre végeztünk elmentünk a mégegyszer a plázába, mert Beának valami játékot kellett venni.Azért sírt egész nap.
Visszamentünk, megvettük a plüssmacskát és kitaláltuk, hogy elmegyünk a vidámparkba.Elsétáltunk addig, már 21 óra volt, de még senki nem volt álmos.
Mondjuk kicsit furán nézhettünk ki, mert 60-as évek stílusú volt a fotózás ezért ilyen volt a hajunk és a sminkünk is.
Felültünk az óriáskerékre is.Elég lassan forgott, nagyon féltem, nem a magasságtól, hanem attól, hogy megáll és ittragadunk.
Hát ez be is következett.Áramsszünet lett.A fények elaludtak a kerék megállt, mi ott ültünk a tetején kétségbeesetten, és mivel a fülkét kulcsrazárták, hogy ne tudjon senki kiesni kiabálni se tudtunk.
Szépen lassan mindenki elhagyta a parkot, csak mi ültünk ott.Senki nem vett észre minket.
Ott ültünk egész éjszaka, Bea elaludt, de mi nem tudtunk.Csak ültünk, meg ültünk és vártunk.