Mivel ennek a blognak szinte vége, már csak 3 rész van, ezért úgy döntöttem, hogy elkezdem a következőt!
Akit érdekel itt megtalálja a részleteket----> http://csakrajtadmulik.blogspot.hu/2013/07/sziasztok.html
2013. július 31., szerda
part 46
Újrééész! A kérdéseiteket továbbra is várom kommentben, vagy ask.fm-e ( ask.fm/BoooBaba )
És szereték pár soros véleményt kérni az oldalról, mert tudnom kellene mit csinálok jól/ rosszul, annak érdekében, hogy a következő blogom jobb legyen!
Reggel Csabi rázott fel.
-Mivan?
-Brigi, beszélnünk kell.
-Mi az?
-Fontos, nagyon, de gyere ki a teraszra.
-Mivan?-kérdeztem amikor leültem a teraszra.
-Gáz, óriási gáz.
-Mi történt?
-Ti rózsaszín-fehér dekorációt vetetek, de én meg kék terítőt.
-Ez akkora baj?
-Miért, nem?
-Jajj Csabi!-mondtam és sóhajtottam.-Nem kell ennyire komolyan venni, egyszerűen bemész a boltba, beviszed a blokkot, és kicseréled fehérre.-mondtam és mivel már nem tudtam visszaaludni kimentem a konyhába csináltam kávét és leültem a traszra.Vártam, hogy Peti felkeljen.Elolvastam egy magazint és megittam a kávét, majd úgydöntöttem, hogy lemegyek Fruzsihoz.
-Szia Brigi, ma lesz dolgunk bőven!
-Mi?
-Ma jönnek felállítani a sátrat.
-De még van 3 nap.
-Igen, ma felállítják, holnap díszítünk, holnapután meg terítünk.
-Értem ,de nekem mi dolgom lesz?
-Kínálkozni kell, meg ilyenek.
-Oké, Csabi megoldotta a szörnyű nagy problémáját?
-Mit?
-A terítőt.
-Ja, most vitte vissza.
Felmentem, visszafeküdtem, már majdnem elaludtam amikor jöttek a sátrasok és felcsengettek.
Fruzsi beengedte őket, de mi attól még felébredtünk.
-Mennem kell Manó.-mondtam és megcsókoltam.
-Hova?
-Itt vannak a munkások.
-Felöltözök én is és lemegyek.
-Eltakarod a kockákat?-viccelődtem vele.
-Igazad van, de egy gatyát felveszek.-mondta és kikapott a szekrényből egy rövidgatyát.Lementünk, én rögtön kínálkozni kezdtem, Peti meg csak jött utánam.
-Petike, figyelj, akkor te hozod ezeket én meg öntök, oké?
-Oké.
Megcsókoltam és a kezébe nyomtam a kosarat, amiben a poharak, meg az italok voltak.
Végigmentünk az összes emberen, pihentünk, majd kezdtünk mindent előről.
-Akkor egész nap ezt fogjuk csinálni?-kérdezte Peti.
-Nyolcig tuti.
De végülis nem volt gáz, mert a munkások is jófejek voltak, beszélgettünk velük egy csomót.
-Jól keres ez az állás?-kérdezte Peti.
-Hát...mostanában senki nem rendez sátras lagzikat, szóval.Ti most hány évesek vagytok?
-16, ő meg most lesz 17.
-Ilyen fiatalon esküvő?
-Végülis igen, csak nem nekünk.
-Akkor?
-A másik lánynak, de ő is 19 éves.
-És ti is itt laktok?
-Nem, mi amerikában, csak most jöttünk segíteni.
-És milyen ott?
-Fantasztikus.
-Brigi, basszus.-rohant oda Fruzsi kétségbeesetten.
-Mi a baj?
-Elfelejtettük a ruhát.
-Milyen ruhát?
-A Forevernek.
-Ja, azt már Petra elintézte.
-Hú, oké.-mondta és elment.
Már olyan 3 óra után kezdtük unni a dolgot, de Fruzsi nem hagyta, hogy pihentőt tartsunk.Csak sétálgattunk az emberek közt, senki nem volt szomjas, de mi nem ülhettünk le.
-Benézhetünk?-kérdezte Peti az egyik munkást és a sátorra mutatott.
-Persze.
Bementünk és leültünk a földtre, vagyis Peti a földre én meg az ölébe.
-Fruzsi ideges lesz, ugye tudod!
-De minek mászkáljunk, ha senki nem iszik?-kérdezte és megcsókolt.Ledöntött a földre és rámfeküdt.
-Peti, hülye vagy?-kérdeztem nevetve.
-Nem, csak szerelems.-mondta és csókolgatni kezdett.
-Peti, itt mindenki előtt?-kérdeztem.
-Nincs itt senki.
-De a sátor másik oldalán van.
-Jó, akkor nem.-mondta, de méd mindig rajtam feküdt.
Így beszélgettünk egy ideig, amikor Fruzsi rontott be a sátorba.
-Ti mi a francot csináltok?!
-Nyugi hugi, semmit.-mondta Peti, de még mindig nem szállt le rólam.
-Na most rögtön kimentek kínálkozni, vagy felpofozlak öcsike.Ja és én vagyok az idősebb.
-Nyugi, oké, és amúgy tudom de úgy nem rímelen.-mondta és lemászott rólam.Felálltam, Peti kezébe nyomtam a kosarat és elindultunk kifelé.
Kinálgattunk mindenkit, senki nem ivott, de nekünk muszáj volt mászkálni.
-Hány óra?-kérdezte Peti unottan.
-3.
-Mindjárt elalszok.
-Megyek, beszélek Fruzsival.-mondtam és elidlutam, de Peti elkapta a kezem, visszarántott és megcsókolt.
Bementem, Fruzsi a házban rohangált.
-Gyere Fruzsi, üljünk le.Jól vagy?-kérdeztem miután leült.
-Nem, nagyon ideges vagyok.
-Az a baj, hogy túl nagy ügyet csinálsz belőle.Figyelj, így nem fogod bírni.Itt vagyok, azért hívtál, hogy segítsek, szólj ha valami kell, de nyugodj meg.
-Peti azt ott komolyan gondolta a sátorban?
-Igen, de leállítottam, nyugi, minden rendben lesz.
-Remélem, a csapat mikor jön?
-Csütörtökön fél 6-kor száll le a gép.
-Majd kimegyünk eléjük Petivel és vonattal hazajövünk.
-Oké.
-Ja és azok az emberek egyátalán nem szomjasak.-modtam mosolyogva és kijöttem.
Visszamentem Petihez aki már a sátrat építette.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem meglepetten.
-Tudom hogy bejönnek a munkások.-mondta és odajött megcsókolni, majd visszament és folytatta a sátrat.
-Szerintem inkább felülésezz, az jobban edzi a kockákat.-mondtam és kacsintottam.
-Szerinted mi lenne, ha ezt kihúznám innen?-mondtam és elkezdtem az egyik csavar felé nyúlni, de Peti odaugrott és elkapta a kezem.Mélyen a szemembe nézett, és ezt mondta:
-Összedől a sátor.
-Tudom.-mondtam és megcsókoltam.
Visszament dolgozni, én meg néztem.Amikor megláttam, hogy Csabi autója megáll a kapu előtt és észrevettem a fehér terítőt a kezében megnyugodtam.
-Szia Brigi, hányat estél ma?-jött oda Csabi.
-Még ma nem estem el!-mondtam büszkén.
-És mit csinálsz itt?
-Nézem a pasimat.
-Peti sátratépít?
-Aha.
-De miért?
-Kitalálta, hogy nekem a munkások jönnek be.
-Éértem.
-Fruzsit ne idegesítsd, ha valami van szólj nekem.
-Oké, de a Forevert ki hozza el a reptérről?
-Majd kimegyünk eléjük.
-Oké.-mondta felállt és elemt.Bementem én is, kihoztam egy almássört és elkezdtem iszogatni.Összetoltam két széket és úgy néztem Petit.Ott feküdtem, majdnem elaludtam amikor megcsörrent a telefonom.Annyira megijedtem, hogy leestem a székről.
-Ezt vártam.-jött oda Csabi nevetve.
Mire felálltam letették a telefont.Visszahívtam, Petra volt az.
-Szia, eljöttünk a hamarabbi géppel, itt vagyunk Miskolcon.
-Basszus, oké megyünk, addig tudod hol a vasútállomás?
-Igen.
-Akkor induljatok el oda.
-Oké, szia.-mondta és letette.
-Petike gyere.-kiabáltam hátra.
-De dolgom van.
-Itt van a Forever, menni kell eléjük.
-Ja ok.-mondta és már ott is volt én addig felmentem és lehoztam neki egy pólót.
Elindultunk, a vonat hamar odaért, kb fél óra alatt.
-Sziasztok.-ugrottam le a vonatról, a csapat körbevett és ölelgetni kezdett.
Ott volt Petra, Rob és Steve is.
Köszöntünk mindenkinek, majd a következő vonattal indultunk vissza.
-Na, most az a gáz, hogy nem rögtön a szállásra kell menni, mert a kulcsok még otthon vannak.-mondtam és megvettem a csoportos jegyet a falunkba.Oda már valamivel hosszabb volt az út, de jól elszórakoztunk.Leszálltunk a vonatról és gyalog mentünk először a mi házunkhoz.
-Sziasztok.-léptem be az ajtón.Köszöntem mindenkinek.-hoztam pár vendéget, de csak benéztünk, a nyaraló kulcsa kellene.-mondtam.
-Milyen vendég?
Kinyitottam az ajtót és mindenki bejött.
-Oké, de kik ők?-kérdezte anya.
-Hi, we are Forever!(Heló, mi vagyunk a Forever!)-ordított mindeki.
-Nem tudnak magyarul, de ők a tánccsoortom és az esküvőre jöttek, de nem tudnak addig hol aludni.
-Oké, itt vannak a kulcsok.-mondta apa és a kezembe nyomta a nyaraló kulcsát.
Elmentünk és megint vonatraszálltunk.Hamar odaértünk, mert gyorsjárattal mentünk.
Amikor leléptünk a vontról mindenki jól szétnézett, majd elindultunk Fruzsiékhoz bemutatkozni.
Fruzsi örömmel fogadta őket, de Petire nagyon csúnyán nézett.
-Te tudod mi baja velem?-kérdezte Peti.
-A sátras.
-De nem csináltam semmit.
-Ő ezt nem tudja.
Amíg a csapat Fruzsival beszélt mi hátramentünk megnéztük hogy állnak a sátorral.
-Már kész is?-kérdeztem meglepetten.
-Fél 7.
Már egy munkás sem volt ott.
-Akkor Forever, gyertek.-mondam és bementem a sátorba.-Ma még egyszer elpróbáljuk itt.-mondtam és bekapcsoltam a zenét.
Nagyon jól ment az egész tánc, ennek örültem, mert legalább ezzel nem kell bajlódni.
Amikor végeztünk a próbával mindenkit átkísértünk a nyaralóba.
-Igen, és ez a fürdő.-mondtam és kinyitottam a fürdőajtót.
-Ha valamire szükségetek van, hívjatok minket!
Elköszöntünk, majd haza indultunk.
Megfürödtünk,majd ejaludtunk
-Mi van?-szóltam bele a telefonba hajnali 1 körül.
-Van egy kis próbléma.-válaszolt Petra.
-Mi az már?
-Eltévedtünk.
És szereték pár soros véleményt kérni az oldalról, mert tudnom kellene mit csinálok jól/ rosszul, annak érdekében, hogy a következő blogom jobb legyen!
Reggel Csabi rázott fel.
-Mivan?
-Brigi, beszélnünk kell.
-Mi az?
-Fontos, nagyon, de gyere ki a teraszra.
-Mivan?-kérdeztem amikor leültem a teraszra.
-Gáz, óriási gáz.
-Mi történt?
-Ti rózsaszín-fehér dekorációt vetetek, de én meg kék terítőt.
-Ez akkora baj?
-Miért, nem?
-Jajj Csabi!-mondtam és sóhajtottam.-Nem kell ennyire komolyan venni, egyszerűen bemész a boltba, beviszed a blokkot, és kicseréled fehérre.-mondtam és mivel már nem tudtam visszaaludni kimentem a konyhába csináltam kávét és leültem a traszra.Vártam, hogy Peti felkeljen.Elolvastam egy magazint és megittam a kávét, majd úgydöntöttem, hogy lemegyek Fruzsihoz.
-Szia Brigi, ma lesz dolgunk bőven!
-Mi?
-Ma jönnek felállítani a sátrat.
-De még van 3 nap.
-Igen, ma felállítják, holnap díszítünk, holnapután meg terítünk.
-Értem ,de nekem mi dolgom lesz?
-Kínálkozni kell, meg ilyenek.
-Oké, Csabi megoldotta a szörnyű nagy problémáját?
-Mit?
-A terítőt.
-Ja, most vitte vissza.
Felmentem, visszafeküdtem, már majdnem elaludtam amikor jöttek a sátrasok és felcsengettek.
Fruzsi beengedte őket, de mi attól még felébredtünk.
-Mennem kell Manó.-mondtam és megcsókoltam.
-Hova?
-Itt vannak a munkások.
-Felöltözök én is és lemegyek.
-Eltakarod a kockákat?-viccelődtem vele.
-Igazad van, de egy gatyát felveszek.-mondta és kikapott a szekrényből egy rövidgatyát.Lementünk, én rögtön kínálkozni kezdtem, Peti meg csak jött utánam.
-Petike, figyelj, akkor te hozod ezeket én meg öntök, oké?
-Oké.
Megcsókoltam és a kezébe nyomtam a kosarat, amiben a poharak, meg az italok voltak.
Végigmentünk az összes emberen, pihentünk, majd kezdtünk mindent előről.
-Akkor egész nap ezt fogjuk csinálni?-kérdezte Peti.
-Nyolcig tuti.
De végülis nem volt gáz, mert a munkások is jófejek voltak, beszélgettünk velük egy csomót.
-Jól keres ez az állás?-kérdezte Peti.
-Hát...mostanában senki nem rendez sátras lagzikat, szóval.Ti most hány évesek vagytok?
-16, ő meg most lesz 17.
-Ilyen fiatalon esküvő?
-Végülis igen, csak nem nekünk.
-Akkor?
-A másik lánynak, de ő is 19 éves.
-És ti is itt laktok?
-Nem, mi amerikában, csak most jöttünk segíteni.
-És milyen ott?
-Fantasztikus.
-Brigi, basszus.-rohant oda Fruzsi kétségbeesetten.
-Mi a baj?
-Elfelejtettük a ruhát.
-Milyen ruhát?
-A Forevernek.
-Ja, azt már Petra elintézte.
-Hú, oké.-mondta és elment.
Már olyan 3 óra után kezdtük unni a dolgot, de Fruzsi nem hagyta, hogy pihentőt tartsunk.Csak sétálgattunk az emberek közt, senki nem volt szomjas, de mi nem ülhettünk le.
-Benézhetünk?-kérdezte Peti az egyik munkást és a sátorra mutatott.
-Persze.
Bementünk és leültünk a földtre, vagyis Peti a földre én meg az ölébe.
-Fruzsi ideges lesz, ugye tudod!
-De minek mászkáljunk, ha senki nem iszik?-kérdezte és megcsókolt.Ledöntött a földre és rámfeküdt.
-Peti, hülye vagy?-kérdeztem nevetve.
-Nem, csak szerelems.-mondta és csókolgatni kezdett.
-Peti, itt mindenki előtt?-kérdeztem.
-Nincs itt senki.
-De a sátor másik oldalán van.
-Jó, akkor nem.-mondta, de méd mindig rajtam feküdt.
Így beszélgettünk egy ideig, amikor Fruzsi rontott be a sátorba.
-Ti mi a francot csináltok?!
-Nyugi hugi, semmit.-mondta Peti, de még mindig nem szállt le rólam.
-Na most rögtön kimentek kínálkozni, vagy felpofozlak öcsike.Ja és én vagyok az idősebb.
-Nyugi, oké, és amúgy tudom de úgy nem rímelen.-mondta és lemászott rólam.Felálltam, Peti kezébe nyomtam a kosarat és elindultunk kifelé.
Kinálgattunk mindenkit, senki nem ivott, de nekünk muszáj volt mászkálni.
-Hány óra?-kérdezte Peti unottan.
-3.
-Mindjárt elalszok.
-Megyek, beszélek Fruzsival.-mondtam és elidlutam, de Peti elkapta a kezem, visszarántott és megcsókolt.
Bementem, Fruzsi a házban rohangált.
-Gyere Fruzsi, üljünk le.Jól vagy?-kérdeztem miután leült.
-Nem, nagyon ideges vagyok.
-Az a baj, hogy túl nagy ügyet csinálsz belőle.Figyelj, így nem fogod bírni.Itt vagyok, azért hívtál, hogy segítsek, szólj ha valami kell, de nyugodj meg.
-Peti azt ott komolyan gondolta a sátorban?
-Igen, de leállítottam, nyugi, minden rendben lesz.
-Remélem, a csapat mikor jön?
-Csütörtökön fél 6-kor száll le a gép.
-Majd kimegyünk eléjük Petivel és vonattal hazajövünk.
-Oké.
-Ja és azok az emberek egyátalán nem szomjasak.-modtam mosolyogva és kijöttem.
Visszamentem Petihez aki már a sátrat építette.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem meglepetten.
-Tudom hogy bejönnek a munkások.-mondta és odajött megcsókolni, majd visszament és folytatta a sátrat.
-Szerintem inkább felülésezz, az jobban edzi a kockákat.-mondtam és kacsintottam.
-Szerinted mi lenne, ha ezt kihúznám innen?-mondtam és elkezdtem az egyik csavar felé nyúlni, de Peti odaugrott és elkapta a kezem.Mélyen a szemembe nézett, és ezt mondta:
-Összedől a sátor.
-Tudom.-mondtam és megcsókoltam.
Visszament dolgozni, én meg néztem.Amikor megláttam, hogy Csabi autója megáll a kapu előtt és észrevettem a fehér terítőt a kezében megnyugodtam.
-Szia Brigi, hányat estél ma?-jött oda Csabi.
-Még ma nem estem el!-mondtam büszkén.
-És mit csinálsz itt?
-Nézem a pasimat.
-Peti sátratépít?
-Aha.
-De miért?
-Kitalálta, hogy nekem a munkások jönnek be.
-Éértem.
-Fruzsit ne idegesítsd, ha valami van szólj nekem.
-Oké, de a Forevert ki hozza el a reptérről?
-Majd kimegyünk eléjük.
-Oké.-mondta felállt és elemt.Bementem én is, kihoztam egy almássört és elkezdtem iszogatni.Összetoltam két széket és úgy néztem Petit.Ott feküdtem, majdnem elaludtam amikor megcsörrent a telefonom.Annyira megijedtem, hogy leestem a székről.
-Ezt vártam.-jött oda Csabi nevetve.
Mire felálltam letették a telefont.Visszahívtam, Petra volt az.
-Szia, eljöttünk a hamarabbi géppel, itt vagyunk Miskolcon.
-Basszus, oké megyünk, addig tudod hol a vasútállomás?
-Igen.
-Akkor induljatok el oda.
-Oké, szia.-mondta és letette.
-Petike gyere.-kiabáltam hátra.
-De dolgom van.
-Itt van a Forever, menni kell eléjük.
-Ja ok.-mondta és már ott is volt én addig felmentem és lehoztam neki egy pólót.
Elindultunk, a vonat hamar odaért, kb fél óra alatt.
-Sziasztok.-ugrottam le a vonatról, a csapat körbevett és ölelgetni kezdett.
Ott volt Petra, Rob és Steve is.
Köszöntünk mindenkinek, majd a következő vonattal indultunk vissza.
-Na, most az a gáz, hogy nem rögtön a szállásra kell menni, mert a kulcsok még otthon vannak.-mondtam és megvettem a csoportos jegyet a falunkba.Oda már valamivel hosszabb volt az út, de jól elszórakoztunk.Leszálltunk a vonatról és gyalog mentünk először a mi házunkhoz.
-Sziasztok.-léptem be az ajtón.Köszöntem mindenkinek.-hoztam pár vendéget, de csak benéztünk, a nyaraló kulcsa kellene.-mondtam.
-Milyen vendég?
Kinyitottam az ajtót és mindenki bejött.
-Oké, de kik ők?-kérdezte anya.
-Hi, we are Forever!(Heló, mi vagyunk a Forever!)-ordított mindeki.
-Nem tudnak magyarul, de ők a tánccsoortom és az esküvőre jöttek, de nem tudnak addig hol aludni.
-Oké, itt vannak a kulcsok.-mondta apa és a kezembe nyomta a nyaraló kulcsát.
Elmentünk és megint vonatraszálltunk.Hamar odaértünk, mert gyorsjárattal mentünk.
Amikor leléptünk a vontról mindenki jól szétnézett, majd elindultunk Fruzsiékhoz bemutatkozni.
Fruzsi örömmel fogadta őket, de Petire nagyon csúnyán nézett.
-Te tudod mi baja velem?-kérdezte Peti.
-A sátras.
-De nem csináltam semmit.
-Ő ezt nem tudja.
Amíg a csapat Fruzsival beszélt mi hátramentünk megnéztük hogy állnak a sátorral.
-Már kész is?-kérdeztem meglepetten.
-Fél 7.
Már egy munkás sem volt ott.
-Akkor Forever, gyertek.-mondam és bementem a sátorba.-Ma még egyszer elpróbáljuk itt.-mondtam és bekapcsoltam a zenét.
Nagyon jól ment az egész tánc, ennek örültem, mert legalább ezzel nem kell bajlódni.
Amikor végeztünk a próbával mindenkit átkísértünk a nyaralóba.
-Igen, és ez a fürdő.-mondtam és kinyitottam a fürdőajtót.
-Ha valamire szükségetek van, hívjatok minket!
Elköszöntünk, majd haza indultunk.
Megfürödtünk,majd ejaludtunk
-Mi van?-szóltam bele a telefonba hajnali 1 körül.
-Van egy kis próbléma.-válaszolt Petra.
-Mi az már?
-Eltévedtünk.
2013. július 21., vasárnap
part 45
Itt az új rész, az askomra ne írjatok, mert nem jó, de a komikat várom, és szeretném ha leírnátok biztosra hogy szeretnétek e a csinálnék ez után egy másik blogot! :)))
Semmire nem emlékszem.Az utolsó emlékem az, hogy zuhanok le a vonatról.Peti utánam nyúlt, de már nem tudott elkapni.
Otthon ébrdtem.Mindenki ott állt körülöttem amikor belépett Gab(?)Hogy kerül ő ide?Magyarországon?Nem is tud magyarul!-gondoltam magamban.
-Gab?-kérdeztem értetlenül.
-Nincs itt Gab.-mondta Peti és megölelt.
-De láttam.
-Csak beütötted a fejed.Az orvos azt mondta nem lett bajod, de néh még képzelődhetsz.
-Mennyi idő?
-Egy nap maximum.
-Oké, de az hamarabb meggyógyítana, ha elmondanátok az ajándékot!-mondtam.Erre mindenki nevetni kezdett.Amikor már kicsit se fájt a fejem felültem.Peti elhívta beszélgetni anyát és apát, addig Zsó jött oda hozzám.
-Te is tudod?-kérdeztem
-Igen.
-Mondd el!
-Nem.
-Mindig tudsz pletykálni, csak most nem?
-A jó cél érdekében nem mondom el.
Ekkor anya és apa boldogan jöttek be.Nagyon jó lehet ez az ajándék, ha mindenki ennyire örül neki.De mi lehet az?Nem fogom bírni kivárni.Mindenhol csak erről beszélnek.De nem tudom miről.De kiszedem belőle!
-Gyertek enni!-kiabált anya a konyhából.
Kisétáltam, leültem Peti és apa közé, unottan elkezdtem enni amit elém tettek, nem is foglalkoztam vele mi az, csak ettem és gondolkoztam.A fejem még mindig fájt.
-Brigi, jól vagy?-kérdezte anya.
-Igen.-mondtam és tovább ettem.
-Csak kíváncsi.-mondta Peti és megcsókot.
-Mindenki tudja, csak én nem.
Amikor befejeztük az ebédet rögtön el is indultunk.
Még elmentünk Bettihez is.Peti neki is elmondta, hogy mi a meglepim...Majd még egy ideig sétálgattunk a faluban, benéztünk Petiékhez, és utána a fél 6 os vonattal indultunk vissza.Nagyon álmos voltam, de Peti nem hagyta hogy aludjak.
-Brigi, ébresztő!
-Nem alszok.
-Figyelj, nagyon haragszol?
-Miért?
-Amiért nem mondod el.De úgy akarom, hogy sokan lássák.
-És az miért jó?
-Mert szeretem elsietni a dolgokat.-mondta és nevetett.
-Nem haragszom, csak idegesít a dolog.
-Semmi rosszra nem kell számítani.
-Tudom, de bárkihez odamegyek, mindenki ezt kezdi mondani.
-Én mondtam, hogy kérdezgessenek.
-Kösz.
-Fejed fáj még?
-Nem, de olyan béna vagyok...
-Miért?
-Mindig van velem valami.Egy nyáron 3-szor ment ki a bokám.
-Pont ezért szeretlek.-mondta és Megcsókolt.
-Én is.
-Miért?
-Mert mindig megtudsz vígasztalni.
Ott csókolóztunk amikor valaki bejött a fülkébe és ránkugrott.
Nagyon megijedtem.Először nem is tudtam ki az, de egy kis idő múlva rájöttem.
-Te normális vagy?
-Jól van, de titeket hogy-hogy látni?
-Esküvő lesz.
-Kié?
-Fruzsi-Csabi.-mondtam és megöleltem Petit.
-Ti nem tervezitek még?
Peti ekkor odahajolt j-hez és a fülébe súgott valamit.J erre vigyorogni kezdett.
-Szóval ti tervezitek már az esküvőt?
-Nem.-vágtam rá rögtön.
-Még 6 nap és megtudod, csak nyugodj már meg.-mondta Peti és megsimogatta a hátam.
-Ha az olyan könnyű lenne.-mondtam, nagyon szomorú voltam.
-Nehogy sírj, Brigi!Hahó, legyél már vidám.-mondta J és megölelt.
Ott vigasztaltak ketten is, de én csak az ajándékra tudtam gondolni.Igazából nem is voltam szomorú, csak azt hittem, ha szomorúnak lát elmondja miről van szó, de nem.
Amikor leszálltunk a vonatró, vagyis csak én meg Peti, mert J máshová ment, már feladtam a próbálkozást és vidáman lépkedtem végig a városon.
Nem érdekelt senki és semmi.Nem foglalkoztam az ajándékkal sem, csak az volt előttem, hogy túl rövid az élet ahoz, hogy szomorú legyek.Peti is csak nézett rám, ugrándoztam, rohangáltam, olyan lehettem, mint egy 5 éves, de nem érdekelt.Néha adtam Petinek egy puszit és már ugráltam is tovább.Néha még énekeltem is, pedig nagyon utálom a hangom, ezért van, hogy csendes vagyok.Régebben utáltam mindent magamon, de mióta Petivel vagyok minden megváltozott.
Betáncoltam a kapoun egészen az emeleti szobánkba és kidőltem.Az út kb 2 órás volt.Peti is odajött és megcsókolt.
-Mit csináljunk?
-Amit akarsz.-mondtam és adtam neki egy pofont, de csak hülyeségből.
-Na ezt még megbánod Brigike!-mondta, a nyakábakapott és elkezdett rohangálni velem.
-Tegyél le!-röhögtem, nem tudtam abbahagyni.-Petii, engedj el.-mondtam és előrehajoltam majd szerencsésen átestem a fején.
-Hát ez ügyes volt.-mondta és fogta a lábam, mert ha nem kap el megint fejreesek.
-Tudom.-mondtam és amikor az ágyhoz érünk leugrottam Petiről és elkezdtem ugrálni az ágyon.
-Brigi, szállj le onnan!-mondta és elkezdett leszedni az ágyról.
-Nem.-mondtam és tovább ugráltam.
Egy idő után feljött Csabi.
-Brigike, most befejezed, vagy alszol kint.
-Neked nem vagyok Brigike!-mondtam és tovább ugráltam.Peti már a fejét fogta, szerintem nem értette mi lett velem...
-De Brigike vagy és állj e!-kiabált Csabi.
-Mert ha nem?
-Megverlek.
-Peti megvéd!-mondtam és Petire mutattam.
-Akkor Petit verem meg.
-Megvédem.
-Brigi, most hagyd abba.-mondta és lerángatott az ágyról.
Csak néztem rá értetlenül, Peti már nem tudta mit csináljon...
-Engedj el!-mondtam és megharaptam Csabi kezét és elfutottam.
-Brigi, gyere ide!-mondta és futott utánam ő is és Peti is.
-Brigike, állj meg!-ordítottak mind a ketten.
Nem is törődtem velük, csak futottam egyenesen...neki egy fának.
-Tudtam!-mondta Peti és röhögve felszedett a földről.Lefektettek egy padra és várták, hogy magamhoz térjek.
Amikor kinyitottam a szemem mind a ketten ott ültek és engem néztek.
-Na kicsilány, rohangálsz még?-kérdezte Csabi.
-Igen.-mondtam felálltam és még jobb kedvem volt, mint az esés előtt.Elkezdtem futni, de hasraestem.
-Azt hitted elengedünk?-mondta Peti és a cipőfűzőmre mutatott, ami össze volt kötve.
-És hogy jutok haza?-kérdeztem.
-Majd viszünk.-mondta Bence és megfogta a lábam, Peti meg a kezem.
Így vittek haza, otthon letettek az ágyra, Peti odafeküdt mellém és nem engedett megmozdulni.
-De én leakarok menni Fruzsihoz.
-Majd ő fel jön.
-De én e akarok menni.
-Ja, nem estél még eleget?
-Akkor is lemegyek.
-Csitt!-mondta és megcsókolt.
-Ma még nem is csókoltál meg!-mondtam és én is megcsókoltam.
-Ez azért túlzás.
-Kicsit.
-Nem fáj sehol?
-Nem, miért?
-Mert ma 3-szor verted be a fejed...
-Bírom.
Ott csókolgattuk egymást egészen addig, amíg el nem aludtunk.
Reggel amikor felkeltem Peti még aludt, én lementem Fruzsihoz beszélgetni.
-Szia Brigi, jól vagy?
-Miért?
-Hallom tegnap lefárasztottad a fiúkat.
-Nem mondtam hogy fussanak utánam.
-Ooké.-mondta és nevetett.
-Mit csinálunk ma?
-Ma megyünk kaját kóstolni.
-Én is?
-Én, meg te.
-Nem neked meg Csabinak kéne menni?
-A menyasszony választ!-mondta és kacsintott.
Ez például egy olyan kacsinás volt, amit nem értettem...
Csak néztem rá, de nem értettem mit mosolyog.
-És mikor indulunk?-kérdeztem.
-Most.-mondta és előszedte a táskáját.Gyalog mentünk, mert a városban volt az étterem, ahonnan a kaját rendejük majd.
Éppen elkezdtük nézni az étlapot, amikor csörgött a telefonom.Kinyomtam, nem akartam azzal húzni az időt, hogy telefonálok.Amikor már megunkam, kb az ötödiknél felvettem.
-Heló Peti, mi olyan sürgős?
-Hol vagy?
-Miért érdekel?
-Hiányzol.
-Cuki vagy.-mondtam és kinyomtam a telefont.
De ahogy vártam rögtön újrahívott.
-Hol vagy?
-Peti, jól vagyok, nyugi.
-De hol vagy?
-Fruzsival eljöttünk, megbeszéljük a menüt.
-Ok, mikor jösztök?
-Bizonytalan.
-Oké, szeretlek, szia, nehogy nekimenj valaminek!
-De vicces, szeretlek.-mondtam és letettem.
Fruzsi csak nézett rám, nem mondott semmit, csak vigyorgott és nézett.
Jött a pincér, elmondtuk mit szeretnénk, és mennyit az esküvőre, majd elindultunk hazafelé.
Az úton, szinte végig csendben voltunk.
-Hány óra?-kérdezte Fruzsi.Előtúrtam a telefonom és megnéztem az időt.
-15.
-Még most se mondta el mi az ajcsi?
-Nem...
-Pedig mondtam neki, hogy ne húzza az idegeidet, de nem lehet vele beszélni.
-Lehet, csak nem mindegy hogyan.
Amikor hazaértünk fementem és lefeküdtem Peti mellé, aki még akkor is egy alsógatyában feküdt.
-Mivan Lusti, nem tervezel velkelni?
-Ma már nem.
-Kár, pedig lett volna egy jó programom.-mondtam és bekapcsoltam a tv-t.
-Mi az?
-Már mindegy.
-Miért?
-Azt mondtad nem tervezel ma felkelni.
-Érted bármit.
-Akkor mejünk moziba.-mondtam és felpattantam az ágyról, húztam Petit is.
Amikor odaértünk a moziba leültünk és vártuk a filmet.
-Mit nézünk?-kérdezte Peti.
-Paranormal.
-Na nem, te nem nézhetsz horrort.
-Miért?
-Nem emlékszel?
-De, kezdődik!-mondtam és beleettem a popcornba.
Amikor végelett, megint mi mentünk ki utoljára.Még beültünk a mekibe, fagyiztunk és még sétáltunk egy ideig, majd hazamentünk, lefürödtünk, és aludtunk.
-Jó reggelt Brigike, már csak 4 nap.-mondta Peti és megcsókolt.
-Jó reggelt kedves Pter, öltözz, dolgunk van.
-Mi?
-Ma tánc van.-mondtam és bekapcsoltam a laptopot.
Hívtam Petrát, szinte azonnal felvett.
-Titeket vártunk!-mondta és integetett.
-Kezdhetjük.-mondtam és odahúztam magamhoz Petit, aki még mindig alsógatyában volt.
-Felöltözhetek?-kérdezte.
-Nem.
Petra bekapcsolta a zenét és elekzdtünk táncolni.Vaagy 10-szer végig táncoltuk.
-Mi akkor megyünk is, 3 nap múlva talákozunk!-mondtam és integettem.
Amikor letettem Peti kidőlt az ágyra.
-Még szerencse.-mondta
-Mi akkora szerencse?
-Hogy kockás a hasam.
-Miért akkora szerencse ez?
-Nincs mit szégyellnem, ha nagy sörhasam lenne akkor most muszáj lettem volna felöltözni.
Nem mondtam semmit, csak odafeküdtem mellé.
-Mai program?-kérdeztem.
-Nézzük a hasam.-mondta és elkezdte nézni a hasát.
-Oké.Kér pici puszit a pici poci?-kérdeztem és megcsókoltam.
-Kér.
Megpusziltam a hasát.Nevetgéltünk, csókolóztunk, majd úgydöntöttünk, hogy kimegyünk a tóhoz.
Leültünk a fánk alá, és elkezdtünk beszélgetni.
-Várod már az esküvőt?
-Nagyoon!Te?
-Én is, de az ajándékot, vagy az esküvőt várod?
-Jobban az esküvőt, az ajándékba már belenyugodtam, hogy csak akkor kapom meg.
-Ennek örülök, ide adod a telód?
-Minek, neked nincs sajátod?
-De azon nincs olyan jó játék.
-Most komolyan játszani akarsz?
-Miért, mit csináljak?
-Ússzunk.
-Ebben?-kérdezte meglepetten.
Belerángattam a vízbe.
-Nem vagyunk normálisak.-mondta és nevetett.
-Erre hamarabb is rájöhettél volna.-mondtam és a nyakába ugrottam.
Ott úszkáltunk egészen estig, nem, nem mentünk volna el a strandra, nekünk a nagy mocskos tó kellett.
Olyan 8 felé indultunk haza.
-Jösz fürdeni?-kérdezte Peti.
-Veled, vagy egyedül?
-Velem.
-Akkor megyek.-mondtam és az ölébeugrottam.
Lefürödtünk, majd elaludtunk.
Reggel Csabi rázott fel.
-Mivan?
-Brigi, beszélnünk kell.
-Mi az?
-Fontos, nagyon, de gyere ki a teraszra.
-Mivan?-kérdeztem amikor leültem a teraszra.
-Gáz, óriási gáz.
Semmire nem emlékszem.Az utolsó emlékem az, hogy zuhanok le a vonatról.Peti utánam nyúlt, de már nem tudott elkapni.
Otthon ébrdtem.Mindenki ott állt körülöttem amikor belépett Gab(?)Hogy kerül ő ide?Magyarországon?Nem is tud magyarul!-gondoltam magamban.
-Gab?-kérdeztem értetlenül.
-Nincs itt Gab.-mondta Peti és megölelt.
-De láttam.
-Csak beütötted a fejed.Az orvos azt mondta nem lett bajod, de néh még képzelődhetsz.
-Mennyi idő?
-Egy nap maximum.
-Oké, de az hamarabb meggyógyítana, ha elmondanátok az ajándékot!-mondtam.Erre mindenki nevetni kezdett.Amikor már kicsit se fájt a fejem felültem.Peti elhívta beszélgetni anyát és apát, addig Zsó jött oda hozzám.
-Te is tudod?-kérdeztem
-Igen.
-Mondd el!
-Nem.
-Mindig tudsz pletykálni, csak most nem?
-A jó cél érdekében nem mondom el.
Ekkor anya és apa boldogan jöttek be.Nagyon jó lehet ez az ajándék, ha mindenki ennyire örül neki.De mi lehet az?Nem fogom bírni kivárni.Mindenhol csak erről beszélnek.De nem tudom miről.De kiszedem belőle!
-Gyertek enni!-kiabált anya a konyhából.
Kisétáltam, leültem Peti és apa közé, unottan elkezdtem enni amit elém tettek, nem is foglalkoztam vele mi az, csak ettem és gondolkoztam.A fejem még mindig fájt.
-Brigi, jól vagy?-kérdezte anya.
-Igen.-mondtam és tovább ettem.
-Csak kíváncsi.-mondta Peti és megcsókot.
-Mindenki tudja, csak én nem.
Amikor befejeztük az ebédet rögtön el is indultunk.
Még elmentünk Bettihez is.Peti neki is elmondta, hogy mi a meglepim...Majd még egy ideig sétálgattunk a faluban, benéztünk Petiékhez, és utána a fél 6 os vonattal indultunk vissza.Nagyon álmos voltam, de Peti nem hagyta hogy aludjak.
-Brigi, ébresztő!
-Nem alszok.
-Figyelj, nagyon haragszol?
-Miért?
-Amiért nem mondod el.De úgy akarom, hogy sokan lássák.
-És az miért jó?
-Mert szeretem elsietni a dolgokat.-mondta és nevetett.
-Nem haragszom, csak idegesít a dolog.
-Semmi rosszra nem kell számítani.
-Tudom, de bárkihez odamegyek, mindenki ezt kezdi mondani.
-Én mondtam, hogy kérdezgessenek.
-Kösz.
-Fejed fáj még?
-Nem, de olyan béna vagyok...
-Miért?
-Mindig van velem valami.Egy nyáron 3-szor ment ki a bokám.
-Pont ezért szeretlek.-mondta és Megcsókolt.
-Én is.
-Miért?
-Mert mindig megtudsz vígasztalni.
Ott csókolóztunk amikor valaki bejött a fülkébe és ránkugrott.
Nagyon megijedtem.Először nem is tudtam ki az, de egy kis idő múlva rájöttem.
-Te normális vagy?
-Jól van, de titeket hogy-hogy látni?
-Esküvő lesz.
-Kié?
-Fruzsi-Csabi.-mondtam és megöleltem Petit.
-Ti nem tervezitek még?
Peti ekkor odahajolt j-hez és a fülébe súgott valamit.J erre vigyorogni kezdett.
-Szóval ti tervezitek már az esküvőt?
-Nem.-vágtam rá rögtön.
-Még 6 nap és megtudod, csak nyugodj már meg.-mondta Peti és megsimogatta a hátam.
-Ha az olyan könnyű lenne.-mondtam, nagyon szomorú voltam.
-Nehogy sírj, Brigi!Hahó, legyél már vidám.-mondta J és megölelt.
Ott vigasztaltak ketten is, de én csak az ajándékra tudtam gondolni.Igazából nem is voltam szomorú, csak azt hittem, ha szomorúnak lát elmondja miről van szó, de nem.
Amikor leszálltunk a vonatró, vagyis csak én meg Peti, mert J máshová ment, már feladtam a próbálkozást és vidáman lépkedtem végig a városon.
Nem érdekelt senki és semmi.Nem foglalkoztam az ajándékkal sem, csak az volt előttem, hogy túl rövid az élet ahoz, hogy szomorú legyek.Peti is csak nézett rám, ugrándoztam, rohangáltam, olyan lehettem, mint egy 5 éves, de nem érdekelt.Néha adtam Petinek egy puszit és már ugráltam is tovább.Néha még énekeltem is, pedig nagyon utálom a hangom, ezért van, hogy csendes vagyok.Régebben utáltam mindent magamon, de mióta Petivel vagyok minden megváltozott.
Betáncoltam a kapoun egészen az emeleti szobánkba és kidőltem.Az út kb 2 órás volt.Peti is odajött és megcsókolt.
-Mit csináljunk?
-Amit akarsz.-mondtam és adtam neki egy pofont, de csak hülyeségből.
-Na ezt még megbánod Brigike!-mondta, a nyakábakapott és elkezdett rohangálni velem.
-Tegyél le!-röhögtem, nem tudtam abbahagyni.-Petii, engedj el.-mondtam és előrehajoltam majd szerencsésen átestem a fején.
-Hát ez ügyes volt.-mondta és fogta a lábam, mert ha nem kap el megint fejreesek.
-Tudom.-mondtam és amikor az ágyhoz érünk leugrottam Petiről és elkezdtem ugrálni az ágyon.
-Brigi, szállj le onnan!-mondta és elkezdett leszedni az ágyról.
-Nem.-mondtam és tovább ugráltam.
Egy idő után feljött Csabi.
-Brigike, most befejezed, vagy alszol kint.
-Neked nem vagyok Brigike!-mondtam és tovább ugráltam.Peti már a fejét fogta, szerintem nem értette mi lett velem...
-De Brigike vagy és állj e!-kiabált Csabi.
-Mert ha nem?
-Megverlek.
-Peti megvéd!-mondtam és Petire mutattam.
-Akkor Petit verem meg.
-Megvédem.
-Brigi, most hagyd abba.-mondta és lerángatott az ágyról.
Csak néztem rá értetlenül, Peti már nem tudta mit csináljon...
-Engedj el!-mondtam és megharaptam Csabi kezét és elfutottam.
-Brigi, gyere ide!-mondta és futott utánam ő is és Peti is.
-Brigike, állj meg!-ordítottak mind a ketten.
Nem is törődtem velük, csak futottam egyenesen...neki egy fának.
-Tudtam!-mondta Peti és röhögve felszedett a földről.Lefektettek egy padra és várták, hogy magamhoz térjek.
Amikor kinyitottam a szemem mind a ketten ott ültek és engem néztek.
-Na kicsilány, rohangálsz még?-kérdezte Csabi.
-Igen.-mondtam felálltam és még jobb kedvem volt, mint az esés előtt.Elkezdtem futni, de hasraestem.
-Azt hitted elengedünk?-mondta Peti és a cipőfűzőmre mutatott, ami össze volt kötve.
-És hogy jutok haza?-kérdeztem.
-Majd viszünk.-mondta Bence és megfogta a lábam, Peti meg a kezem.
Így vittek haza, otthon letettek az ágyra, Peti odafeküdt mellém és nem engedett megmozdulni.
-De én leakarok menni Fruzsihoz.
-Majd ő fel jön.
-De én e akarok menni.
-Ja, nem estél még eleget?
-Akkor is lemegyek.
-Csitt!-mondta és megcsókolt.
-Ma még nem is csókoltál meg!-mondtam és én is megcsókoltam.
-Ez azért túlzás.
-Kicsit.
-Nem fáj sehol?
-Nem, miért?
-Mert ma 3-szor verted be a fejed...
-Bírom.
Ott csókolgattuk egymást egészen addig, amíg el nem aludtunk.
Reggel amikor felkeltem Peti még aludt, én lementem Fruzsihoz beszélgetni.
-Szia Brigi, jól vagy?
-Miért?
-Hallom tegnap lefárasztottad a fiúkat.
-Nem mondtam hogy fussanak utánam.
-Ooké.-mondta és nevetett.
-Mit csinálunk ma?
-Ma megyünk kaját kóstolni.
-Én is?
-Én, meg te.
-Nem neked meg Csabinak kéne menni?
-A menyasszony választ!-mondta és kacsintott.
Ez például egy olyan kacsinás volt, amit nem értettem...
Csak néztem rá, de nem értettem mit mosolyog.
-És mikor indulunk?-kérdeztem.
-Most.-mondta és előszedte a táskáját.Gyalog mentünk, mert a városban volt az étterem, ahonnan a kaját rendejük majd.
Éppen elkezdtük nézni az étlapot, amikor csörgött a telefonom.Kinyomtam, nem akartam azzal húzni az időt, hogy telefonálok.Amikor már megunkam, kb az ötödiknél felvettem.
-Heló Peti, mi olyan sürgős?
-Hol vagy?
-Miért érdekel?
-Hiányzol.
-Cuki vagy.-mondtam és kinyomtam a telefont.
De ahogy vártam rögtön újrahívott.
-Hol vagy?
-Peti, jól vagyok, nyugi.
-De hol vagy?
-Fruzsival eljöttünk, megbeszéljük a menüt.
-Ok, mikor jösztök?
-Bizonytalan.
-Oké, szeretlek, szia, nehogy nekimenj valaminek!
-De vicces, szeretlek.-mondtam és letettem.
Fruzsi csak nézett rám, nem mondott semmit, csak vigyorgott és nézett.
Jött a pincér, elmondtuk mit szeretnénk, és mennyit az esküvőre, majd elindultunk hazafelé.
Az úton, szinte végig csendben voltunk.
-Hány óra?-kérdezte Fruzsi.Előtúrtam a telefonom és megnéztem az időt.
-15.
-Még most se mondta el mi az ajcsi?
-Nem...
-Pedig mondtam neki, hogy ne húzza az idegeidet, de nem lehet vele beszélni.
-Lehet, csak nem mindegy hogyan.
Amikor hazaértünk fementem és lefeküdtem Peti mellé, aki még akkor is egy alsógatyában feküdt.
-Mivan Lusti, nem tervezel velkelni?
-Ma már nem.
-Kár, pedig lett volna egy jó programom.-mondtam és bekapcsoltam a tv-t.
-Mi az?
-Már mindegy.
-Miért?
-Azt mondtad nem tervezel ma felkelni.
-Érted bármit.
-Akkor mejünk moziba.-mondtam és felpattantam az ágyról, húztam Petit is.
Amikor odaértünk a moziba leültünk és vártuk a filmet.
-Mit nézünk?-kérdezte Peti.
-Paranormal.
-Na nem, te nem nézhetsz horrort.
-Miért?
-Nem emlékszel?
-De, kezdődik!-mondtam és beleettem a popcornba.
Amikor végelett, megint mi mentünk ki utoljára.Még beültünk a mekibe, fagyiztunk és még sétáltunk egy ideig, majd hazamentünk, lefürödtünk, és aludtunk.
-Jó reggelt Brigike, már csak 4 nap.-mondta Peti és megcsókolt.
-Jó reggelt kedves Pter, öltözz, dolgunk van.
-Mi?
-Ma tánc van.-mondtam és bekapcsoltam a laptopot.
Hívtam Petrát, szinte azonnal felvett.
-Titeket vártunk!-mondta és integetett.
-Kezdhetjük.-mondtam és odahúztam magamhoz Petit, aki még mindig alsógatyában volt.
-Felöltözhetek?-kérdezte.
-Nem.
Petra bekapcsolta a zenét és elekzdtünk táncolni.Vaagy 10-szer végig táncoltuk.
-Mi akkor megyünk is, 3 nap múlva talákozunk!-mondtam és integettem.
Amikor letettem Peti kidőlt az ágyra.
-Még szerencse.-mondta
-Mi akkora szerencse?
-Hogy kockás a hasam.
-Miért akkora szerencse ez?
-Nincs mit szégyellnem, ha nagy sörhasam lenne akkor most muszáj lettem volna felöltözni.
Nem mondtam semmit, csak odafeküdtem mellé.
-Mai program?-kérdeztem.
-Nézzük a hasam.-mondta és elkezdte nézni a hasát.
-Oké.Kér pici puszit a pici poci?-kérdeztem és megcsókoltam.
-Kér.
Megpusziltam a hasát.Nevetgéltünk, csókolóztunk, majd úgydöntöttünk, hogy kimegyünk a tóhoz.
Leültünk a fánk alá, és elkezdtünk beszélgetni.
-Várod már az esküvőt?
-Nagyoon!Te?
-Én is, de az ajándékot, vagy az esküvőt várod?
-Jobban az esküvőt, az ajándékba már belenyugodtam, hogy csak akkor kapom meg.
-Ennek örülök, ide adod a telód?
-Minek, neked nincs sajátod?
-De azon nincs olyan jó játék.
-Most komolyan játszani akarsz?
-Miért, mit csináljak?
-Ússzunk.
-Ebben?-kérdezte meglepetten.
Belerángattam a vízbe.
-Nem vagyunk normálisak.-mondta és nevetett.
-Erre hamarabb is rájöhettél volna.-mondtam és a nyakába ugrottam.
Ott úszkáltunk egészen estig, nem, nem mentünk volna el a strandra, nekünk a nagy mocskos tó kellett.
Olyan 8 felé indultunk haza.
-Jösz fürdeni?-kérdezte Peti.
-Veled, vagy egyedül?
-Velem.
-Akkor megyek.-mondtam és az ölébeugrottam.
Lefürödtünk, majd elaludtunk.
Reggel Csabi rázott fel.
-Mivan?
-Brigi, beszélnünk kell.
-Mi az?
-Fontos, nagyon, de gyere ki a teraszra.
-Mivan?-kérdeztem amikor leültem a teraszra.
-Gáz, óriási gáz.
2013. július 13., szombat
part 44
Na végre itt vagyok és hozom a kövi rész!:D
Mivel ennek a storynak mindjárt vége, szeretném ha leirnátok nekem azokat a kérdéseket, amik érdekelnek titeket a bloggal kapcsolatban, és én az utolsó részben mindent megválaszolok majd! Illetve egy másik személyesebb kérés, hogy írjatok egy rövidebb véleményt a blogról, mert szeretném tudni mitől lehetne jobb a következő! Itt írhattok névtelenül is: http://ask.fm/BoooBaba vagy akár komiban! Ezek persze nem kötelezőek, de örülnék ha minnél több véleményt, tapasztalatot kapnék, mert tényleg nagyon jó volt írni és látni ahogy megy fel a nézettség és bár nem volt annyira sok komi, de azért örülök, hogy olvastátok páran!:)
-Szóval, tudom, hogy nem egy drága ajándék, de ha lesz pénzem...-mondta, de én félbeszakítottam.
-Nem kell, hogy drága ajándékokat adj, elég ha itt vagy te!
-De ezt már akkor is odaadom.-mondta és elővett egy nyakláncolt, amin egy fél szivecske volt medálnak.A másik fele Petinél volt.
-Ezt kellett annyira titkolni?
-Nem, azt majd a megfelelő pillanatban, ez csak egyféle előleg.
-Köszi, szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
Már délután 4 volt, a telefonom megint megcsörrent.
-Szia Kate, mizu?
-Lenne most egy kis munka, ráérsz?
-Petrával beszéltél már?
-Nem miért?
-Mert most csak ő van amerikában, én már csak augusztus közepe felé megyek haza.
-Inkább szeptembert mondj.-súgta Peti.
-Sőt, inkább csak szeptember.
-Értem, akkor hívom Petrát.Még jó, hogy ketten vagytok.
-Bocsi mégegyszer, szia.-mondtam és kinyontam a telefont.
-Mi volt ez a csak szeptember?
-Lesz még egy kis dolgunk.
Nem értettem miről beszél, de beleegyeztem.Ott ültünk egymás mellett és néztük a csillagokat.
-Fruzsi nem mondott semmit, ugye?
-Nem, de nem is kérdeztem.
-És ő miről kérdezett?
-Rólunk, meg minden hülyeségről.
-Menjünk?
-Mehetünk.-mondtam és felálltam.
Kézenfogva sétálltunk haza, otthon megfürödtünk, majd szinte azonnal elaludtunk.
Reggel, amikor felkeltem, lementem, hogy megkérdezzem Fruzsit hogy mit csinálunk ma, de Csabi és Bence ott álltak az ajtóban, és nem engedtek be.
-De Fruzsival akarok beszélni.
-Akkor megvárod.
-De én be akatok menni.
-Akkor se mehetsz be.
Végülis megvártam kint.
-Szia Fruzsi, nem engedtett be a vőlegényed.
-Tudom, én mondtam neki, de ma se lesz semmi dolgod.
-Akkor minek vagyok én itt?
-Az mindegy, de kellessz.
Vissza felmentem és lefeküdtem.Peti még aludt, de mivel unatkoztam bekapcsoltam a tv-t.
-Brigitta kisasszony, tudod hány óra van?Vannak emberek akik hajnalban még aludni akarnak.
-Fél 12 kedves Péter.
-Akkor is!Kapcsold ki!
-Nem, én szeretem ezt a mesét.
-Én meg nem.Majd ha lesz gyerekem nézem vele, de te nem vagy a gyerekem.
-Akkor játszuk azt, hogy az vagyok.
-Azt csinálsz, amit akarsz.-mondta és visszaaludt.
Folytattam a mesenézést, de hamar meguntam, ezért inkább főztem kávét és kiütem a teraszra, Peti is nem sokkal később jött utánam.
Kávéztunk, beszélgettünk amikor berontott Fruzsi.
-Heló fiatalok, mégis lenne egy kis munka!
-Mi?-kérdeztem izgatottan.
-Mivel mi nem érünk rá, és jövőhéten esküvő, nektek kellene összeállítani a napirndet.
-De mi legyen benne?
-Templom, meg az anyakönyvvezető a legfonntosabb, de mindent részletesen!-mondta, letett egy papírt az asztalra és nemsokárra Csabi kocsijával mentek el.
Én rögtön hozzá alartam kezdeni, de Peti nem engedte.
-Ne!-mondta és kikapta a kezemből a papírt.
-De...
-Nincs de!-mondta, megcsókolt és az ölében bevitt majd ledobott az ágyra.
-Basszus, már fél kettő, és még nem csináltunk semmit.-pattantam fel az ágyból, kimentem a teraszra és elkezdtem nézni a papírt.
Amikor Peti is kijött elkezdtük nézni az időpontokat
-A vendégek, meg Zsoltiék 7-re jönnek.
-Te olyan korán akarsz kelni?
-Nem, de egy esküvő nem kezdődhet 11-kor.
-Jó, oké, tovább.
-Mi, a tanúk ekkor mondunk beszédet.
-Oks.
-Utána lesz egy kis idő táncolni, meg beszélgetni.Délben megyünk a templomba és utána az anyakönyvvezetőhöz.
-Ennyi.
-Nem, még ezután lesz egy ebéd, megint egy kis szabadidő utána, menyecsketánc és utána vacsora.
-Oké, akkor ennyi.
-Nem, mert a Forever még nincs benne.
-Akkor tegyük őket bele és haladjuk.
-Szóval ők úgy jönnek be, hogy ugye 4 pár van, a négy pár jön be elől, kiáálank két oldara, és utánuk jönnek Fruzsiék.Amikor mindenki a helyén áll akkor lesz a keringő.
-Szuper, kész vagyunk.-mondta és megcsókolt.
-Gyere.-mondtam és elkezdtem lefelé húzni.Kint az utcán kérdezte meg, hogy hova megyünk.
-A boltba.-válaszoltam.
-Minek?
-Ma én fogok sütni.
-Meg akarsz mérgezni?
-Tudok sütni, ha nehezen is, de fogd fel.
Elmentünk a boltba, bevásároltam mindent a pizzához, mert azt akartam csináni.
Hazafelé alig bírtam a szatyrot, mert vettünk egy csomó sőrt, meg kólát is.
Felmentem a konyhába és rögtön el is kezdtem a sütést.
-Segítessz, vagy nem?
-Csak nézem inkább.
-Hát ok.-mondtam és elkeztem csinálni a tésztát.A gyúrás, meg hasonók nem voltak az erősségeim, mert utálom megfogni a tésztát...ezért zacskót húztam a kezemre.
-Te mit csinálsz?-kérdezte Peti vihogva.
-Én nem fogomm meg, tiszta tojásos, pfuj.
-Ajj add ide.-mondta és odajött.
-Na a főszakács úr.
-Mostmár nem mancsos.-mondta miután nagyjából összegyútra.Megcsókolt és elkezdte simogatni a hajam.
Fel sem tünt, hogy miért nevet...
-Basszus, mi ez?-ordítottam amikor a hajamhoz értem.Peti szakadt a röhögéstől.-De szemét vagy!-mondtam és nevetve megcsókoltam majd hozzá vágtam az egész tésztát.
-Hé, cica ne vaduljunk.-mondta és leöntött egy kiló liszttel.
-Ha harc, hát legyen harc.-mondtam és hozzávágtam egy tojást, ő meg cserébe a hajamba nyomta a tejszínhabot.
-Na erre mit mondassz kicsilány!
-Erre, csak ennyit!-mondtam és lenyomtam ketchuppal.
-Akkor én meg ezt mondom.-mondta és megfogta a majonézes üveget.
Ott "lövöldöztük" egymást majonézzel, meg ketchuppal, tiszta lisztesek voltunk, de volt rajtunk tojástól tejszínhabig minden, amikorbelépett Fruzsi.
-Ti mi a francot csináltok?-jött oda, próbált ideges lenni, de belül sírt a nevetéstől.
-Sütünk.-mondtam nevetve.
-De össze is takarítotok.
-Csak Brigi süt.-mondta Peti és elindult befelé.
-Meg te, ilyen mocsosan nem mész be a szobába, megsüttök és megfürödtök, mind a ketten.Kész a napirend?
-Ott van a szobába.
Fruzsi ránk kulcsolta a konyhaajtót és elment.Ahogy körülnéztem, elég durván nézett ki a konyha is, meg mi is.Felszedtük a tésztát az asztal alól és elkezdtünk sütni.
-Először megsütöm a tésztát, vagy már a töltelékke sütöm meg az egészet?-kérdeztem bizonytalanul.
-Szerintem próbáljuk meg így is, úgy is.
-Ok.-mondtam és elkezdtem megkenni a tésztát.És ezt hogy rakjuk bele a tepsibe?
-Én fogom a tésztát oldalró, te tartod alulról és te alátolod a tepsit.
-Ooké.-mondtam és elővettem egy tepsit.
-Tartsad!-ordított Peti.
-Te is!-kiabátam vissza.
-Szétszakad, Brigi, szét fog szakadni!
-Dobjuk bele.-mondtam és elengedtem a tészta alját, ami rögtön kiszakadt.
-Akkor lehet meg kéne először sütni a tésztát.
Betettük nagynehezen a tésztákat a tepsibe és elkezdtük sütni.
-Azért tudunk valamit.-mondta és az ölébe rántott.
Megcsókoltam és megöleltem.
-Tiszta mocsok vagy.-mondta és ellökött magától.
-De te is.-mondtam és visszaültem az ölébe.
-De én így szeretlek.-mondta és csókolgatni kezdett.
Fel akartam álni. hogy kivegyem a tésztát a sütőbő, de Peti nem engedett.
-Meg fog égni.
-Nem baj.
-De az.-mondtam és felálltam.
Odsétálltam a sütőhöz és kivettem a tésztát.Szín alapján jó volt, de mindenhol fel volt púposodva.
-Hm, ezzel mit csináljunk?-kérdeztem
-Ki kell szurkálni.
-Te honnan tusz ilyeneket?
-Logika, ha a lufit kiszúrod, az is leereszt.
Kiszurkáltam a tésztát és ekezdtük megkenni.Peti a hátam mögött állt és folyamatosan csikizett.
-Peti, légyszi!-mondtam vihogva.-Nee!-sikítottam, Peti már nagyon nevetett.
Ammikor végre megccsináltuk a pizzákat el akartunk menni fürdeni.
-Hogy menjünk ki?-kérdeztem idegesen.
-Feltöröm a zárat!-mondta Peti és elkezdte eg villával a zár kinyitását.És sikerült neki.
Amikor kijutottunk, kicsit égő volt, mert Fruzsi és a pap ott ütek a nappaliban és beszélték az esküvőt.
-Menjetek be!-kiabált ránk.
-De kész vagyunk.
-Akkor irány fürdeni!
Az atya csak nézett ránk, szerintem még nem látott két ilyen mocskos hülyegyereket.
-Ki zuhanyzik először?-kérdeztem amikor beértünk a fürdőbe.
-Együtt.-mondta Peti és berángatott a víz alá.
Lezuhynoztunk, amikor kiértem láttam, hogy a ruhám vizes, mást meg nem hoztam be.Felvettem a Peti pólóját és nyugodtan sétáltam be a szobába.Vagyis csak nyugodtan indultam el, mert amikor Fruzsi meglátott, rögtön felállt és belökdösött.Átvettem a saját ruhám és kimentem Fruzsihoz aki még mindig a pappal beszélt.
-Szóval akkor duplán meg lehet oldani?-kérdezte Fruzsi.
-Meg persze.
-És úgy mennyibe kerül?
-Ugyan annyi, mer végülis egyszer mondom el a dolgokat.
-Akkor ennyi is lett volna.-mondta és kikísérte a papot, majd nevetve jött vissza.
Még egy ideig állta az ajtóban mielőtt megszólalt volna.Nagyon nevetett.
-Ti normálisak vagytok?-kérdezte nevetve.
-Csak sütöttünk, kérsz?-kérdeztem és az asztalra mutattam.
-Inkább kihagyom, köszi.
-Pedig finom.
-Az esküvőmet túl szeretném élni.
Elvettem egy szelet pizzát és kiütem vele a teraszra.
-Na milyen?-jött ki Peti is és harapott egyet a pizzámból.
-Nem is annyira rossz.-mondtam
-Mit akarsz, ez finom!
-Nem tudod mit akar duplázni Fruzsi az esküvőn?
-De, az egyik barátnőjével együtt tartják.
-És ezt a barátnője is tudja, mert még nem láttam a szervezésnél.
-Nem, nem tudja, de fog segíteni.
Elindultam lefelé, de elég rendesen elestem a lépcsőn, lehorzsoltam az egész oldalam, 5 perc úlva már mindehol kék, zöld foltos voltam.
-Hát ez ügyes volt.-mondta Peti és tapsolt.
-Te vagy a hibás!-mondtam és rá muattam.
-Itt se voltam.
-De elvakít a szerelem.-mondtam és odamentem, megcsókoltam.
-Nem fáj?
-Járni tudok, csak kicsit csúnya.
-Annyira nem is, mire menyasszony leszel begyógyul.
-Vagy nem.-jött oda Fruzsi is mosolyogva.
Felmentem a szobába, lefeküdtem és egész déután Petivel néztem idiótábbnál idiótább filmeket.
Egész nap csak unatkoztunk...
-Mit kéne csinálni?-kérdezte Peti unottan.
Ekkor kinéztem az ablakon és megláttam, hogy Fruzsi indul valahová.Kirohantam a teraszra és lekiabáltam neki.
-Hova mész?-kérdeztem.
-A városba.
-Megyek én is.-mondtam és elindultam lefelé.-szia Peti, majd jövök.-mondtam és megcsókoltam.Lent Fruzsi már várt.
-Te minek mész?-kérdeztem.
-Nem tudom, csak sétálok kicsit, te?
-Petinek akarok venni valamit.
-És tudod már, hogy mit?
-Nem...
-Bolgod lesz aznap, hidd el.Vagyis remélem, de ez csak rajtad múlik.
-Mindenki ezt mondja, de nem értem mire céloznak...
-Majd idővel mindent megtudsz!
-De mennyi idővel?
-Azt most nem mondhatom el.
Csendben besétáltunk egy ajándékboltba, de még mindig nem tudtam mit vegyek neki.
-Na, találsz valamit?
-Nem.
-Akkor megkérdezzük az eladót.-mondta és odarángatott az egyik eladóhoz.
Nem tudtam mit mondjak, ezért Fruzsi kezdte.
-Heló, a barátjának keresünk valami szülinapi ajándékot.
-És milyen idős?
-Most lesz 17.-mondtam.
-És mióta vagytok együtt?
Ekkor Fruszi valamit súgott a nő fülébe, aki erre mosolyogni kezdett.
-Tudom mi kell neked.-mondta és levett a polcról egy plüssmedvét.
-Nekem valami kreatívabb kellene.
-Akkor erre a medvére adunk egy plót, amin ti vagytok.Van nálad kép?
-Persze.-mondtam és odaadtam egy kis képet.
A póló hamar kész lett.Megvettük és elindultunk haza.
-De most hova tegyem?
-Add neki most oda.
-Szerintem is.
Kerestem egy kis ajándék szatyrot, beletettem a macit és eindultma fölfelé.
Peti és Bence beszélgettek amikor felértem, de nem vették észre hogy ot vagyok.
-De mikor adod neki oda?
-Nemtudom, szerintem az esküvőn, úgy akarom, hogy sokan lássák.
-És ha félre érti?
-Ezt nem lehet.
-Igaz, de ő hogy fog átöltözni?
-Meg van oldva minden, Fruzsi segít.
Egy kis idő után bementem.
-Sziasztok, mi a téma?
-Semmi, csak az esküvő.
-Meg az ajándék.-tettem hozzá.
-Sejted már?
-Nem.
-Akkor jó.
-De Peti, mivel a szülinapodon mindenkinek sok dolga lesz, odaadom most az ajándékot!
-Nekem csak te kellessz.-mondta és megcsókolt.
-Szóval Boldog szülinapot!-mondtam és a kezébe nyomtam a macit.
-Köszi, ezzel fogok aludni.-mondta és megölet.
Még egy ideig ott beszélgettem a fiúkkal, majd kitaláltuk, hogy menjünk bulizni.Oda mntünk, ahol Dév megcsókolt.Megint az a srác volt a bárban.
-Heló egy vodkanarancsot légyszi.-mondtam.
-Gyere táncolni.-jött oda Bence.
-Most táncoltam, ülj e igyál.-mondtam és odarántottam egy székre.Beleittam az vodkába.
-Bence, te is tudod mi az?
-Persze, mindneki tudja.
-De én nem.
-Örülni fogsz.De csak akkor, ha igazán szereted.
-Mindenél jobban.
Még beszélgettünk egy ideig, Peti is odajött egy idő után és ő is bekapcsolódott.
-Ha leitatlak se mondod el mi az?-kérdeztem
-Nem, majd megátod.
Még táncltunk, iszogattunk, majd olyan éjfél feé indultunk haza.
Otthon rögtön kidőltem és csak másnap délben ketem fel.
-Milyen nap van?-kérdezte Peti amikor észrevette, hogy én is felvagyok.
-Szombat.-mondtam és ásítottam.
-Ma hazamegyek a faluba.-mondta és megcsókolt, befeküdt mellém az ágyba.
-Én nem mehetek?
-Végülis jöhetsz.
-De minek mész?
-A szüleidhez.
-Mi közös ügyetek van?
-Te, meg az ajándék.
-Oké, de mikor indulunk?-kérdeztem és felültem.
-Most.-mondta és felállt.
Elmentem átöltözni, majd kimentünk a vonatállomásra.
Felszálltunk, és szinte egész úton beszélgettünk.
-Következőnél leszállunk.-mondtam és feálltam.
Peti is jött utánam.Az ajtón nemsokárra kinyílt.Elindultam lefelé, de végül leestem.
Semmire nem emlékszem.Az utolsó emlékem az, hogy zuhanok le a vonatról.Peti utánam nyúlt, de már nem tudott elkapni.
Otthon ébrdtem.Mindenki ott állt körülöttem amikor belépett Gab(?)Hogy kerül ő ide?Magyarországon?Nem is tud magyarul!-gondoltam magamban.
F O N T O S!
Mivel ennek a storynak mindjárt vége, szeretném ha leirnátok nekem azokat a kérdéseket, amik érdekelnek titeket a bloggal kapcsolatban, és én az utolsó részben mindent megválaszolok majd! Illetve egy másik személyesebb kérés, hogy írjatok egy rövidebb véleményt a blogról, mert szeretném tudni mitől lehetne jobb a következő! Itt írhattok névtelenül is: http://ask.fm/BoooBaba vagy akár komiban! Ezek persze nem kötelezőek, de örülnék ha minnél több véleményt, tapasztalatot kapnék, mert tényleg nagyon jó volt írni és látni ahogy megy fel a nézettség és bár nem volt annyira sok komi, de azért örülök, hogy olvastátok páran!:)
-Szóval, tudom, hogy nem egy drága ajándék, de ha lesz pénzem...-mondta, de én félbeszakítottam.
-Nem kell, hogy drága ajándékokat adj, elég ha itt vagy te!
-De ezt már akkor is odaadom.-mondta és elővett egy nyakláncolt, amin egy fél szivecske volt medálnak.A másik fele Petinél volt.
-Ezt kellett annyira titkolni?
-Nem, azt majd a megfelelő pillanatban, ez csak egyféle előleg.
-Köszi, szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
Már délután 4 volt, a telefonom megint megcsörrent.
-Szia Kate, mizu?
-Lenne most egy kis munka, ráérsz?
-Petrával beszéltél már?
-Nem miért?
-Mert most csak ő van amerikában, én már csak augusztus közepe felé megyek haza.
-Inkább szeptembert mondj.-súgta Peti.
-Sőt, inkább csak szeptember.
-Értem, akkor hívom Petrát.Még jó, hogy ketten vagytok.
-Bocsi mégegyszer, szia.-mondtam és kinyontam a telefont.
-Mi volt ez a csak szeptember?
-Lesz még egy kis dolgunk.
Nem értettem miről beszél, de beleegyeztem.Ott ültünk egymás mellett és néztük a csillagokat.
-Fruzsi nem mondott semmit, ugye?
-Nem, de nem is kérdeztem.
-És ő miről kérdezett?
-Rólunk, meg minden hülyeségről.
-Menjünk?
-Mehetünk.-mondtam és felálltam.
Kézenfogva sétálltunk haza, otthon megfürödtünk, majd szinte azonnal elaludtunk.
Reggel, amikor felkeltem, lementem, hogy megkérdezzem Fruzsit hogy mit csinálunk ma, de Csabi és Bence ott álltak az ajtóban, és nem engedtek be.
-De Fruzsival akarok beszélni.
-Akkor megvárod.
-De én be akatok menni.
-Akkor se mehetsz be.
Végülis megvártam kint.
-Szia Fruzsi, nem engedtett be a vőlegényed.
-Tudom, én mondtam neki, de ma se lesz semmi dolgod.
-Akkor minek vagyok én itt?
-Az mindegy, de kellessz.
Vissza felmentem és lefeküdtem.Peti még aludt, de mivel unatkoztam bekapcsoltam a tv-t.
-Brigitta kisasszony, tudod hány óra van?Vannak emberek akik hajnalban még aludni akarnak.
-Fél 12 kedves Péter.
-Akkor is!Kapcsold ki!
-Nem, én szeretem ezt a mesét.
-Én meg nem.Majd ha lesz gyerekem nézem vele, de te nem vagy a gyerekem.
-Akkor játszuk azt, hogy az vagyok.
-Azt csinálsz, amit akarsz.-mondta és visszaaludt.
Folytattam a mesenézést, de hamar meguntam, ezért inkább főztem kávét és kiütem a teraszra, Peti is nem sokkal később jött utánam.
Kávéztunk, beszélgettünk amikor berontott Fruzsi.
-Heló fiatalok, mégis lenne egy kis munka!
-Mi?-kérdeztem izgatottan.
-Mivel mi nem érünk rá, és jövőhéten esküvő, nektek kellene összeállítani a napirndet.
-De mi legyen benne?
-Templom, meg az anyakönyvvezető a legfonntosabb, de mindent részletesen!-mondta, letett egy papírt az asztalra és nemsokárra Csabi kocsijával mentek el.
Én rögtön hozzá alartam kezdeni, de Peti nem engedte.
-Ne!-mondta és kikapta a kezemből a papírt.
-De...
-Nincs de!-mondta, megcsókolt és az ölében bevitt majd ledobott az ágyra.
-Basszus, már fél kettő, és még nem csináltunk semmit.-pattantam fel az ágyból, kimentem a teraszra és elkezdtem nézni a papírt.
Amikor Peti is kijött elkezdtük nézni az időpontokat
-A vendégek, meg Zsoltiék 7-re jönnek.
-Te olyan korán akarsz kelni?
-Nem, de egy esküvő nem kezdődhet 11-kor.
-Jó, oké, tovább.
-Mi, a tanúk ekkor mondunk beszédet.
-Oks.
-Utána lesz egy kis idő táncolni, meg beszélgetni.Délben megyünk a templomba és utána az anyakönyvvezetőhöz.
-Ennyi.
-Nem, még ezután lesz egy ebéd, megint egy kis szabadidő utána, menyecsketánc és utána vacsora.
-Oké, akkor ennyi.
-Nem, mert a Forever még nincs benne.
-Akkor tegyük őket bele és haladjuk.
-Szóval ők úgy jönnek be, hogy ugye 4 pár van, a négy pár jön be elől, kiáálank két oldara, és utánuk jönnek Fruzsiék.Amikor mindenki a helyén áll akkor lesz a keringő.
-Szuper, kész vagyunk.-mondta és megcsókolt.
-Gyere.-mondtam és elkezdtem lefelé húzni.Kint az utcán kérdezte meg, hogy hova megyünk.
-A boltba.-válaszoltam.
-Minek?
-Ma én fogok sütni.
-Meg akarsz mérgezni?
-Tudok sütni, ha nehezen is, de fogd fel.
Elmentünk a boltba, bevásároltam mindent a pizzához, mert azt akartam csináni.
Hazafelé alig bírtam a szatyrot, mert vettünk egy csomó sőrt, meg kólát is.
Felmentem a konyhába és rögtön el is kezdtem a sütést.
-Segítessz, vagy nem?
-Csak nézem inkább.
-Hát ok.-mondtam és elkeztem csinálni a tésztát.A gyúrás, meg hasonók nem voltak az erősségeim, mert utálom megfogni a tésztát...ezért zacskót húztam a kezemre.
-Te mit csinálsz?-kérdezte Peti vihogva.
-Én nem fogomm meg, tiszta tojásos, pfuj.
-Ajj add ide.-mondta és odajött.
-Na a főszakács úr.
-Mostmár nem mancsos.-mondta miután nagyjából összegyútra.Megcsókolt és elkezdte simogatni a hajam.
Fel sem tünt, hogy miért nevet...
-Basszus, mi ez?-ordítottam amikor a hajamhoz értem.Peti szakadt a röhögéstől.-De szemét vagy!-mondtam és nevetve megcsókoltam majd hozzá vágtam az egész tésztát.
-Hé, cica ne vaduljunk.-mondta és leöntött egy kiló liszttel.
-Ha harc, hát legyen harc.-mondtam és hozzávágtam egy tojást, ő meg cserébe a hajamba nyomta a tejszínhabot.
-Na erre mit mondassz kicsilány!
-Erre, csak ennyit!-mondtam és lenyomtam ketchuppal.
-Akkor én meg ezt mondom.-mondta és megfogta a majonézes üveget.
Ott "lövöldöztük" egymást majonézzel, meg ketchuppal, tiszta lisztesek voltunk, de volt rajtunk tojástól tejszínhabig minden, amikorbelépett Fruzsi.
-Ti mi a francot csináltok?-jött oda, próbált ideges lenni, de belül sírt a nevetéstől.
-Sütünk.-mondtam nevetve.
-De össze is takarítotok.
-Csak Brigi süt.-mondta Peti és elindult befelé.
-Meg te, ilyen mocsosan nem mész be a szobába, megsüttök és megfürödtök, mind a ketten.Kész a napirend?
-Ott van a szobába.
Fruzsi ránk kulcsolta a konyhaajtót és elment.Ahogy körülnéztem, elég durván nézett ki a konyha is, meg mi is.Felszedtük a tésztát az asztal alól és elkezdtünk sütni.
-Először megsütöm a tésztát, vagy már a töltelékke sütöm meg az egészet?-kérdeztem bizonytalanul.
-Szerintem próbáljuk meg így is, úgy is.
-Ok.-mondtam és elkezdtem megkenni a tésztát.És ezt hogy rakjuk bele a tepsibe?
-Én fogom a tésztát oldalró, te tartod alulról és te alátolod a tepsit.
-Ooké.-mondtam és elővettem egy tepsit.
-Tartsad!-ordított Peti.
-Te is!-kiabátam vissza.
-Szétszakad, Brigi, szét fog szakadni!
-Dobjuk bele.-mondtam és elengedtem a tészta alját, ami rögtön kiszakadt.
-Akkor lehet meg kéne először sütni a tésztát.
Betettük nagynehezen a tésztákat a tepsibe és elkezdtük sütni.
-Azért tudunk valamit.-mondta és az ölébe rántott.
Megcsókoltam és megöleltem.
-Tiszta mocsok vagy.-mondta és ellökött magától.
-De te is.-mondtam és visszaültem az ölébe.
-De én így szeretlek.-mondta és csókolgatni kezdett.
Fel akartam álni. hogy kivegyem a tésztát a sütőbő, de Peti nem engedett.
-Meg fog égni.
-Nem baj.
-De az.-mondtam és felálltam.
Odsétálltam a sütőhöz és kivettem a tésztát.Szín alapján jó volt, de mindenhol fel volt púposodva.
-Hm, ezzel mit csináljunk?-kérdeztem
-Ki kell szurkálni.
-Te honnan tusz ilyeneket?
-Logika, ha a lufit kiszúrod, az is leereszt.
Kiszurkáltam a tésztát és ekezdtük megkenni.Peti a hátam mögött állt és folyamatosan csikizett.
-Peti, légyszi!-mondtam vihogva.-Nee!-sikítottam, Peti már nagyon nevetett.
Ammikor végre megccsináltuk a pizzákat el akartunk menni fürdeni.
-Hogy menjünk ki?-kérdeztem idegesen.
-Feltöröm a zárat!-mondta Peti és elkezdte eg villával a zár kinyitását.És sikerült neki.
Amikor kijutottunk, kicsit égő volt, mert Fruzsi és a pap ott ütek a nappaliban és beszélték az esküvőt.
-Menjetek be!-kiabált ránk.
-De kész vagyunk.
-Akkor irány fürdeni!
Az atya csak nézett ránk, szerintem még nem látott két ilyen mocskos hülyegyereket.
-Ki zuhanyzik először?-kérdeztem amikor beértünk a fürdőbe.
-Együtt.-mondta Peti és berángatott a víz alá.
Lezuhynoztunk, amikor kiértem láttam, hogy a ruhám vizes, mást meg nem hoztam be.Felvettem a Peti pólóját és nyugodtan sétáltam be a szobába.Vagyis csak nyugodtan indultam el, mert amikor Fruzsi meglátott, rögtön felállt és belökdösött.Átvettem a saját ruhám és kimentem Fruzsihoz aki még mindig a pappal beszélt.
-Szóval akkor duplán meg lehet oldani?-kérdezte Fruzsi.
-Meg persze.
-És úgy mennyibe kerül?
-Ugyan annyi, mer végülis egyszer mondom el a dolgokat.
-Akkor ennyi is lett volna.-mondta és kikísérte a papot, majd nevetve jött vissza.
Még egy ideig állta az ajtóban mielőtt megszólalt volna.Nagyon nevetett.
-Ti normálisak vagytok?-kérdezte nevetve.
-Csak sütöttünk, kérsz?-kérdeztem és az asztalra mutattam.
-Inkább kihagyom, köszi.
-Pedig finom.
-Az esküvőmet túl szeretném élni.
Elvettem egy szelet pizzát és kiütem vele a teraszra.
-Na milyen?-jött ki Peti is és harapott egyet a pizzámból.
-Nem is annyira rossz.-mondtam
-Mit akarsz, ez finom!
-Nem tudod mit akar duplázni Fruzsi az esküvőn?
-De, az egyik barátnőjével együtt tartják.
-És ezt a barátnője is tudja, mert még nem láttam a szervezésnél.
-Nem, nem tudja, de fog segíteni.
Elindultam lefelé, de elég rendesen elestem a lépcsőn, lehorzsoltam az egész oldalam, 5 perc úlva már mindehol kék, zöld foltos voltam.
-Hát ez ügyes volt.-mondta Peti és tapsolt.
-Te vagy a hibás!-mondtam és rá muattam.
-Itt se voltam.
-De elvakít a szerelem.-mondtam és odamentem, megcsókoltam.
-Nem fáj?
-Járni tudok, csak kicsit csúnya.
-Annyira nem is, mire menyasszony leszel begyógyul.
-Vagy nem.-jött oda Fruzsi is mosolyogva.
Felmentem a szobába, lefeküdtem és egész déután Petivel néztem idiótábbnál idiótább filmeket.
Egész nap csak unatkoztunk...
-Mit kéne csinálni?-kérdezte Peti unottan.
Ekkor kinéztem az ablakon és megláttam, hogy Fruzsi indul valahová.Kirohantam a teraszra és lekiabáltam neki.
-Hova mész?-kérdeztem.
-A városba.
-Megyek én is.-mondtam és elindultam lefelé.-szia Peti, majd jövök.-mondtam és megcsókoltam.Lent Fruzsi már várt.
-Te minek mész?-kérdeztem.
-Nem tudom, csak sétálok kicsit, te?
-Petinek akarok venni valamit.
-És tudod már, hogy mit?
-Nem...
-Bolgod lesz aznap, hidd el.Vagyis remélem, de ez csak rajtad múlik.
-Mindenki ezt mondja, de nem értem mire céloznak...
-Majd idővel mindent megtudsz!
-De mennyi idővel?
-Azt most nem mondhatom el.
Csendben besétáltunk egy ajándékboltba, de még mindig nem tudtam mit vegyek neki.
-Na, találsz valamit?
-Nem.
-Akkor megkérdezzük az eladót.-mondta és odarángatott az egyik eladóhoz.
Nem tudtam mit mondjak, ezért Fruzsi kezdte.
-Heló, a barátjának keresünk valami szülinapi ajándékot.
-És milyen idős?
-Most lesz 17.-mondtam.
-És mióta vagytok együtt?
Ekkor Fruszi valamit súgott a nő fülébe, aki erre mosolyogni kezdett.
-Tudom mi kell neked.-mondta és levett a polcról egy plüssmedvét.
-Nekem valami kreatívabb kellene.
-Akkor erre a medvére adunk egy plót, amin ti vagytok.Van nálad kép?
-Persze.-mondtam és odaadtam egy kis képet.
A póló hamar kész lett.Megvettük és elindultunk haza.
-De most hova tegyem?
-Add neki most oda.
-Szerintem is.
Kerestem egy kis ajándék szatyrot, beletettem a macit és eindultma fölfelé.
Peti és Bence beszélgettek amikor felértem, de nem vették észre hogy ot vagyok.
-De mikor adod neki oda?
-Nemtudom, szerintem az esküvőn, úgy akarom, hogy sokan lássák.
-És ha félre érti?
-Ezt nem lehet.
-Igaz, de ő hogy fog átöltözni?
-Meg van oldva minden, Fruzsi segít.
Egy kis idő után bementem.
-Sziasztok, mi a téma?
-Semmi, csak az esküvő.
-Meg az ajándék.-tettem hozzá.
-Sejted már?
-Nem.
-Akkor jó.
-De Peti, mivel a szülinapodon mindenkinek sok dolga lesz, odaadom most az ajándékot!
-Nekem csak te kellessz.-mondta és megcsókolt.
-Szóval Boldog szülinapot!-mondtam és a kezébe nyomtam a macit.
-Köszi, ezzel fogok aludni.-mondta és megölet.
Még egy ideig ott beszélgettem a fiúkkal, majd kitaláltuk, hogy menjünk bulizni.Oda mntünk, ahol Dév megcsókolt.Megint az a srác volt a bárban.
-Heló egy vodkanarancsot légyszi.-mondtam.
-Gyere táncolni.-jött oda Bence.
-Most táncoltam, ülj e igyál.-mondtam és odarántottam egy székre.Beleittam az vodkába.
-Bence, te is tudod mi az?
-Persze, mindneki tudja.
-De én nem.
-Örülni fogsz.De csak akkor, ha igazán szereted.
-Mindenél jobban.
Még beszélgettünk egy ideig, Peti is odajött egy idő után és ő is bekapcsolódott.
-Ha leitatlak se mondod el mi az?-kérdeztem
-Nem, majd megátod.
Még táncltunk, iszogattunk, majd olyan éjfél feé indultunk haza.
Otthon rögtön kidőltem és csak másnap délben ketem fel.
-Milyen nap van?-kérdezte Peti amikor észrevette, hogy én is felvagyok.
-Szombat.-mondtam és ásítottam.
-Ma hazamegyek a faluba.-mondta és megcsókolt, befeküdt mellém az ágyba.
-Én nem mehetek?
-Végülis jöhetsz.
-De minek mész?
-A szüleidhez.
-Mi közös ügyetek van?
-Te, meg az ajándék.
-Oké, de mikor indulunk?-kérdeztem és felültem.
-Most.-mondta és felállt.
Elmentem átöltözni, majd kimentünk a vonatállomásra.
Felszálltunk, és szinte egész úton beszélgettünk.
-Következőnél leszállunk.-mondtam és feálltam.
Peti is jött utánam.Az ajtón nemsokárra kinyílt.Elindultam lefelé, de végül leestem.
Semmire nem emlékszem.Az utolsó emlékem az, hogy zuhanok le a vonatról.Peti utánam nyúlt, de már nem tudott elkapni.
Otthon ébrdtem.Mindenki ott állt körülöttem amikor belépett Gab(?)Hogy kerül ő ide?Magyarországon?Nem is tud magyarul!-gondoltam magamban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)