part 45

Itt az új rész, az askomra ne írjatok, mert nem jó, de a komikat várom, és szeretném ha leírnátok biztosra hogy szeretnétek e a csinálnék ez után egy másik blogot! :)))


Semmire nem emlékszem.Az utolsó emlékem az, hogy zuhanok le a vonatról.Peti utánam nyúlt, de már nem tudott elkapni.
Otthon ébrdtem.Mindenki ott állt körülöttem amikor belépett Gab(?)Hogy kerül ő ide?Magyarországon?Nem is tud magyarul!-gondoltam magamban.
-Gab?-kérdeztem értetlenül.
-Nincs itt Gab.-mondta Peti és megölelt.
-De láttam.
-Csak beütötted a fejed.Az orvos azt mondta nem lett bajod, de néh még képzelődhetsz.
-Mennyi idő?
-Egy nap maximum.
-Oké, de az hamarabb meggyógyítana, ha elmondanátok az ajándékot!-mondtam.Erre mindenki nevetni kezdett.Amikor már kicsit se fájt a fejem felültem.Peti elhívta beszélgetni anyát és apát, addig Zsó jött oda hozzám.
-Te is tudod?-kérdeztem
-Igen.
-Mondd el!
-Nem.
-Mindig tudsz pletykálni, csak most nem?
-A jó cél érdekében nem mondom el.
Ekkor anya és apa boldogan jöttek be.Nagyon jó lehet ez az ajándék, ha mindenki ennyire örül neki.De mi lehet az?Nem fogom bírni kivárni.Mindenhol csak erről beszélnek.De nem tudom miről.De kiszedem belőle!
-Gyertek enni!-kiabált anya a konyhából.
Kisétáltam, leültem Peti és apa közé, unottan elkezdtem enni amit elém tettek, nem is foglalkoztam vele mi az, csak ettem és gondolkoztam.A fejem még mindig fájt.
-Brigi, jól vagy?-kérdezte anya.
-Igen.-mondtam és tovább ettem.
-Csak kíváncsi.-mondta Peti és megcsókot.
-Mindenki tudja, csak én nem.
Amikor befejeztük az ebédet rögtön el is indultunk.
Még elmentünk Bettihez is.Peti neki is elmondta, hogy mi a meglepim...Majd még egy ideig sétálgattunk a faluban, benéztünk Petiékhez, és utána a fél 6 os vonattal indultunk vissza.Nagyon álmos voltam, de Peti nem hagyta hogy aludjak.
-Brigi, ébresztő!
-Nem alszok.
-Figyelj, nagyon haragszol?
-Miért?
-Amiért nem mondod el.De úgy akarom, hogy sokan lássák.
-És az miért jó?
-Mert szeretem elsietni a dolgokat.-mondta és nevetett.
-Nem haragszom, csak idegesít a dolog.
-Semmi rosszra nem kell számítani.
-Tudom, de bárkihez odamegyek, mindenki ezt kezdi mondani.
-Én mondtam, hogy kérdezgessenek.
-Kösz.
-Fejed fáj még?
-Nem, de olyan béna vagyok...
-Miért?
-Mindig van velem valami.Egy nyáron 3-szor ment ki a bokám.
-Pont ezért szeretlek.-mondta és Megcsókolt.
-Én is.
-Miért?
-Mert mindig megtudsz vígasztalni.
Ott csókolóztunk amikor valaki bejött a fülkébe és ránkugrott.
Nagyon megijedtem.Először nem is tudtam ki az, de egy kis idő múlva rájöttem.
-Te normális vagy?
-Jól van, de titeket hogy-hogy látni?
-Esküvő lesz.
-Kié?
-Fruzsi-Csabi.-mondtam és megöleltem Petit.
-Ti nem tervezitek még?
Peti ekkor odahajolt j-hez és a fülébe súgott valamit.J erre vigyorogni kezdett.
-Szóval ti tervezitek már az esküvőt?
-Nem.-vágtam rá rögtön.
-Még 6 nap és megtudod, csak nyugodj már meg.-mondta Peti és megsimogatta a hátam.
-Ha az olyan könnyű lenne.-mondtam, nagyon szomorú voltam.
-Nehogy sírj, Brigi!Hahó, legyél már vidám.-mondta J és megölelt.
Ott vigasztaltak ketten is, de én csak az ajándékra tudtam gondolni.Igazából nem is voltam szomorú, csak azt hittem, ha szomorúnak lát elmondja miről van szó, de nem.
Amikor leszálltunk a vonatró, vagyis csak én meg Peti, mert J máshová ment, már feladtam a próbálkozást és vidáman lépkedtem végig a városon.
Nem érdekelt senki és semmi.Nem foglalkoztam az ajándékkal sem, csak az volt előttem, hogy túl rövid az élet ahoz, hogy szomorú legyek.Peti is csak nézett rám, ugrándoztam, rohangáltam, olyan lehettem, mint egy 5 éves, de nem érdekelt.Néha adtam Petinek egy puszit és már ugráltam is tovább.Néha még énekeltem is, pedig nagyon utálom a hangom, ezért van, hogy csendes vagyok.Régebben utáltam mindent magamon, de mióta Petivel vagyok minden megváltozott.
Betáncoltam a kapoun egészen az emeleti szobánkba és kidőltem.Az út kb 2 órás volt.Peti is odajött és megcsókolt.
-Mit csináljunk?
-Amit akarsz.-mondtam és adtam neki egy pofont, de csak hülyeségből.
-Na ezt még megbánod Brigike!-mondta, a nyakábakapott és elkezdett rohangálni velem.
-Tegyél le!-röhögtem, nem tudtam abbahagyni.-Petii, engedj el.-mondtam és előrehajoltam majd szerencsésen átestem a fején.
-Hát ez ügyes volt.-mondta és fogta a lábam, mert ha nem kap el megint fejreesek.
-Tudom.-mondtam és amikor az ágyhoz érünk leugrottam Petiről és elkezdtem ugrálni az ágyon.
-Brigi, szállj le onnan!-mondta és elkezdett leszedni az ágyról.
-Nem.-mondtam és tovább ugráltam.

Egy idő után feljött Csabi.
-Brigike, most befejezed, vagy alszol kint.
-Neked nem vagyok Brigike!-mondtam és tovább ugráltam.Peti már a fejét fogta, szerintem nem értette mi lett velem...
-De Brigike vagy és állj e!-kiabált Csabi.
-Mert ha nem?
-Megverlek.
-Peti megvéd!-mondtam és Petire mutattam.
-Akkor Petit verem meg.
-Megvédem.
-Brigi, most hagyd abba.-mondta és lerángatott az ágyról.
Csak néztem rá értetlenül, Peti már nem tudta mit csináljon...
-Engedj el!-mondtam és megharaptam Csabi kezét és elfutottam.
-Brigi, gyere ide!-mondta és futott utánam ő is és Peti is.
-Brigike, állj meg!-ordítottak mind a ketten.
Nem is törődtem velük, csak futottam egyenesen...neki egy fának.
-Tudtam!-mondta Peti és röhögve felszedett a földről.Lefektettek egy padra és várták, hogy magamhoz térjek.

Amikor kinyitottam a szemem mind a ketten ott ültek és engem néztek.
-Na kicsilány, rohangálsz még?-kérdezte Csabi.
-Igen.-mondtam felálltam és még jobb kedvem volt, mint az esés előtt.Elkezdtem futni, de hasraestem.
-Azt hitted elengedünk?-mondta Peti és a cipőfűzőmre mutatott, ami össze volt kötve.
-És hogy jutok haza?-kérdeztem.
-Majd viszünk.-mondta Bence és megfogta a lábam, Peti meg a kezem.
Így vittek haza, otthon letettek az ágyra, Peti odafeküdt mellém és nem engedett megmozdulni.
-De én leakarok menni Fruzsihoz.
-Majd ő fel jön.
-De én e akarok menni.
-Ja, nem estél még eleget?
-Akkor is lemegyek.
-Csitt!-mondta és megcsókolt.
-Ma még nem is csókoltál meg!-mondtam és én is megcsókoltam.
-Ez azért túlzás.
-Kicsit.
-Nem fáj sehol?
-Nem, miért?
-Mert ma 3-szor verted be a fejed...
-Bírom.
Ott csókolgattuk egymást egészen addig, amíg el nem aludtunk.

Reggel amikor felkeltem Peti még aludt, én lementem Fruzsihoz beszélgetni.
-Szia Brigi, jól vagy?
-Miért?
-Hallom tegnap lefárasztottad a fiúkat.
-Nem mondtam hogy fussanak utánam.
-Ooké.-mondta és nevetett.
-Mit csinálunk ma?
-Ma megyünk kaját kóstolni.
-Én is?
-Én, meg te.
-Nem neked meg Csabinak kéne menni?
-A menyasszony választ!-mondta és kacsintott.
Ez például egy olyan kacsinás volt, amit nem értettem...
Csak néztem rá, de nem értettem mit mosolyog.
-És mikor indulunk?-kérdeztem.
-Most.-mondta és előszedte a táskáját.Gyalog mentünk, mert a városban volt az étterem, ahonnan a kaját rendejük majd.

Éppen elkezdtük nézni az étlapot, amikor csörgött a telefonom.Kinyomtam, nem akartam azzal húzni az időt, hogy telefonálok.Amikor már megunkam, kb az ötödiknél felvettem.
-Heló Peti, mi olyan sürgős?
-Hol vagy?
-Miért érdekel?
-Hiányzol.
-Cuki vagy.-mondtam és kinyomtam a telefont.
De ahogy vártam rögtön újrahívott.
-Hol vagy?
-Peti, jól vagyok, nyugi.
-De hol vagy?
-Fruzsival eljöttünk, megbeszéljük a menüt.
-Ok, mikor jösztök?
-Bizonytalan.
-Oké, szeretlek, szia, nehogy nekimenj valaminek!
-De vicces, szeretlek.-mondtam és letettem.
Fruzsi csak nézett rám, nem mondott semmit, csak vigyorgott és nézett.
Jött a pincér, elmondtuk mit szeretnénk, és mennyit az esküvőre, majd elindultunk hazafelé.
Az úton, szinte végig csendben voltunk.
-Hány óra?-kérdezte Fruzsi.Előtúrtam a telefonom és megnéztem az időt.
-15.
-Még most se mondta el mi az ajcsi?
-Nem...
-Pedig mondtam neki, hogy ne húzza az idegeidet, de nem lehet vele beszélni.
-Lehet, csak nem mindegy hogyan.
Amikor hazaértünk fementem és lefeküdtem Peti mellé, aki még akkor is egy alsógatyában feküdt.
-Mivan Lusti, nem tervezel velkelni?
-Ma már nem.
-Kár, pedig lett volna egy jó programom.-mondtam és bekapcsoltam a tv-t.
-Mi az?
-Már mindegy.
-Miért?
-Azt mondtad nem tervezel ma felkelni.
-Érted bármit.
-Akkor mejünk moziba.-mondtam és felpattantam az ágyról, húztam Petit is.

Amikor odaértünk a moziba leültünk és vártuk a filmet.
-Mit nézünk?-kérdezte Peti.
-Paranormal.
-Na nem, te nem nézhetsz horrort.
-Miért?
-Nem emlékszel?
-De, kezdődik!-mondtam és beleettem a popcornba.
Amikor végelett, megint mi mentünk ki utoljára.Még beültünk a mekibe, fagyiztunk és még sétáltunk egy ideig, majd hazamentünk, lefürödtünk, és aludtunk.

-Jó reggelt Brigike, már csak 4 nap.-mondta Peti és megcsókolt.
-Jó reggelt kedves Pter, öltözz, dolgunk van.
-Mi?
-Ma tánc van.-mondtam és bekapcsoltam a laptopot.
Hívtam Petrát, szinte azonnal felvett.
-Titeket vártunk!-mondta és integetett.
-Kezdhetjük.-mondtam és odahúztam magamhoz Petit, aki még mindig alsógatyában volt.
-Felöltözhetek?-kérdezte.
-Nem.
Petra bekapcsolta a zenét és elekzdtünk táncolni.Vaagy 10-szer végig táncoltuk.
-Mi akkor megyünk is, 3 nap múlva talákozunk!-mondtam és integettem.
Amikor letettem Peti kidőlt az ágyra.
-Még szerencse.-mondta
-Mi akkora szerencse?
-Hogy kockás a hasam.
-Miért akkora szerencse ez?
-Nincs mit szégyellnem, ha nagy sörhasam lenne akkor most muszáj lettem volna felöltözni.
Nem mondtam semmit, csak odafeküdtem mellé.
-Mai program?-kérdeztem.
-Nézzük a hasam.-mondta és elkezdte nézni a hasát.
-Oké.Kér pici puszit a pici poci?-kérdeztem és megcsókoltam.
-Kér.
Megpusziltam a hasát.Nevetgéltünk, csókolóztunk, majd úgydöntöttünk, hogy kimegyünk a tóhoz.

Leültünk a fánk alá, és elkezdtünk beszélgetni.
-Várod már az esküvőt?
-Nagyoon!Te?
-Én is, de az ajándékot, vagy az esküvőt várod?
-Jobban az esküvőt, az ajándékba már belenyugodtam, hogy csak akkor kapom meg.
-Ennek örülök, ide adod a telód?
-Minek, neked nincs sajátod?
-De azon nincs olyan jó játék.
-Most komolyan játszani akarsz?
-Miért, mit csináljak?
-Ússzunk.
-Ebben?-kérdezte meglepetten.
Belerángattam a vízbe.
-Nem vagyunk normálisak.-mondta és nevetett.
-Erre hamarabb is rájöhettél volna.-mondtam és a nyakába ugrottam.
Ott úszkáltunk egészen estig, nem, nem mentünk volna el a strandra, nekünk a nagy mocskos tó kellett.
Olyan 8 felé indultunk haza.

-Jösz fürdeni?-kérdezte Peti.
-Veled, vagy egyedül?
-Velem.
-Akkor megyek.-mondtam és az ölébeugrottam.
Lefürödtünk, majd elaludtunk.
Reggel Csabi rázott fel.
-Mivan?
-Brigi, beszélnünk kell.
-Mi az?
-Fontos, nagyon, de gyere ki a teraszra.
-Mivan?-kérdeztem amikor leültem a teraszra.
-Gáz, óriási gáz.