part 35

Haló!:D Itt az új rész, nagynehezen csak sikerül feltenni:D Nem mondok róla semmit, csak jó olvasást kívánok!HA kérdésetek van, bármivel kapcsolatban, itt feltehetitek!--->http://ask.fm/BoooBaba

Felültünk az óriáskerékre is.Elég lassan forgott, nagyon féltem, nem a magasságtól, hanem attól, hogy megáll és ittragadunk.
Hát ez be is következett.Áramsszünet lett.A fények elaludtak a kerék megállt, mi ott ültünk a tetején kétségbeesetten, és mivel a fülkét kulcsrazárták, hogy ne tudjon senki kiesni kiabálni se tudtunk.
Szépen lassan mindenki elhagyta a parkot, csak mi ültünk ott.Senki nem vett észre minket.
Ott ültünk egész éjszaka, Bea elaludt, de mi nem tudtunk.Csak ültünk, meg ültünk és vártunk.
Gondolom elaludtam, mert reggel arra ébredtem, hogy a szemembe tűz a nap.Senki nem volt még ott, telefonálni sem tudtam mert le voltam merülve.Amikor mindenki felébred még mindig üres volt az egész.Lehet nem is áramszünet volt, hanem bezárt a park...Mindegy, de nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy óriáskerékben aludt..
Amikor a dolgozók odaértek kiabálni kezdtünk és kopogtattuk az üveget, vagy egy óra mulva vettek minket észre.Amikor kiszabadítottak még majdnem mi voltunk a hibásak, amiért ottragadtunk...
Megköszöntük a segítséget és elindultunk haza.
Senki nem volt otthon, lefürödtük és elaludtunk, délután 5-kor keltünk fel.
Ittunk kávét aznap már semmit nem csináltunk, ültünk a nappaliban, néztünk valami filmet és beszélgettünk.
-Tudom!-ordított Petra.
-Mit tudsz?-néztünk rá értetlenül.
-Esküvőset fogunk játszani.
-Oviba esetleg, én már csak a saját esküvőmre megyek!-mondta Peti és folytatta a fimnézést.
-De a ti esküvőtök lesz!-mondta és ránk mutatott.
-Nekem nyolc.-mondtam és tovább unatkoztam.
Petra kirohant a konyhába, hozott talpaspohárba kólat.
-Gyeretek máár!
Petivel unottan odaálltunk, Ricsi volt a pap.
Elekzdett kérdezgetni.
-Peti, szeretni fogod Briget?
-Igen.
-És te Brig, te is szeretni fogod?
-Igen.
-Húzzátok fel a gyűrűket!-mondta és az orrom alá nyomott két műanyag gyűrűt.
-Most csókold meg a menyasszonyt.-mondta és vigyorgott.
Peti megcsókolt a "tömeg" pedig ujjongott.Itt a tömeg alatt Beát, Robot meg PEtrát értem.Anya éppen ekkor ért haza.
-Mit csináltok?
-Pont lekéstél az esküvőről!-kiabált Petra.
-Ééértem.-mondta és leült a konyhába kávézni.
-Akkor mi most elmegyünk nászútra.-mondta Peti és a nyakábakapott.
Elmentünk így a parkba és ott beszélgettünk.
-Akkor most már a feleségem vagy?
-Hát...mondhatjuk úgy is.
Peti sikítozni kezdett, ugrát, de nem értem miért, mert ez csak egy műesküvő volt.
-Mi ez a nagy boldogság?-jött oda Max.
-Most jöttünk az esküvőnkről!-mondta Peti és megölelt.
Max nem igazán értett semmit, ezért szó nélkül tovább ment.
-Holnap megint jössz a próbára?
-Lesz?
-Mindn hétfőn meg pénteken van.
-Akkor megyek!
-De normálisak lesztek!
-Mint mindig!
-Petike...
-Mivan, mi normálisak vagyunk.
-Kivéve amikor nem.
-Pontosan.
Ott beszélgettünk még vagy egy óráig majd hazaindultunk.Csak az volt a baj, hogy nem igazán ismertük a várost, ezért eltévedtünk.
Már magunkon is röhögtünk, nem tudtuk mit csináljunk, csak mentünk előre és vártuk, hogy találunk valami ismerőset, de egyre idegenebbnek tűntek a házak.
-Peti, most mi lesz?
-Nem tudom, de már esteledik, van nálad telefon?
-Nincs, gondolom nálad sincs.
-Hát...tudod hogy sose hordom.
-Akkor itt alszunk, vagy mi lesz?
-Nem tudom, de már késő lehet.
-Szerintem menjünk tovább.
-Éhes is vagyok.
-Nincs nálam már pénz se.
-Mindegy, jussunk minnél hamarabb haza.-mondtam.
El sem hittük, hogy ez történik, csak nevettünk mindenen.
-Álmos vagyok.-mondtam és ásítottam.
-Én is, de itt hol aludjunk?
-Haza kell jutnunk, holnap próba, nem késhetek el.
-Ez legyen a legnagyobb bajod.
-Van nagyobb is, de az most nem aktuális.
-Menjünk arra!
-Egy próbát megér.
Elindultunk be egy kis utcán, fogalmunk sem volt hova megyünk, csak az járt a fejünkben, hogy haza kell jutni.
-Igeen!-ordítottam amikor megláttam a fámat.Ezt már aznap kiválasztottam magamnak amikor ideköltöztünk, mert jól lehetett rá mászni.
-Mondd, hogy az amire gondolok?
-Mire gondolsz?
-Tudod hol vagyunk?
-Igeen!
-És messze van még a ház?
-A város másik végében.
-Szuper.
-De legalább már azt tudjuk merre menjünk!
-Legalább, de én most halok éhen, nekem nincs annyi időm, hogy átmenjünk a városon.
-Ne hülyéskedj.
-Ez komoly.
-Egy ember 3 napig kibírja.
-Tehetek én róla, hogy éhes vagyok?
-Hagyjál már, hány óra?-mondtam és megütögettem a vállát.
-Fél egy.
-Az szép, de honnan tudod?
-Ott egy óra.
-Ja tényleg.-mondtam és bólogattam, már nagyon álmos voltam.
-Szép kis nászéjszaka.-mondta Peti nevetve.
-Ja, de amúgy mi lenne, ha kiderülne, hogy nem Brig vagyok?
-Tudom, hogy ő vagy, szóval.
-Honnan tudod?
-Csak megismerlek...
-Szóval csak sejted.
-Nem, én tudom.
-Honnan?
-Ismerlek.
-Mondj valami olyat, amit senki nem tud rólam.
-Tudom hol tartod a naplód.
-Nem is írok naplót.
-Az nem lehet, én meg már elolvastam.
-Tuti nem, te nem vagy olyan.
-Hangosan olvastam neked.
-Ja, már emlékszem.
-Brigi?!Ki ne találd hogy nem Brigi vagy.
-Én nem találok ki semmit.
-Ne hülyíts már, Brigi vagy?
-Na látod, hogy nem ismersz meg.
-Akkor most Brigi vagy?
-Hagyjál már.
-Nem, amíg nem tudom ki vagy, addig nem.
-Én vagyok, nyugi.
-Ki az az én?
-Petra.
-Petra basszus, ezt most miért kellett?