part 36

Sziasztok, nem Boo vagyok, ha nem az egyik barátnője aki a designt csinálta:D Szóval Boo beteg..kórházban van ezért én töltöm most az új részt:) bocsi ha nem időben teszem vagy valami, mert soha nem csináltam még ilyet:$ na de jó olvasást, sziasztok, ja és itt tudtok kérdezni: http://ask.fm/BoooBaba


-Nem, amíg nem tudom ki vagy, addig nem.
-Én vagyok, nyugi.
-Ki az az én?
-Petra.
-Petra basszus, ezt most miért kellett?
-Nyugi már, Brigi vagyok.
-Bizonyítsd be!
-Oké.-mondtam és meg akartam csókolni.
-Figyu Petra én nem akarom megcsalni Brigit.
-De én vagyok Brigi.
-De akkor...
-Peti, basszus én vagyok Brigi, fogd fel.Most hogy bizonyítsam?
-Nem tudom.
-Figyu, itt a személyim, az jó lesz?-mondtam és a kezébe nyomtam a személyimet.
-Tényleg Brigi vagy...hoppá.
-Hm.
-De miért kellet ezt csinálni?
-Csak úgy.
-Messze vagyunk még?
-Kb fél úton járunk.
Nem igazán beszélgettünk az úton, mert nagyon fáradtak voltunk.
Néztük a város fényeit, autók is alig voltak.Hát végülis ki megy bárova is hajnali egykor...
Normális ember ilyenkor alszik, de mi, nekünk itt kell mászkálni, mert nem találunk haza egy városban ahol már majdnem egy hete lakunk.Anya már biztos ideges, ha egyátalán otthonvan.Petráék meg biztos észre se vették, hogy nem vagyunk otthon.
Már alig láttunk az álmosságtól.Csak ásítoztunk.És még mindig nem értünk a belvárosba se.
-Peti, nem alszunk itt?-mutattam egy padra.
-Szerinted nem zavarnak el?
-Nekem mindegy, de ha továbbmegyek beesek valami kocsi alá annyira álmos vagyok.
-Kit érdekel mit mondanak...aludjuk.-mondta és lefeküdt egy padra.
-Hát ez ciki.-mondtam és odafeküdtem mellé, már amennyire odafértem.
Végül úgydöntöttünk, hogy ülve alszunk.Mind a ketten felültünk a padra és egymás hátát támasztottuk.
Reggel arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap.
Peti még aludt szóval megvártam amíg felébred.
-Szia Brig.Hogy aludtál?
-Rosszul, de legalább aludtam.
-Nagyon éhes vagyok.
-Mindenem fáj, éhes vagyok, de már annyira, hogy hányni fogok.
Nem is mondtunk többet, rögtön indultunk is haza.Mire hazaértünk már kb 8 óra volt.Amikor beléptünk az ajtón láttam, hogy Rob a konyhában van és süt valamit.
Annyira undoríóan nézett ki, hogy odahánytam a nappaliba.
-Mivan Brigi, jön a baba?
-De vicces.Inkább adjál valamit enni.
-Szóval igen, hagy legyek az első aki gratulál.
-Mihez kell gratulálni?-jött le Petra a lépcsőn.
-Brigi terhes.-ordított Rob.
-Fogd már be, húzzál a konyhába és csinálj valami ehetőt.-kiabált rá Peti.
-Szegény gyereknek szigorú apja lesz.-mondta és bement a konyhába, csinált nekünk szendvicset.
Én feltakarítottam, Peti ott ült a konyhában nézte Robot.
Ez kb annyit jelent, hogy Rob beleteszi a szendvicsbe a sonkát, elfordul a sajtért, Peti eddig kieszi a sonkát.Rob visszafordul, azt hiszi kifelejtette a sonkát, visszafordul, eddig Peti megeszi a sajtot.Ez ment kb fél óráig, mert utána Rob már túl hamar fordult vissza és Petinek nem volt ideje megrágni a sajtot.Rob ordítozni kezdett, mivel már kb 35 perce csinált 3 szendvicset.
Én kint ültem a nappaliban, Peti meg Rob beszélgettek.És hát mindent hallottam, mert nem tudták, hogy ott vagyok.
-Tegnap Petra kikészített.-mondta Rob.
-Miért mi volt?
-Beadta, hogy ő nem Petra.
-Hallod, ugyanez volt Brigivel.Meg akart csókolni én meg azt mondtam neki, hogy nem akarom megcsalni Brigit.
-Tök ugyanez volt.Lesznek még itt problémák, úgy érzem.
-Hát...nekem mindegy, tudom, hogy Brigit szeretem és nem tudnám átverni.
-Mert te ilyen tipus vagy.Én is szeretem Petrát, de tudod, hogy nálam nem olyan hosszú egy kapcsolat.Ennyit már nem bírtam volna ki egy csajjal.
-Mennyit?
-Mint te.
-Ja, tényleg holnap egy hónapja.
-Leghosszabb kapcsolatom két hét volt.
-Szerinted mit vegyek neki?
-Nem tudom a csajok bírják az ilyen gazokat.
-A csajok, de ő nem egy csaj, ő Brigi.
-Mi különbség?
-Ha te járnál vele tudnád.
-De téged akart.Tudod mennyire utáltalak?
-Gondolom.
-Nem cserélünk?
-Mi?
-Enyém Brigi, tied Petra, mondjuk egy napig.
-Nem.Brigi az enyém.
-Nekem meg a legjobb haverom.
-Na itt rontottad el.
-Miért?
-Mert ha esetleg mi szakítanánk, te már nem jöhetnél szóba nála, mivel te a legjobb barátja vagy.
-Basszus tényleg, de úgyse szakítotok.
-Remélem.Mi lenne, ha megkérném a kezét?
-Kiakadna.
-Mi?Miért?
-Peti, 17 évesek vagytok.
-És?
-Majd később, de belőled kinézem, hogy már azt is tudod mi lesz a gyereketek neve.
-Miért baj az?
-Mert még semmi nem biztos.
-Mondott valamit?
-Nem, de még fiatalok vagytok.
Ekkor odamentem.Már nem bírtam tovább.
-Amúgy nem akadnák ki, de lehet nemet mondanák.-mondtam és felületem a konyhapultra.
-Mennyit hallottál?-kérdezte Rob.
-Az egészet.
-Petrának egy szót se!
-Miről?Arról hogy max két hét és dobod?
-Semmiről.
-Majd meglátom.Amúgymeg, ha szakítanánk te is szóbajöhetnél.De nem szakítunk.Ja, és nem is cserélek.
-Oké, én azt csak úgy mondtam.
Robi folyamatosan mondta, hogy senkinek ne mondjak semmit.Peti már a nappaliban ült amikor csengettek.Oda akartam menni, hogy kinyissam, de Rob nem engedte.
Peti sétált végül oda és beengedte a vendéget akiről fogalmam sem volt ki az, de anyát keresték.Peti bekisérte a nappaliba, egy fiatal szőke srác volt.Peti odament hozzá én meg továbbra is hallagthattam Rob hülyeségeit.
-Rob engedj ki.
-Nem.Csak ha megigéred.
-Nem!Peti szólj már rá!-ordítottam, a srác már alig bírta nevetés nélkül, olyan 17-18 éves lehetett.
-Brigi, hagyjál már, beszélgetek.
-Kösz.
-Robi, megcsókolhatsz, ha kiengedsz.
-Mi?Akkor én is lesmárolhatlak, ha kiengedlek?-kérdezte Peti.
-Te amúgyis megcsókolhatsz, de attól kiengedhetsz.
-Már késő.-mondta Rob és elengedett.Már közelebb jött, hogy megcsókoljon, de én elfutottam.Csak arra nem számítottam, hogy elakaszt.Egyenesen a srác ölébe estem.
-Heló Brigi vagyok!-mondtam és mosolyogtam.
-Szia, én meg Steve.De itt mindenki meg akar csókolni?
-Mindegyiknek van nője, de nem bírnak magukkal.
-Na gyere szépen.-mondta Peti és leszedett Steveről.
-Akkor mikor kapom meg a jutalmam?-kérdezte Rob és vigyorgott.
-Milyen jutalmat?
-Amit mondtál...
-A szó elszáll az írás megmarad.-mondtam és nevetni kezdtem.
Petra ekkor lépett be az ajtón.
-Szia Petrus, gyere már, mert a pasid le akar smárolni.-Rob nagyon csúnyán nézett.
-Mi?
-Nem, kb jó hogy jössz mert most Steve az egyetlen, aki még nem mászott rám.
Petra csak nézett, hogy miről beszélek, nem igazán értette a dolgot.
-Ti ikerek vagytok?-kérdezte Steve meglepetten.
-Talált.Szóval akkor te vagy Steve, ugye?
-Ez is talált, és ha jól sejtem te meg Robbal jársz.
-Igen.
-Értem, akkor már csak Brigi maradt szingli.
-Nem talát.-szóltam közbe.
-Kivel jársz?
-Petikével!-mondtam és megöleltem Petit.
-De amúgy ti miért jöttetek?-kérdezte Petra.
-Itt fogunk lakni.
-Anyukád jelentkezett szülőnek a cserediákprogramunkba és én is ahoz tartozom
-Értem, és meddig maradsz?
-Az egész évet itt töltöm.
-És honnan jössz?-kérdeztem.
-Magyarországról.
-Ezt nem mondod, mi is.-mondtam neki már magyarul.
-Szuper, legalább nem kell egy évig folyamatosan angolul beszélnem!
-Mi már kezdjük megszokni, majdnem másfél hete kötöztünk.
-Akkor eddig mindenki magyarországon élt?
-Nem, Petra nem.
-Az hogy lehet?
-A régi anyukám ellopott az eredetitő, vagyis valami ilyet hallottam.
Erre egy kicsit meglepődött, nem mondott semmit.Gondolom nem akart megbántani.Nem tudom miért, de ismerős ez a srác.
-Gyere körbevezetlek.-mondtam és elkezdtem húzni felfelé a lépcsőn.
Jött utánam, de olyan furcsa volt, nem tudnám megmondani mi volt furcsa, de az volt.
-Peti nem lesz ideges?-kérdezte félve.
-Dehogy, ne is foglalkozz vele.
-És akkor ideges lenne, ha most megcsókolnálak?
-De nem fogsz.
-Honnan tudod?-kérdezte és neki döntött a falnak.
-Steve, ne!
-De tudom, hogy akarod.
-Lehet, de nem fogom mégegyszer ugyanott elrontani.
-Ezt hogy érted?
-Mindegy, nem és kész.
-Hát jó, majd legközelebb.
Nem mondtam semmit, nehogy az legyen, mint ami Bencével volt.
Körbevezettem a házon, megmutattam neki mindent, amikor a mi szobánkhoz értünk bementünk, bezárta az ajtót és rálökött az ágyra.
-Steve, hagyj békén!
-De hisz te is akarod.
-Azt hiszed nem jutok ki?
-Azt.
-Akkor közlöm, hogy bárhol kijutok és elintézem, hogy a következő egy évet az utcán töltsd.
-Nem lehet az olyan rossz.
-Már próbáltad?
-Nem, de miért te már biztos.-mondta nevetve.
-Akkor közöném, hogy igen, próbáltam és szörnyű volt.
Erre elkerekedett a szeme, éppen eszembe jutott egy jó beszólás, de nem tudtam kimondani, mert véletlenül ránéztem az órára.
-Úr isten, fél kettő!Engedj ki!-ordítottam.
-Miért?
-Most kinyitod az ajtót, vagy kitöröm.
-Jó, nyugi!-mondta és kinyitotta nekem az ajtót.
Rohantam lefelé a lépcsőn, nem igazán volt eszemben, hogy hol vagyok, ezért megint neki mentem a falnak.
-Petra öltöözz!-ordítottam amikor feleszméltem a fal ütése után.
-Miért, mi a baj?
-Hahó, hétfő van, fél kettő.
-Basszus, mondta és már kapta is a táskáját.
A fiúk is jöttek, rohantunk, szinte egész úton.Vagyis nem végig, mert anya útközben felvett minket.
Pont kettő volt, amikor beértünk az ajtón, már nem is öltöztünk át.
-Heló Forever!Kezdhetjük a próbát?-álltam oda a tükör elé.
-Petike hol van?-kérdezte Max.
-Jönnek mindjárt.-mondta Petra és bekapcsolta a zenét.
Mindenki táncolt, amikor beléptek a fiúk egy csomó kajával.
-Akkor ezeket kiviszitek és visszajösztök zokniban, vagy kint maradtok.-mondtam és az ajtóra mutattam.
-Oké, akkor nem eszünk, letesszük ide.
-Nekem mindegy, de ne csörögjetek.Peti pattogj oda a magnóhoz és kapcsold be a zenét.
-Igenis.-mondta és elekzdett ugrálni a terem hátuljában lévő magnóhoz.
-Peti, lassabban nem megy?
Ekkor elekzdett méglassabban ugrálni...
-PETI!!!
-Megyek már.-mondta
-Köszönöm, ott is maradhatsz.
Egész jól ment a tánc, de folyamatos beszédet hallottam.
-Steve.
Ekkor csendben maradt, de csak ekkor, mert mihent bekapcsolt a zene rögtön elkezdte.
-Steve, gyere egy kicsit!-hívta ide Petra.
-Mit parancsolsz?
-Légyszi táncolj, csak azt csináld, amit mi.
Amikor beindult a zene elkezdett "táncolni"...hát, bár ne láttam vona.
Mindenki röhögni kezdett.
-Ez mi?!
-Azt mondtad táncoljak.
-Fiúk nem mennétek el inkább moziba?Vagy tőlem maradhattok, de akkor csitu van!
-Az van.-mondták és leületk.
-Akkor a Forever tagjai üljjenek le ide körbe.-mondta Petra és leült.
Amikor mindenki elhelyezkedett elkezdődött a megbeszélés.
-Mondtuk nektek, hogy nézegessetek versenyeket, sikerült?-kérdeztem.
-Én találtam egyet!-mondta Jasmin(ő is tag).
-Mikor, hol?
-New Yorkban lesz, de egy olyan táccal kell nevezni, aminek van valami története.A díj támogatás a csapatnak, egy fotózás és egy kisbusz a szállításokhoz.Erre azért gondoltam, mert egy elég neves verseny, csak nekünk nincs történet.
-Ez jó lenne és nincs is messze, de mikor is lesz?
-Jövő szombat.
-Ezesetben össze kellene még jönnünk addig, minden nap, de mivel terem nincs, a mi házunkban lesznek a próbák.
-És mi lesz a story?-kérdezte Noemi.
-Én tudnák egyet.-szólalt meg Peti.
-És mi lenne?
-Vagyunk mi, nem tudunk táncolni, beöltöznénk valakiknnek és hogy minket tanítotok, a végén pedig kicserélődük három valakire a csapatból.
-Ez jó lehet.-mondta az egyik lány.
Végül ebben egyeztünk meg.
-Akkor legyen úgy, hogy mivel nyár van mindenki ráér, de természetesen nem baj, ha valaki nem mindig tud jönni.Szóval akkor minden regge 9-kor nálunk, a címet Brigi felítra a táblára!-mondta Petra.
-És meddig fog tartani?-kérdezte Nency.
-Az még bizonytalan, tőletek függ.
A Petiék nagyon nevetgéltek, nem tudtam min, de kezdett idegesíteni.
-És mostpedig, hoztam ilyeneket!-mutatott fel egy rakás fehér pólót Petra.-Erre mindeki írja rá a nevét, hogy tudjuk mi is.
Mindeki elvette egy-egy pólót és elkezdete írni.
Volt, Jasmin, Naomi Nency, Tomi, Zoárt, Max, Alex, Teó és Stefan.
Mi is írtunk pólót magunknak, meg a három fiú is.
Az egész órát ezzel töltötük, mindenki kidíszítette a sajátját, meg rajzoltak egymáséra is.
-Akkor ma már nem csinálunk semmit, holnap reggel találkozunk nálunk, mindenki próbáljon meg eljönni!-mondtam.
-Sziasztok, mehettek.-mondta Petra és az öltözőre mutatott, majd leült Petiék mellé.
A fiúk csak néztek ránk, nem szóltak semmit.
Mi is csak néztük őket olyan furcsán, amikor már nem bírtam tovább megszólaltam.
-Most mit néztek?
-Ti minden reggel fel akartok kelni 9-kor?-kérdezte Rob.
-Rob, igen de nektek nem kötelező...
-Nem is fogok.
Ezt így megbeszéltük, amikor mindenki kiment,csak mi maradtunk mi is elindultunk haza.
Vagyis csak én, Peti és Steve, mert Robék még mentek az ügynökséghez is.
-Akkor ti jártok, ugye?-kérdezte Steve.
-Hm?Most viccelsz?-kérdezett vissza Peti.
-Brigi azt mondta, hogy jártok.
-Pedig nem.
-Mióta?-kérdeztem.
-Amióta házasok vagyunk.
-Ja tényleg, mondtam és megöleltem Petit.
Steve csak nézett, nem tudta mit mondjon.Olyan furcsán érzem magam, amikor ő is ott van, lehet hogy beleszerettem?Nem, az nem lehet.Mi lenne Petivel?Talán még haza is utazna, nagyon fájna neki.De már nem azt érzem, mint régen.
-Peti...
-Mi az?
-Semmi.
-Hát, te tudod.
-Majd megbeszéljük.
-Mivan már megint?
-Majd kettesben.
Csendben sétáltunk hazáig, ahol bementem a szobába és elkezdtem sírni.Nem tudtam miért, csak sírtam.Nagyon féltem, hogy benyit valaki, de szerencsére nem ez történt.A szobába sötét volt, ott ültem és sírtam, kuporogtam a sarokban.
Amikor befejeztem elindultam kifelé, de félúton megállított Peti.
-Te sírtál!
-Nem.-szipogtam.
-De látom, na gyere, most megbeszéljük mi a baj.
-De én nem akarom.
-Brigi, de muszáj, jobb lesz.
-De neked nem.
-Miért, mi történt?Na mostmár tényleg gyere és mindent elmondassz.
Kézenfogva mentünk be a szobába, elég rosszul éreztem magam, de úgy éreztem, hogy nem hazudhatok neki.
Leültem az ágyra és megint sírni kezdtem.
-Na mondd el mi a baj.
-De utálni fogsz.
-Brigi, én mindig szeretlek.
-Megváltoztak a dolgok...
-Azt én is érzem.És most őszinte leszek hozzád.Lehet fájni fog, de muszáj elmondanom.-mondta Peti.
-Mondd először te!
-Brigi, nem az, hogy nem szeretlek, de már nem annyira, sok ez így, hogy minden percet együtt töltünk.
-Pont ezt akartam mondani.
-Akkor most?
-Nem tudom, szerintem mondjuk ki.
-Szerintem is, de ki mondja?
-Mondjuk egyszerre.
-Akkor most szakítunk!-mondtuk közösen.
-És az alvás hogy lesz?
-Én átmegyek az üres szobába.
-Oké, de akkor végleg?
-Brigi, még bármi lehet.
-Akkor szia Peti.-mondtam és kimentem a konyhába.
Vettem elő kólát és beültem a tv elé.Már vidámabb voltam, nemsokárra jött Steve is.
-Hali Brig, mizu?
-Szóval már hallottad.
-Mit?
-Hogy szakítottunk.
-Ja, nem de miért?
-Senkinek semmi köze hozzá.
-Értem, és akkor most meg is csókolhatlak?
-Nem, most senkivel nem járok.
-Azt tudom, de velem sem?
-Nem, majd esetleg később.
-De próbálkozni szabad?
-Csak ha muszáj.
Erre elment, nem sokkal később Peti jött le a lépcsőn.Ő is boldog volt.
Jobb lesz ez így, most még kicsit furcsa, de majd megszokjuk.
-Megyek a boltba, elkísérsz?
-Végülis igen.-mondtam és felálltam.
Elindultunk, beszélgettünk, mintha mi se történt volna.
-És te össze akarsz jönni valakivel?-kérdezte.
-Most nem, és te?
-Én se egyenlőre.
-Jobb lesz ez így, ha még valamikor össze is jövük, de most kell ez a kis szünet.
-Szerintem is, de szerinted anyukád megengedi, hogy itt maradjak, attól, hogy szakítottunk?
-Majd megbeszélem vele.
-De akkor tuti nem kell elmennem?
-Tuti, de ugye te is komolyan mondtad?
-Figyelj, nem ment már úgy, mint régen...lehet tényleg gyerekek vagyunk még egy komolyabb kapcsolathoz.
-Hát igen, de én még mindig érzek valamit.
-Én is,de most muszáj szünetet tartanunk.
Ha jobban meggodolom nem kellett volna szakítani, mert máris hiányzik...még nincs egy órája, de már hiányzik.Most mi legyen?Megvan mit csinálok!-gondolkoztam magamban.
Odafordultam Petihez és...