part 37

szaisztok, bocsi hogy régen volt rész, de kórházban voltam barátnőmnek meg nincs net szóval csak most tudok frissíteni...jó olvasás! itt kérdezhettek vagy irhattok komit: http://ask.fm/BoooBaba


Ha jobban meggodolom nem kellett volna szakítani, mert máris hiányzik...még nincs egy órája, de már hiányzik.Most mi legyen?Megvan mit csinálok!-gondolkoztam magamban.
Odafordultam Petihez és...megcsókoltam.Erre ő nagyon meglepődött és ellökött magától.
-Mit művelsz?-kérdezte felháborodottan.
-Muszáj volt, és ne mondd, hogy már nem szeretsz!
-Nem mondom, de ez egy kicsit túlzás volt, nem gondolod?
-Nem, Peti én nem tudok nélküled élni.Légyszi vonjuk vissza!
-Most megint összejövünk, és egy hét múlva megint ez lesz?
-Esküszöm nem.
-Akkor most várunk egy hetet.
-De én nem tudok, Steve folyamatosan rám mászik.
-És szereted őt?
-Nem, én téged szeretlek.-mondtam már könnyezett a szemem.
-Brigi, ne sírj.
-De én nem tudom elképzelni nélküled...
-Jó Brigi, visszavonjuk, de csak akkor, ha tényleg komolyan gondolod.
-A legkomolyabban.
-Ezesetben folytathatjuk.
-Köszönöm!-kiabáltam és megcsókoltam Petit.
Az egész áruház minket nézett, de ez cseppet sem érdeket.Amikor megcsókoltam csak mi voltunk, csak mi ketten.Megszűnt az egész világ, mi mégis együtt maradtunk, átölelt, puszilgatott.
Bevásároltunk és kézenfogva mentünk haza, amikor beléptünk az ajtón Steve fogadott minket.
-Na, ennyi volt a szakítás?
Nem is foglalkoztunk vele, csak felmentünk és leültünk a szobában.
Meg se szólaltunk, csak néztük egymást.Sokkal jobban éreztem magam, mint abban a fél órában.
-Szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
-Van egy ötletem.Utazzunk el, csak mi ketten.
-Most nem fog menni, a csapattal gyakorlunk egész héten.
-Akkor majd máskor.
Peti nem mondott semmit, megcsókolt majd elővette a laptopot és elkezdett valamit nézni rajta.Nem mutatta meg mi az, de csak mosolygott.
-Muti!
Nem válaszolt, csak folyamatosan lehajtotta a monitort amikor oda néztem.
-Ezt neked küldöm.-mondta és bekapcsolt egy tök régi számot.(Rihanna ft. Eminem-Love the way a lie)
-Akkor most én küldök.-mondtam és elvettem a kezéből a gépet.Ezt a számot tettem be: Will.i.am-This is love.
-Petike, kérsz kakaót?
-Ha csinálsz.
Lementem csináltam két kakaót éppen elindultam a konyhából amikor Steve megálított, kivette a kezemből a bögréket és nekidöntött a falnak.Meg akart csókolni, de én lebuktam így a falat kapta le.
Nevetni kezdtem, de ő nem adta fel.
-Tudom, hogy akarod.
-Szálj le rólam, most!
-De ha te is akarod akkor mi akadálya.
-Pontosan az, hogy én nem akarom.-mondtam és ellöktem magamtól.Felkaptam a bögréket és rohantam fel Petihez.
Megittuk a kakaót és elaludtunk, olyan éjfél körül lehetett.
A csengő ébresztett.
Lesétáltam a lépcsőn egy bugyi meg egy hosszított póló volt rajtam.Kinyitottam az ajtót, még nem láttam az álmosságtól, de hallás alapján a tánccsoport volt az.Amikor kinyitottam a szemem is láttam, hogy tényleg ők azok.
-Sziasztok, hát ti?-kérdeztem meglepetten.
-Próba van.-mondta Max.
-Tényleg, gyertek be.
Leültettem őket a nappaliba, főztem kávét mindenkinek.Kb. 10 perc után Peti alsógatyában jött le a lépcsőn.A lányoknak majd kiesett a szeme amikor meglátták a kockáit.A haja kócos volt és a hangja is rekedt volt még.
-Sziasztok, már 9 van?-jött oda hozzám.
-Hali, már elmúlt.-mondtam és egy kávét nyomtam a kezébe majd megcsókoltam.Megittam a kávét és felszaladtam átöltözni.
Peti addig ott beszélgetett velük.Amikor elkészültem felébresztettem Petrát meg Robot.Amikor ők is elkészültek elkezdtük a próbát.
Petiék is benne voltak az elején, de csak fél percig kb.
-Steve, a másik irányba.Ez reménytelen.-mondtam és leborultam a kanapéra.
-És ha Stevék nem szerepelnének?-kérdezte Jasmin.
-Igaz, de kell egy valaki aki tud rosszul táncolni.-mondta Petra.
Ezt Alex vállalta.Az elején még csak bukdácsolt és a végére "megtanították" normálisan táncolni.
A koreográfia olyan fél óra alatt már kész lett.Pihentünk egy kicsit, majd még egy csomószor elpróbáltuk.Fél kettőkor lett vége a próbának.
A csapat elment, mi pedig kidőltünk.
-Mit csinálunk ma?-kérdeztem.
-Én megyek kávézni.-mondta Peti.
-Akkor én is.
-Mi megyünk sétálni.-mondta Rob és megölelte Petrát.
Ekkor csengettek, senkinek nem volt kedve felllni, de mint mindig én álltam fel.Odasétáltam az ajtóhoz, Ricsiék voltak azok.
-Hali, most találkoztunk Maxxal.
-Itt volt a csapat próbálni, ti?Két napja nem is láttunk titeket.
-Kicsit eltévedtünk.
Bejöttek, ők is kidőltek, vagyis csak Ricsi, mert Bea még nagyon pörgött.
-Na mi elmentük.-mondtam és elindultam az ajtó felé.Petit húztam magam után.
Elsétáltunk a kávézóhoz, ahol Tomi dolgozott.
Rendeltünk, közben beszélgettünk.
-Most minden reggel ez lesz?
-Csak a héten, de miért?Baj?
-Nem, csak kicsit fárasztó lesz.
-Kibírjuk.
-Szeretlek Brigike.
-Me too, Petike.(Én is, Petike)
Kihozták a rendelésünket, nevetgéltünk még egy ideig és eldöntöttük, hogy elmegyünk moziba.Nem tudom milyen filmet néztünk, csak azt, hogy annyira uncsi volt, hogy Peti ölében aludtam...
Amikor vége lett akkor keltett fel Peti.
-Jó reggelt Brigitta.
-Helóka.
-Jó volt a film?
-Biztos.-mondtam és visszaaludtam.
Arra ébredtem, hogy valaki ütögeti a vállam.
-Maguk mit csinálnak?
-Hm?Ki az?-kérdeztem de mire jött a válasz rájöttem, hogy a takarító az, PEti is aludt.
-Peti!-kiabáltam rá.Miután felkelt elmentünk szó nélkül.
Kint kezdtünk csak el röhögni, de ott nagyon.
Kéz a kézben sétáltunk haza, puszilgattuk egymást.
Ricsi és Bea voltak csak otthon.
-Helóka, mizu?
-Holnap délután megyünk haza.
-Miért?
-Bea menni akar.
-Akkor holnap megnézitek még apróbát és utána kikisérünk titeket a reptérre ok?
-Oks, de te is táncolni fogsz?
-Attól függ hogy megy nekik.
-És kajak Peti is fellép?
-Kiállítottuk őket.
Még a próbáról beszéltünk vagy egy órán át.Már most hiányoztak Ricsiék, pedig még el se mentek...Bea a szobájában játszott, mi pedig a kanapén feküdtünk.Én feküdtem középen, Ricsi és Peti közt.Egyedül nekem volt kényelmes, mert Peti félig lelógott, Ricsi meg be volt szorulva a sarokba, de senki nem ment volna át a fotelba.Olyan jó volt, hogy ott voltak, mind a ketten.Régebben nem is gondoltam volna, hogy Ricsivel akár csak beszélni is fogok, most meg itt vagyunk, haverok...
-Ricsi, gondoltad volna?-kérdeztem.
-Mit?
-Hogy egyszer még ilyen jóban leszünk.
-Ezt nem, az őszintét megmondva mindig azt hittem, hogy egy önző k*rva vagy...meg hogy tiszta nagyképű.
-Én is lehordtalak mindennek.És amikor nálatok voltam, te meg nem voltál otthon.Megváltoztattam a gépeden a jelszót.
-Te voltál az?Szerelőt kellett hívnom, de azóta se tudom...azért vettem új gépet.
-Elmondanám, de már én sem emlékszek...
-Mindegy már.
-Én se hittem volna, hogy az enyém leszel.-mondta Peti.
-Hát, én meg tudtam, hogy megszerezlek, csak egy kicsit fordítva történta dolog!
Ott beszélgettünk még a múltaról amikor anya belépett az ajtón, és röhögni kezdett.
-Nincs elég hely?
-De így jobb.
-Ti tudjátok, de megint nem sokáig leszek itthon, mert el kell utaznom Londonba.
-London, úristen de szeretem!-mondtam és sóhajtottam.
-Elvinnélek, de már nincs hely a gépen, én vettem meg az utolsó jegyet.
-Nembaj, de meddig leszel?
-Egy hónap kb.
-Hiányozni fogsz.
-Ti is, de most megyek pakolni, mert mindjárt indul a gép.
-Cher, figyu lenne egy kis kérésem.-szólalt meg Peti.
-Milenne?
-Le akarom tenni a jogsit, úgy könnyebb lenne minden.
-Oké, majd megbeszéljük, de csak ha hazajöttem.
-Ok, köszi!
-Nincsmit.-mondta és mosolygott.
Ott feküttünk csendben, amit én törtem meg.
-Ricsi, ne menjetek!
-Én még mardnák, de Beának hiányoznak a szülei.
-Megértem, de te visszajöhetnél.
-Majd meggondolom.
-Oké.Petikee!
-Mondjad.
-Te mindjárt 17 leszel.
-Tudom, és?
-Bulizni kell.
-Mikor?-kérdezte Ricsi.
-Jövő Péntek!
-A bulira visszajövök.
-Szupi, de kiket hívjunk?
-Nekem nem kell buli.
-Akkor mit vegyek neked?
-Nekem nem kell semmi.
-Á tesó nem lehetsz ilyen.-mondta Ricsi és meg akarta ütögeni a vállát, de nem tudta felemelni a kezét, mert rajta feküdtem.
Ott beszélgethettünk még sokáig, mert úgy aludtunk el.Reggel amikor jött a csoport még a csengőre sem ébrdtünk fel.Rob sétált le a lépcsőn és ő engedte a őket.
-Brigike, ti mit csináltok?-jött oda Max és elkezdett rázni.
-Max, basszus nem tudsz aludni?Akkor menj Dévvel a strandra, csak engem hagyjál.
-Te miről beszélsz, már nem a nyaraláson vagyunk...-mondta Peti aki megijedt a csengőtől és leesett az ágyról.
-Akkor mit keres a házamban.
-Brigi, tánctanár vagy amerikában.
-Ja igen akkor kezdhetjük?-kérdeztem és felpattantam az ágyról
-Na akkor álljunk be!-kiabált Petra.-Valaki zene.Brigi te előlről én hátulról mutatom.
-Oké.-mondtam és beálltam előrre.
Mindeki elkezdett táncolni, elég jól ment.
-Oké, ez így jó lesz, most nélkülünk.-mondtam és leültem egy székre.
Nagyon jól ment már a tánc, de még volt mit gyakorolni.
-Alex, nem tudnál az elején rosszabbul?Ess el, vagy valami, hogy hihetőbb legyen.
-Oké, megpróbálom.
-Akkor mégegyszer és most felvesszük.-mondta Petra és előszedte a telóját.
Felvette az egész táncot.
-Akkor most nézzük meg.-mondta és rátette a videót a tv-re.
Bekapcsolta, mindeki csendben figyelt amikor vége lett elkezdtem.
-Hát, végülis nagyon jól megy, már a végülis ennyi, holnap pedig nem lesz próba, csak csütörtökön, meg pénteken, de akkor már a teremben.Szombaton pedig itt találkozunk fél 8 kor.A verseny 10-kor kezdődik New Yorkban, egy órás az út és még akarok egy főpróbát tartani előtte.
-Ruha.Mindenki a saját pólójában lesz, abban amit a múltor írtatok.Kivéve téged Alex. Te arra a pólóra veszel egy másikat amit a végén veszel csak le.Értehető ez így?
-Oké.-mondták és elmentek.
Én felrohantam zuhanyozni.Amikor kiértem Steve ült a szobában.
-Te mit keresel itt?
-Téged.
-Mi a gond?
-Szerelmes vagyok.
-Ismerős érzés.
-De én tudom, hogy nincs remény.
-Remény mindig van.
-Szóval akkor te is szeretsz?
-Nem ezt mondtam...Én Petit szeretem.
-De...
-Nincs de, légyszi menj ki.
-Egy csók?
-Most rögtön kimész!-ordítottam rá.
Már nagyon elegem volt abból, hogy mások miatt veszekszünk.Nem értem miért nem tudják felfogni, hogy én Petit szeretem, és nem mást.Rob is tudja nagyon jól, hogy haverok vagyunk, de már nem is foglalkozik velem.Rá is haragszok...minek kell ezt csinálni Petrával?Meg sem érdemli, Petrának ettől jobb kell.Ki kellene taláni valami közös programot, hogy minden olyan legyen, mint régen magyarban.-beszéltem magamhoz hangosan, közben bámultam ki az ablakon.
-És mégis milyen programra gondolsz?-szólalt meg mögöttem Peti.
Annyira megijedtem, hogy kiestem a nyitott ablakon a másodikról.
Szerencsémre a terasz teteje felfogott, de onnan se le, se fel nem volt út, a létrát nem tudtuk hol van, ezért amíg Petiék megpróbáltak leszedni Petrával beszélgettem, aki ott ült alattam a teraszon.
-Petivel amúgy most mi van?-kérdezte.
-Nem tudom, de mintha már nem törődne velem annyira.
-De szereted még?
-Imádom, de félek, hogy ő nem.Mióta itt vagyunk nagyon megváltozott minden.
-Másabb az biztos, itt sokkal nagyobb a nyüzsgés, de szerintem még rendbe lehet hozni titeket.
-Ha egyszer lejutok innen beszélek Fruzsival...
-Az ki?
-Peti nővére.
-Szerintem el kéne mennetek valahová, csak kettesben, de nem így a városba, hanem mondjuk egy hétre elmennétek Hawaii-ra, vagy valahová...
-Hawaii?!Mégis miből?
-Nincs messze, anya tuti kifizetné.
-De nem túl drága az?
-Szinte minden évben elmegyünk, idén is voltunk már...
-Akkor majd lehet beszélek vele, de nem tudom...Szeretem, de félek, hogy ő nem ha meg szakítanánk akkor meg attól félek, hogy haza megy.
-Nehéz...de mi lenne, ha visszamennétek egy időre, visszajönnének az emlékek, meg minden.
-Nem, utálom azt a falut, nem tudnák visszamenni.De már tényleg mindent kipróbáltunk, megpróbáltuk már azt is, hogy mindent előről kezdünk, teljesen a bemutatkozástól, de az is csak egy ideig működött...Az a gáz, hogy mindig kb 2 hétig bírjuk, utána elkezd romlani minden.De nem tudok nélküle élni.
-Ki nélkül nem tudsz élni?-állította oda a létrát Peti.
-Nélküled manó.-mondtam és elindultam lefelé.
Lent Peti megcsókolt, ezt nagyon furcsálltam, mert már vagy 3 napja nem is csókolt meg.
Megöleltem és felszaladtam a szobába, bekulcsoltam az ajtót és leültem a gép elé.
Bekapcsoltam a skypot és küldtem egy hívást Fruzsinak.
-Szia Brigi, mivan veletek?
-Semmi jó, veletek?
-Már nagyon az esküvőn gondokozunk, de még nem tudjuk mikor legyen.
-Hát akkor gratulálok!
-De veletek mi nem jó?
-Megint olyan semmilyen az egész kapcsolat...
-Kettseben kell elmennetek valahová, de nem csak fél napra, legalább egy hét.
-Petra ugyanezt mondta...
-Na látod.
-De nem tudom, olyan furi három napja most csókolt meg először.
-Miért pont most?
-Mert leestem a tetőről.
-Mi?! De jól vagy?
-Persze, de most nem ez a lényeg, azt mondjad mit csináljak.
-Figyu, tegyél úgy, mintha nem is érdekelne, és majd attól megjön az esze, meg ezt az egyhetest én a hejedben megcsinálnám.
-Megfogadom, de nehéz lesz nem foglalkozni vele.
-Na de én megyek, mert Csabika hív.
-Oké, de az esküvőn én is ott szeretnék lenni!
-Ja még ez, ha megkéri a kezem, lennél a tanúm?
-Persze, de templomi esküvő lesz?
-Csakis!
-Szupi, de menjél, majd még beszélünk.
Kisétáltam az ajtón, és simán elsétáltam Peti mellett szó málkül.
-Brigike beszélhetnénk?
-Mondjad, fordultam vissza a lépcsőről.
-Nem jönnél be a szobába?
-De, végülis bemehetek.-mondtam és elidultam, bent leültem az ágyra és bekapcsoltam a laptopot.
-Brigike, légyszi tedd azt le.
-Oké.-mondtam és sóhajtottam.
-Neked most mi a bajod velem?
-Nem is törődsz velem.
-Ezt miért mondod?
-Mert ezt érzem.
-És mit kéne tennem?
-Szeress, már kezdem azt érezni, hoy csak sajnálatból vagy velem!
-De most nagyon jól megvagyunk.
-Most jól megvagyunk, nagyonjól még az első hétem voltunk, de én nem is a mostanról beszélek...
-Akkor?
-Visszagondoltam a múltba, és még egy hónapot nem húztunk ki szakítás nékül.
-Élj a mának Brigike!-monta és megcsókolt.
-Ez hiányzik!
-Mi?!A csók?
-Az is, meg te is!
-Ha csak ez a probléma ezt meg tudjuk oldani!-mondta és ledöntött az ágyra, csókolgatni kezdett.Elkezdte levenni a pólóm, én is lehúztam az övét, így folytattuk, megfordultunk, most én voltam felül.
-Nagyon szeretlek!-mondtam és tovább csókolgattuk egymást.
-Én is!Mindig is szeretni foglak.
-Remélem is.
-Szeretném, ha egyszer mi állnánk ott Fruzsiék helyén.
-Ezt hogy érted?
-Majd elondom, de most ne velük foglalkozzunk.
Éppen ott csókolgattuk egymást, amikor belépett Steve.
-Hupsz, bocsi!-mondta és vigyorogva ment ki.
Mi mintha észre se vettük volna folytattuk a csókolózást.Olyan 2 óra múlva mentünk le.Peti leült a tv elé, én pedig a konyhában ültem.
Peti folyamatosan engem nézett, én direkt nem néztem vissza, de ettől mégjobban nézett.
Amikor odatévedt a szemem rögtön vigyorogni kezdett.
-Mivan Manóó?-kérdeztem és odafeküdtem az ölébe.
-Te tudsz valamit Brigike!-mondta Petra és lepacsiztunk, vagyis én felemeltem a kezem, Petra meg belecsapott.
-Mit tudsz te Brigike?-kérdezte Peti és fölémhajolt, mintha meg akart volna csókolni.
-Mindent!-súgtam a fülébe.
-Arra azért kíváncsi lennék!
-Kérdezz Manó!
-Hány gyerekünk lesz?
-3, a legnagyobb, meg a legkisseb lány, a második meg fiú.
-Hm...ehez még lesz egy-két szavam!
-Miért, nem akarsz gyereket?
-Azt akarok, de nem lesz nőuralom a házamnál!
-Mi, a te házad?!-kérdeztem és ráültem a hasára.
-Akkor két fiú, két lány!
-Szupcsa, de előtte eskűvő kell!-mondta és nevetett.
-Most lesz esküvőm a napokban, úgyhogy sajnálom kedves Péter, de elkésett!-mondtam és teljesen komoly fejet vágtam.
-Micsoda?-kérdezte, mostmár ő ült az én hasamon.
-Igen, egy nagyon kedves barátnőm meghívott esküvői tanúnak!
-Ki?
-Még nem biztos, szóval nem mondom el!
-Akkor nem mész sehová.
-El fogsz engedni.
-Biztos hogy nem!
-Elfutok!
-Tuti nem!
-Miért?
-Ezért!-mondta és rámfeküdt, a vállamnál volt a karja.
-Megharaplak.
-De most miért nem mondod el?
-Hallod ezt?
-Valami csörög, de ne foglalkozz vele!
-Ez a skypom, tuti Fruzsi az, gyeremár!-mondtam, felugrottam és elkezdtem húzni Petit fefelé.
Amikor felértük megláttam, hogy tényleg Fruzsi hív, felvettem.
-Megvolt?
-Meeeg!-ordított a képernyőbe és majdem sírt.
-Mi volt meg, miről beszéltek?
-És mikor lesz?-kérdeztem izgatottan.
-Jövő hónapban.
-Örülnék, ha nekem is elmondanátok néha valamit.-mondta Peti.
-És muti milyen!
Fruzsi megmutatta a gyűrűjét és sírni kezdett!
-Ne sírj, Fru, ennek örülni kell!
-Tudom, ezek örömkönnyek!
-Elhiszem, de fúú, nem tudom elhinni, és még én hoztalak titeket össze.
-De mi van most?
-Csabi megkérte a kezét!-mondtam és odahúztam Petit a képbe.
-Olyan boldog vagyok, de akkor leszel a tanúm?
-Hát pesze, de szerintem hamarabb odamegyek majd, és segítek majd!
-Azt megköszönném.
-És apáékat elhívod?-kérdezte Peti.
-El, mégis csak a szüleim.Ha akarnak jönnek, ha nem akkor meg nem.
-Igaz, figyu van egy ötletem!
-Mi?
-A tánccsoport, a Forever, elhívnánk őket és ilyen felvezetésnek, tiszta jól néze ki!
-Eljönnének?
-Tuti!De holnap reggel úgyis jönnek, majd beszélsz velük te!
-Oké, de hány körül?
-Hát...amerikába 9 de nem tudom mennyi az eltolódás.
-Okéé megoldom, de Peti kimennél egy kicsit?
-Megyek...-mondta de nem szívesen.
-Mivolt?Beszéltetek!
-Fú, majd élőbe elmondom, de annyira jó most minden.Komolyan úgyérzem, mintha nekem kérték volna meg a kezem!
-Soha nem éreztem még ennyire jól magam!
-Fruzsi, gyere egy kicsit!-kiabált a háttérből Csabi.
-Na menj, hív a férjed.
-Akkor holnap beszélünk!
-Szia, és gratulálok!
-Köszi, szia!
Kikapcsoltam a gépet és lementem a nappaliba, lefeküdta kanapéra.
-Akkor hol is tartottunk?
-Pont itt!-mondtam és magamra rántottam.
-És most?
-Szeretlek Manóó!
-Én is Brigike!
-Ti mit csináltok?-jött oda Rob.
-Játszunk.-vágtuk rá mindketten.
-Petra hol van?
-Felment.-mondtam és megcsókoltam Petit.
-Brigi, kérdezhetek valamit?
-Mit mondanál ha most megkérném a kezed?
-Nemet!
-Miért?
-Mert még nem állok készen egy házasságra!
-Értem, akkor ezesetben igyunk meg egy kávét.-mondta és a nyakába vett, csak a kávézónál tett le.
Tomi vette fel a rendelést.
-Helósztok, mit kértek?
-Két latte-t!
-Hozom!
-Köszi.-mondtuk.
Peti folyamatosan csókolgatott.
-Manóó, ezt most miért csinálod?
-Mit?
-Csókolgatod a nyakam egy éve.
-Te modtad, hogy hiányzik!
-Nekem mindegy, végülis tök jó.
-Naugye!-mondta és most a számat kezdte harapdálni,de ez csak kis ideig tartott.Utána megint a nyakamnál folytatta.
Megittuk a kávét és hazamentünk.Otthon ültem a nappaliban, Peti még mindig csókolgatta, meg harapdálta a nyakam.
-Brigi, nem lesz gáz a folt?-kérdezte Petra és a nyakamra mutatott.
Leszedtem Petit a nyakamról és megcsókoltam.
-Manóka, inkább a szám!
-Már úgyis mindegy!
-Miért?
-A folt már ott van...
-Basszus.
-Most az miért baj?
-Mert az!-mondtam és berohantam a fürdőbe.Egy óriási lilás folt volt a nyakamon.
Peti az ajtóból nevetett.
-Most járhatok sálban...
-Szégyellsz?
-Nem, de a foltot igen.
-Az tőlem van.
-Ó.
-Az egy ajándék, de ha akarod szívhatom tovább szivecske alakúra is.
-Nem, igy is maradhat...de ez most életem végéig itt lesz?
-Mit tudom én még soha nem szívták ki a nyakam.-mondta és közben szakadt a röhögéstől.Rob is odajött, Peti persze rögtön eldicsekedett neki a foltról.Rob már nem nevetett, szerencséjére, Petit pedig könnyen leállítottam.
-Mégis csak legyen szivecske, hátha az már inkább néz ki valahogy.-mondtam és visszaültem a kanapéra.Peti is odaült és folytatta a harapdálást.
-Bigike, szeretlek.
-Én is Manó, de ha csúnya szivecske lesz akkor nem foglak szeretni!
-Szép lesz nyugi!-mondta és most a számat csókolta meg.Majd elkezdett szaglászni.
Ott szaglászott egy csomó ideig, nem tudtam mi a baja.
-Ezt én vettem.
-Tudom.És?
-Csak mondtam.-mondta és megint csókolgaott.
Elaludtunk, ott aludtunk a kanapén, megint.Reggel amikor csengetett a csoport elindultam kifelé, nem jutott eszembe a szivecske.
Senki nem vette észre, csak Max.
-Mivan Brig, játszottál a porszívóval?
-Mi, ezt hogy érted?
-Van egy folt a nyakadon!
-Tényleg.
-Megfoghatom?
-Nem.-mondtam és felrohantam, felvettem egy sálat, lehívtam Petrát és elkezdődött a próba.A laptopot is levittem, mert Fruzsi azt mondta, hogy majd felhív.
-Na, akkor üljetek le.-mondtam.
Amikor mindenki leült elkezdtem a "beszédemet".
-Magyarországon volt már valaki?Max rólad tudom.
Senki nem jelentkezett.
-Na, most lenne egykis fellépés szerű, ha el tudnátok jönni minél többen szupi lenne.
-De mi lesz?-kérdezte Alex.
-Ma fogunk kapni egy videóüzenetet és mindent megtudunk belőle.
-De milyen stílus?
-Lasú, romantikus, keringős.
-Azt szeretem!-vágta rá Naomi.
Elindítottam a zenét, háromszor tudtuk elpróbálni a táncot, amikor Fruzsi hívott.
-Szia Fruzsi, ki vagy hangosítva, de angolul légyszi.
-Sziasztok, nekem kellene a csoport.-mondta Fruzsi és integetett.
-És milyen rendezvény?-kérdezte Alex.
-Esküvő.
-Szupi, de az több nap, nem?
-Két napra gondoltam.-mondta.
-Na akkor el tudnátok ezt vállalni?-kérdeztem és a srácokhoz fordulta.
-El, persze.
-Szuper, mondta Fruzsi és tapsolt.-Brigi, beszélhetnénk ketten?-kérdezte.
-Folytassátok a próbát, mindjárt jövök.-mondtam és felmentem, vittem a laptopot is.
Bementem a szobába és figyeltem, hogy mit akar Fruzsi.
-Petivel?
-Szupi minden!
-Az jó, de meg vagy fázva?
-Nem, miért?
-Hát...normális ember nem mászkál sállal a nyakában nyár közepén...
-Ja, hogy az!Öcsikédnek volt egy kis akciója tegnap.
-Hm...mi lehetett.
-Semmi nem volt.
-Gondolom, de nekem mindegy.
-Jobb is, de most megyek, majd még beszélünk, szia!
-Csövi!-mondtam és integetem.
Le akartam menni, de Peti megállított.
-Te a hugommal beszélsz ki engem?
-Kértem tőle egy kis tanácsot.
-Miről?
-Rólad, de baj?
-Nem, de kárpótlásul most folytatjuk a tegnapit!-mondta és nekidöntött a korlátnak.Csókolgatni kezdett.Lenéztem és olyat láttam, amit nem tudtam elhinni.