part 30

Itt is az új rész!Jó olvasást!:))
Ha bármi kérdésetek van, itt mindenre válaszolok: http://ask.fm/BoooBaba!


-Na jó, én elmegyek fürdeni.-mondta Peti és elment.A többiekkel még beszélgettünk majd ők is lementek.Egyedül maradtam a szobában, megint hallottam egy kopogást, nem mertem megmozduli, úgytettem mintha aludnák.Kinyílt az ablak, gondoltam hogy maglapem és leütöm a támadómat.De mielőtt ezt megtettem volna belémszúrt egy tűt, ettől fogva semmire nem emlékszem.

Egy sötét helyen ébredtem, nem tudtam se megszólalni, se megmozdulni, mert meg voltam kötözve.
-De biztos nem bukunk le?-kérdezte egy hang alapján helyes srác.
-Fiam, sokan fogják keresni, de senki nem fogja megtalálni.
-És meddig marad nálunk?
-Elvisszük arra a másik helyre, elintézünk vele mindent és elegedjük.
-De nem kéne ezt csinálni vele.
-Itt egyenlőre még én vagyok a főnök.
Egy kis idő múlva felnyílt a csomagtartó.
Nem mertem megszólalni, egy kopasz kigyúrt férfi és egy barna vasalt hajú, kék szemű srác volt ott.A srácnak nem tetszett a dolog, de az apja miatt mindent meg kellett csinálni.
-Kötözd ki!-adta az utasítást a kopasz.
A fiú odalépett és elkezdett kioldozni.
-Patrik vagyok, ne félj sekítek kiszökni.-súgta halkan a fülembe.
Még erre se tudtam megnyugodni, amikor jobban körülnéztem megláttam azt is, aki követett a strandon.Kiszedtek a csomagtaróból, meg se próbáltam elmenekülni, mert akkor csak nehezítettem volna a helyzetemen.
-Száljatok be!-ordított a kopasz akinek mint később kiderült csak annyi volta neve, hogy Kopasz.
-Beszálltunk hátra, Kopasz vezetett.Patrik egy levelet csúsztatott a kezembe és kacsintott.
Csendben ültem, nagyon féltem.Egy repülőterre értünk.egy kis magángépre kellett felszálni, nagyon féltem, bementem a gép leghátsó üléséhaz és leültem.Egyedül ültem ott, Patrik a távolból figyel, majd odajött.
-Elolvastad?
-Még nem.-mondtam és elővettem a levelet, hogy megnézzem, de Patrik kikapta a kezemből.
-Nem fontos.
-Azt ugye tudjátok, hogy le fogtok bukni?
-Nem fogunk nyugi.
-Miért is nem?Tudod hányan keresnek már most?
-De ott senki nem fog megtalálni ahová megyünk.
-De minek kellek én nektek?
-Csak nekem kellesz.Nem adlak oda nekik.
-Mi?
-Én beléd szerettem.
-És ezért kellett elrabolni?
-Én mondtam, hogy hagyjunk, de túl szép vagy.
-De minek kellek én ide, miért pont én?
-Ez egy titkos vállalkozás, csak a szép lányok kellenek.
-Emberkereskedelem?
-Az.-mondta és lesütötte a szemét.
-Miért hagyod, hogy ezt csinálja?
-Félek tőle...a mai napig megveri, vagy rosszabb azt aki ellentmond neki.
-Te jó ég.
-Elmondom hova megyünk, és segítek megszökni, oké?
-Rendben, de miért akarsz segíteni?
-Mert szeretlek.
-És mióta figyeltetsz?
-Már nagyon régen, 3 hónapja.A szívem majd megszakadt amikor összejöttél azzal a Peti gyerekkel.
-De én szeretem Petit!
-Tudom, ezért is nem akartam, hogy te legyél a következő, de apa ragaszkodott hozzá.
-És hova megyünk?
-Amerikában van egy kis falu, oda, a nevét nem tudom, de minden lányt oda viszünk, 1 hónapod lesz. hogy megszökj, mert addig tart a kutatás, és mi meg téged kezelünk.
-Ezt a kezelést hogy érted?
-Drogokat fogsz kapni, de elintézem, hogy én adjam és nem fogom neked beadni.
-De nem értelek.
-Nem is baj.
Csendben ültük végig az utat, féltem, és nagyon sajnáltam a családomat, főleg Petit.
Amikor leszállt a repülő Patrik megfogta a csuklóm és berángatott egy házba, azon belül a padlásra.
Rámzárták az ajtót, sírni kezdtem, abak is csak egy nagyon kicsi volt, és elég magasan is voltam.
-Te ki vagy?-szólaltam meg, amikor megláttam egy lányt a sarokban
-Dóra vagyok, téged is elraboltak?
-Igen, én Brig vagyok.Mióta vagy itt?
-Egy hete.
Figyelj, meg fogunk szökni, mind a ketten.
-Innen nem lehet.
-Eddig nem lehetett, de én Brigi vagyok és elviszlek innen, téged is , engem is.Hol laksz?
-Magyarországon, te?
-Én is.Egy hónapon belül otthon leszünk.
-Bárcsak.
-De te hogy-hogy nem vagy drogos?
-Patrik nem adja be senkinek, csak Kopasz előtt úgy kell tenni, mintha.
-Értem látod azt az ablakot?
-Persze.
-Azon fogunk megszökni.
-Te bolond vagy.
-Lehet, de engem nem választhatnak el a szerelmemtől.
-Nagyon elszántnak tűnsz.
-Nem tudod véletlenül, hogy hol vagyunk?
-Amerika, csak annyit tudok ezen kívül, hogy New York itt van nem messze.
-Ez már így jobb, itt a mobilom, de kinézem, hogy figyelnk, szóval, nincs itt valami, titkos zug, vagy valami?
-Azt a sarkot sehonnan nem látni.
Bementem és hívtam a Petit.Csak az volt a gáz, hogy nincs térerő.
A telót elrejtettem a lomok alatt.Elterveztem, hogy éjszaka kimászok a tetőn.
Leültem Dóri mellé és gondolkozni kezdtem, egy kis idő múlva Patrik jött be.
-Sziasztok.Brigi, megvan a telefon?
-Miért?
-Azon fogjuk hívni a rendőröket, mert másnak nincs.
-De nincs térerő.
-Kell egy jó mászó, aki kimegy az ablakon, fel a tetőre.
-Én tudnák menni, de mi lesz, ha észre veszik?
-Én vagyok az éjjei őr!
Patrik kiment mi meg tovább sírtunk.
-Azért rendes, nem?-kérdezte Dóri
-Nem tudom, én nem igazán bízom benne.
-Pedig ,veled rendibb.
-Miért?
-Nagyon szeret!
-Honnan tudod?
-Látszik.
-Ha annyira szeretne nem rabolt volna el, és én otthon aludhatnák az én Petimmel.
Még egy ideig csendben ültünk majd elmentem lefeküdni, két rozoga ágy volt.
Elaludtam, és reméltem, hogy reggel a Peti karjai közt ébredek, de ez nem így volt.
Rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság.Reggel fejött Patrik.
-Holnap este telefonálsz!-mondta és elindult lefelé.
-Várj, nem mehetnék le egy kicsit sétálni?
-De, de csak ha én is ott vagyok.
-Én is úgy gondoltam.
Lementünk, Patrik folyamatosan nézett.
-Mi az, mit nézel?
-Szép vagy.
-Van egy ötletem, ugye ti szép lányokat kerestek!
-Igen, és?
-Ha sebhelyes lenne az arcom elengednének?
-Nem, itt nem az arc számít.
-Akkor?
-Szüzek vagytok mind a ketten, és a testetek is elég jó.Itt más nem számít, tudod mennyit fizetnek egy ilyen lányért?
-Mennyit?
-Sokat.
-Akkor semmi esély?
-De igen.Minden lányt elvisznek nőgyógyászhoz, azt kell eljátszani, hogy terhes vagy és bizosan elengednek.
-Most csak viccesz, ugye?
-Nem, nincs más választás, a telefonálás se működhet, mert le vagy hallgatva, most tudtam meg.
-Akkor sem leszek terhes, eljátszani meg nem tudom.
-Akkor itt maradsz?
-Nem.
-De máshogy nem tudok segíteni!
-Nincs rád szükségem, magamtól is kijutok!
-Arra leszek én kíváncsi!
Csendben visszasétáltunk a házba, engem felvittek a padlásra, nem sokkal később hallottam, hogy elmennek.Semmi beszéd nem volt, és amikor kinéztem az ablakon láttam, hogy mindenki beszáll a kocsiba.
-Itt az idő Dóra.
Semmi válasz nem jött.Pedig láttam, hogy Dóri ott fekszik a sarokban.
Odafutottam.
-Menj egyedül, Kopasz volt fent, és eléggé megvert, nem tudok veled menni, de légyszi ha kijutsz hívj segítséget!
-Persze.-mondtam és elindultam az ajtó felé.
-Egy elég egyszerű lakat volt rajta.Régen sok ilyet feltörtem már, szóva ez sem okozott problémát, lerohantam, észre kellett vennem, hogy nem vagyok egyedül.
Három őr kártyázott a nappaliban.
Megijedtem, de nem fordultam vissza.Elindultam az ajtó felé, és ovatosan kimentem.ezt megusztam, gondoltam és elindultam az erdőbe, ami ott volt nem messze.
Leültem egy nagy fa tövébe.Pihentem, mert nem is az, hogy fáradt voltam, de már két napja semmit nem ettem.
Egy kis idő múlva elindultam, de hallottam, hogy keresnek.Futni kezdtem, nem tutam merre, de futottam.Amikor már láttam az őröket felmásztam egy nagy fára, a lombok teljesen eltakartak, de nagyon féltem.
Amikor emúlt a veszély lemásztam és futottam tovább.
-Patrik, nem fogom elengedni, tudod mennyi pénz ő?-kérdezte Kopasz, ekkor komolyan megijedtem.
Nem vártam meg Patrik válaszát, elfutottam a fák közt a másik irányba.
Megláttam egy elég forgalmas utat.
Odafutottam és stoppoltam.
Eleinte senki nem vett fel, de végül egy 18 körüli fiú megállt.
-Szia elvinnél?
-Hova?
-Az mindegy, csak el innen.-mondtam és már sírtam is.
-Szálj be.
Beültem az anyósülésre.
-Roli vagyok.
-Én meg Brigi.
-Honnan jösz?
-Magyarországról, de nem magamtól, elraboltak.
-Mi?
-Használhatnám a telefonod?
-Persze itt van, de ki rabolt el?
-Nem tudom, vagyis a nevét tudom, de semmi mást.
Felhívtam a rendőrséget, azt mondták, hogy maradjunk ott ahol vagyunk, jönnek.
Amikor megláttuk a rendőrautókat elhajtani melettünk egnyugodtam.Az utolsó autó megállt.
-Ti telefonáltatok?-kérdezték, persze angolul.
-Igen, engem raboltak el, de van ott még egy másik lány aki azért nem tudott elszökni, mert bedrogozták és megverték.
-Ne félj, elkapjuk őket.
-És hogy fogok hazajutni, se pénzem, se iratok.
-Megoldjuk, de először el kell kapnunk, őket.Hogy néztek ki?
-Az egyik 40 körüli, kopasz, izmost, ezt Kopasznak szólították, meg az ő fia, akit megvert mert megpróbálta leállítani.
-Ezt a bandát már régóta üldözzük.
A rendőr kapott egy értesítést, hogy letaróztatták őket.
-De Patrikot ugye nem?-kérdeztem.
-Nem, ő nem tehet róla, hogy az apja egy bűnöző.
-És Dóra?
-Szólok, hogy hozzák ki!
Elmondtam, hogy hol van, a rendőr pedig szólt, hogy hozzák el onnan.Engem is, meg Dórit is bevittek a kórházba.Velem jött Roli, is bár nem tudom miért, de oké.
A kórházban Patrik is meglátogatott.
-Bocsi, de nem hagyhattam, hogy lányok életét tegyétek tönkre!
-Megértelek Brigi, köszönöm.
-És most mit fogsz csinálni?
-Nem tudom, se otthonom, se senkim.
Az otthon szóra eszembe jutott Peti.
-Paritk, ideadnád a telód?
-Persze.-mondta és a kezembe nyomta a telefont.
Felhívtam Petit, szerencsére tudtam a számát fejből is.
-Haló, kivel beszélek?
-Cicával.
-Ki maga?
-Cica vagyok, Brigi, Brigike, Brigitta, Kicsilány, soroljam még?
-Úristen, Brig, mi van veled, hol vagy?
-New Yorkban egy kórházban.
-Hogy kerültél oda, és miért vagy kórházban.
-Időve mindent elmondok, de nincs nálam semmi papír, valakinek el kell jönnie értem.Mondd meg a többieknek, hogy ne aggódjanak.
-Jó, én fogok érted menni.
-A városi kórházban vagyok, mikor jössz?
-A következő géppel.-mondta és lecsapta a telefont.
Patrik csak nézett maga elé.
-Bocsi, de én őt szeretem.
-Tudom, meg is értem, de nem mehetnék veletek Magyarba?
-Hát, Peti elég ideges lesz, ha megtudja, hogy te raboltál el.De majd megbeszélem vele, csak azért, mert kedves gyerek vagy.-mondtam.
-Éhes vagy?
-Honnan tudod?
-Korog a hasad.
-Ja, igen, tudnál nekem hozni valamit?
Patrik elemt és behozták Dórit aki éppen akkor végzett a kivizsgálással.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Semmi bajom, de ha még egy adagot kapok belehalhattam volna.És köszönöm.
-Mit?
-Hogy segítettél.
-Ez természetes.Mikor mehetsz haza?
-Bármikor, csak nem tudom, hogy fogok.
-Én már felhívtam Petit, ha akarod hazaviszünk, vagyis a Balatonig.
-Az jó lenne, köszi, a repüőjegyet kifizetem majd.
-Oké.
Patrik ekkor visszajött két szendviccsel, az egyiket ideadta nekem a másikat meg Dórinak adta, de ő nem fogadta el.
-Most mi van, neked hoztam.
-De nem kérem.
-Nincs benne semmi.
-Tudom, de nem vagyok éhes.
-Akkor megeszem én.-mondta és beleharapott a szendvicsbe.
Patrik leüt, beszélgettünk, Roli is ott volt, de nem szólt egy szót sem.
-Roli, jól vagy?
-Igen, csak utálom a kórházakat.
-Én is.
Még ott beszélgettünk egy csomó ideig amikor ordibálást hallottam a folyosóról.Magyarul.Nevetni kezdtem.
-Kimegyek ki ordít.-mondta Patrik.
-Nem kell, majd én.-mondtam, és elindultaam kifelé.
Hát persze, hogy az én Petim volt az.Rögtön a nyakába ugrottam.
-Figyelj, itt senki nem tud magyarul.
-Ja tényleg, de mi van veled?
-Gyere, menjünk be a szobába, mindent elmondok.
Besétáltunk, lefeküdtem az ágy mellé, Patrik meg Roli csak néztek Petire majd rám felváltva.
-Ők kik?-kérdezte Peti.
-Én Patrik vagyok, és az én apám rabolta el Brigit.
-Mit képzelsz magadról, hogy mersz ide jönni?-ordított Peti, majdnem megverte szegény fiút.
-Nyugi manó, ő segített elszökni.
-De el is rabolt.
-Nem ő.Az apja.
-Jó, hagyjuk, de ez még nincs elintézve, és ő ki?
-Roli, ő meg csak nem is tudom hogy került ide.
-Na, akkor most mindent elmondassz!
-Elmentél fürdeni, engem meg elkábítottak....-mindent elmondtam neki az elejétől a végéig.
-De téged nem bántottak, ugye?
-Nem, de ezt is csak Patriknak köszönhetem.
Peti idegesen nézett Patrikra.
-És otthon mi van?-kérdeztem.
-Nagyon ideges mindenki, majdnem mindenki jött, de nem engedtem.
-Anyáék?
-Elég furcsa szüleid vannak, mert azt mondták, hogy nem érnek rá, amikor szóltunk.
-Az szép.Mindegy ilyenkor jövök rá, hogy a barátaim jobban szeretnek, mint a szüleim.
-Te isemred a szüleid?-kérdezte Patrik meglepetten.
-Miért ne?
-Mindegy.-mondta, de látszott, hogy nagyon meg van lepve.