part 47

Sziaszttok! Itt az új rész, remélem tetszeni fog, irjatok komit vagy kérdezzetek itt: ask.fm/BoooBaba
és az új blogom: http://csakrajtadmulik.blogspot.hu/

-Mi van?-szóltam bele a telefonba hajnali 1 körül.
-Van egy kis próbléma.-válaszolt Petra.
-Mi az már?
-Eltévedtünk.
-Azt hogy csináltátok?
-Eljöttünk bulizni, de nem tudjuk merre menjünk haza.
-Mit láttok?
-Van itt egy szobor, meg park.
-Tudom, megyünk mindjárt.-mpndtam és felráztam Petit.
Még menni se tudtunk, annyira álmosak voltunk, eltervezttem, hogy leordítom a fejüket, de rájöttem, hogy nem lesz jobb.
Fáztam is, mert csak egy póló, és egy rövidgatya volt rajtam.
Amikor megláttam a csapatot idegesen mentem oda.
-Tudjátok ti hány óra?
Még kiabáltam rájuk egy ideig, de fölöslegesen, mert részegek voltak, mindenki...
Haza kísértük őket és mi is haza mentünk, de már nem tudtunk visszaaludni.
Csak néztük a plafont, nem is beszélgettünk, mert azt hittük a másik még alszik.
-Na jó, én főzök kávét.-mondtam olyan 6 óra felé és elindultam.Megfőztem a kávét és kiültem vele a teraszra.
-Heló Brigi-jött oda Peti is és megcsókolt.
Beszélgrtni se volt erőnk, csak ültünk és néztünk magunk elé...
-Ma megint lesz egy csomó dolgunk.-szólaltam meg egy idő után.
-Mi?
-Díszíteni a sátrat.
-Majd megoldjuk!Nézdcsak kik jönnek!-mondta és az utca végére mutatott.
Kinéztem és láttam, hogy jön a csapat...Annyira nem is érdekeltek, nagyon haragudtam rájuk.Rögtön a mi szobánkba jöttek, mivel Fruzsiék még aludtak.
-Gyere.-mondtam és berángattam Petit a szobába.-Aludj!-mondtam és én is befeküdtem mellé.
Kíváncsi voltam, hogy felébresztenek-e, de a válasz természetesen az igen volt.
-Jó reggel.-ordította mindenki angolul.
-Most, hogy látlak titeket már sokkal jobb.-mondtam gúnyosan.
-Van már segítség!-mondta Peti és felült.
A lányok le se vették a szemüket Peti hasáról, vagyöt percig nézték, amikor megszólaltam.
-Csajok, olvadást befejezni, ott van kreppapír csináljatok díszeket.-mondtam és a sarokban lévő dobozokra mutattam.
A csapat kiült a teraszra és elkezdte csinálni a díszeket.
-Bepótoljuk a tegnapit?-kérdezte Peti és megcsókolt.
-Majd ha ketten leszünk.-mondtam és én is megcsókoltam.
Megöleltem Petit és elaludtam.
Olyan fél 3 felé ébredtem.A díszek már kész voltak ezért elkezdtük felrakni őket.
Felöltöztem, már mindenki díszített, csak én és Peti nem.
-Te nem öltözöl?
-Nem.
-Mi mostanában ez, hogy nem hordassz pólót?
-Mutogatom a kockákat.
Lementünk, már mindenki a sátorban dolgozott.Mi is beálltunk, én a sátor végébe csináltam egy feliratot, Peti meg a díszeket ragasztgatta.
Egy idő után odajött hozzám, és hátuéról megölelt.
-Mivan Manó?-kérdetem és megpusziltam.
-Én veled akarok lenni, ezek csak jönnek utánam és csak néznek, de nem szólalnának meg.
-Petike, ne foglalkozz velük.Én is nézlek, oké?
-De az nem jó.
-Akkor segíts befejezni, és után megyek veled, oké?
Megcsináltuk a feliratot majd mi is elkezdtük feltenni a díszeket.
-Sziasztok lányok, mit szeretnétek?-kérdeztem amikor már kezdett idegesíteni, hogy mindenhová követik Petit.
-Csak Petit akarjuk megkérni, hogy tegye ezt fel oda.-mondták és a falra mutattak.
-Ti nem tudjátok?
-Magas.
-Jó, oké.-mondta Peti és odament feltette a díszt és visszajött.

Hamar kész lettünk, de még mindig nem mehettünk pihenni, mert főbróbát kellett tartani...
-A zenekar ott áll, Peti odamegy, elkéri a mikrofont és elkezdi mondani a beszédet.Brigi is ott van vele, mert utána ő következik.A közönség tapsol, a zene megszólal, jön a Forever.Mondom jön a Forever, ébresztő.-ordított Fruzsi.
-Khm, nem tudnak magyarul.-mondtam, de nem mertem mosolyogni.
-Brigi, modd el nekik.-mondta Fruzsi ér rám mutatott.
Lefordítottam Fruzsi minden szavát.A csapat felállt és táncolt.Fruzsi még mindig nem tudott megnyugodni.
-Fruzsi, mi a baj?
-Brigi, nagyon ideges vagyok.
-Miért, minden jól megy.
-Már csak az ajándékod is idegesít.
De mi az, mindenki örül neki, utána idegesíti.Fogalmam sincs mi lehet az, de valami nagy dolognak kell lennie.
De mi?Ha nagy lenne nem tudná eldugni...Szuper, megint eszembe jutott és nem tudom elfelejteni...Fruzsi, minek hoztad ezt fel?Nem lehetek szomorú, vidámnak kell lennem.-modogattam magamnak, de az ajándék sokszor eszembe jutott.
-Még ezt ma megcsináljuk, holnap megterítünk és az esküvőn már csak kikapcsolunk, oké?-kérdeztem és megöleltem.
-Oké, de holnap is sok lesz a terítés.
-Tényleg, hány vendég lesz?
-600.
-Minek annyi?
-Hát a forever egyből 8, a csapat, akivel nyaraltál, 15, az én egész családom 20, a Csabié 27,mert van egy csomó tesója, barátok, sulitársak, meg szimpla ismerősök.Plusz még a te családod, az is kb 20, meg akiket amerikából hívott Peti.Meg még egy csomó ismerőst hívott Peti is.
-De Peti minek hív ismerősöket?
-Nem tudom, azt mondta az ajándék miatt.
-Mi lehet az, hogy ekkora felhajtst kell neki csinálni...
-Nagy dolog, óriási.
Amikor feldíszítettünk mindent már fél 6 volt.Haza kísértük a csapatot, utána még elsétáltunk egy étteremhez, ittunk koktélt majd hazamentünk.
Lefürödtünk és szinte azonnal el is aludtunk.

-Szia Manó.-mondtam és megcsókoltam amikor áttam, hogy már ébren van.
-Jó reggelt Brigike.
-Holnap esküvő!
-Holnap ajándék.Várod?
-Viccelsz?Nagyon.
-Gyere, teríteni.-monda és felhúzott.
Elmentem felöltöztem és lementem.már mindenki ott pakolászott.Én tettem ki a tányérokat, Peti meg jött mögöttem és rakosgatta a kanalakat.Fruzsi a késeket, Csabi pedig a villákat pakolta.
Ahhoz képest, hogy délben kezdtük már fél 5-kor kész is lettünk.De mondjuk nem is siettünk.Amikor végeztünk leültünk a teraszon és sörözgettünk.
-Most már csak a holnapot kell túléni.-mondtam és nevettem.
-Meg lesz itt minden.-mondta Peti és elindut felfelé a lépcsőn.
Én még ültem lent egy ideig majd én is felemtem.
-Mit csinájunk?-kérdeztem és lefeküdtem Peti mellé.
Peti nem mondtt semmit, csak csókolgatni kezdett.
-Sétáljunk.-mondtam és felültem az ágyon.
-Hova?
-Menjünk a tóhoz.-mondtam és elindutam kifelé.
Kézenfogva sétáltunk a tóhoz.Leültünk egy fa alá.
-Az esküvőt, vagyaz ajándékot várod jobban?
-Mind a kettőt.
-Aludjunk itt?
-Nem, holnap sok dolgunk lesz, pihenni kell!
-Itt nem tudsz pihenni?
-De, de otthon jobban.
Beszélgettünk még egy csomót az ajándékról, esküvőről, rólunk, meg minden másról.
Olyan fél 10 felé indultunk haza.Lefürödtünk és aludtunk.
Reggel óriási hangzavarra keltünk.Ránéztem az órámra és fél 10 volt.
-Peti, basszus elaludtunk!-ordítottam és már rohantam is öltözni.