part 42

Sziasztok, bocsi, hogy késett a rész de pénteken ballagtam, és sok dolgom volt, de a lényeg hogy itt vagyok!:D Nem ide kapcsolódik, de légyszi mindenki szorítson barátnőmnek aki a saját hülyesége miatt holnap elég nagy bajban lesz! Sok szerencsét Nonó! Ha bármi kérdésetek van, irjatok komit, vagy kérdezzetek az askomon: http://ask.fm/BoooBaba


-Figyu Brigi, a padláson van egy bőrönd nem hoznád le?-kérdezte Csabi.
Szomorúan sétáltam fel a padlásra.Útközben megálltam, erőtvettem magamon hogy ne sírjak, gondolkoztam.Amikor feértem nem találtam a kapcsolót így sötétben kezdtem kereni a bőröndöt amikor valaki megfogta a kezem.Sikítani akrtam, de megcsókolt és feloltotta a lámpát.
-Manóó!-kiabáltam és csókolgatni kezdtem.-Álmondom.Tuti csak egy álom.
-Nem, nem az.-mondta és megcsókolt.Lementünk, már rég voltam ennyire boldog, nem érdelekelt senki és semmi.Csak csókolgattam, ölelgettem most mégjobban szerettem.A többiek már lementek így miénk volt az egész emelet.Peti ledöntött az ágyra és csókolgatott.
-Imádlak!-mondta és elkezdte levenni a pólómat.Csókolgatta a hasamat én meg még mindig nem tudtam felfogni, hogy itt van.
Elkezdte levenni a nadrágom és a szemembe nézett.Én bólintotam és megtörtént...
Egész délelőtt kettesben votunk.Olyan 2 felé mentünk le.Mindenki minket nézett de mi nem foglalkoztunk senkivel, csak ölelgettük egymást.
-Végre!-szólalt meg Fruzsi.
-Kösznöm, hogy ittvagy!-mondtam és megcsókoltam.
-Ne nekem köszönd, hanem Petrának meg Bencének.
-Akkot nektek köszönöm!-mondtam és megöleltem Bencét, mert Petrát nem tudtam.
-Akkor ma mit csinálunk?-kérdeztem megint.
-Hát elvileg ruhát néznénk, de ha akarod maradhatunk, és ti meg megírjátok a beszédet.
-Én nem írom meg előre.
-Én se.-mondta Peti.
-Akkor menjünk ruhát nézni!-mondta Fruzsi.
-Oké!-vágtam rá rögtön.
Gyalog mentünk, mert volt a városban egy manyasszonyi ruha szalon.
Bementünk, én és Peti leültünk, nem értettem Peti miért jött, de nem baj.
-Azt nézd, próbáld fel légyszii!-mondtam és odarángattam Fruzsit az egyik legszebb ruhához.
-Szép, de én olyan óriási nagy habosat akarok.
-Oké, akkor próbáld fel azt!-mondtam és egy másik ruhára mutattam.
Amíg Fruzsi a ruhákat próbálta mi Petivel beszélgettünk.
-Annyira hiányoztál Petike!
-Látom levetted a sálat!-mondta és vigyorgott.
-De már neked is van!
-Persze, ezt el is higgyem?
-Nyugodtam, most reggel csináltam.
-Nem baj, én nem szégyellek!
-Én se, de azt nézd!-mondtam és mutattam az öltöző felé.
-Mi van?
-Azt nézd milyen szép!
-Mi?
-Fruzsi!-mondtam és nyakon vágtam.
Odajött elénk Fruzsi és forogni kezdett.
-Gyönyörű vagy, de azt még muszáj felpróbálnod!-mondtam és odavittem neki egy még habosabb ruhát.
-Ez kell!-mondta és sikított, berohant a probafülkébe, én addig visszamentem Petihez, aki már két széket összetolt és azon feküdt.
-Petike, nem otthon vagy!
-Már több mint 5 órája itt vagyunk.
-Te ezt nem értheted, ez a ruhamennyország, és mellesleg el sem tudod képzelni, hogy milyen nehéz felvenni egy ilyet.
-Lehet nem tudom, de 5 óra nem túlzás egy kicsit?
-Nem, itt még egy hét sem túlzás.
-Dehát az összes ugyan olyan, itt minden ruha fehér...
-Nem, azok például bézs, azok krém, és azok meg hófehérek.
-Nekem egy és ugyaz.
-Pedig nem.
Amikor kijött Fruzsi nem tudtam szóhoz jutni.
-Na milyen?-kérdezte.
-Gyönyörű!-mondtam és tapsoltam.-Ez kell neked!
-Tudom!Peti?
-Ugyan olyan.
-Ne legyél már ennyire ünneprontó.
-Én nem tudok különbséget tenni ezek közt, de szép vagy.-mondta és meg akarta ölelni Fruzsit, de én elkaptam.
-Hozzá nem érsz!
-Miért, féltékeny vagy?
-Nem, de tönkremegy a ruha.
-Akkor mostmár mehetünk?-kérdezte és indult kifelé.
Kifizettük a ruhát és elindultuk.A ruhát Peti vitte mert nagyon nehéz volt, mi nem bírtuk.
-Nehogy leérjen a földre!-kiabátam Petire.
-Nyugodjatok már meg.
Amikor megérkeztünk felvittük a ruhát a emeletre, hogy Csabi ne lássa meg.
Petivel még elmentünk sétálni.
-Hova megyünk?-kérdezte.
-A tóhoz, tegnap reggel is ott voltam.
-És mindek megyünk oda?
-Csak úgy.
-Te tudsz keringőzni?
-Nem, de holnap a próbán megtanuljuk mind a ketten.
-Milyen próbán?
-Majd kamon bekapcsolódunk.
-Okés!-mondta és megcsókolt.Ledöntött a fűbe és rám feküdt.
-Ne, Peti!
-Miért, már az első úgyis megvolt, nem mindegy?
-Nem, mert itt megláthatnak.
-De csókolózni szabad!-mondta és elkezdett csókolgatni.
Ott feküdtünk a fűben, néztük a csillagokat, csókolóztunk, nevetgéltünk, nagyon boldogak voltunk.
-Nem kéne már hazamenni?
-Nem, te tudod Cher számát?
-Ez hogy jött most ide?
-Tudod, vagy nem?
-Tudom.
-Add ide a telód.-mondta és kiszedte a zsebemből a telefont.
Elment, teljesen a vízig és telefonálni kezdett, de nem engedte, hogy odamenjek.
Csak annyit hallottam, hogy Cherhez beszél, majd a magyar apukámat hívja...semmit nem értettem.
Kb 10 perc múlva jött vissza.
-Miről beszéltetek?
-Rólad, de most gyere, hazamegyünk, még beszélnem kell Csabival.
-Rólam?-kérdeztem és kinyújtottam a kezem, hogy húzzon fel Peti.
-Mi olyan meglepő ezen?
-Hát...mit tudtok rólam beszélni?
-Van téma, nyugi.
Nagyon nyugtalanított az egész, de nem is törődtem vele, amikor hazaértünk Peti odament Csabihoz.
-Tesó, gyere már egy kicsit.-mondta és a teraszra mutatott.
-Miről lenne szó?
-Bigi, de nem akarom, hogy meghallja.-mondta és bezárta maguk mögött az ajtót.Én végülis amikor feladtam a hallgatózást elmentem fürdeni, már fél 10 volt.
Amikor kijöttem Peti pólója volt rajtam, Csabi odajött és megölelt.
-Ez mi volt?
-Semmi, csak...majd meglátod!-mondta és mosolygott.
Kb 5 perc múlva Fruzsi is feljött és mosolyogva megölelt.
Lefeküdtem, néztem a tv-t egészen addíg, amig Peti nem jött be a szobába.
-Miről beszéltetek?
-Rólad!
-De mit?
-Majd megtudod.
Nagy nehezen elaludtam, reggel megint a skypera keltem.
Peti nem volt sehol, kerestem, de se lent, se sehol nem talátam.
-Petit nem láttad?-kérdeztem Fruzsit.
-Amerikában van!