part 41

Na, végre van időm feltenni a részt:D ez a ballagás...hát minden időm elveszi, mert műsörvezető vagy mi leszek, szóval bocsi, ha késnek a fejezetek:) Jó olvasást! És itt kérdezhettek: http://ask.fm/BoooBaba


-Erre jön.-mondtam és elfutottam.
Bence futott utánam.
-Brigi, jól vagy?
-Nem, ha most nem jösz utánam nem tudom mi lenne.
-De kit látsz?
-Figyi, tényleg semmi gáz, csak utálom Pestet.
-Miért?
-Gyere, mindent elmondok.
-De nem lesz semmi gond?
-Nem, nyugi, nem tépem meg!
Elindultunk visszafelé az áruházban, Fruzsi addig próbált haladni a vásárlással.
-Látod azt a lányt?-mondtam és mutattam az előttünk lévő lányra.
-Igen, de mi van vele?
-Gyere, odamegyünk!-mondtam és elkezdtem húzni Bencét.
-Szia Z!Hogy vagy?
-Ó, látom felhagytál a kis paraszt életeddel.
-Hát tudod lehet itt laksz, de nagyobb paraszt vagy mint én!
-És látom Peti is csak egy hétig volt jó.
-Képzeld Petivel nagyon jól megvagunk.Azt hitted miattad szakítunk?
-Jaj Brigike ami nem megy nem kell erőltetni.Látom hogy csak engem akarsz idegesíteni.
-Igen, ezesetben ezt nézd meg!-mondtam és a szeme elé tartottam a gyűrűmet, aminek igazából semmi jelentőssége nem volt, de jól jött.
-Mi ez a műanyag vacak?
-Képzeld Peti vette nekem és most vásárolunk az esküvőre.Bocsi, de már nem férsz fel a vendéglistára.
-Sajnálatos, de akkor is parasztok vagytok mind a ketten, kis csira faluból...
-Ó igen, lehet faluban laktunk, de közölném, hogy csak az esküvő idején leszünk magyarországon és azt is csak azért itt tartjuk, mert egyszerűbb nekünk idejönni mindt mindekit elvinni amerikába!
-Ti?Amerikában?Be se engednek titeket.
-Tudom hogy féltékeny vagy, de semmi baj!
-Miért is lennék én féltékeny?
-Mert én azzal járok akivel akarok, te meg örülsz ha egyet megkapsz de az se szeret csak sajnál!
-Veled mégis ki az a mindneki aki járni akar?
-Soroljam?
-Lányok, légyszi ne ordítsatok!-szólt közbe Bence.
-Akkor sorolom neked.Peti, Max, Dév,Bence,Jonny,Steve,Rob meg még van egy pár.
-És ezt el is higgyem?
-Ez tényleg igaz!-szólalt meg megint Bence.
-Te meg ki vagy?
-Bence, de tényeg nem vagy valami szimpatikus.
-És nekem még ilyen barátnőim voltak.Gyere Bence.-mondtam és elhúztam.
-Akkor is enyém lesz Peti.
-Na látod, pont ezért sajnállak.Fölöslegesen reménykedsz, mondtam és elmentem.
Bence csak nézett rám, fogalma nem volt miről beszélünk, de nem is kérdezett.
Amikor már 5 perce nézett megszólaltam:
-Elmondjam?
-Érdekelne.
-Emlékszel amikor Petivel eltűntünk pár napra a balcsiról?
-Aha.
-Szóval ide jöttünk Pestre.És ez a Z aki régebben a legjobb barátnőm volt rámászott Petire.
-És?
-Lesmárolta Petit, majdnem szakítottunk.
-Értem, de mi volt az az esküvős duma?
-Azt csak úgy mondtam.
-És ha felhívja Petit?
-Akkor így járt.
Bence még mindig nem fogta fel a dolgokat.
-De miért lettél olyan ideges amikor megláttad?
-Mert elémjött az a kép ahogy csókolgatja Petit.
Amikor végre megtaláltuk Fruzsit én már teljesen nyugodt voltam Bence meg még mindig csak gondolkozott.
Fruzsi elkezdett megint kérdezgetni, neki is elmondtam a storyt.Közbem mindent megvettünk és elindultunk hazafelé.
-Ez az esküvős duma kicsit durva volt!-szólalt meg Bence.
-Nem jutott eszembe más.
Sokkal nyugodtabb voltma mint odafelé, de még mindig szomorkás voltam.
-Teríték?-kérdezte Bence.
-Igen, az Miskolcon vesszük.
Csendbe ültem, amikor hazaértünk felrohantam és bekapcsoltam a kamerát.
Felhívtam Petit aki szinte rögtön fel is vette.
-Szia, ma voltunk dekorációt venni és képzeld kivel találkoztunk!
-Kivel?
-Z-vel.
-És mi volt?
-Veszekedtünk.
-És?
-Azt mondtam hogy az esküvőnkre vásárolom a cuccokat.
-A miénkre?
-Aha.
Ezen nagyon elkezdett röhögni.
-Alig élek annyira hiányzol...-mondtam szomorúan.
-Te is nagyon.
-Még most is nemet mondanál?
-Peti, én még nem akarok megházasodni.
-Megértelek.
-Köszi, de ma már volt keringő próbán?
-Aha, de a próbák se olyanok néküled!
-Figyelj, próbálj vidám lenni, én is ezt csinálom!
-Ölelj meg!
-Hogy?
-Ott van egy pólóm a bőröndben!
Kivettem a pólót és magamhoz szorítottam.
-De én is hagytam neked!-ott van a szekrényedben.
Peti is előszedte a pólómat.Ott ölelgettük egymás pólóját, beszélgettünk, nevetgéltünk.
-Nagyon szeretlek, de megyek aludni!-mondtam és megpusziltam a pólót.
-Én is szeretlek.-mondta és megpuszilta a pólót ő is.
-Szia.
-Szép álmokat Brigike!
Mosolyogtam és kikapcsoltam a gépet.
Bementemfürdeni és olyan 11 felé aludtam el.
Reggel arra keltem, hogy csengetnek.Kimentem a teraszra, egy asszonyt láttam.Lassan lementem a lépcsőn, alig láttam.
-Jó reggelt.
-Szia, nem szeretnél venni valamit?Rengeteg szép ruha, meg minden van itt.
-Ne haragudjon, de én nem veszek most semmit.-mondtam és még mielőtt válaszolt volna bementem vissza a szobába.
Különösen rossz kedvem volt.Még a parfüm sem tudot fevidítani.Ránéztem az órámra.
-Fél 11, ma is mehetek vásárolni.Mégegy élettelen nap Peti nélkül.
-Bencével.-jött ki hozzám a teraszra Bence és a kezembe nyomott egy bögre kávét.
-Kösz.
-Mi ez a rossz kedv már megint?
-Hiányzik.
-Tudom.
-De te ezt nem tudod átérezni.
-Ez igaz, de látni is rossz ahogy szenvedsz.
-Az a pár perc jó egész napban amíg beszélünk.
-Nem kell ilyen tragikusan felfogni.
-Az a mottóm, hogy élj a mának, és a mában semmi nem jó.
Ott ültünk,beszélgettünk amikor feljött Fruzsi és Csabi is.
Leültek, erről mgint eszembe jutottak dolgok és elmosolyodtam, de ez csak egy másodpercig tartott.
-Mi volt ez a mosoly?-kérdezte Csabi.
-Emléleztek amikor a strandon a wc-nél Fruzsi lerúgta Bencét?
-Hú, azért már akkor is kemény voltam.
-És hova mentek nászútra?-kérdeztem izgatottan.
-Azt Csabi intézi és meglepi lesz.-mondta Fruzsi és megölete Csabit.
-Legalább ti boldogak vagytok.-mondtam és megint elszomorodtam.
Egy ideig csend volt, egyre szomorúbb lettem.
-Én már bolond vagyok.-mondtam kis idő múlva.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Bence.
-Mindenben Petit látom.
Akkor indulhatunk?-kérdezte Fruzsi és elindult lefelé.Én és Bence is követtük.Beültünk az autóba, Fruzsiék bszélgettek, de én csak szomorkodtam.
-Brigi, légyszi csak egy kis vidámságot.
-Elhiszed hogy nem tudok vidám lenni?
-Ha látnád magad, tudnád, hogy nagyon elrontod az egész hangulatot.
-Nem tehetek róla, túlságosan szeretem.
Amikor megérkeztünk, és bementünk mindenhol csak tányérok, meg asztalidíszeek voltak.
-Hol vannak a rózsaszín cuccok?-kérdeztem, pedig pont a rózsaszínhez nem volt kedvem.
A vásárlással olyan fél 4 felé végeztünk, rögtön indultunk haza.Otthon amikor hazaértünk felrohantam, hogy beszéjek Petivel, de rossz volt a net.Telefonról hívtam.
-Szia Manó, rossz a net.
-Akkor ma nem láthatlak?
-Nem, de már nem bírom.
-Én se, de tőlem még el is várják hogy vidám legyek.
-Holnap hova mentek?
-Zsoltihoz.
-Még egy hét se telt el, de már nem bírom nélküled.
-Peti, elhiszed, hogy én se?
-Bocsi, le kell tennem hívnak vezetékesen, de nagyon szeretlek, szia!
-Én is szeretlek, szia.
Amikor letett a telefont kiültem a teraszra és Peti pólóját szorítottam.8 felé mentem fürdeni.Reggel a skypera ébrdtem.Petra volt.
Felvettem éppen akkor kezdődött a próba.
-Sziasztok, hogy megy?
-Teó nem tud jönni, de amúgy mindenki itt van.
-Oké, és megy már?
-Már nagyon jól megy nekik.-mondta Petra.
-Figyeljetek egyszer tudom megnézni, mert megyünk hajat meg ruhát nézni.
-Akkor kezdjük.-mondta Petra és bekapcsolta a zenét.
Nagyon jól eltáncolták nem is értem két nap alatt hogy tudták így megtanulni.
-Szupi, nagyon jó volt, csak így tovább!De tényleg mennem kell, sziasztok.
-Szia Brigi.-mondták és letették.Én is kikapcsotam a gépet és főztem kávét, kiültem a teraszra, megittam és elindltuk.Gyalog mentünk, mivel csak a belvárosba kellett menni.Bent Zsolti fogadott minket.
-Sziasztok!-mondta és adott egy-egy puszit.
-Szia, esküvői smink, frizura, ruha, de csak ti csinálhatjátok.
-Most?
-Nem, most csak elhoztam hogy ebből a hajból mit tudnál csinálni.
-Üljetek le, tartok egy kis bemutatót.-mondta és előhozott egy próbababát.Elkezdte csinálni a haját.
-Petivel hogy vagytok?
-Na kösz, már megint eszébe juttattad.-mondta Fruzsi és nevetett.
-Miért?Szakítottak?
-Nem, csak három napja nem látták egymást.
-Regi?-kérdeztem.
-Otthon alszanak.
-Kivel?
-Azzal a Ricsi gyerekkel.
-Ricsi itt van a városban?-kérdezem és rögtön vidámabb lettem.
-Igen.
-De mondjuk nem zavarom őket.
-Úgy is bejönnek majd.Most.-mondta és az ajtóra mutatott, amin éppen akkor léptek be kézenfogva.
Rögtön Ricsi nyakába ugrottam.
-Te miért nem mondtad hogy jössz haza?
-Hirtelen ötlet.
-Na ne, csak nem Brigi muti!-sikítozott Regi.
-Mit?
-Az ott esküvői frizura lesz szóval esküvő lesz.
-Igen, de nem nekem.
-Kár, de ez minek, kérdezte és a sálra mutatott.
-Fogadjunk beleakadt a porszívóba.-röhögött Ricsi.
-Haha, az idióta Max haverod is ezt mondta.-mondtam és visszamentem Fruzsihoz.
Megnéztünk egy csomó hajat sminket ruhát nem, mert az nem volt ott, de amikor hazaértünk mindenki mosolygott, csak én nem.Fél hat volt nagyon rosszul éreztem magam.Próbáltam hívni Petit telón is meg skypon is, de semmit nem vett fel.
Egyre szomorúbb lettem, csak ölelgettem a pólóját és majdnem sírtam.Így aludtam el, éjszaka hallottam valami zörgést, de nem is figyeltem rá, csak aludtam.
Reggel Fruzsi keltett fél 7-kor.
-Mit akarsz ilyen korán.
-Ma pihenő napot tartunk.
-Akkor minek ébresztettél fel?
-Nem fogod megbánni.-mondta és kihúzott a teraszra.Ahol már mindenki ott volt.Én onnan próbáltam meg hívni Petit, de még mindig kinyomott.Már majdnem sírtam.
-Figyu Brigi, a padláson van egy bőrönd nem hoznád le?-kérdezte Csabi.
Szomorúan sétáltam fel a padlásra.Útközben megálltam, erőtvettem magamon hogy ne sírjak, gondolkoztam.Amikor feértem nem találtam a kapcsolót így sötétben kezdtem keresni a bőröndöt amikor valaki megfogta a kezem.

part 40

Sziaszotk? Vagy nem tudom olvasa e valaki, de azért felteszem:D remélem tetszeni fog, jó olvasást! és itt a link amin véleményt irhattok: http://ask.fm/BoooBaba


A vonaton szinte végig beszélgettünk.Amikor leszálltunk először a mi házunkba mentünk.
Zsó nyitott ajtót.
-Szia Brigi!-mondta és megölelt.
-Szia, anya?
-A konyhában.
Bementem a konyhába, amikor anya meglátott a nyakamba ugrott.
-Kislányom, Brigi, te mit keresel itt?-kérdezte és nagyon boldog volt.
-Esküvőszervezőként jöttem.
-Kinek?
-Fruzsi, meg Csabi, tudod a szmokingos.
-Gratulálok!-mondta és megölelte Fruzsit.
-De megyünk Fruzsi szüleihez utána pedig már nem biztos hogy bejövünk, szóval sziasztok!Apát is puszilom!-mondtam és megöleltem mindekit.
Fruzsival elindultunk, csak Petiék előtt álltunk meg.
-Biztos akarom én ezt?
-Igen, de figyelj, csinálhatjuk azt is, hogy bemegyek, beszélek velük és te csak utánam jössz.
-Oké.Akkor én elbújok oda.-mondta és beállt egy fa mögé.
Csengettem, Peti anyukája nyitott ajtót.Az apukája az udvaron dolgozott.
-Csókolom, be tetszene jönni egy kicsit, mert fontos.
Amikor mindenki bement és leült a nappaliban elekzdtem.
-Szóvaal, először Fruzsiról lenne szó!
-Mit csinált már megint?-kérdezte az apuka.
-Kérem, ne bánjon vele így, bocsánatot kért már ezerszer.
-Igaza van Briginek, megbocsáthatnál!-mondta Peti anyukája.
-Jó, de akkor mi van vele?
-Akkor nem tetszik kizavarni ha most belép azon az ajtón?-kérdeztem és az ajtóra mutattam.
-Nem.
Kisétáltam és behívtam Fruzsit.Az anyuk nagy örömmel fogadta.Az apukája először furcsának találta a dolgot, de végül ő is mosolygott és megölelte Fruzsit.
-Szóval csak azért jöttem...-kezdte el, de én félbeszakítottam.
-Csak?Ez neked csak csak?!
-Jó oké, akkor azért jöttünk, hogy meghívunk titeket, az esküvőmre.Remélem eljösztök, nagyon örülnék ha az apukám kísérne az oltárhoz!-mondta és kedvesen mosolygott.
-Arról a Csabiról lenne szó?
-Igen, de ne ítéljétek el légyszives!
-Ott leszünk!-mondták és mind a ketten megölelték Fruzsit.
Az anyuka adott nekünk ebédet, beszélgettünk, nevetgéltünk.
-És Petivel mi újság?
-Nagyon jól vagyunk, még csak egy napja nem láttam, de már nagyon hiányzik.
-És nem kell neki kivinni valamit?
-Majd szétnézek a szobájában.
-És ti nem tervezitek még az esküvőt?-kérdezte Peti apukája.
-Peti már most elvenne, de én nem akarom elsietni.
-Peti már az első nap elvett volna!-mondta Peti anyukája és nevetett.
-De várjunk csak, ti honnan ismeritek egymást?
-Mi Petivel rendszeresen tartottuk a kapcsolatot!-mondta Fruzsi.
-És erről miért nem tudtunk?
-Mert megtiltottátok volna.
-És meddig lesztek itt?
-Én csak meghívni jöttünk, de már indulnunk kéne, hogy még világoson hazaérjünk.
-Levinnélek titeket, de már ittam ma egy sört.-mondta Fruzsi apukája.
-Semmi baj, de megyünk is!-mondta Fruzsi és felállt.Minednkinek adtunk puszit és elindultunk.Kisétálltunk a vonathoz, ami éppen akkor indult, gyorsan felszálltunk és elkezdtünk beszélgetni.
-Azt hittem be se engednek!-mondta Fruzsi és nevetett.
-Én tudtam, hogy nem lesz semmi.Most úgyis van időnk, szóval megbeszélhetjük hogy mit mikor csinálunk!
-Nincs naptár.
-Hoztam.Szóval akkor holnap?
-Holnap elmegyünk nézünk díszeket.Holnapután meg evőeszköz, teríték, meg ilyenek.
-Ruha, azt mikor nézünk.
-Szerda.
-Oké, abba bennvan a smink, haj, meg minden.
Így megtárgyaltunk mindent ráment az egész út.Amikor leszálltunk rögtön hazaindutunk, már este 6 volt, kezdtem elálmosodni.Sőt inkább úgy mondom, hogy alig láttam az álmosságtól.Csak ásítoztam, mihent bementünk a házba, rohantam fürdeni és szinte rögtön elaludtam.
Reggel a telefonomra ébredtem.Peti volt az.
-Brigi jól vagy?-ordított a telefonba.
-Nem kiabálj légyszi.-mondtam álmosan.
-Tegnap nem hívtál, tudod milyn ideges voltam.
-Nyugi, csak álmos voltam, meg még mindig az vagyok.
-És anyáékkal mi volt?
-Puszilnak.
-És Fruzsira mit mondtak?
-Jól fogadták.
-Hogy aludtál nékülem?
-Rosszul, te?
-Nem is aludtam.
-Ma mit csináltok?
-Öö dekorációt nézünk.
-Oké, de megyek, majd még beszélünk, szia.Szeretlek!
-Szeretlek én is, szió!-mondtam és kinyomtam.
Rögtön visszaaludtam, de Fruzsi nemsokárra ébresztett.
-Brigi, idulunk!
-Hány óra?
-11.
-Akkor mindjárt felkelek!
-Most.-mondta és kihúzott aaz ágyból.
Elmentem öltözni, sminkeltem, meg minden ilyesmi.Abból a parfümből fújtam amelyiket Petitől kaptam.Ettől az ilattól mindig vidámabb lettem.
Felmentünk Pestre és ott vettük meg a dekorációt, ide jött velünk Bence is.
Teltek a percek, csendben ültem, nagyon hiányzott Petike.Egész úton meg sem szólaltam, soha nem éreztem magam még ilyen rosszul.Imádom, de nem tudom megfogni a kezét, megsimogatni, vagy megcsókolni, én ezt nem fogom bírni három hétig...Már most rossz, pedig még 3 nap se telt el.
-Brigi, hahó, rosszul vagy?-kérdezte Petra és rázni kezdett.
-Jól vagyok.
-Látom.
-Tényleg jól vagyok.
-Ennyire hiányzik?
-Nem, csak nem akarok sírni.
-Ha akarsz hazamehetsz.
-Nem, itt maradok, segítek.
-Te tudod, de bármikor hazamehetsz!
Amikor felértünk Pestre már jobb kedvem volt.
-Te is bejejösz Bence?-kérdezte Fruzsi és az áruházra mutatott.
Mivel Bence is jönni akart elindultunk, bent a sok dísz közül alig tudtunk választani...
-Legyen szerintem minden rózsaszín, az olyan vidám!-mondtam és odarohantam ahol a rózyaszín cuccok voltak.
-Szerintem is.
-Nekem mindegy csak siessetek már.-mondta Bence és beleült a kosárba.
Ott nézelődtünk még egy csomó ideig.Egyre jobb kedvem lett, de Peti nem ment ki a fejemből.
-Na ne!-kiáltottam fel.
-Mi az Brigi?-jött oda Fruzsi.
-Nem mehetnénk haza?
-Mit láttál, mi a baj?
-Fruzsi menjünk haza!
-De még venni akarok dolgokat.
-Fruzsi vigyél el innen!
-Elmegyünk arra és utána megyünk, oké?-mondta és mutatott abba az irányba amerre pont nem akartam menni.
-Arra ne, én itt maradok.
-De Brigi, ülj le, mi a baj?
-Semmi, mindjárt lenyugszom, csak kell egy kis idő.
-De mit láttál?
-Hagy ne mondjam el!
-Ha nem akarod nem kell, csak nyugodj le.
Egy 10 percbe telt amíg lenyugodtam teljesen, ekkor elindultunk, de megint megláttam.
-Én ide leülök, de mehettek.
-Brigi, ne szórakozz velem, mi a baj.
-Megtépem!-csak ennyit hajtogattam, ültem egy fotelben ami igazából az áru közt volt.
-Na jó, én felhívom Petit.-mondta Fruzsi.
-Nee!-kiabáltam és kikaptam a kezéből a telefont.
-Akkor mondd el mi a baj.
-Erre jön.-mondtam és elfutottam.
Bence futott utánam.
-Brigi, jól vagy?
-Nem, ha most nem jösz utánam nem tudom mi lenne.
-De kit látsz?

part 39

helóbeló!:D itt az új rész nem is írok sokat csak gondoltam gyorsan felteszem és megyek barátnőmmel!:D annyira jó kedvem van:$ na pááá♥ ja itt is irhattok--->http://ask.fm/BoooBaba

A buszon nevetgéltünk, senki nem izgult nagyon jól ment a tánc.

Hamar oda is értünk, még fél óra volt a kezdetik.Sok csapat már a folyosón próbált.

-Nézd ki van ott!-ordított Nency a fülembe.

-Ki?

-Te nem ismered?  

-Nem.

-Az Chachi Gonzales.

-Az ki.

-A példaképm, nagyon jól táncol.-mondta és odafutott.

Én végig Petivel voltam elfoglalva, amikor odajött az a csajszi akit az előbb Nency mutatott.

-Sziasztok, mi a csapat neve?-kérdezte kedvesen.

-Forever, de nem tudod véletlenül hanyadiok leszünk.

-Megnézem pillanat.-mondta és elkezdte nézni a kezében lévő papírt.

-Forever, ti kezdtek.

-Oké, köszi.-mondtam.

A lány elment, a nevére már nem emékszem mit mondott Nancy, de mindegy.

-Forever, mindenki jőjjön ide!-kiabáltam.

Amikor mindenki odaért Petra elkezdte:

-Ti lesztek az első fellépők, mindent ahogy a próbán, ne figyeljetek csak a zenére!

-Ekkor a színpadról megszólalt a műsorvezető.

Beszélt még egyideig majd elmondta hogy mi következünk.

A csapat felmet a színpadra, mi pedig a színpad oldalából figyeltünk mindent.

-Nagyon jók.-súgtam oda Petrának.

-Remélem a zsűrinek is tetszik.

Amikor eltáncolták mindenki tapsolt majd következet a zsűri véleménye.

Ekkor nekünk is fel kellett mennünk a színpadra.

-Kedves Forever.Nagyon kreatív a koreográfia és látszik hogy profi táncosokról van szó!Gratulálok!-mondta az egyik tag.-Nálam 9 pont!

-Tőlem 10 pontot kaptok!-mondta Chachi.

-Én is 10-et adok.-mondta a  másik nő.

-Én csak 8-at adok, mert voltak kisebb hibák.-mondta a 4.

Amikor mindenki elmondta a pontokat meg a véleményt lementünk a szinpadról.

-Akkor én megyek is.-mondtam és mindenkit megöleltem, mindenkitől elbúcsúztam.

Petivel mentünk a reptérre taxit hívtunk, mert már nem sok idő volt.

Az úton folyamatosan csókolóztunk.A jegyek már nálam voltak, szóval nem kellett venni.Amikor a hangszóróból mondták, hogy indul a gépem elindultam.

-Szeretlek, jó legyél.-mondtam és megcsókoltam.

-Én is szeretlek Brigi, vigyázz magadra!

Amikor elindultam a gép felé sírtam, nagyon sírtam.Még visszarohantam megöleltem Peti és adtam neki egy csókot.

-Ne sírj, nem lesz semmi bajom.

-Tudom.

-Na menj, mert lekésed a gépet.

Zokogva mentem végig a repülőig, felszálltam az ablakból még sírva integettem Petinek.Nagyon szomorú volt amikor felszállt a gépem, de próbált erős maradni.Egy bácsi mellett ültem aki egész úton horkolt.Én szinte végig sírtam.A stewardes jött oda hozzám.

-Jól vagy?

-Igen.

-Nem kell sírni, nem zuhanunk le.

-Az most kit érdekel?

-Akkor mi a baj?

-Már most hiányzik.

-Ki?

-Peti.

-Ne sírj!-mondta és elment.

Én nem tudtam abbahagyni a sírást.

Amikor leszálltam a gépről sikerült kicsit megnyugodnom, de nem teljesen.

Mihent leszálltam felhívtam Petit.

-Sziaa, nagyon hiányzol!-mondtam de már jobban éreztem magam, hogy hallhatom a hangját.

-Szia Brigike, te is.

-Hol vagy?

-Vissza jöttem a versenyre, most kezdődik az eredményhirdetés.Te?

-Még a reptéren, azt mondta Fruzsi valaki kijön majd értem.

-Senki ismerőst nem látsz?

-Nem, de leteszlek, mert drága a hívás ha hazaértél legyél skypon Manó.

-Legyél jó Brigike.

-Te is, millió puszi.

-Neked is.

-Szeretlek.

-Imádlaak.

-Na jó, tegyük le.

-Leteszem én, szeretlek, szia!-mondtam és kinyomtam.

Még ott álltam pár percig amikor megláttam Bencét(?).

-Szia Brig!

-Hali, te jöttél értem?

-Aha, Csabinak vagyok segíteni és most lett meg a jogsim, szóval engem küldtek.

-Értem, akkor mehetünk?

-Amerikába ilyen hideg van?-kérdezte és a sálra mutatott.

-Nem, csak így tetszik.

-Akkor majd télen hordod így, de most leveszed.-mondta és lerántotta.De megcsikarta a sebet...nagyon el kezdezz fájni, rögtön odakaptam a kezemmel és visszavettem a sálat.

-Még ott egy kicsit kilátszik.-mondta és közelebb jött, fentebb húzta a sálat.

-Köszi.-mondtam és beültem a kocsiba.

Az úton Bence folyamatosan kérdezgetett.

-Peti?

-Soha nem voltunk még jobban.

-Ő volt?

-Mi?

-A nyakad.

-Ja igen.-mondtam és nevetni kezdtem.

-De ha annyira jó akkor miért sírtál?

-Nem sírtam.

-Igen, az látszik a sminkeden.

-Már most hiányzik.

-És amerika milyen?

-Szokatlan, rengeteg az ember.

Szinte egész úton amerikáról, meg minden másról beszélgettünk, egészen addig amíg nem csörrent meg a telefonom.

-Ismeretlen szám volt.

-Haló, Brigi vagyok.

-Itt a Forever!-ordították egyszerre a telefonba.

-Sziasztok, na mi volt?

-Hogy is mondjam...-mondta a telefonba azt hiszem Nency.

-Elsők lettünk.-ordította mindekni.

-Ááááááá ügyik vagytok, most úgy megölelnék mindenkit.Gratulálok!

-Köszi!

-Akkor a következő már a keringő lesz és az esküvőn majd találkozunk, de azt elvárom, hogy néha hívjatok!

-Oké, de van itt még valami.-mondta Petra.

-Mi?

-Petike itt zokog a háttérben.

-Mi baja Manónak?

-Már most nem bírja, beszélsz vele.

-Add ide légyszi.

Amikor odaadták Petit csak szipogott.

-Manó, ne sírj, mert akkor én is sírok.

-Oké, de nagyon hiányzol.

-Na, akkor most nyugodj meg, semmi bajom, itt ülök a kocsiban Bencével, mindjárt odaérünk.

-Bence vigyázz rá.

-Peti ne rinyálj, hány éves vagy?Az én pasim legyen egy kőszikla!-mondtam és nevettem.

-Az vagyok.

-Nevess.

-De nem tudok.

-Akkor nem szeretlek, Peti nevess!

Amikor nevetni kezdett megnyugodtam.

-Na akkor vidám vagy?

-Dicsekedj el a folttal mindenkinek és az leszek.

-Oké, de akkor most már boldogság van?

-Van.

-Akkor most hazamész és felmész skypera, ott folytatjuk.

-Szeretlek!-mondta és letette.

Csendben telt az út többi része, amikor odaértünk Fruzsiékhoz kiszálltam a kocsiból.Senki ismerőst nem láttam.

Fruzsi hátulról támadott.Éppen hogy kiszálltam már a nyakamban is volt.

-Szia Fruzsika!Gratulálok élőben is!

-Brigike, minek ez a sál.

-Peti.

-Ja már mondtad, de gyere fel, lemossuk ezt a gyönyörűen elkenődött sminket.-mondta és felrángatott.

Fent még beszélgettünk, nagyon boldog volt én is próbáltam elterelni a gondolataimat Petiről...az már más dolog, hogy nem sikerült de legalább megpróbáltam.

-Azt ugye tudod, hogy a tanú mond köszöntőt.

-Hát ok, de két tanú szokott lenni, nem?

-De, nekem te leszel az egyik a másik meg Dana, Csabinak Peti meg Bence.

-És Petinek nem kéne szólni?

-Majd, ráér de mi is van veletek?

-Nagyon jó minden, ezt nézd!-mondtam és megmutattam a tetoválást.

-Ez igazi?

-Az, és Petikének is van.

-Szupi, nem fájt?

-Csak kicsit, de elhívtad már a szüleidet?

-El kéne kísérned, téged szeretnek.

-Oké, úgyis meg akarom nézni anyáékat.

-És ruhát is el kéne jönnöd választani majd.

-Oké, meg majd elmegyünk Zsoltiékhoz, ők megcsinálnak mindent.

És mi az első program?

-A meghívókat kell odaadni.

-Oké, de meg kéne néznem valamit.-mondtam és a laptopra mutattam.

-De ne sokáig beszéljetek, mert dolgunk van.

-Honnan tudtad?

-Láttam a szemeden.

Odarohatam a géphez és rögtön hívtam is Petit.

Csak sokárra vette fel, már kezdtem aggódni.

-Szia Brigike, mizu?

-Semmi, hiányzol!

-Te is, de nem is tudod mennyire.

-Látom már nem sírsz, ennek örülök.

-Én is de a sál még mindig rajtad van.

-De már sokmindenkienk megmutattam.

-Biztos?

-Bencének meg Fruzsinak, de más ismerőssel még nem is találkoztam.

-Oké, de most akkor csak ilyen 10 percek jutnak majd rám?

-Nem, egész éjszaka beszélhetünk.

-Honapra mi a program?

-Megyünk a szüleidhez.

-Bemész Katiékhoz?

-Be, megnézem őket.De szerinted ha Fruzsit elviszem Zsoltihoz megcsinálja?

-Tuti.

-Oké, meg akarlak csókolni...

-Én is, de nagyon...

Éppen beszélgettünk amikor berontott Csabi a szobába.

-Szevasz Petike, lenne egy kérdésem!

-Mondd, csak siess, mert dolgunk van.

-Leszel a tanúm?

Persze, de mit kell csinálni egy tanúnak?

-Csak egy kis beszédet kell majd elmondani.

-Én nem tudok beszédet írni.

-Majd segít Brigi.-mondta és kiment.

-Amúgy mizu otthon?-kérdeztem.

-Buli van, itt van az egész Forever.

-Vigyél le légyszi.-mondtam.Peti rögtön felkapta a laptopot és levitt a többiekhez.

A zene leállt és hirtelen mindeki elkezdett sikítani amikor meglátott.

-Sziasztok, gratulálok, ügyik voltatok!-kiabáltam.

-Köszi, de nélkületek nem ment volna.

-Ment volna, de foytassátok a bulit, nekem most mennem kell, koccintsatok helyettem is!Majd még beszélünk sziasztok.-mondta és le akartam tenni.

-Brigi, ne!-kiabált Peti.

-Mondd!

-Mikor beszélünk legközelebb?

-Este.

-Oké, szeretlek.

-Én is, vigyázz magadra!

Letettem és visszamentem Fruzsiékhoz.Mindenki ott ült a konyhában, és beszélgetett.

-Akkor holnap csak anyudékhoz megyünk?-kérdeztem vidáman.

-Épp elég lesz...már most félek!

-Nem lesz semmi gond.

-Remélem.

-És hol fogok aludni?-kérdeztem.

-Majd abban a szobában.

-És reggel hánykor akarsz indulni?

-Nem kelünk hamar, csak olyan 10 felé.

-Oké.

-Petikével megvagytok?-kérdezte Bence.

-Nagyon.

-Tényleg sírt?-kérdezte nevetve.

-Most miért neveted ki, olyan aranyos!-mondtam és pofon vágtam Bencét.

-Peti sírt?-kérdezte meglepetten Fruzsi.

-Majd elmondom, de csak egy kicsit amúgy!

-Az mi?-kapta el a kezem Csabi.-Mikor csináltattad?

-Két napja kb.

-És ez mit jelent?

-Ez egy ilyen páros tetoválás.

-És hol a párja?-kérdezte Bence.

-Petikénél.

-Éértem, de abba bele se gondoltatok, hogy mi lesz ha szakítotok?

-Fő az optimizmus.

Ott beszégettünk kb 10-ig, utána elmentünk fürdeni majd a többiek aludtak...én nem tudtam az időeltolódás miatt.Én inkább Petivel beszéltem.

De hangosan kellett, mert elég rossz volt a mikrofon.

-Brigi csitulj be!-ordított Bence a másik szobából.

Annyira nem is foglalkoztam vele, tovább beszéltem Petihez.

-Brigi, ha nem maradsz csendbe odamegyek!

-Gyere!-kiabáltam vissza neki.

Nem jött senki, szóval folytattuk a beszélgetést.

-Nekem ebből elegem van.-jött be Bence idegesen.-Brigi, becsitulsz vagy esküszöm kikötözlek és beragasztom a szádat!

-A csajomról leakadsz!-kiabált Peti.

-De nem tudok tőle aludni.

-Na jó, menjél Brigi, jó éjszakát, szeretlek.

-Én is, de ott még nincs este, ha jól tudom.

-Nincs.Szeretlek, szia.

-Iádlak, csövi.-mondtam és letettem.Kikapcsoltam a gépet.Megpróbáltam elaludni, de nagyon rosszat álmodtam.

-Bence idejöhetek?

-Minek?

-Nem tudok aludni.

-Ajj, gyere, csak aludj.

Odabújtam Bence mellé, de még akkor sem tudtam aludni.Csak forgolódtam egész éjszaka.

-Brigi, megállsz vagy elmész.

-Megállok.

-Akkor aludj.

-De hiányzik Peti.

-Akkor képzeld azt hogy én vagyok, vagy mit bánom én, csak aludj.

-De más az illatod.

-Akkor is aludj.Már hajnali három, de még egy percet se tudtam aludni miattad!

-Én se aludtam, nyugi!

-Brigi, hallgass már el!

Egy ideig csendben néztem magam és, majd elkezdtem dúdolni.

-Brigi, csitt!

-De nem tudok aludni.

-Akkor mondjak mesét, vagy mit csináljak?

-Túl meleg van.

-Vedd le azt a sálat és aludj.

-De...

-Sötétben senki nem látja.

Levettem a sálat, de még most sem tudtam aludni.Csak forgolódtam egész éjszaka, már mesét is mondtam magamnak, de semmi...

Végül úgy döntöttem, hogy nem alszom.Kimentem a konyhába, főztem egy kakaót és kiültem a teraszra, néztem a város fényeit.

Fruzsi és Csabi a földszinten aludtak.Már 6 óra...

-Felmegyek a boltba!-mondtam magamnak.

Felöltöztemm, elindultam a boltba vettem magamnak egy csokit és kisétáltam a tóhoz, amibe beleesett a kulcsom.Előjöttek az emlékek, mosolyogtam.Elsétáltam a nyaralóig, minden sötét volt.Eszembe jutottak a bulik, viták, a verekedés.A Petivel itt együtt töltött időnk, Csali, Zsó, meg úgy szinte minden.

Csörgött a telefonom.Bence volt az, de kinyomtam.Nem volt most kedvem hozzá.Vagy 5-ször hívott, de nem vettem fel csak az utolsónál.

-Hali, mit szeretnél?

-Hol vagy itt idegeskedek már egy órája.

-Csak eljöttem sétálni, nyugi.

-És hol vagy?Gyere haza, mert a laptopod folyamatosan csörög.

-Vedd fel Peti az.

-De téged akar, gyere haza.

-Jó, oké.-mondtam és kinyomtam.Elindultam hazafelé.Otthon érdekes módon nem volt semmi hívás, se semmi.

-Bence, most minek rángattál haza?

-Mert nem szeretem ha egyedül mászkász.

-Akkor mit csináljak?

-Nekem mindegy.

-Még csak fél 8...

-Akkor igyál egy kávét, már úgyse fogsz aludni.

Kimentem a konyhába, főztem kávét és megint kiültem a teraszra, de mostmár a lapotopom is ott volt.Felmentem facebookra és kiírtam PEtinek, hogy hiányzik.De nem volt fent senki normális szóval kijelentkeztem és ittam tovább a kávét.

Amikor Fruzsi felkelt, kiment ő is a teraszra, de ő a lentire.Kihajoltam hogy integessek neki, majdnem kiestem, de Bence elkapta a lábam...

-Kösz.

-Mennyi bajom lesz veled...-mondta és leült.

Fruzsi is feljött hozzánk.

-Fruzsi én mégegy éjszakát nem bírok így ki...-mondta Bence

-De most mit csináljak ha hiányzik?

-Majd most jobb lesz!-mondta Fruzsi és leült ő is.

-Remélem, mert kizárom ha nem.

-De vicces!-mondtam és durcásan keresztbe tettem a kezem. 

Még egy ideig csendben ültünk ott, majd én szólaltam meg:

-Akkor megyünk?-kérdeztem olyan 9 felé.

Elindultunk, vonattal metünk.

Amint megláttam a vonatot nevetni kezdtem.Eszembe jutott a Pesti út, meg a csirkés ügy.

-Most mit nevetsz?-kérdezte Fruzsi.

-Csak eszembe jutottak dolgok.

-Oké.

-Félsz még?

-Anyától nem, de apától...

-Nem lesz semmi baj, csak nyugodtan.

-Nem tudok nyugodt lenni!

-Csabi miért is nem jön?

-Nem merem odavinni.

A vonaton szinte végig beszélgettünk.Amikor leszálltunk először a mi házunkba mentünk.

Zsó nyitott ajtót.

part 38

Sziasztok!Itt a következő rész, bár nem tudom van e ennek a bolgnak értelme...nemtudom olvassa e egyátalán valaki...
Ha olvasod és nem szeretnéd hogy vége legyen, akkor jelezd légyszi vagy komi írással vagy pedig itt------>http://ask.fm/BoooBaba ha pedig senki nem fog írni akkor rögtön abbahagyom a blogot:( az őszintét megvallva nem szeretném, de ha senkit nem érdekel, muszáj lesz..:(


-Nem, de kárpótlásul most folytatjuk a tegnapit!-mondta és nekidöntött a korlátnak.Csókolgatni kezdett.Lenéztem és olyat láttam, amit nem tudtam elhinni.
Anya volt az, de nem az eredeti, hanem a régi.
Amint meglátott odarohant és ölelgetni kezdett.
Amikor meglátta a foltot a nyakamon ideges lett és pofon vágta Petit.
-Anya ez mi volt?
-Nem tudom milyen anyád van itt, de nem értem hogy hagyhatja, hogy ilyen legyen a nyakad.-csak ekkor jöttem rá, hogy Peti levette a sálat.
-Nagyon is jó anyám Cher és nem tud a nyakamról.
-Igen, és ha annyira jó akkor hol van most?
-Dolgozik.De legalább fontos vagyok neki, most pedig légyszives menj el a házunkból.
-Nem is akarok ilyen gyereket!-mondta és meg akart pofozni, de Peti elkapta a kezét.
-Ha meg meri ütni!Nem lesz hálás azért amit kap.
Anya ement, nagyon ideges volt...
-Köszi.-mondtam és megcsókoltam Petit majd lementem és folytattam én is a próbát. de valahogy nem tudtam a táncra koncentrálni, nem értettem mi volt anyával.Mit keresett ő itt?Miért pofozta fel Petit, és miért akart megütni engem?
-Bigi jól vagy?-kérdezte Petra.
-Igen, persze, csak...mindegy, majd emondom.
-Felmehetsz, ma már úgyis csak táncolunk, azt meg meg tudom csinálni.
-Akkor felmegyek, köszi.-mondtam és elindultam.Peti is jött utánam.
Szomorúan ültem az ágyamon amikor Peti lépett be.
-Mivan Brigike?
-Tiszta ciki, idejön az anyám, aki nem is az anyám és felpofozza a pasimat...
-Emiatt ne aggódj.
-De...
-Nincs de, lealább az én kedvemért mosolyogj.
-Oké.-mondtam és megcsókoltam.-Folytassuk a szivecskét?
-Azt bármikor.-mondta és odaült mellém.Bekapcsoltam a gépet és hívtam megint Fruzsit.
-Szia, egyet találhatsz ki volt itt?
-Nem tudm, ki?
-Anya.
-Melyik?
-A magyar.
-Mit akart?
-Felpofozta Petit.
-Miért?
-A nyakam miatt.És ami a legjobb engem is fel akart.
-De?
-Peti elkapta a kezét, leordította végül elment de van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára látom.
-Nem tudom, de mi ez a cuppogás?
-Petike szórakozik.-mondtam.
-?
-Megint a nyakamat szívkálja.
-És hagyod?
-Már mindegy.
-Te tudod, de így már két foltod lesz.
-Az előzőből akar szivecskét csinálni.Az esküvővel mi van?
-Ööö jövőhónap, azaz augusztus 14 de 15-re is átnyúlik.
-Szupi, akkor az 3 hét múlva.
-Igen.
-Én elsején lemegyek segíteni, de csak én a többiek meg majd csak 13 este jönnek.
-És hol alszanak?
-Majd kinyitjuk Petiék nyaralóját.
-Oké, de Petra meg Rob is jőjjön!
-Jönnek.
-Hali Brigi!-jött oda Csabi is.
-Gratuálok neked is!
-Köszi, de mi cuppog?
-Petike unatkozik és a nyakam harapdálja...
-Értem.
-Már szerveztem nektek egy csapat táncost akik bevezetnek a templomban, meg ilyenek.
-Szupi.
-Csak majd a zenéket küldjétek már át!
-Majd minden meg lesz.-mondta Csabi.
-Basszus úgy izgulok, mintha a sajátom lenne.-mondtam tapsikolva.
-Azt mondtad nemet mondanál.-mondta Peti.
-Most, de nem jövőre.
-Akkor jövőre megérhetem a kezed?-kérdezte Peti.
-Talán.De én meg akarok lepődni.
-Na de mi most megyünk.-mondta Csabi és kinyomta a gépet.
Peti folymatosan vagy a nyakam szívta vagy csókolgatott.
-Oké, ennyi elég.
-De még nincs kész.
-De már fáj.
-Kár, de azért szép lett?
-Gyönyörű.-mondtam és a nyakam köré tekertem egy sálat.
Lesétáltam a lépcsőn és láttam, hogy már senki nincs ott.Csak Steve ült a konyhában.
-Szia Brigi, jó a sálad.
-Tudom, most vettem.
-Persze.De előttem nem kell szégyellősnek lenni.Én a bevállalós csajokat szeretem.
-Hát, akkor nem engem keresel...
-Pedig tegnap Petivel máshogy néztetek ki.
-És neked van közöd ehez?
-Nincs, csak érdekel.
-De ne érdekeljen a magánéletem.
-A szerelmemnek mindene érdekel.
-Ó köszönöm, mit szertnél tudni?
-Szűz vagy?
-Nem, oroszlán.
-Tudod, hogy nem úgy értettem.
-Tudom hogy hogy értetted.
-Akkor miért nem úgy válaszolsz?
-Mert szeretem a titkaimat megtartani.
-Akkor kérdezek mást...öö hány pasid volt eddig?
-1.
-1+Peti vagy csak Peti.
-Csak Peti.
-Ezt se hiszem el.
-Nekem Peti az első és az utolsó.
-De közben még lehetnek mások.
-Például?
-Én!
-Te pont nem.
-Miért?
-Mert nem érzek semmit.
-Egy csók után se éreznél semmit?
-Nem.
-Akkor próbáljuk ki!-mondta és már közeledett, de én egyszerűen megfordultam és felmentem a szobába Petihez.
Peti ült a gép előtt és valakivel kamozott.Csak utána láttam meg, hogy Csabi az.
-Helósztok.
-Csabi most megyek, cső.
-Csá.
Peti lecsukta a laptopot és rám nézett.
-Mi van?
-Most hallom, hogy elsején hazamész.
-Igen, segítek az esküvőben.
-Itt akarsz hagyni egyedül?-kérdezte szomorúan.
-Csak két hét.
-De nem fogom kibírni.
-Én se de meg kell csinálnunk.Fruzsiékért!
-Oké, de minden nap beszélünk!
-Alap.
-És most mit csináljunk?
-Vannak ötleteim!-mondta és ledöntött az ágyra.Elkezdte leszedni rólam a ruhát, de megállítottam.
-Peti ne!
-De miért?
-Szeretlek, meg minden, de még nem akarom.
-Oké, várok rád.
-Köszi.-mondtam és megcsókoltam.
Ott csókolgattuk egymást még egy csomó ideig amikor valaki kinyitotta az ajtót, de mivel  szobában sötét volt nem láttam ki az.
-Igen, látom milyen normális anyád van...
-Anya?!Légyszi ne szólj bele az életembe azután amit tettél.
-Mit tettem én ellened?
-Például elraboltál, hazudtál, nem törődtél velem, soroljam még?
-Mikor nem törődtem veled?!
-Amikor elraboltak akkor is a munkáddal foglakoztál.Menj el és ne keress töbé legyszives.
-De te az én lányom vagy.
-Nem, a te lányod Zsó.És most légyszi hagyj békén.Nem fogom így sokáig bírni.
-Rendben, de küzdeni fogok érted.
-Nem kell, nem fogok visszamenni magyarországra.
Anya szó nélkül ment ki a szobából és a házból is.
Már nem volt kedvem semmihez.Még most sem tudtam feldogozni, hogy mit tett velem.
-Most mi a baj?
-Már mindig ez lesz?Idejön és zaklat?
-Figyelj, szerintem hívd fel, beszélj meg vele mindent.Ha akarod elmegyek én is veled.
-Oké, de beszélnél vele te?
-Persze.
Odaadtam Petinek a telefont és vártam mit mond majd anya.Mivel ki volt hangosítva mindent hallottam.
-Brigi.Örüök hogy hívsz.
-Először is Peti vagyok.És meg szeretnék beszélni egy találkozót.
-Milyen talákozót?
-Brigi úgy döntött találkozik magával és megbeszélnek mindent.
-Köszönöm, de mikor?
-Most az utcánk végén egy kávézóban.
-Ott leszek!
-De vannak szabáyok.
-Mik?
-Nem erőltet semmit!Ha Brig azt kéri akkor békénhagyja örökké!És a legfontosabb nem befolyásolhatja Brigit idiótaságokkal.
-Rendben 5 perc és ott leszek.
Peti letette a telefont és elindultunk a kávézóba.
Leültünk, folyamatosan fogtam Peti kezét, majdnem sírtam.
Anya utánunk érkezett.
-Sziasztok.
-Szia, először is kérhetek valamit?-kérdeztem, közben Petit szorítottam.
-Bármit.
-Hívhatnálak Katinak, csak mert nekem már Cher az anyám.
-Furcsa lesz, de igen.Szóval mit szeretnél megbeszélni?
-Én itt jól érzem magam.Nem szeretnék visszamenni magyarba, ezt meg kell értened.
-De néha meglátogathatnál minket.
-Ha sikerül feldolgozni akkor fogok oda járni, már csak a barátok miatt is.
-Én csak a héten vagyok itt, de otthon bármikor szívesen látunk.
-Apa kigyógyut már?
-Már sikerült, elvittük elvonóra.
-De azt ugye megérted hogy itt maradok?
-Igen és azt is megértem hogy kár volt megtenni 16 éve azt a hülyeséget.
-Na látod ebben egyetértünk de már mindegy.
-Akkor egyezünk meg abban, hogy én nem zavarlak többé, ha akarsz meglátogatsz minket, ha nem akkor nem.
-Megfoglak, de Petinek nem akarsz mondani valamit?
-Nem, a pofont nem vonom vissza ha arra gondolsz!
-És miért is nem?
-Mert 16 évig a lányom voltál.
-Oké, mindegy lehet nem kellett volna.-mondta Peti és megpuszilt.
-De beszélhetnék kettesben Brigivel?
-Elmehetsz, majd megyek utánad.-mondtam és megcsókoltam.
Amikor Peti elment anya nagyon csúnyán nézett rám.
-Most mivan?
-Kérdezhetek valamit?De ez a magánéletedbe tartozik.
-Kérdezz, max nem válaszolok.
-Ugye még szűz vagy?
-Anya már te is kezded?Miért nem lennék?
-Láttam amit láttam.
-Oké, akkor téged is megnyugtatlak nem történt semmi.De megyek, mert már vár Peti.
-Oké, szia de tudod hogy nekem bármit elmondhatsz.
-Tudom, szia.-mondtam és odamentem Petihez.
Peti nagyon furcsán nézett rám, de nem esett le mit akar.
-Mi az?
-Hogyétetted hogy te is?
-Te hallgatóztál?
-Csak meghallottam.
-Mindegy, csak azért mondtam, mert Steve is egész reggel erről kérdezget.
-Neki mi köze hozzá?
-Nem kell vele foglalkozni, de most amúgy már nem azért de arra lakunk...-mondtam és a másik irányba mutattam.
-Tudom, de most nem haza megyünk.
-Akkor?
-Sétálgaunk.
-OOké.
-De nem vennéd le azt a sálat, július van.
-Nem, mert valaki kiszívta a nyakam.
-Ki volt az?
-Egyet tippelhetsz.
-Tudom, de ezt akkor is leveszed.-mondta és erántotta  a sálam majd elfutott vele.
Én rohantam utána teljes erőmből, de nem tudtam elkapni.
-Peti légyszi!
-Oké.-mondta, visszajött de még mindig nem adta oda.
-Mit kérsz cserébe?
-Csókot, de ketőt.-mondta és a szájára mutogatott.
Megcsókotam kétszer és visszaadta a sálam.Gyorsan a nyakamra tekertem.
-Most hova megyünk?Én félek a sötétben.
-Majd én megvédelek, de amúgy már hazafelé.
-És otthon mit csinálunk?
-Fürdünk és aszunk, holnap pedig reggel elmegyünk kirándulni és estig mászkálunk az erdőben.
-Az nem fog menni, mert próba lesz.
-Ajj ne már tűnjünk el holnap.
-De ma se voltam!
-Petra biztos megértené.
-De te beszélsz vele.
-Érted bármit.
-De amúgy te olyan messzire el akarsz menni?
-Nincs az messze!
-Nem mehetnénk inkább máshová?
-Hova?
-Nem tudom, menjünk moziba.
-Mire?
-Valami horror.
-Nem.Én nem nézek veled horrort.
-Akkor mondj jobb programot.
-Nem tudok, nem is ismerem a város.
-Akkor menjünk el ilyen városnéző túrára.
-Olyan buszosra?
-Aham.
-De akkor el kel jönnöd a próbáról.
-Majd te elkérsz!
-És ha nem enged el?
-Akkor nem megyek sehova!
Amikor hazaértünk mindeki lent ült a nappaliban és minket nézett.
Nem is foglalkoztam velük, felmentem és elkezdtem gépezni.
-Mit csinálsz?-jött be Peti és lefeküdt.
-Twitter.
-Gyeremár idee!
Odamnetem és megpusziltam.
-Feküdj ide!
-Aj, minek?
-Szereteleek!-mondta és odarántott magához.
Elkezdett megint csókolgatni.
-Mivan, nyomulsz?
-Én nem nyomulok, de gyere velem fürdeni.
-Oké, de Petrával beszéltél már?
-Majd fürdés után.
-Oké, akkor engedj vizet én meg majd mindjárt megyek, mondtam és visszaültem a gép elé.Kijelentkeztem majd lementem A többiekhez, csak az volt a gáz, hogy elfelejtettem, hogy Peti vár.Kb 5 perc múlva alsógatyában jött utánam és az ölében vitt fel és ruhástól bedobott a fürdőkádba.leszedte rólam a ruhát és csókolgatni kezdett.
-Petike!
-Miaz?
-Ne légysz, nekem ez még korai.
-Jó bocsi.-mondta és leült velem szembe meg fogta a kezem.-Nagyon szeretlek!
-Jaj Peti tudod hogy én is.
-Annyira rossz lesz az a két hét.
-Tudom, de ki kell bírnunk.
-Nem fogom...
-De kibírod, meg én is.
-Vagy nem.
-Mondanám hogy gyere, de nem tudnák veled foglalkozni.
-Tudom, ezért is nem akarok menni.
-Majd úgyis itt lesz a csapat, meg Robék is nem fogsz unatkozni.
-És ki lesz a párom?
-Mikor?
-Az esküvőn.
-Én, hát ki lenne.Mi majd elkezdjük hamarabb tanulni a táncot.
-De én nem tudok keringőzni meg ilynek...
-Én se, de majd megtanuljuk!
-Annyira szeretlek.
-Én is.
-Van egy ötletem.
-Alig várom.
-Csináljunk tetkót.
-De igazit?
-Aha, közöset.
-Oké, de miyet?
-Én egy végtelenjelbe egy B te meg egy P betűt.
-Betű nélkül jó.
-Miért?
-Mert mi lesz ha szakítunk.
-Olyan nem lesz.
-Ne mondd ezt tudod hogy semmi nem tart örökké.
-Ez a baj, de majd mi leszünk a kivétel...és kivétel erősíti a szabájt.
-Bárcsak...-mondtam és kiszálltam a kádból felvettem egy pólót és lefeküdtem.
Peti is nem sokkal később jött utánam, de még ő elment és beszélt Petrával.amikor visszajött bebújt mellém, egy szót sem szólt csak elaludt.Amikor már hallottam a horkolását én is elaludtam, reggel korán felekltem, olyan fél 9 felé.
Lementem a konyhába csinátam két kávét és két szendvicset felvittem és az egyik adagot odaadtam Petinek a másikat meg megettem én.
-Köszi, de nem kellett volna ezért felébreszteni!
-Nem sokárra indul a busz.
-Akkor öltözzünk.-mondta és elindut a szekrény felé.
Amikor mind a ketten elkészültünk kimentünk a megállóba és felszálltunk egy városnéző buszra.Egy tetoválószalon előtt álltunk meg.
-Biztos hogy akarod?-kérdezte és megfogta a kezem.
-Érted igen, de hova?
-Nem tudom, és a vállamra.
-Én meg a gyűrűsujjamra.
Bementünk, nem voltak sokan, de mivel nem vittünk szülőt nem akarták megcsináni, de végül rávetük őket.De így is fel kellett hívni anyát.
Szerencsére megengedte.Megcsináltattuk a tetkókat és elindultunk hazafelé.Kicsit fájt az ujjam, meg elég viccesen nézhetett ki mivel be volt kötözve...de mindegy.
-Ennek a biyónak meddig kell rajta lenni?
-Asszem holnap már le lehet venni.
Hazasétáltunk, a próba még tartott, szóval én is beálltam.
Peti folyamatosan engem nézett és vigyorgott.
A próba végén szólaltam csak meg.
-Akkor holnap főpróba a téremben és szombaton fellépés New Yorkban!Most mehettek, sziasztok.-mondtam és odamentem Petihez, megöeltem.
Felmentünk a szobába, Fruzsi megint hívott.
-Szia, mizu?
-Brigi, basszus még csak most egy napja de már ki sem látszok a dolgokból, nem tudnál hamrabb lejönni?
-Szombat délután max...
-Az is jó lenne, de nem baj?
-Nem, mennék már ma is, de fellépés van szombaton...
-Oké, nem baj, de akkor szombaton hány körül?
-Még nem tudom, de majd hívok taxit.
-Oké, de most megyek szia.-mondta és kijelentkezett.
Odafeküdtem Peti mellé és sóhajottam.
-Még két nap.-mondta szomorúan.
-Minden reggel meg este beszélünk, oké?
-Igen, meg nappal is.
-Kikisérsz a reptérre?-kérdeztem szomorúan.
-Persze, legszívesebben elmennék veled, de csak zavarnák.
-Nem az, csak nem lenne rád időm...
Ott feküdtünk csendben, puszilgattuk egymást.
-Ma még kell valami program.-mondta Peti.
-Gyere.-mondtam és elkezdtem rángatni.
-Hova megyünk?
-Vidámparkba.
-De nekem most kicsi sincs jó kedvem.
-Pont azért.
Elsétáltunk a vidámparkig ahol mindent kipróbáltunk.Sokkal vidámabban jöttünk ki, de azért nem volt olyan mint amúgy.
-Nagyon szeretlek.
-Peti éljünk a mának.Most még itt vagyok, majd szombatom legyünk szomorúak.
-Oké, akkor most elmegyünk a plázába, kajálunk és megnézünk egy filmet.
Így is tettünk, egész este fogtuk egymás kezét.A pláza után hazasétáltunk, nevetgéltünk, viccelődtünk, otthon lezuhanyoztunk és elaludtunk.
Reggel arra keltem, hogy a nap a szemembe tűz.Lementem a konyhába, már mindenki ott ült.
-Petra figyu, kicsit gáz ez...de előre is bocsi.
-Mi a baj?
-Az esküvő...szombaton el kell utaznom és nem tudok segíteni a táncban.Max kamerán.
-Hát midegy de megoldom semmi baj.
-Tényleg?
-Megoldom de néha majd hívlak.
-Oké, meg Petinek is be kell tanulnia meg a te párodnak is gondolom Rob, ja igen, meg páros tánc lesz szóval majd azokat is kell alakítani.
-De a fellépésre még jösz?
-Igen, a buszt 8 ra hívtam ide.
-Oké, de Peti marad?
-Igen.-mondtam szomorúan.-Az esküvő pedig augusztus 14 de ti 13.-án jösztök, Steve is jön.
-Brigi gyere!-kiabált Peti.
Felmentem és bebújtam Peti mellé.
-Leszedted a tapaszt?-kérdezte és megfogta a kezem
-Nem, leszeded nekem?
-Gyere.-mondta, behúzott a fürdőbe és elkezdte óvatosan leszedni.
-Tök jó.-mondtam és nézegettem.
-Most te is szedd le nekem.-mondta.
Odaléptem Petihez és óvatosan elkezdtem lehúzni a tapaszt a váláról.
Ott nézegettük a tetkókat.
-Akkor holnap mész?
-Muszáj, de minden reggel este beszélünk.
-Alap, de nehogy összeszedj valami jó csávót.
-Nálad jobbat?!Nem is létezik olyan.
Kézenfogva sétáltunk le a konyhába.
-Ez mi?-rohant oda Petra és elkezdte nézni Petit tetkóját.
-Brigikének is van.
-Muti!Mikor csináltátok?
-Tegnap.
-De igazi?
-Az bizony.-mondtam és nevettem.
-Ma délben kezdődik a próba.-mondta és az órára mutatott.
-Oké, legalább délután még össze tudok pakolni.
Csendben kávéztunk, Peti folyamatosan ölelgetett.Steve pedig nézett.
-Imádlak.-mondtam és megcsókoltam.
Felmentem a fürdőbe, amikor kijöttem megint Steve ült az ágyon.
-Szia Brigi.
-Hali.
-Nem fogom bírni nélküled.
-Hát ez egy ilyen sport.
-Csinálunk közös képet?
-Egyet.
Bementünk a fürdőbe és csináltunk képet.
Amikor visszamantünk már Peti a nappaliban nézte a tv-t.Odafeküdtem az ölébe, megint elkezdett csókogatni meg a hajam piszkálta.
-Peti engedd el a hajam!-mondtam és a kezére akartam csapni, de elkapta a kezem és simogatni kezdte.
-Brigike mennünk kéne.-jött le Petra a lépcsőn.
-Mehetünk.-mondtam és felálltam.
A fiúk most nem jöttek, mi meg hamar odaértünk, mert busszal mntünk, már fél 12- kor ott voltunk.
-Akkor szernitem kezdjük el addig összerakni a keringőt.
Elkezdtünk keringőzni, nagyjából kész is lettük, amikor mindenki megérkezett.
-Na akkor most minden legyen tökéletes, mert holnap fellépés és nyerni szeretnénk, ugye?!-mondtam és benyomtam a zenét.
Minden jól ment, szinte tökéletes volt.
-Ügyik vagytok, akkor most pihenés képpen megbeszéljük a holnapi napot.-mondta Petra és leült.
-Szóval reggel 8-ra, de pontosan odajösztök a házunk elé, mert oda rendeltük a buszt.kb 1 óra az út New Yorkba, ott még a maradék időben elpróbájuk és utánna fellépés.A verseny 10-kor kezdődik az eredményhirdetés pedig 14-kor.-mondtam.
-De Brigi az eredményhirdetésen már nem lesz ott, mert el kell utazni, már csak az eskövőn találkozunk vele.
Mindenki bólogatott majd elkezdtük a próbát.
Amikor végeztünk, Petrával hazasétáltunk, ahol a fiúk a tv-n játszottak valamivel.
-Manó segítessz összepakolni?
-Megyek Brigike.-mondta és odajött, megfogta a kezem.Felementünk és elkezdtünk pakolni.
Rengeteg bőröndöm volt...amikor végeztünk lefeküdtünk az ágyra és csak néztünk magunk elé.
-Már most hiányzol.-mondta Peti és nagyon elszomorodott.
-Látni fogjuk egymást.
-De nem tudlak megcsókolni.
-Peti muszáj mennem.
-Tudom...
Csendben feküdtünk egész este végül lealudtunk, reggel fél 8-kor keltem.Lezuhanyoztam, felöltöztem sminkeltem.Pont nyolcra lettem kész.Már mindenki ott állt a kapuban, vártuk a buszt, Petiék is jöttek velünk.A busz fél órát késett, de már nem érdekelt, csak végre legyünk túl rajta.
A buszon nevetgéltünk, senki nem izgult nagyon jól ment a tánc.
Hamar oda is értünk, még fél óra volt a kezdetik.Sok csapat már a folyosón próbált.
-Nézd ki van ott!-ordított Nency a fülembe.
-Ki?
-Te nem ismered?