Part 1 2/2

Hazaértem, bekapcsoltam a gépet, csak arra nem számítottam, hogy Betti rám ír facebookon.
-Szia Brigi! Hová siettél annyira?-kérdezte nem láttam az arcát de gondolom milyen gúnyos fejet vághatott.
-Hali! Nem siettem csak anya azt mondta, hogy 19.00-ra érjek haza.
-Beszéltem Levivel.-na kezdődik..gondoltam. Most muszály lett volna megkérdeznem miről,de én csak annyit mondtam:
-Oksi.
Mire ő szerintem örjönghetett, hogy miért nem kérdeze,hogy miről.
NEM IS ÉRDEKEL, HOGY MIRŐL???? :@-kérdezte dühösen.
Nem igazán. Nem beszélgethetnénk valami másról?-kérdeztem, de már gondoltam magamban, hogy kár volt ezt mondani. mert lehet elvesztem a egyetlen falubeli barátnőmet. De meglepő választ kaptam.
-Ja bocsi gondolhattam volna, hogy Levi téged nem igazán érdekel, mivel neked más tetszik.
-Nekem?! Mégis ki tetszene?-kérdeztem meglepetten
-Hú bocsi megint rosszul mondtam, de nem is lényeges, mert amúgy se szabad róla tudnod.
-Betti!!!-szóltam rá dühösen.-Most rögtön kimegyünk és mindent elmondasz!! 5 perc múlva a pályán!!
-Oké mindjárt ott vagyok.
-SIESS!
 
  KÉSŐBB A PÁLYÁN.

-Heló! Mondj el mindent!
-ömm...hol is kezdjem?!-próbálta húzni az időt Betti.
-A legelején mindent percre pontosan.MOST!!-kiáltottam rá, de nem is tudtam miért vagyok olyan mérges, egyszerűen csak tudni akartam az igazat.
-Szóval azt mondtam rosszul, hogy nem neked tetszik valaki, hanem te tetszel valakinek.
-Mi? Kinek?-kérdeztem meglepetten, mert meglepő volt, hogy valaki észre vett mert mindig egy csendes, önbizalomhiányos lány voltam, aki még ráadásul csúnyának is érzi magát.
-Azt nem mondhatom el, de annyit mondok, hogy nemsokárra személyesen fog megkeresni.
-Mi?Hogy engem?
-Igen téged, ki mást mikor hozzád beszélek. De ezt nem én mondtam el neked. Ha bárki is kérdezné?
-De ki az? Ismerem? Hogy néz ki?-és csak ész nélkül tettem fel neki az ilyenkor szokásos kérdéseket.
-Nem mondom el ki az, de ismered azt meg nem dönthetem el. hogy neked ki néz ki jól és ki nem.
-De mikor jön?
-Nem tudom, csak azt, hogy még a héten.
-Micsoda? Dehát még csak hétfő van.
-Tudom, és ez miért baj?-kérdezte Betti meglepetten.
-Melyik nap készüljek el? Mi lesz, ha pizsamában, kócos hajjal nyitok neki ajtót? Jajj Betti mi lesz ebből....
-Mi lenne? Ha tényleg szeret akkor kócosan is szeret.
-De...most...akkor...nem értem ki ez?
-Ismered, nagyon jól ismered.- vigyorgott rám Betti
-De ki az?
-Nem mondom el, de most mennem kell.-mondta és gyorsan elment, bár szerintem nem is sietett sehová csak ki akart bújni a többi kérdésem alól.
Már vagy egy hete nem beszéltünk Bettivel. Mióta elmondta, hogy valaki keresni fog semennyit nem tudtam aludni. Csütörtök délután már nagyon álmos voltam ezért gondoltam alszok egy kicsit. Félóra alvás után fel kellett kelnem, mert csengettek. Kimentem kócosan, smink nélkül, hunyorogtam, mert még nem voltam teljesen ébren. Kisétáltam lassan a kapun és láttam, hogy egy fiú áll ott. Olyan álmos voltam, hogy nem ismertem fel a szomszéd fiút, akibe régen őrülten szerelmes voltam. Egy izmos, mégis kisfiús tüsihajú, zöld szemű és nagyon jó képű pasi volt Robi.
-Szia Brigi!
-Szia öö....bocsi csak egy kicsit álmos vagyok.-mondtam, de éreztem, hogy közben teljesen elpirultam.
-Semmi baj csak beszélni akartam veled.
-Oké gyere kicsit kupi van.-Hívtam be Robit
-Na mizu Robi?-kérdeztem álmos hangon de már kezdtem vidámabb lenni mert láttam őt.
-Kezdjük ott, hogy nem Robi, hanem Rob.
-Igen, de nem hiszem, hogy azért jöttél, hogy ezt elmondd nekem.
-Nem.-röhögött fel
-Akkor?
-Nem is tudom, hogy mondjam, de én, öö...már régen beszélni akartam rólunk mert a szomszédok vagyunk de még csak nem is beszélünk egymással. Hát szóval csak azt akartam megkérdezni, hogy nem mennénk-e el valahová ketten, hogy jobban meg ismerjük egymást?-kérdezte, de látszott rajta, hogy egy kicsit zavarban volt.
-Persze de hova és  mikor?
Ebben a pillanatban lépett be tesóm Zsófi a szobába.
-Szia Zsófi én már megyek is csak eltünt a kutyánk és azt jöttem megkérdezni, hogy nem látta-e Brigi.
-Várj kikisérlek.
-Facebookon jelölj és megbeszéljük, de a hugod előtt nem tudom elmondani amit akarok, mert nem tudom milyen a viszonyotok.
-Hát nem túl jó de megvagyunk együtt na majd beszélünk szia!
-Ok szia!-mondta és rámkacsintott amitől majdnem elolvadtam berohantam a szobámba és ráírtam Bettire és bejelöltem Robot is.
-Hali Betti! Azt mondtad hogy ismerem aki jönni fog.
-Szia de hát az egyik legjobb barátod.
Itt már kezdtem sejteni, hogy Robon kívül még valaki jönni fog.
-Hát én őt pedig eddig nem ismertem...
-Miért? Ki volt nálatok?
-Rob
-Ki?
-Rob a szomszéd srác.
-Én nem róla beszéltem de még most se tudom ki az a Rob.
-Egy nagyon helyes fiú és azt mondta, hogy talizhatnánk valahol, hogy jobban megismerkedjünk.
-És? Mindent mondj el!-mondta izgatottan
-Ennyit tudott mondani, mert Zsófi haza ért, úgyhogy majd fészen fogjuk megbeszélni.
-Oké de azért még várjad a másik valakit!
-De kit várjak?
-Valakit de legyél otthon, amikor megy Peti.
-Peti az a valaki?-kérdeztem meglepetten
-ÖÖ ezt se lett volna szabad elmondanom, de mostmár mind1 szóval igen.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-sikítottam örömömben mert Peti is egy nagyon cuki pasi volt. De rosszul éreztem magam, mert Robnak már megigértem ,hogy "randizok" vele.
-Oké de mikor jön? Tudom, hogy tudod.
-Na jó elmondom, de csak hogy biztosan otthon legyél.
-Oksi csak mondd már.
-Ma 17.15.
.Mikor?? Dehát most van 17!!!
-Tudom nemsokárra ott lesz mert tudod ugye, hogy Peti mindig 5 perccel hamarabb megy mindenhová.
-Jujj tényleg... én rohanok készülni szia!

Pár perccel később

Megint csengetnek. Ekkorra már Zsófi megint elment. Kimentem, hogy beengedjem Petit.
-Szia!-köszönt vigyorogva  Peti aki egy olyan szőke hercegtipus volt. Szőke haj, barna szem szép arc, izmos kockahas, meg minden a mi kell.
-Szia gyere be.
-Van itthon valaki, mert kettesben akarok beszélni veled?
-Nincs.-mondtam és behívtam de már a szobámba, hogy ne legyen megint az, hogy nem tudunk beszélni, mert valaki bejön.
-Oké.-bejött de látszott rajta, hogy valami komolyat akar mondani.
-Gyere ülj le.- és odattem egy széket mellé.
-Hát csak annyit akartam mondani, hogy már régóta csak rád tudok gondolni.- mondta zavartan és a szemembe se mert nézni.
Erre nem tudtam mit mondani, mert mindenre számítottam csak erre nem.Ígyhát csak  rávágtam: -Oké
-Oké?! Nem is vagy kiakadva?- kérdezte, de mostmár a szemembe nézett.
-Nem miért lennék?
-Csak mert azt gondoltam, hogy téged nem igazán érdekelnek az olyan fiúk mint én.
-Ezt nem értem...
-Hát csak soha nem láttam rajtad, hogy közelednél felém vagy valami ilyesmi.-mondta de már teljesen piros volt az egész arca.
-Én mindig úgy gondoltam, hogy a fiú kezjen. Kérsz valamit inni?
-Igen valamit de csak kicsit.
-Kóla jó lesz?
-Igen.-mondta és láttam, hogy a zsebéből vesz ki valamit, de már nem láttam mit, mert kimetem kóláért.
Amikor visszaértem, láttam, hogy Peti az ágyamtól sétál vissza a székhez.
-Szétnéztem ha nem baj.Köszi-mondta és kivette a kezemből az egyik kólát.
-Hát szóval akkor csak azért jöttél, hogy elmondd, hogy csak rám tudsz gondolni?-kérdeztem vissza nevetve.
-Most miért nevetsz? Te még nem voltál szerelmes?-kérdezte szégyellősen és ivott a kólából-
-De.-válaszoltam és megint éreztem hogy az arcom teljesen elpirul és mélyen a szemébe néztem.
-És van most pasid?-kérdezte
Eléggé meglepődtem ezen a kérdésen de válaszoltam neki.
-Nincs, kinek kellenék én?- mondtam szomorúan.
-Nekem kellenél.-mondta és már nem volt olyan zavarban mint az előbb
-Mi kellene bennem?Se szép se vicces se semilyen csak valamennyire okos vagyok.-és nem is figyeltem, hogy mit válaszolt az előző kérdésre.
-Szép vagy, vicces vagy, okos vagy, jófej vagy.-ki az a hülye akinek te ne kellenél?
-Köszi de nem kell csak azért mondani, hogy ne bánts meg, mert már megszoktam.
-Jajj Brigike.-mondta és sóhajtott
-Mi az, hogy Brigike?!- kiáltottam fel mire a konyhából egy hang jött.
-Kivel kiabálsz Brigike?-és hallottam anya gúnyos hangját és már csak azért is Brigikének szólított.
-Senkivel csak csetelek és hangosan válaszoltam.De neked se vagyok Brigike.
-Oké apáddal elmentünk vásárolni Zsófi meg sétálni van szia.
-Oké sziasztok.
Amíg anyával beszéltem Peti szakadt a röhögéstől az ágyamra dőlve.
-Mi az?- kérdeztem.
-Semmi Brigike.- mondta gúnyosan, mire én felkaptam egy párnát az ágyról és elkezdtem ütni vele Petit, aki felállt és ledöntött az ágyra majd odafeküdt mellém.
-Szerelmes vagyok.-mondta Peti szinte suttogva.
-Kibe?-kérdeztem és feléfordulam és átöleltem.
-Egy nagyon szép lányba.-mondta mosolyogva mire engem elöntött a féltékenység.
-Mi a neve?
-A levélben benne van.
-Milyen levélbe?-kérdeztem, mire a szétdobált párnák közt megláttam egy rózsaszín borítékot.
Ebbe.-mondta  halkan.
-Kinyitom.-mondtam és nyúltam volna a borítékért, de elkapta a kezem és annyit mondott:
-Majd ha elmentem.
-Oké.- még kb. egy órát beszélgettünk ott az az ágyon egymás mellett fekve.
Másnap reggel arra ébredtem, hoggy valaki megpuszilja a fejem.Kinyitottam a szemem és pont láttam az órát. 11.30 volt nézek tovább amikor megláttam Petit.
-Oh szia! Hát te?
-Tegnap addig beszélgettünk, hogy elaludtál rajtam én meg nem akartalak felébreszteni ígyhát itt aludtam.
Mindketten nevetni kezdtünk és megláttam a szekrényen a kis rózsaszín borítékot, amire már nagyon kíváncsi voltam.Peti látta rajtam, hogy nagyon érdekel milyen név van benne de annyit mondott:
-Majd ha elmentem.De nem kell féltékenykedni. Nincs rá okod.-mondta.
-Nem akarsz lezuhanyozni mert gondolom tegnap nem tudtál tőlem.
-De jó lenne.
-Gyere mondtam és a kezénél fogva elkezdtem húzni a fürdő felé.
-Na jó én addig elmegyek mert az üzenőtáblámon láttam egy új cetlit és megnézem.
-Ne menj el zuhanyozz velem.
Ez a kérés megint nagyon meglepett.
-Nem majd talán máskor.Megyek megnézem a cetlit.
 A cetlin ez állt: Beszélnünk kell! Apa írta láttam mert apa nagyon csúnyán ír így könnyű volt felismerni.
-Szia apa!-Miről kell beszélnünk?
-Szia!Tegnap ki aludt veled?-kérdezte szigorúan.
Közben Zsófi ment volna zuhanyozni és meglátta a fürdőben Petit aki már a fogát mosta.Zsófi Úgy meijedt, hogy sikított.Erre az egész család odarohant a fürdőbe és mindenki Petit nézte csak én voltam teljesen vörös amikor apa megérdezte:
-Ez ki?
-Család ő Peti, Peti ő a család.
-És mit keresel itt Peti?-fordult Petihez apa.-Én csak.....őrülten szeretem a lányát.-pirult el Peti
Erre pont nem számítottam azt hittem kitalál valami kamu sztorit de nem.
-Mindenki csendbe maradt,  csak Zsófi mozdult annyit, hogy odalökjön Petihez.
Mindenki elment csak mi maradtunk.
-Ez mi volt az előbb?-kérdeztem
-Az igazság.
-Dehát azt mondtad szerelmes vagyegy szép lányba.
-Igen, itt rád gondoltam.