part 2

-Rám?-kérdetem meglepetten, mert eddig még nem mondtak ilyet.
-Igen rád.-mondta szégyellősen Peti én pedig elkezdtem nevetni rajta.
-Te nem tudod milyen nehéz volt ezt kimondanom, de látom, hogy te semmit nem érzel és mostmár mindegy de akkor én megyek.Szia!-mondta és mostmár látszottt rajta,h ogy nagyon szomorú.
-Ne-kiáltottam utána-Az a baj, hogy nem is igazán ismerjük egymást.
-Dehát 5 éve barátok vagyunk...
-Én nem úgy gondoltam, hanem, hogy semmit nem tudunk egymásról. Fogadjunk nem tudnád megmondani, hogy milyen pasik jönnek be.
-Jó tényleg nem tudom, de ha többet találkoznánk kettesben akkor megtudnánk mindent egymásról.
-Oké akkor talizzunk valahol.
-A hídnál ma 16-kor?
-Oké és megbeszélünk mindent, de sszerintem most menj haza, míg apa nem lesz ideges és bezár a pincébe.-mondtam és elkezdtem nevetni azon amit mondtam.Ő is nevetni kezdett és mondta.
-Igazad van! Megyek, de gyere el délután.
-Oké ott leszek nyugi!
-Szia!
-Várj, kikísérlek!
-Oké.
Csendben sétálunk a kapuig ahol Peti megszólalt:
-Na menj és olvasd el a levelet, mert látom rajtad, hogy majd meghalsz a kíváncsiságtól.
-Haha honnan tudtad?
- Én mindent tudok. Na de meyek szia!
-Oké szia!
És berohantam, hogy elolvassam a borítékot de nem találtam sehol.
Elindulok a konyhába, hogy megkérdezzem nem látta-e valaki, de nem kell mert mihent elindultam apa lépett ki a nappaliból:
Ezt keresed?-kérdezte szigorúan, kezében a borítékkal.Behívott a nappaliba.Kicsit féltem, de gondoltam mi baj lehet így hát bementem vele.
-Ide adod?-kérdeztem félve?
-Nem, csak ha válaszolsz. Kitől kaptad?
-Petitől, aki reggel itt volt.
-És mióta ismered?
-5 éve jóban vagyok vele.
-És mióta járok?- ez a kérdés melepett mert nem járok vele.
-Mi, Petivel? Nem járunk vagyis még nem.
-Mi az, hogy még nem?-kérdezte és látszott, hogy nagyon ideges
-Ő akarja de én még nem mert nem igazán ismerjük egymást.Akkor ideadod a levelet?
-Itt van, de addig találkozhatsz vele, amíg a bizalmam el nem száll!-mondta és a kezembe nyomta a levelet.Egy ideig a nappaliban néztem a borítékot, de rájöttem, ha Zsófi meglátja ő is el akarja majd olvasni, ígyhát berohantam vele a szobámba és magamra zártam az ajtót.Lefeküdtem az ágya és akkor hallom, hogy valaki van a szekrényben.
-Ki az?- kérdeztem, és lassan odamentem.Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Zsófi ül a szekrényben.
-Te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem dühösen.
-Csak egy pólót akartam kölcsön venni de bejöttél és bebújtam ide.-mosolygott és azt hitte, hogy vicces amit csinált.Az is volt, csak valahogy abban a pillanatban nem tudtam nevetni rajta, mert mivan, ha meghall valamit.
Miközben én veszekedtem rá meglátta a borítékot az ágyon és odarohant, hogy megnézze mi az.
- Zsófi tedd azt le.-rohantam utána szerencsésen, mert beleakadt a lábam a ruhákba, amiket Zsófi kitúrt a szekrényből, így pont rá estem és nem tudtam elvenni a levelet.
Na most szépen kimész a szobámból és nem szeretnélek mégegyszer meglátni, mert az biztos hogy mindent elmondok anyának amit csak tudok rólad, meg Roliról.
-Neee!-sikította.Nekem már 15 évesen ez nem volt fenyegetés, de egy 10 évest bármire rá lehetett ezzel venni, ráadásul Zsófika nem is volt egy őszinte típus.
-Nem mondok semmit, ha többet nem jössz be a szobámba.
-Oksa soha többe.-mondta és kirohant a szobából. Én pedig dühösen visszadobáltam mindent a szekrénybe és mikor kezdtem volna olvasni a levelet.megcsörrent a telefonom. Nézem a számot, egy ismeretlen szám hív.Felvettem.
-Szia Brigi.
-Szia ki vagy te?
-Peti, de a levélben benne volt a számom.
-Jajj bocsi csak még nem tudtam elolvasni mert bolondokháza van itthon.
-Akkor nem is jössz de igen de még csak 15 óra.
-Nem már 16.
-Jujj megyek várj. Szia.-és lecsaptam a telefont.
Na szuper már átöltözni sincs időm...mind1 jó ez így.
-Anya, apa elmentem.
-Oké, menjél.
Rohantam teljes erőmből a hídig, ahol már várt rám Peti.
-Szia.-köszöntem neki nem voltam fáradt a futástól mert nincs messze a házunk a hídtól, és amúgy is minden nap futni járok.
-Szia! Mizu?
-Otthon mikor elmentél megyek fel a szobámba elolvasni a levelet, összefutok apával. Kínos beszélgetés rólad meg minden nagynehezen ideadja a levelet.Megyek vele a szobámba tesóm a szekrényemben ül.Kizavarom visszateszem a ruhákat, olvasnám a levelet erre te hívtál és most itt vagyok.a levél meg még nincs elolvasva de mindjárt megnézem, mert itt van a zsebemben. Ennyi.- Veled mizu?
-Nem sok, de most megint látni fogom amikor elolvasod a levelet. És ki fogsz nevetni.
-Nemfoglak nyugi.-elővettem a levelet amiben egy romantikus szöveg volt és egy nyaklánc amin egy szivecske lógott.
-De cuki!- mondtam
-Nem nevetsz ki?
-Nem, dehogy, imádom a romantikus pasikat.Eddig 2 jó pontod van.
-Te pontozod a pasikat?
-Igen. Akinek összegyűlig 10 jó pont azzal járok csak.
-Tényleg és miért kaptam azt a 2 pontot?
-1: kezdeményeztél, 2: levelet írtál.
-De cuki vagy.-mondta és mélyen a szemembe nézett.
-Persze.-mondtam és lenéztem a földre, de ő visszafordította a fejem és meg akart csókolni.
-Ne, csak egy arcra puszi max.
-Oké.-mondta halkan és megpuszilta az arcom. elkezdtünk beszélgetni egymásról és telt az idő, mire az órámra néztem már fél hat volt és elindultunk haza.
-Majd hívj és még beszélünk este.Szia!
-Oké, majd beszélünk. Szia! Szeretlek.-mondta és rámnézett.
-Én is.-mondtam és elindultam haza.