http://blogok.info
Nézzetek be ide, sok érdekes http://blogok.infoblogot találtok!:)

part 44

Na végre itt vagyok és hozom a kövi rész!:D

F O N T O S!

Mivel ennek a storynak mindjárt vége, szeretném ha leirnátok nekem azokat a kérdéseket, amik érdekelnek titeket a bloggal kapcsolatban, és én az utolsó részben mindent megválaszolok majd! Illetve egy másik személyesebb kérés, hogy írjatok egy rövidebb véleményt a blogról, mert szeretném tudni mitől lehetne jobb a következő! Itt írhattok névtelenül is: http://ask.fm/BoooBaba  vagy akár komiban! Ezek persze nem kötelezőek, de örülnék ha minnél több véleményt, tapasztalatot kapnék, mert tényleg nagyon jó volt írni és látni ahogy megy fel a nézettség és  bár nem volt annyira sok komi, de azért örülök, hogy olvastátok páran!:)


-Szóval, tudom, hogy nem egy drága ajándék, de ha lesz pénzem...-mondta, de én félbeszakítottam.
-Nem kell, hogy drága ajándékokat adj, elég ha itt vagy te!
-De ezt már akkor is odaadom.-mondta és elővett egy nyakláncolt, amin egy fél szivecske volt medálnak.A másik fele Petinél volt.
-Ezt kellett annyira titkolni?
-Nem, azt majd a megfelelő pillanatban, ez csak egyféle előleg.
-Köszi, szeretlek.-mondtam és megcsókoltam.
Már délután 4 volt, a telefonom megint megcsörrent.
-Szia Kate, mizu?
-Lenne most egy kis munka, ráérsz?
-Petrával beszéltél már?
-Nem miért?
-Mert most csak ő van amerikában, én már csak augusztus közepe felé megyek haza.
-Inkább szeptembert mondj.-súgta Peti.
-Sőt, inkább csak szeptember.
-Értem, akkor hívom Petrát.Még jó, hogy ketten vagytok.
-Bocsi mégegyszer, szia.-mondtam és kinyontam a telefont.
-Mi volt ez a csak szeptember?
-Lesz még egy kis dolgunk.
Nem értettem miről beszél, de beleegyeztem.Ott ültünk egymás mellett és néztük a csillagokat.
-Fruzsi nem mondott semmit, ugye?
-Nem, de nem is kérdeztem.
-És ő miről kérdezett?
-Rólunk, meg minden hülyeségről.
-Menjünk?
-Mehetünk.-mondtam és felálltam.
Kézenfogva sétálltunk haza, otthon megfürödtünk, majd szinte azonnal elaludtunk.
Reggel, amikor felkeltem, lementem, hogy megkérdezzem Fruzsit hogy mit csinálunk ma, de Csabi és Bence ott álltak az ajtóban, és nem engedtek be.
-De Fruzsival akarok beszélni.
-Akkor megvárod.
-De én be akatok menni.
-Akkor se mehetsz be.
Végülis megvártam kint.
-Szia Fruzsi, nem engedtett be a vőlegényed.
-Tudom, én mondtam neki, de ma se lesz semmi dolgod.
-Akkor minek vagyok én itt?
-Az mindegy, de kellessz.
Vissza felmentem és lefeküdtem.Peti még aludt, de mivel unatkoztam bekapcsoltam a tv-t.
-Brigitta kisasszony, tudod hány óra van?Vannak emberek akik hajnalban még aludni akarnak.
-Fél 12 kedves Péter.
-Akkor is!Kapcsold ki!
-Nem, én szeretem ezt a mesét.
-Én meg nem.Majd ha lesz gyerekem nézem vele, de te nem vagy a gyerekem.
-Akkor játszuk azt, hogy az vagyok.
-Azt csinálsz, amit akarsz.-mondta és visszaaludt.
Folytattam a mesenézést, de hamar meguntam, ezért inkább főztem kávét és kiütem a teraszra, Peti is nem sokkal később jött utánam.
Kávéztunk, beszélgettünk amikor berontott Fruzsi.
-Heló fiatalok, mégis lenne egy kis munka!
-Mi?-kérdeztem izgatottan.
-Mivel mi nem érünk rá, és jövőhéten esküvő, nektek kellene összeállítani a napirndet.
-De mi legyen benne?
-Templom, meg az anyakönyvvezető a legfonntosabb, de mindent részletesen!-mondta, letett egy papírt az asztalra és nemsokárra Csabi kocsijával mentek el.
Én rögtön hozzá alartam kezdeni, de Peti nem engedte.
-Ne!-mondta és kikapta a kezemből a papírt.
-De...
-Nincs de!-mondta, megcsókolt és az ölében bevitt majd ledobott az ágyra.

-Basszus, már fél kettő, és még nem csináltunk semmit.-pattantam fel az ágyból, kimentem a teraszra és elkezdtem nézni a papírt.
Amikor Peti is kijött elkezdtük nézni az időpontokat
-A vendégek, meg Zsoltiék 7-re jönnek.
-Te olyan korán akarsz kelni?
-Nem, de egy esküvő nem kezdődhet 11-kor.
-Jó, oké, tovább.
-Mi, a tanúk ekkor mondunk beszédet.
-Oks.
-Utána lesz egy kis idő táncolni, meg beszélgetni.Délben megyünk a templomba és utána az anyakönyvvezetőhöz.
-Ennyi.
-Nem, még ezután lesz egy ebéd, megint egy kis szabadidő utána, menyecsketánc és utána vacsora.
-Oké, akkor ennyi.
-Nem, mert a Forever még nincs benne.
-Akkor tegyük őket bele és haladjuk.
-Szóval ők úgy jönnek be, hogy ugye 4 pár van, a négy pár jön be elől, kiáálank két oldara, és utánuk jönnek Fruzsiék.Amikor mindenki a helyén áll akkor lesz a keringő.
-Szuper, kész vagyunk.-mondta és megcsókolt.
-Gyere.-mondtam és elkezdtem lefelé húzni.Kint az utcán kérdezte meg, hogy hova megyünk.
-A boltba.-válaszoltam.
-Minek?
-Ma én fogok sütni.
-Meg akarsz mérgezni?
-Tudok sütni, ha nehezen is, de fogd fel.
Elmentünk a boltba, bevásároltam mindent a pizzához, mert azt akartam csináni.
Hazafelé alig bírtam a szatyrot, mert vettünk egy csomó sőrt, meg kólát is.
Felmentem a konyhába és rögtön el is kezdtem a sütést.
-Segítessz, vagy nem?
-Csak nézem inkább.
-Hát ok.-mondtam és elkeztem csinálni a tésztát.A gyúrás, meg hasonók nem voltak az erősségeim, mert utálom megfogni a tésztát...ezért zacskót húztam a kezemre.
-Te mit csinálsz?-kérdezte Peti vihogva.
-Én nem fogomm meg, tiszta tojásos, pfuj.
-Ajj add ide.-mondta és odajött.
-Na a főszakács úr.
-Mostmár nem mancsos.-mondta miután nagyjából összegyútra.Megcsókolt és elkezdte simogatni a hajam.
Fel sem tünt, hogy miért nevet...
-Basszus, mi ez?-ordítottam amikor a hajamhoz értem.Peti szakadt a röhögéstől.-De szemét vagy!-mondtam és nevetve megcsókoltam majd hozzá vágtam az egész tésztát.
-Hé, cica ne vaduljunk.-mondta és leöntött egy kiló liszttel.
-Ha harc, hát legyen harc.-mondtam és hozzávágtam egy tojást, ő meg cserébe a hajamba nyomta a tejszínhabot.
-Na erre mit mondassz kicsilány!
-Erre, csak ennyit!-mondtam és lenyomtam ketchuppal.
-Akkor én meg ezt mondom.-mondta és megfogta a majonézes üveget.
Ott "lövöldöztük" egymást majonézzel, meg ketchuppal, tiszta lisztesek voltunk, de volt rajtunk tojástól tejszínhabig minden, amikorbelépett Fruzsi.
-Ti mi a francot csináltok?-jött oda, próbált ideges lenni, de belül sírt a nevetéstől.
-Sütünk.-mondtam nevetve.
-De össze is takarítotok.
-Csak Brigi süt.-mondta Peti és elindult befelé.
-Meg te, ilyen mocsosan nem mész be a szobába, megsüttök és megfürödtök, mind a ketten.Kész a napirend?
-Ott van a szobába.
Fruzsi ránk kulcsolta a konyhaajtót és elment.Ahogy körülnéztem, elég durván nézett ki a konyha is, meg mi is.Felszedtük a tésztát az asztal alól és elkezdtünk sütni.
-Először megsütöm a tésztát, vagy már a töltelékke sütöm meg az egészet?-kérdeztem bizonytalanul.
-Szerintem próbáljuk meg így is, úgy is.
-Ok.-mondtam és elkezdtem megkenni a tésztát.És ezt hogy rakjuk bele a tepsibe?
-Én fogom a tésztát oldalró, te tartod alulról és te alátolod a tepsit.
-Ooké.-mondtam és elővettem egy tepsit.
-Tartsad!-ordított Peti.
-Te is!-kiabátam vissza.
-Szétszakad, Brigi, szét fog szakadni!
-Dobjuk bele.-mondtam és elengedtem a tészta alját, ami rögtön kiszakadt.
-Akkor lehet meg kéne először sütni a tésztát.
Betettük nagynehezen a tésztákat a tepsibe és elkezdtük sütni.
-Azért tudunk valamit.-mondta és az ölébe rántott.
Megcsókoltam és megöleltem.
-Tiszta mocsok vagy.-mondta és ellökött magától.
-De te is.-mondtam és visszaültem az ölébe.
-De én így szeretlek.-mondta és csókolgatni kezdett.
Fel akartam álni. hogy kivegyem a tésztát a sütőbő, de Peti nem engedett.
-Meg fog égni.
-Nem baj.
-De az.-mondtam és felálltam.
Odsétálltam a sütőhöz és kivettem a tésztát.Szín alapján jó volt, de mindenhol fel volt púposodva.
-Hm, ezzel mit csináljunk?-kérdeztem
-Ki kell szurkálni.
-Te honnan tusz ilyeneket?
-Logika, ha a lufit kiszúrod, az is leereszt.
Kiszurkáltam a tésztát és ekezdtük megkenni.Peti a hátam mögött állt és folyamatosan csikizett.
-Peti, légyszi!-mondtam vihogva.-Nee!-sikítottam, Peti már nagyon nevetett.
Ammikor végre megccsináltuk a pizzákat el akartunk menni fürdeni.
-Hogy menjünk ki?-kérdeztem idegesen.
-Feltöröm a zárat!-mondta  Peti és elkezdte eg villával a zár kinyitását.És sikerült neki.
Amikor kijutottunk, kicsit égő volt, mert Fruzsi és a pap ott ütek a nappaliban és beszélték az esküvőt.
-Menjetek be!-kiabált ránk.
-De kész vagyunk.
-Akkor irány fürdeni!
Az atya csak nézett ránk, szerintem még nem látott két ilyen mocskos hülyegyereket.
-Ki zuhanyzik először?-kérdeztem amikor beértünk a fürdőbe.
-Együtt.-mondta Peti és berángatott a víz alá.
Lezuhynoztunk, amikor kiértem láttam, hogy a ruhám vizes, mást meg nem hoztam be.Felvettem a Peti pólóját és nyugodtan sétáltam be a szobába.Vagyis csak nyugodtan indultam el, mert amikor Fruzsi meglátott, rögtön felállt és belökdösött.Átvettem a saját ruhám és kimentem Fruzsihoz aki még mindig a pappal beszélt.
-Szóval akkor duplán meg lehet oldani?-kérdezte Fruzsi.
-Meg persze.
-És úgy mennyibe kerül?
-Ugyan annyi, mer végülis egyszer mondom el a dolgokat.
-Akkor ennyi is lett volna.-mondta és kikísérte a papot, majd nevetve jött vissza.
Még egy ideig állta az ajtóban mielőtt megszólalt volna.Nagyon nevetett.
-Ti normálisak vagytok?-kérdezte nevetve.
-Csak sütöttünk, kérsz?-kérdeztem és az asztalra mutattam.
-Inkább kihagyom, köszi.
-Pedig finom.
-Az esküvőmet túl szeretném élni.
Elvettem egy szelet pizzát és kiütem vele a teraszra.
-Na milyen?-jött ki Peti is és harapott egyet a pizzámból.
-Nem is annyira rossz.-mondtam
-Mit akarsz, ez finom!
-Nem tudod mit akar duplázni Fruzsi az esküvőn?
-De, az egyik barátnőjével együtt tartják.
-És ezt a barátnője is tudja, mert még nem láttam a szervezésnél.
-Nem, nem tudja, de fog segíteni.
Elindultam lefelé, de elég rendesen elestem a lépcsőn, lehorzsoltam az egész oldalam, 5 perc úlva már mindehol kék, zöld foltos voltam.
-Hát ez ügyes volt.-mondta Peti és tapsolt.
-Te vagy a hibás!-mondtam és rá muattam.
-Itt se voltam.
-De elvakít a szerelem.-mondtam és odamentem, megcsókoltam.
-Nem fáj?
-Járni tudok, csak kicsit csúnya.
-Annyira nem is, mire menyasszony leszel begyógyul.
-Vagy nem.-jött oda Fruzsi is mosolyogva.
Felmentem a szobába, lefeküdtem és egész déután Petivel néztem idiótábbnál idiótább filmeket.
Egész nap csak unatkoztunk...
-Mit kéne csinálni?-kérdezte Peti unottan.
Ekkor kinéztem az ablakon és megláttam, hogy Fruzsi indul valahová.Kirohantam a teraszra és lekiabáltam neki.
-Hova mész?-kérdeztem.
-A városba.
-Megyek én is.-mondtam és elindultam lefelé.-szia Peti, majd jövök.-mondtam és megcsókoltam.Lent Fruzsi már várt.
-Te minek mész?-kérdeztem.
-Nem tudom, csak sétálok kicsit, te?
-Petinek akarok venni valamit.
-És tudod már, hogy mit?
-Nem...
-Bolgod lesz aznap, hidd el.Vagyis remélem, de ez csak rajtad múlik.
-Mindenki ezt mondja, de nem értem mire céloznak...
-Majd idővel mindent megtudsz!
-De mennyi idővel?
-Azt most nem mondhatom el.
Csendben besétáltunk egy ajándékboltba, de még mindig nem tudtam mit vegyek neki.
-Na, találsz valamit?
-Nem.
-Akkor megkérdezzük az eladót.-mondta és odarángatott az egyik eladóhoz.
Nem tudtam mit mondjak, ezért Fruzsi kezdte.
-Heló, a barátjának keresünk valami szülinapi ajándékot.
-És milyen idős?
-Most lesz 17.-mondtam.
-És mióta vagytok együtt?
Ekkor Fruszi valamit súgott a nő fülébe, aki erre mosolyogni kezdett.
-Tudom mi kell neked.-mondta és levett a polcról egy plüssmedvét.
-Nekem valami kreatívabb kellene.
-Akkor erre a medvére adunk egy plót, amin ti vagytok.Van nálad kép?
-Persze.-mondtam és odaadtam egy kis képet.
A póló hamar kész lett.Megvettük és elindultunk haza.
-De most hova tegyem?
-Add neki most oda.
-Szerintem is.
Kerestem egy kis ajándék szatyrot, beletettem a macit és eindultma fölfelé.
Peti és Bence beszélgettek amikor felértem, de nem vették észre hogy ot vagyok.
-De mikor adod neki oda?
-Nemtudom, szerintem az esküvőn, úgy akarom, hogy sokan lássák.
-És ha félre érti?
-Ezt nem lehet.
-Igaz, de ő hogy fog átöltözni?
-Meg van oldva minden, Fruzsi segít.
Egy kis idő után bementem.
-Sziasztok, mi a téma?
-Semmi, csak az esküvő.
-Meg az ajándék.-tettem hozzá.
-Sejted már?
-Nem.
-Akkor jó.
-De Peti, mivel a szülinapodon mindenkinek sok dolga lesz, odaadom most az ajándékot!
-Nekem csak te kellessz.-mondta és megcsókolt.
-Szóval Boldog szülinapot!-mondtam és a kezébe nyomtam a macit.
-Köszi, ezzel fogok aludni.-mondta és megölet.
Még egy ideig ott beszélgettem a fiúkkal, majd kitaláltuk, hogy menjünk bulizni.Oda mntünk, ahol Dév megcsókolt.Megint az a srác volt a bárban.
-Heló egy vodkanarancsot légyszi.-mondtam.
-Gyere táncolni.-jött oda Bence.
-Most táncoltam, ülj e igyál.-mondtam és odarántottam egy székre.Beleittam az vodkába.
-Bence, te is tudod mi az?
-Persze, mindneki tudja.
-De én nem.
-Örülni fogsz.De csak akkor, ha igazán szereted.
-Mindenél jobban.
Még beszélgettünk egy ideig, Peti is odajött egy idő után és ő is bekapcsolódott.
-Ha leitatlak se mondod el mi az?-kérdeztem
-Nem, majd megátod.
Még táncltunk, iszogattunk, majd olyan éjfél feé indultunk haza.
Otthon rögtön kidőltem és csak másnap délben ketem fel.
-Milyen nap van?-kérdezte Peti amikor észrevette, hogy én is felvagyok.
-Szombat.-mondtam és ásítottam.
-Ma hazamegyek a faluba.-mondta és megcsókolt, befeküdt mellém az ágyba.
-Én nem mehetek?
-Végülis jöhetsz.
-De minek mész?
-A szüleidhez.
-Mi közös ügyetek van?
-Te, meg az ajándék.
-Oké, de mikor indulunk?-kérdeztem és felültem.
-Most.-mondta és felállt.
Elmentem átöltözni, majd kimentünk a vonatállomásra.
Felszálltunk, és szinte egész úton beszélgettünk.
-Következőnél leszállunk.-mondtam és feálltam.
Peti is jött utánam.Az ajtón nemsokárra kinyílt.Elindultam lefelé, de végül leestem.
Semmire nem emlékszem.Az utolsó emlékem az, hogy zuhanok le a vonatról.Peti utánam nyúlt, de már nem tudott elkapni.
Otthon ébrdtem.Mindenki ott állt körülöttem amikor belépett Gab(?)Hogy kerül ő ide?Magyarországon?Nem is tud magyarul!-gondoltam magamban.

part 43

Na végre itt az új rész! Most viszont egy hosszabb időre eltünök, ugyhogy csak jövő hétvégén lesz rész, mert akinek oda tudnám adni addig az oldalt, az is elfoglalt, szóval jó olvasást, osszátok az oldalt!:) Itt továbbra is kérdezhettek tőlem: http://ask.fm/BoooBaba  Legyetek jók, pusziii!:)

-Petit nem láttad?-kérdeztem Fruzsit.
-Amerikában van.
-És Csabiék?
-Elmentek valami helyszínt keresni.
-Akkor mégis álmodtam?
-Mit?
-Itt volt Peti.
-Lehet álom volt, lehet nem.-mondta és mosolyogva megölelt.-Akkor mehetünk?-kérdezte.
-Hova?
-Bort kóstolni.
-Mehetünk, de hová?
-A pizzéria mellé.
Elindultunk, nem értettem semmit, csak gondolkoztam.Megkóstoltunk egy csomó bort, pezsgőt, meg mindent.Ettől mégannyira se értettem a dolgokat.
Kicsit becsípve indultunk haza.Otthon rögtön felrohantam hogy felhívjam Petit, de erre semmi szükség nem volt, mert ott feküdt az ágyon.
-Nem, te nem vagy igazi!Csak be vagyok rúgva.
-Neked mibajod?
-Tudom, hogy amerikában vagy.
-Nem, itt vgyok, veled.
-Biztos?Esküszöl hogy az igazi vagy?
-Esköszöm, de bizonyítani is tudom.
-Bizonyítsd!
Peti magához húzott és megcsókolt.
Most már tényleg nem értettem semmit...
Nem sokkal később Fruzsi rontott be.
-Mutii!-kiabált.
-Itt van Brigi.
-Nem baj, nekem is!-mondtam, pedig nem tudtam miről van szó.
-Igaz, majd ha nem lesz itt, de szép?
-Nagyon.
-MI?-kérdeztem idegesen.
-Nem kell megijedni, csak egy kis meglepi.-mondta Peti és megcsókolt.
Fruzsi elment én pedig tovább faggattam Petit.
-De mikor kapom meg?
-Amikro nem számítassz rá.
-Most nem számítok rá.
-De igen.De gyere, gyakoroljuk a táncot.-mondta és felhúzott, bekapcsolta a zenét és táncolni kezdtünk.
-Te nem azt mondtad, hogy nem tudsz keringőzni?
-Én néztem ma a próbát amíg te iszogattál.
Ott táncoltunk amikor belépett Csabi.
-Ugye nem?!-kérdezte meglepetten.
-Nem, csak az esküvőtöket próbáljuk!-vágta rá Peti.
-Még van másfél hét, és ti már tudjátok a táncot?
-Baj?
-Nem, de a csoport is ugyanezt táncolja majd?
-Igen, meg majd beálítjuk őket a tömeghez is.
Csabi kiment mi pedig folytattuk a táncolást.Szinte egész délután táncoltunk.
-Megyünk sétálni?-kérdezte Peti.
-Hova?
-A sétányra.
-Mehetünk.
Peti folyamatosan mosolygott és csókolgatott.
-Petike, szeretsz?
-Nagyon!
-Akkor mondd el mit titkolsz!
-Nekem nincsenek titkaim.
-De valamiről beszélt Fruzsi, meg Csabi.
-Az nem titok, az meglepi.
-Akkor miért nem most adod ide?
-Mert várom a megfeleő alkalmat.
-Ez az!
-Nem, majd idővel megkapod, nyugi!
Csendben mentem tovább, nagyon kíváncsi voltam.Mit titkolhat?Mire készül(nek)?Annyira zavart, hogy nem tudom mi folyik itt...elhatároztam, hogy kiderítek mindent.
Beültünk egy koktélbárba.
-Sziasztok, hozhatok valamit?-kérdezte egy csinos lány.
-Szia, valami jót, rádbízzuk.-mondta Peti és mosolygott.
Én még mindig csak ültem és gondolkoztam, semmit nem értettem...
-Beszélgessünk!-kezdte.
-Miről?
-Te mikor akarsz megházasodni?
-Nem tudom, attól függ.
-Mitől?
-Sokmindentől.
-És milyen esküvőt akarsz?
-Nagyot, sok vendéggel.
-És kivel akatod?
-Veled.-mondtam és megcsókoltam.
Peti csak mosolygott, nem szólt semmit.Ekkor megszólalt valami lassú zene.
-Gyere, mondta és elhúzott az asztaltól, elkezdtünk táncolni, közben végig csókolóztunk.
Annyira jól éreztem magam mindig amikor ő is ott volt.Csak hozzábújtam és táncoltunk, olyan jó volt érezni az illatát, annyira szeretem.Ott táncoltunk amíg a lassú rész volt majd visszaültünk, a koktélokat nemsokárra ki is hozták, iszogattunk, majd 11 felé indultunk haza.
Otthon amíg Peti fürdött, eldöntöttem, hogy megkeresem az ajándékom.
Néztem mindenhol, az összes polcot, zsebet, mindent fetúrtam amikor Peti megszólalt mögöttem.
-Csak szeretnéd!-mondta nevetett.
-Nem vagy vicces.
-De te igen.
-Mondd el!-mondtam és megöleltem.
-Nem mondom.
-De légyszi!
-Ne nehezítsd meg a helyzetet!
-Ha ideaod békén hagylak.
-Nem!-mondta és ledöntött az ágyra, elkezdte levenni rólam a ruhát, csókolgatott, harapdált.
-De miért nem mondod el?-szakítottam félbe az egész hangulatot.
-Miért nem akadsz le a témáról?
-Mert kíváncsi vagyok.
-Attól én még nem fogom hamarabb odaadni.
Ezen vitatkoztunk szinte egész éjszaka, egész addig amíg el nem aludtam.
Reggel amikor felkeltem Peti, Csabi meg Bence beszélgettek a teraszon RÓLAM...Direkt nem mentem ki, hátha meghalok valamit, de semmi használható.
-Tuti örülni fog.-mondta Bence.
-Hanyagoljuk a témát, bármikor felkelhet.-mondta Peti és feltette a lábát az asztalra.
-De szerencsés ember vagy te Peti.-mondta megint Bence.
-Miért?
-Ott van neked Brigi, szeret, nekem meg senki.
-Majd találsz te is valakit.-mentem ki én is hozzájuk és megöleltem Bencét.Majd leültem Peti ölébe.
Mind a hárman nagyon furcsán néztek rám.Nem tudtam eldönteni miért, vagy azért mert megzavartam a beszélgetést, vagy azért mert az ajándékról beszéltek.
-Ti is tudjátok mi az?-kérdeztem szomorúan.
-Brigi, mindenki tudaj, de senki nem fog beszélni.-mondta Csabi és vigyorgott.
-Tőlem durcizhatsz is még 8 napig, de nem fogom hamarabb odaadni.
-Csak mondd el mi az.Nekem annyi is elég.
-De ha elmondom mindent elmondok, úgymeg már a meglepinek annyi.
-Akkor azt mondd el, hogy milyen jellegű.
-Szép, különleges és remélem örülni fogsz neki.
-De ékszer, vagy mi?
-Nem mondok többet, így is sokat tudsz.
-Akkor is megkeresem!De gyere, kezdődik a próba, mondtam amikor meghallottam, hogy csörög a skype.
-Petra is tudja?-kérdeztem mielőtt még felvettem volna.
-Ő nem, de neki is el fogom mondani.
Nem is kérdeztem többet csak felvettem a hívást.
-Sziasztok.-mondtam és integettem.
-Mi a baj már?-kérdezte Petra.
-Ezt honnan veszed?
-Látom a csalódott fejedből.
-Petike titkolózik.
-Az amiről beszéltünk?-kérdezte de most Petire nézett.
-Mondtam, hogy megcsinálom, egy próbát megér.
-Igazad is van!-mondta Petra és mosolygott.-Brigi, te meg fogd fel úgy, hogy nagyon meg fogsz lepődni!
-Te is tudod?Hát ez szuper.
-Na, de akkor kezdjük a próbát.-mondta és levitte a laptopot.
-Szasztok Forever.-mondtam és integettem.
-Na jó akkor zenét kapcsold be Rob légyszi!-mondta Petra.Rob rögtön benyomta a zenét, mi is elkezdtünk táncolni, de egyszer megcsörrent a telefonom.Lehalkítottam a zenét és felettem.Cher volt az.
-Szia Peti!
-Brigi vagyok, de szia.
-Peti ott van?
-Igen.
-Odaadnád?
Szó nélkül Peti kezébe nyomtam a telefont és kimentemtem a szobából.
Ezt se értettem, hogy nekik milyen közös ügyük van...
-Add már oda most, nézd meg milyen szomorú!-mondta Petra és rám mutatott.
-Kizárt, most semmi különleges nincs benne.Én úgy akarom, hogy felejthetetlen legyen.
-Ezt majd még megbeszéljük, de most eltáncoljuk mégegyszer utoljára.
Elindult a zene, megint végigtáncoltuk, de nem tudtam kiverni a fejemből azt a titokzatos ajándékot, ami olyan emlékezetes lesz, meg örülni fogok neki, de mi lehet az?Lehet beöltözik valaminek az esküvőn, de tuti nem.De miért akar olyan nagy felhajtást?Mi lehet ez?Lehet vett egy házat?De miből hiszen még csak tanul.De miért kell, hogy itt legyenek a szüleim?Lehet megcsal és azt akarja elmondani nagyközönség előtt, hogy leégjek.De ennek nem örülnék, meg apa meg is verné.Vagy lehet van egy eltitkolt gyereke.Ennek mondjuk örülnék, de lehetetlen, még csak 16 éves.Jövőhéten szülinapja, mit vegyk neki?Veszek csokit.Nem, az túl egyszerű, majd megkérdezem Fruzsit.De mi az a meglepetés?Ebbe bele fogok őrülni.Fruzsi biztos elmondja.-gondolkoztam, de rájöttem hogy fölösleges.Peti túl jól titkol dolgokat.
-Na akkor mi már nem jelentkezünk a héten, de ti amúgyis jók vagytok, szóval...Sziasztok!-mondta Petra és letette a videóbeszélgetést.
-Téged ez ennyire megvisel?kérdezte nevetve Peti.
-Nem, de nagyon kíváncsi vagyok.
-Nem akkora nagy dolog.
-Akkor miért nem mondod el?
-Mert meg akarlak lepni.De ha nem folyton erről beszélnénk sokkal könnyebb lenne.
-Mi a mai program?
-Semmi dolgunk, azt mondta Fruzsi.
-Akkor mit csinálunk?
-Hát...
-Vannak ötleteim?-mondtam és nevettem.
-Például?
-Ez!-mondtam, megcsókoltam és elkezdtem levenni a pólóját.
-Brigike, tiszta vadmacsaka lettél.-mondta és ő is levette a nadrágom.
-Te hoztad ki belőlem.
-Tudok valamit.-mondta, és átfordított.-most én voltam alul.
Olyan 14 felé hagytuk ezt abba, és kézenfogva sétáltunk le a lépcsőn.
De fölöslegese volt, mert Fruzsi felvitt és belökdösött a fürdőbe.
-Ti mit csináltatok idefent egész nap?
-Mi közöd hozzá?
-Csak tudni akarom, szóval?
-Valamit.
-Tudom, szóval mindegy.
-Akkor miért kérdezed?
-Mert tőled akarom hallani.
-Jó, igen, azt csináltuk amire gondolsz, boldog vagy?
-Nagyon, és milyen volt?
-Szupi.
-Ez volt az első?
-Nem.
-Akkor?
-3.
-Kivel volt az első kettő?
-Petivel de hagyjuk már ezt a témát.
-Háhá hogy elpirultál már!-mondta és nevetett.
-Mert fura erről beszélni.
-De milyen volt az első, fájt?
-Nem, de hagyjál már.-mondtam és kimentem a teraszra, de Fruzsi követett.
-De mondj már el mindent.
-Hagyjál már.
-De kicsit se fájt?
-Nem.
-De mikor volt az első?
-Tegnap előtt.
-De akartad?
-Nem tudom, hát gondolom, mivel megtettem.
-És jó volt?
-Igen, de hagyál már.
-Miért?
-Mert nem szeretem kibeszélni a magánéletem.
-De az öcsémről van szó.
-Na akkor most én kérdezek!-mondtam és feltettem a lábam az asztalra.
-Bátran.
-Mit vegyek Petinek?
-Mikorra?
-14.-én szülinapja.
-Egy szóval is boldoggá tudod majd tenni, de a ha engem kérdezel vegyél neki valami egyedit.
-De mit?
-Csináltass pólót.
-De milyet?
-Figyu, majd valamelyik nap bemegyünk a városba és segítek választani.
-Köszi.
-De ennyi volt a kérdés?
-Engem nem érdekel, hogy milyen volt neked az első alkalom...
Ott ültünk és beszélgettünk amikor odajött Peti, leült én pedig átültem az ölébe.Fruzsi csak vigyorgott.
-Most mi bajod?-kérdeztem.
-Aranyosak vagytok.
-Kösz.-mondta Peti és megpuszilt.
-De miről volt szó, hogy ennyire csend lett?-kérdezte Peti és hátulról megölelt.
-Rólad.-vágtam rá rögtön.
-Inkább úgy mondanám, hogy rólad, Brigiről, meg a mai napról.
-Féltékeny vagy, mi?-kérdezte Peti és nevetett.
-Miért lennék?-kérdezett vissza Fruzsi.
-Csak mert nekünk ennyire jó napunk vot, ti meg bújhattátok az esküvői katalógusokat.
-Csak egy kicsit, nyugi!
-Nyugott vagyok, de te mit faggatod Brigit?
-Én nem faggattam, csak kérdeztem.
Nem sokkal később csatlakozott Bence és Csabi is.
-Miről van szó?-jött ki a két fiú.
-Ti még kicsik vagytok ehez.-mondtam és nevttem.
-Hát oké, de mit csinálunk ma?-kérdezte Bence és ráült a korlátra.
-Na fiatalok, mi most elmentünk sétálni.-mondta Peti és kirángatott az utcára.
Csak néztem Petire, nem értettem mit akar, de mentem utána.Mentem mellette, nem tudtam hová, csak követtem.
A tóhoz mentünk, ott leültünk a fánk alá, és Peti beszélni kezdett.
-Figyelj Brigi, én nagyon szeretlek, egyre jobban.Szeretném ezt bizonyítani.-mondta és megcsókolt.
-Ebben egyetértünk.
-Szóval, tudom, hogy nem egy drága ajándék, de ha lesz pénzem...-mondta, de én félbeszakítottam.
-Nem kell, hogy drága ajándékokat adj, elég ha itt vagy te!
-De ezt már akkor is odaadom.-mondta és elővett egy...

part 42

Sziasztok, bocsi, hogy késett a rész de pénteken ballagtam, és sok dolgom volt, de a lényeg hogy itt vagyok!:D Nem ide kapcsolódik, de légyszi mindenki szorítson barátnőmnek aki a saját hülyesége miatt holnap elég nagy bajban lesz! Sok szerencsét Nonó! Ha bármi kérdésetek van, irjatok komit, vagy kérdezzetek az askomon: http://ask.fm/BoooBaba


-Figyu Brigi, a padláson van egy bőrönd nem hoznád le?-kérdezte Csabi.
Szomorúan sétáltam fel a padlásra.Útközben megálltam, erőtvettem magamon hogy ne sírjak, gondolkoztam.Amikor feértem nem találtam a kapcsolót így sötétben kezdtem kereni a bőröndöt amikor valaki megfogta a kezem.Sikítani akrtam, de megcsókolt és feloltotta a lámpát.
-Manóó!-kiabáltam és csókolgatni kezdtem.-Álmondom.Tuti csak egy álom.
-Nem, nem az.-mondta és megcsókolt.Lementünk, már rég voltam ennyire boldog, nem érdelekelt senki és semmi.Csak csókolgattam, ölelgettem most mégjobban szerettem.A többiek már lementek így miénk volt az egész emelet.Peti ledöntött az ágyra és csókolgatott.
-Imádlak!-mondta és elkezdte levenni a pólómat.Csókolgatta a hasamat én meg még mindig nem tudtam felfogni, hogy itt van.
Elkezdte levenni a nadrágom és a szemembe nézett.Én bólintotam és megtörtént...
Egész délelőtt kettesben votunk.Olyan 2 felé mentünk le.Mindenki minket nézett de mi nem foglalkoztunk senkivel, csak ölelgettük egymást.
-Végre!-szólalt meg Fruzsi.
-Kösznöm, hogy ittvagy!-mondtam és megcsókoltam.
-Ne nekem köszönd, hanem Petrának meg Bencének.
-Akkot nektek köszönöm!-mondtam és megöleltem Bencét, mert Petrát nem tudtam.
-Akkor ma mit csinálunk?-kérdeztem megint.
-Hát elvileg ruhát néznénk, de ha akarod maradhatunk, és ti meg megírjátok a beszédet.
-Én nem írom meg előre.
-Én se.-mondta Peti.
-Akkor menjünk ruhát nézni!-mondta Fruzsi.
-Oké!-vágtam rá rögtön.
Gyalog mentünk, mert volt a városban egy manyasszonyi ruha szalon.
Bementünk, én és Peti leültünk, nem értettem Peti miért jött, de nem baj.
-Azt nézd, próbáld fel légyszii!-mondtam és odarángattam Fruzsit az egyik legszebb ruhához.
-Szép, de én olyan óriási nagy habosat akarok.
-Oké, akkor próbáld fel azt!-mondtam és egy másik ruhára mutattam.
Amíg Fruzsi a ruhákat próbálta mi Petivel beszélgettünk.
-Annyira hiányoztál Petike!
-Látom levetted a sálat!-mondta és vigyorgott.
-De már neked is van!
-Persze, ezt el is higgyem?
-Nyugodtam, most reggel csináltam.
-Nem baj, én nem szégyellek!
-Én se, de azt nézd!-mondtam és mutattam az öltöző felé.
-Mi van?
-Azt nézd milyen szép!
-Mi?
-Fruzsi!-mondtam és nyakon vágtam.
Odajött elénk Fruzsi és forogni kezdett.
-Gyönyörű vagy, de azt még muszáj felpróbálnod!-mondtam és odavittem neki egy még habosabb ruhát.
-Ez kell!-mondta és sikított, berohant a probafülkébe, én addig visszamentem Petihez, aki már két széket összetolt és azon feküdt.
-Petike, nem otthon vagy!
-Már több mint 5 órája itt vagyunk.
-Te ezt nem értheted, ez a ruhamennyország, és mellesleg el sem tudod képzelni, hogy milyen nehéz felvenni egy ilyet.
-Lehet nem tudom, de 5 óra nem túlzás egy kicsit?
-Nem, itt még egy hét sem túlzás.
-Dehát az összes ugyan olyan, itt minden ruha fehér...
-Nem, azok például bézs, azok krém, és azok meg hófehérek.
-Nekem egy és ugyaz.
-Pedig nem.
Amikor kijött Fruzsi nem tudtam szóhoz jutni.
-Na milyen?-kérdezte.
-Gyönyörű!-mondtam és tapsoltam.-Ez kell neked!
-Tudom!Peti?
-Ugyan olyan.
-Ne legyél már ennyire ünneprontó.
-Én nem tudok különbséget tenni ezek közt, de szép vagy.-mondta és meg akarta ölelni Fruzsit, de én elkaptam.
-Hozzá nem érsz!
-Miért, féltékeny vagy?
-Nem, de tönkremegy a ruha.
-Akkor mostmár mehetünk?-kérdezte és indult kifelé.
Kifizettük a ruhát és elindultuk.A ruhát Peti vitte mert nagyon nehéz volt, mi nem bírtuk.
-Nehogy leérjen a földre!-kiabátam Petire.
-Nyugodjatok már meg.
Amikor megérkeztünk felvittük a ruhát a emeletre, hogy Csabi ne lássa meg.
Petivel még elmentünk sétálni.
-Hova megyünk?-kérdezte.
-A tóhoz, tegnap reggel is ott voltam.
-És mindek megyünk oda?
-Csak úgy.
-Te tudsz keringőzni?
-Nem, de holnap a próbán megtanuljuk mind a ketten.
-Milyen próbán?
-Majd kamon bekapcsolódunk.
-Okés!-mondta és megcsókolt.Ledöntött a fűbe és rám feküdt.
-Ne, Peti!
-Miért, már az első úgyis megvolt, nem mindegy?
-Nem, mert itt megláthatnak.
-De csókolózni szabad!-mondta és elkezdett csókolgatni.
Ott feküdtünk a fűben, néztük a csillagokat, csókolóztunk, nevetgéltünk, nagyon boldogak voltunk.
-Nem kéne már hazamenni?
-Nem, te tudod Cher számát?
-Ez hogy jött most ide?
-Tudod, vagy nem?
-Tudom.
-Add ide a telód.-mondta és kiszedte a zsebemből a telefont.
Elment, teljesen a vízig és telefonálni kezdett, de nem engedte, hogy odamenjek.
Csak annyit hallottam, hogy Cherhez beszél, majd a magyar apukámat hívja...semmit nem értettem.
Kb 10 perc múlva jött vissza.
-Miről beszéltetek?
-Rólad, de most gyere, hazamegyünk, még beszélnem kell Csabival.
-Rólam?-kérdeztem és kinyújtottam a kezem, hogy húzzon fel Peti.
-Mi olyan meglepő ezen?
-Hát...mit tudtok rólam beszélni?
-Van téma, nyugi.
Nagyon nyugtalanított az egész, de nem is törődtem vele, amikor hazaértünk Peti odament Csabihoz.
-Tesó, gyere már egy kicsit.-mondta és a teraszra mutatott.
-Miről lenne szó?
-Bigi, de nem akarom, hogy meghallja.-mondta és bezárta maguk mögött az ajtót.Én végülis amikor feladtam a hallgatózást elmentem fürdeni, már fél 10 volt.
Amikor kijöttem Peti pólója volt rajtam, Csabi odajött és megölelt.
-Ez mi volt?
-Semmi, csak...majd meglátod!-mondta és mosolygott.
Kb 5 perc múlva Fruzsi is feljött és mosolyogva megölelt.
Lefeküdtem, néztem a tv-t egészen addíg, amig Peti nem jött be a szobába.
-Miről beszéltetek?
-Rólad!
-De mit?
-Majd megtudod.
Nagy nehezen elaludtam, reggel megint a skypera keltem.
Peti nem volt sehol, kerestem, de se lent, se sehol nem talátam.
-Petit nem láttad?-kérdeztem Fruzsit.
-Amerikában van!